Hozzászólások

  • Aldarion 2020.04.10. 01:47
    Most csak egy hónapot. Becs szó! Sőt, valószínűleg az (had)ura is beköszön nemsokára.

    Bővebben...

     
  • babrafax 2020.04.09. 22:18
    Helló Aldarion, nagyon örülök a legújabb Mars résznek. Sokat kell várni a folytatásra? Üdv

    Bővebben...

     
  • elmouse 2020.04.09. 20:39
    Csöcsös képregények közül ez a kedvencem. Köszönöm!

    Bővebben...

     
  • DONNIE71 2020.04.09. 15:36
    Köszi ! Igazából jobban szeretem az ilyesmit ,mint a szuperhős izéket . Jó ,hogy folytatódik.

    Bővebben...

     
  • AdamK88 2020.04.08. 17:39
    Aldarion! Ezer köszönet! Igaz, már végig olvastam angolul az egész képregényt, de örülök a folytatásnak.

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 291 vendég és 3 tag böngészi

  • Gabi
  • laca804
  • Mohi01

Előző fejezet

Az ezt követő évmilliók viszonylag békésen teltek. Az Idősebb Istenek megalkották a legutolsó birodalmakat is, ezáltal száműzve maguktól a téridő utolsó darabját. Létezésük állapotát onnantól fogva az Üresség névvel illették, ebből a fogalomból szemlélték a művüket és az ott élő halandókat. Időről időre az istenek által ugyan közvetetten befolyásolták az események alakulását, ám a fogadalmukhoz hűen közvetlenül sose jelentek meg a halandók előtt, akik a létezésükről is csak az isteneik által értesültek.
A vártakhoz méltó módon a birodalmak közötti utazás valóban felélénkült, bár közel sem annyira, mint a legelső alkalommal. A Földi Birodalomban több másik világ lakói is felállították a maguk telepeit és elvegyültek a lakossággal.
Ám ekkor olyasvalami történt, amire az Idősebb Istenek nem számítottak. Az egyik leghatalmasabb halandó faj, a sárkányok képviselői rájöttek, hogyan tudnak átjárókat nyitni a Föld megkerülésével, közvetlen a Nexusba nyitott portálkapcsolatok segítségével. És a sárkányok uralkodója, Onaga, megkezdte a hódítást.
Az Idősebb Istenek készen álltak arra, hogy ismét beavatkozzanak az események alakulásába, ám végül elálltak a szándékuktól és hűek maradtak a fogadalmukhoz. Ez végül bölcs döntésnek bizonyult, mivel Onaga az ősi hadurakkal ellentétben nem tudta közvetlenül az uradalmához, a Külső Világhoz csatolni az elfoglalt birodalmakat. Ehelyett egy addig sosem látott módszert dolgozott ki, amelynek a lényege az volt, hogy a Külső Világ egy részét leválasztotta az időfolyamról és úgy alakította át, hogy az egy útelágazásként funkcionáljon a különböző meghódított tartományok közt. Hatalmas mennyiségű mágikus energia kellett ahhoz, hogy létrehozzák a provinciákat összekötő kapcsolatokat a Nexuson át, amivel ráadásul az adott világokba történő utazás csakis az újonnan létrejött keresztúton át vált lehetségessé. Ez mégis megérte a számukra a fáradozást és az áldozatokat, mert így Onaga képes volt kiterjeszteni a befolyását minden általa leigázott birodalomra. Az Idősebb Istenek pedig megnyugodtak, mert a Külső Világ területe ugyan nőttön nőtt, mégsem kellett attól félniük, hogy teljes valójukban egyesülnek a meghódított világok.
Az Idősebb Istenek részéről ez az állapot bármeddig fennmaradhatott volna, ám a különböző birodalmakba kirendelt istenek már nem így gondolták. Felkérték az Idősebb Isteneket, hogy állják útját a Külső Világ hódításainak, melyet akkorra már Onaga utódja, a Sárkánykirályt orvul megmérgező és a helyére lépő Shao Kahn vezetett. Az Idősebb Istenek hosszas megfontolás után arra a döntésre jutottak, hogy nem fogják útját állni a Külső Világ törekvéseinek - lévén az ellentmondana a fogadalmuknak. Abban azonban igazat adtak, hogy a támadások nem folytatódhatnak korlátlanul. Így született meg a Halálos Viadalok rendszere.

A Halálos Viadalok lényegében hadseregek nélkül lezajlott összecsapásokká változtatták a birodalmak közötti háborúkat. Nem tették kötelezővé a kihirdetésüket a világok közötti konfliktusok esetén, ám azt már igen, hogy ha csak az egyik fél is bejelenti az igényét arra, hogy a területi viszályt a Viadal segítségével oldják meg, úgy a másik oldalnak is kötelezővé válik a részvétel.
A Halálos Viadalokon csakis halandó lények vehették részt, istenek nem. Ezen kívül mindazok, akik valamiféle mágikus módszerrel kortalanná és/vagy sebezhetetlenné változtatták önmaguk, a küzdelem idejére ugyanolyan halandóvá s sebezhetővé váltak, mint a többi résztvevő. Erre a szabályra azért volt szükség, hogy egyetlen birodalom se juthasson jogtalan előnyhöz a varázslóik, az Árnybirodalomból érkezett halhatatlan démoni segítőik vagy bármilyen más csel által. És persze így vették elejét annak, hogy a Viadal végül a birodalmak védőisteneinek küzdőterévé váljon. Az istenek ehelyett a saját világuk harcosainak tanácsadóivá, mentoraivá és segítőivé váltak.
A Halálos Viadalok lebonyolításának mikéntjét az Idősebb Istenek nem írták elő, a lényeg mindössze az volt, hogy valamelyik fél egy harcosa minden kétséget kizáróan győzelmet arasson a másik oldal felett. És amelyik oldal ezt tíz egymást követő alkalommal véghez tudja vinni, az kerül ki győztesen a világok viszályából. A hódító birodalmak esetén ezt azt takarta, hogy megnyíltak előtte a kiszemelt világ átjárói, annak védőisteneit pedig az Idősebb istenek visszarendelték a Mennyekbe, miáltal a védekező világ lakosai teljesen magukra maradtak a támadókkal szemben. Ha azonban a védekező fél nyert, úgy az Idősebb Istenek lezárták az összes, érintett két birodalmat összekötő átjárót és onnantól fogva a támadó fél elveszítette minden jogát arra, hogy még egyszer katonai vagy bármilyen más agresszióval lépjen fel a győztes világ ellen.
Ez a módszer megakadályozni nem tudta ugyan, hogy Shao Kahn tovább bővítse a birodalmát, ám jelentősen lelassította a további hódítások ütemét és időt hagyott arra, hogy több más nagyobb birodalom megerősödjön annyira, hogy egy nap talán útját állja a Külső Világ törekvéseinek. Ezen túl - bár ez a fogadalmuk határait feszegette - akadtak olyan alkalmak, mikoron az Idősebb Istenek kiválasztottak maguknak egy halandót, hogy az a bajnokukként próbálja útját állni a birodalmak leigázásainak.
Mindössze egyszer fordult elő, hogy az Idősebb Istenek úgy érezték, bele kell avatkozniuk a Halálos Viadalok végkimenetelébe, mégpedig az Éden Birodalmának, vagy ahogy rövidebben nevezték, Édeniának a leigázásakor. Shao Kahn harcosai ugyan annak rendje és módja szerint megnyerték a tíz Halálos Viadalt, ám két olyan körülmény is akadt, ami ellentmondott a szabályoknak. Az egyik, hogy Édenia kirendelt védőistene, Argus, nem vett részt az utolsó összecsapás előkészületeiben, az édeniai fél harcosait az uralkodóház állította össze. A másik pedig, ami felett az Idősebb Istenek eredetileg szemet hunytak, hogy a Külső Világ a Viadalok kihirdetése előtt egyszer rátámadt a seregével Édeniára, és bár elbuktak, számos édeniai harcos veszett oda. Ez önmagában még nem lett volna szabálytalan a Viadalok szempontjából, ám az már igen, hogy miután Édenia a Halálos Viadal kihirdetését kérvényezte, és az Idősebb Istenek teljesítették a kérésüket, a külső világi hadak nem vonultak rögtön vissza. Furamód Argus nem nyújtott be panaszt e miatt, az Idősebb Istenek pedig maguktól a fogadalmuk miatt továbbra sem cselekedhettek, ám amikor Shao Kahn az utolsó Viadal megnyerését követően rögtön betört Édeniába és elfoglalta azt, nem sokon múlott, hogy végül nem kellett mégis közbeavatkozniuk. A császár azzal akadályozta meg, hogy Argus végül az Idősebb Istenekhez forduljon – akik egy isten kérelme nélkül továbbra sem tehettek semmit –, hogy feleségül vette Édenia általa megölt királyának özvegyét, egyben a trón jog szerinti örökösét, miáltal hivatalosan is Édenia uralkodójává vált. Ez ellen még az Idősebb Istenek sem tehettek semmit. Majd miután Shao Kahn végleg a Külső Világhoz csatolta Édeniát, Argus is elveszítette minden jogát arra, hogy a birodalma megbízott védőisteneként járuljon az Idősebb Istenek elé.

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta