Ajánló

Mellétrafált 001–050
Napi képregények

Hozzászólások

  • Aldarion 2020.04.10. 01:47
    Most csak egy hónapot. Becs szó! Sőt, valószínűleg az (had)ura is beköszön nemsokára.

    Bővebben...

     
  • babrafax 2020.04.09. 22:18
    Helló Aldarion, nagyon örülök a legújabb Mars résznek. Sokat kell várni a folytatásra? Üdv

    Bővebben...

     
  • elmouse 2020.04.09. 20:39
    Csöcsös képregények közül ez a kedvencem. Köszönöm!

    Bővebben...

     
  • DONNIE71 2020.04.09. 15:36
    Köszi ! Igazából jobban szeretem az ilyesmit ,mint a szuperhős izéket . Jó ,hogy folytatódik.

    Bővebben...

     
  • AdamK88 2020.04.08. 17:39
    Aldarion! Ezer köszönet! Igaz, már végig olvastam angolul az egész képregényt, de örülök a folytatásnak.

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 477 vendég és 11 tag böngészi

  • daredevil82
  • Gabi
  • human1104
  • King80
  • kisbor
  • Leslie_m
  • mis69
  • Mohi01
  • papa002
  • USSR
  • valaja

Előző fejezet

Miután Shinnoknak sikerült berendezkednie új királyságában, hozzálátott a bosszúja előkészítéséhez. Nem elégedett meg azzal, hogy uralja a poklot, ő a Birodalmakat akarta magának, és elhatározta, nem nyugszik, amíg nem teljesül ez a vágya. Ehhez azonban szüksége volt az amulettjére, csak nem tudta, hogy hol keresse. Feltételezte, hogy az Idősebb Istenek Raidenre bízták az ereklyét, mivel az már a Birodalmak részét képezte, tehát nem nyúlhattak hozzá. Raiden azonban bármelyik birodalom mélyére rejthette, ami szinte végtelen számú lehetőséget jelentett. És a dolgot nehezítette, hogy Shinnok tudta, egykori társai szemmel tartják őt. Attól nem félt, hogy az Idősebb Istenek beleavatkoznak az árnybirodalmi terveibe, attól azonban már igen, hogy ha kitörne onnan, akkor előfordulhat, hajlandóak lesznek megszegni a fogadalmukat, márpedig egymaga hatuk ellen tehetetlen lett volna. Ekkor támadt egy remek terve.
Quan Chit a hatalomátvétel után megtette jobbkezévé és legfőbb tanácsadójává. A nekromata segítsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Shinnok érezhetően kiterjessze újdonsült hatalmát a pokolra. Egyértelműnek tűnt hát a számára, hogy Quan Chit bízza meg ezzel a kényes feladattal. Mivel nem akarta, hogy Chi kutatásai felhívják magukra az Idősebb Istenek figyelmét, és mert jól ismerte egykori társai hatalmának mibenlétét, újdonsült ereje segítségével felruházta az onit azzal a képességgel, hogy észrevétlenül és korlátlan mértékben tudjon a birodalmak között utazni. Ehhez a Nexus egy sajátságos, téren kívüli tulajdonságát használta fel, miáltal nem az ottani aprócska csarnokon át kötötte össze az egyes birodalmak átjáróit, hanem úgymond „mögöttük”, a téren kívüli dimenzión át.
Chi rögtön felismerte friss megbízásának jelentőségét. Tudta, hogy ha megszerzi Shinnok amulettjét és feltárja annak titkait, végre elérheti a saját célját. Ám azzal is tisztában volt, hogy az isten azzal bízta meg, kutasson fel neki egy aprócska ereklyét, ami gyakorlatilag bármelyik biodalom bármelyik szegletében lehet. A keresés igencsak hosszadalmasnak ígérkezett.
És hosszú ideig is tartott. Chi sok száz évet töltött azzal, hogy sorra járta a világokat a Földtől egészen a Külső Világon át a Rend és a Káosz birodalmaiig. Útja közben - bármennyire is igyekezett kerülni a feltűnést - számos ismerősre tett szert. Közéjük tartozott a Külső Világ császárának udvari főmágusa, Shang Tsung is. A két varázstudó hamar rokon lélekre talált egymásban, ami az ő esetükben nem azt jelentette, hogy összebarátkoztak, hanem hogy rögtön meglátták a tisztelendő ellenfelet. Rivalizálása azonban nem került sor, ugyanis miután Chi belátta, hogy a keresett amulett nincs a császár palotájának számos varázserejű kincse között, továbbállt. Végül azonban ez az ismeretség vezette el a sikerhez, ugyanis néhány évszázad múlva Tsung felvette vele a kapcsolatot. Üzenete szerint sikerült rálelnie az amulettre. Chi természetesen rögtön felkereste az udvari mágust.
Ekkor derült ki, hogy Tsung megtudta, hol őrzik az amulettet, ám a hely számára megközelíthetetlennek bizonyult. Egy templomerődről volt szó, mélyen a Földi Birodalom szívében, melyet négy alacsonyabb rangú isten és egy olyan mágikus mező védelmezett, ami semlegesített minden varázshatalmat. Chi viszont sejtette, hogy ez önmagában nem akadályozta volna meg Tsungot, hogy megszerezze magának az amulettet, és amikor rákérdezett erre, amaz végül felfedte előtte, hogy az istenek kitiltották őt a Földről. Helyette inkább a lekötelezettjévé tette Chit. Amikor a nekromanta megkérdezte tőle, milyen szolgálatot akar elvégeztetni az erőd pontos helyéért cserébe, Tsung csak legyintett, és közölte, arra majd később fog sor kerülni, és ő fogja hívatni a nekromantát.
Chi nem tudta, de Shang Tsung akkoriban igen komoly bajban volt az ura, Shao Kahn előtt. A varázsló önteltsége kis híján egy birodalomba került a Külső Világnak, amiért Kahn súlyos büntetést mért Tsungra. A varázsló attól nem tartott, hogy az élete veszélybe kerül, ám attól már igen, hogy ha még egyszer hibázik, az könnyen a fejébe kerülhet - a kifejezés nem halált hozó módján. Megfogalmazódott benne néhány terv, amelyekkel elkerülhette volna a császár haragját, ám a legígéretesebb ezek közül olyan mágikus szakértelmet követelt volna meg, mellyel sem ő, sem az alá tartozó varázstudó szerzetesek, az Árnyékpapok nem rendelkeztek. Ezt azonban nem fedhette fel Quan Chi előtt, hisz ezzel a gyengeség jelét mutatta volna, mely esetben a nekromanta valószínűleg erővel próbálta volna meg kiszedni belőle a kért információt. Így viszont az amúgy is megszerezhetetlen ereklye utáni felesleges hajsza helyett a lekötelezettjévé tett egy vele közel egyenrangú varázstudót.
Quan Chi sejthette, hogy Tsungot hátsó szándékok vezérelték az alkujuk megkötésekor, de önmagából kiindulva úgy vélte, az lett volna a gyanús, ha a másik nem így cselekszik. Ennek ellenére természetesen megkötötték a varázserő segítségével létrehozott vérszerződésüket, ami kötelezte őt az ígérete betartására. Mégis, egy homályos jövőbeli segítség kötelezettsége csekély ár volt számára azért, hogy végre esélye nyílt megszerezni Shinnok amulettjét.
Persze az ő esetében is ugyanaz a gond jelentkezett, mint Tsungnál. Mivel a templom Tsung állítása szerint semlegesítette volna az ő mágikus képességét is, így valaki mással kellett megszereztetnie az amulettet. Szerencsére addigra már eléggé jól kiismerte magát a Földi Birodalomban ahhoz, hogy tudja, mit kell tennie, hogy elhozassa magának az ereklyét az emberekkel. Csak a halandó fajuk természetes kapzsiságát kellett kihasználnia. Azt, és hogy ismert két olyan csoportot is közöttük, akik feltételezése szerint rendelkeztek a megfelelő képzéssel, felszereléssel, felkészültséggel és hajlandósággal, hogy véghez vigyék ezt a veszélyesnek ígérkező feladatot. Már csak azt kellett eldöntenie, hogy melyiküket bízza meg. Ám miután átkelt a Földi Birodalomba, hogy alaposabban szemrevételezze a két csoportot, akikkel néhány évtizede találkozott utoljára, egy érdekes, ugyanakkor roppant alattomos gondolat fogalmazódott meg a fejében, ami – ahogy egyre többet agyalt rajta – egyre inkább kezdte elnyerni a tetszését.

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta