Ajánló

A nyugati part Bosszú Angyalai v2 15
Bosszú Angyalai

A nyugati part Bosszú Angyalai v2 15

Hozzászólások

  • Aldarion 2020.04.10. 01:47
    Most csak egy hónapot. Becs szó! Sőt, valószínűleg az (had)ura is beköszön nemsokára.

    Bővebben...

     
  • babrafax 2020.04.09. 22:18
    Helló Aldarion, nagyon örülök a legújabb Mars résznek. Sokat kell várni a folytatásra? Üdv

    Bővebben...

     
  • elmouse 2020.04.09. 20:39
    Csöcsös képregények közül ez a kedvencem. Köszönöm!

    Bővebben...

     
  • DONNIE71 2020.04.09. 15:36
    Köszi ! Igazából jobban szeretem az ilyesmit ,mint a szuperhős izéket . Jó ,hogy folytatódik.

    Bővebben...

     
  • AdamK88 2020.04.08. 17:39
    Aldarion! Ezer köszönet! Igaz, már végig olvastam angolul az egész képregényt, de örülök a folytatásnak.

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 331 vendég és 3 tag böngészi

  • Gabi
  • Mohi01
  • versushu

Előző fejezet

A Földi Birodalom legnagyobb kontinensének délkeleti fertálya mindig is a birodalom egyik legérdekesebb helyének számított. Az emberek által legtöbbször Kína és környékeként emlegetett földdarab a faj nem túl hosszú időre visszanyúló történelme során több idegen birodalomból származó lényt, varázslót és összetűzést látott, mint a Föld maradék része együttvéve. Az emberek által a civilizáció egyik bástyájaként is ismert Kína története azonban nem csak a császárságok fénykoráról volt ismert bizonyos körökben, hanem arról is, hogy itt élt a legtöbb varázstudó és természetfeletti lény. És hogy ebben a régióban volt a legtöbb politikai cselszövés a birodalom történetében.
A rablók és útonállók a modern földi időszámítás szerinti korai századokban sem voltak ismeretlenek a helyi utazók számára. A politikai erők előretörésével azonban megjelent egy újfajta törvényen kívüli réteg is, az orgyilkosok, akik azok közül a rablók közül kerültek ki, akiken volt annyi ész és éleslátás, hogy rájöjjenek, milyen vagyon és hatalom rejtőzik a hatalmi viszályok színfalak mögött meghúzódó leszámolásaiban. Így alakultak ki az első orgyilkos klánok, vagy ahogy később gyakran (időnként helytelenül) nevezték őket, a nindzsaklánok.
A VII. századra már számos nindzsaklán létezett Kínában, akik addigra már a közönséges betöréses lopástól a politikai merényleteken át a félig-meddig törvényes testőri feladatok ellátásáig szinte minden olyan téren jelen voltak, ahol szükség volt egy, a katonaság keretein kívül szolgáló harcedzett segítőre. A klánok szoros versengésben álltak az ügyfelekért és a hírnévért, ám egyikük sem volt olyan eredményes vagy híres, mint a Lin Kuei.
A Lin Kuei kezdetben ugyanolyan közönséges útszéli gaztevők gyülekezete volt, mint sok más hasonló rablóbanda. Mégis nekik sikerült a leggyorsabban alkalmazkodni a változó idők új követelményeihez, amivel elérték, hogy igen hamar több száz főre duzzadjon a taglétszámuk, és a befolyó pénzmennyiséggel már azt is megengedhették maguknak, hogy egy jól szervezett, a tagjait alapos és átfogó kiképzésben részesítő, drága, ugyanakkor a megbízást mindig teljesítő klánná válhassanak.
A siker viszont magával hozta ugyanazokat a belviszályokat, mint amelyek megoldására sokszor alkalmazták őket. Ez egészen addig fajult, hogy végül a japán tagozat feje, Takeda számos hívével együtt kilépett a Lin Kuei-ből, és a szülőföldjén megalapították a saját szervezetüket, a Shirai Ryut. Ez természetesen a legkevésbé sem tetszett a Lin Kuei-t irányító Tanács fejének, a Nagymesternek, aki számos emberét bízta meg az elkövetkezendő évtizedekben azzal, hogy végezzen a renegátok vezetőjével. Erre mégsem került sor hosszú-hosszú évekig, mire a helyzet annyira elmérgesedett a két klán között, hogy mindkét szervezet tagjai örök bosszút esküdtek egymás ellen.
A Lin Kuei és a Shirai Ryu viszálya az elkövetkezendő századok során szinte legendássá vált Kína alvilági köreiben. Habár a Lin Kuei többnyire Kína és a kontinens fennmaradó részének területén fejtette ki a tevékenységét, míg a Shirai Ryu inkább csak Japánban, mindkét klán folyamatosan megpróbált betörni a másik területére, a tengerentúli megbízások esetében pedig sokszor komoly harc folyt köztük a szerződések megszerzéséért. Az idő múlásával a harcuk mégis inkább megszokássá, mintsem komoly vérbosszúvá satnyult – leszámítva persze a személyes sérelmeket. A XX. század vége felé közeledve, köszönhetően a megváltozott társadalmi szokásoknak és elvárásoknak, mindkét klán gyökeres átalakuláson esett át. A Lin Kuei egy roppant drága, szinte exkluzívnak mondható szervezetté vált, a befolyásos és gazdag politikusok és üzletemberek eszközévé, ami a jövedelmét egyre inkább a kutatással, ott is legfőképp az elektronikai és nanotechnológiai fejlesztésekkel próbálta kiegészíteni - vagyis egyre inkább helyettesíteni. A Shirai Ryu pedig egyre inkább egy kissé anakronisztikus, az időből visszamaradt, nyugodalmas hegyi falu lett Japán egyik eldugott szegletében, akik ugyan továbbra is lépést tartottak választott hivatásuk elvárásaival és továbbra is képesek voltak szinte minden feladatot elvégezni, mégis jóval nyugodalmasabb lett az életük, mint a korábbi századokban. A régi ellenségeskedés szinte már csak párharcokban és a régi mondákban élt, és néhány konzervatívabb felfogású tag szívében.
Ezt a kialakult, már-már nyugodtnak tekinthető egyensúlyt zavarta meg Quan Chi, amikor felkereste előbb a Shirai Ryu, majd a Lin Kuei vezetését, és felajánlotta nekik, hogy amennyiben a legkiválóbb harcosuk elvégez a számára egy roppant veszélyes feladatot, úgy varázstudománya segítségével végleg elpusztítja a rivális klánt. És ezt az ajánlatot se a Shirai Ryu régimódi vezetője, se a Lin Kuei kapzsi Nagymestere nem tudta visszautasítani.

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta