A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Májusban igazából nem volt különösebb meglepetés az amerikai képregényes fronton, úgyhogy nem is húzom tovább a bevezetőt, lássuk a listát.

A Marvel újabb nagyobb nevet dobott be a vízbe, ezúttal az X-Men v4-et, amelynek első füzete 177e példányban kelt el. Igaz, tíz felett volt a variáns borítók száma, ezért szokás szerint esélyes, hogy a következő hónapra legalább százezret esnek az eladások.
A sorozatot amúgy természetesen azon nyomban imádjuk, méghozzá négy dolog miatt. Egyrészt mert X-Men, és még mindig ez a franchise a legmegbízhatóbb az amerikai kommersz képregények terén. Másrészt mert az egész gárda az X-csajokból áll. Harmadrészt – a másodikból következően – az egyik főszereplője Vadóc, tehát eleve nem lehet rossz. Negyedrészt mert Brian Wood írja, aki ezt csak nem szúrja már el. Mint úgy majdnem mindent, amit eddig a Marvelnek írt…

Második helyen természetesen a Batman v2 áll, ami tovább folytatja lassú, ámde feltartóztathatatlan esését. Jelenleg 129e példány ment el belőle, és nem igazán látszik bármi jele annak, hogy ez a trend egyszer csak átfordulna.
A Justice League (a v5-ös) esése kisebb mértékű, mint az Age of Ultroné. Ez nagyon meglepő. Habár a Marvel ez évi eventje májusban erősen a vége felé járt, a kiadó valamit nagyon megsejthetett, mert esemény közbeni reklámkampányba kezdett nem sokkal e cikk megírása előtt. (Amit mondjuk közel másfél hét választ el a megjelenésétől…) A mini két májusi része bőven 90e felett van, ám az, hogy Geoff Johns… kétes színvonalú JLA-je is ilyen könnyen visszajött fölé, valahol aggasztóan hathat a Marvelnek.
A kilencvenesek táborát a Superior Spider-Man zárja, egyben ez a cím nyitja meg a nyolcvanasokat is, alatta a másik JLA-vel (v6-os) és Bendis X-Menjével.

Összességében látható, hogy nagy meglepetés nincs, majdnem minden cím ott van, ahova vártuk. Ami esetleg egy hangyányival érdekesebben hathat:
A Thanos Rising természetesen a múlt havi második helyről egyenesen a huszadikra esett, ám ez még önmagában nem egy nagy hír. Az lesz majd az érdekes, hogy ezt a zuhanást megállítják-e egyáltalán, mert eddig enyhén szólva is vegyesek a reakciók vele kapcsolatban. Azok, akik kedvelik Thanos figuráját, teljesen ki vannak bukva, hogy a Halált imádó őrült titán, a galaxis felének (és pár alterverzumban egészének) kiirtója, aki isteneken felül álló hatalmasságokat vert már át… egy hisztis emo-tini lett, aki mást se csinál, csak keresi „a helyét az életben”, mint egy kijózanodó hippi. Mások meg odavannak Simone Bianchi (aki egy olasz férfi, mert ezt sokan benézik a neve miatt) rajzaiért és Aaron történetvezetéséért. Összességében azonban az valószínűsíthető, hogy jövő ilyenkorra már senki sem fog emlékezni erre a minire, hacsak nem sikerül Aaronnak vagy a szerkesztőjének elérnie, hogy alapozzanak rá későbbi történeteket.
A másik végletet képviseli a Hawkeye, ami döbbenetesen jól megy. Ez alatt nem azt értem, hogy ne lenne jó sorozat. Nem olvastam még, de mindenhonnan az az egybehangzó vélemény jön, hogy ez az új Immortal Iron Fist. Csakhogy pont emiatt a Vertigo-effektusnak kellene hatnia rá: mindenki könyvben – sőt, lehet, egyenesen omnibusban – akarja megvenni, a füzetet csak pár türelmetlen egyén tartja fenn. Mégis a füzetes változata a Marvel egyik legerősebb közép-felső sorozata.

A kicsik terén a Walking Dead folytatja az „ebben-a-hónapban-vajon-épp-hova-esik” című játékát. Az áprilisi kilencvenezer után 76e példánnyal áll az élen (összesítettben 13.), mögötte egy új Image-címmel, a Ten Granddel. Amit Joseph Michael Straczynski, minden idők egyik (ha nem a) legjobb amerikai képregénysorozatának írója követett el. És ami a leírása alapján egy gyenge Spawn-másolat… mármint sztorira.
Ami, valljuk be, bravúr. Mármint az, hogy lehet a Spawnt gyengén másolni. Ez olyan, mintha valaki egy totálkáros roncsból akarna egy új, még megbízhatatlanabb járművet építeni. Vagy mintha fizetésemeléssel akarna jobb munkára ösztönözni politikusokat. Straczynskinek mostanság amúgy is nagyon rossz szériája van, nem jött ki jó három éve olyasmi tőle, amit egyöntetűen kedveltek a kritikusok és/vagy a rajongók, ezért egy újabb sablonos noir némi spawnos misztikummal keverve nem biztos, hogy segít a megtépázott hírnevén.
Harmadik helyen a stabilizálódni látszó Star Wars található, és ezzel végre van valami más is a dobogón az Image cuccain kívül. Ez persze felveti a kérdést, hogy hol az áprilisi Jupiter's Legacy? Nos, a válasz abban rejlik, hogy Quitely rajzolja, akinek akkor se menne a havi 22 oldal, ha nem lenne krónikus hátfájása. Vagyis az is csoda lesz majd, ha idén kijön a második szám. Ami aggasztóbb, hogy az elsőből májusban annyi sem fogyott, hogy feljusson a háromszázas listára, vagyis nem akadt ötezer új vásárló. Ami könnyen annak a jele lehet, hogy már a második szám el se fogja érni a harmincezret.

A Boom! Studios folytatja a Cartoon Networkkel közös munkáját, az Adventure Time mellé most belekezdtek a Regular Show képregény-adaptációjába, aminek első számával még a My Little Ponyt is leverték (valószínűleg átmenetileg).
Az Aspen e havi újdonsága a Charismagic, ami egy viszonylag friss sorozatuk folytatása, és amely úgy néz ki, mintha az UDON rajzolta és színezte volna. Nem sokkal alattuk van amúgy egy új gyermeksorozat, a Sesame Street az Ape Entertainmenttől. (Valószínűleg eme cikksorozat fennállása óta ez az első alkalom, hogy egyáltalán szóba került ennek a kiadónak a neve.)

Eközben Kieron Gillen visszahozta egy kicsit a régi Avatart. Emlékeztek még ennek a kiadónak a termésére úgy a kilencvenes évek közepétől körülbelül az új évezred első pár évéig? Amikor majdnem minden füzetükben kötelező volt minimum fél tucat embert kamera előtt kibelezni; amikor megtudtuk, hogy egy átlagos kilenc milliméteres lövedék valójában olyan erővel csapódik be, hogy a fej aprócska darabokra robban tőle; amikor egy nyak elvágásától olyan nyomással tört elő legalább három liter vér, amelyet egy olajkút is megirigyelhetett volna; és amikor a sztori alapvetően csak egy ürügy volt arra, hogy folyamatosan felbukkanjon pár lemészárolható ember? Igen? Nos… nekem se hiányzott a legkevésbé sem, hogy ez a rakás ócska hulladék visszatérjen, de a jelek szerint folyamatosan kitermelődik egy szűk, 12-14 éves hímnemű közönség, akik ezt jónak tartják és megveszik. Ilyen volt a Crossed, ilyen most az Über is (melyet egyetlen amerikai portál se tud helyesen leírni az ékezet miatt), amelyben a II. világháború vége felé a nácik végső megoldásként bevetik a kezelhetetlen szuperkatonáikat, akik természetesen puszta kézzel egész hadosztályokat szaggatnak szét a kamera előtt olyan módokon, amelyeket a legelvetemültebb szadista hollywoodi slasher filmek se tudnának megvalósítani.
Persze ennél kicsit mélyebb a sztori, mert manapság már nem lehet megtenni azt, amit anno a Hellinával (annak tényleg nem volt története azon túl, hogy egy démon mindenkit feltrancsíroz, aki a kamera elé kerül), és bizony sok helyen kiemelik, hogy Gillen nagyon erős forgatót írt… de valljuk be, az Avatar az egészet azzal reklámozza, hogy náci Supermanek amerikaiakat koncolnak fel premier plánban.
Persze az Avatarnál is tanulnak… lassan… naaaaaagyooooon lassan. A vér és belek mellett bevetették a két nagy kiadó lassan lecsengő trükkjét, miszerint kevesebb füzetet nyomtak az előrendeltnél, és most mindenhol ujjonganak, hogy elkapkodták a második kiadást is.
Valljuk be, aranyos, hogy miként viszonyul az ember a marketingesek trükkjeihez. Azok marha átlátszóak, mindenki tudja, hogy csak egy trükk, és mégis megállás nélkül bekajálják. Ilyen volt húsz éve a hologramos borító, most ilyen a „teljesen elfogyott az első kiadás” című kártya.

És még egy utolsó hír innen: a jelek szerint lesz egy kis érdekes vita a ZeneScope és a Dynamite között, ugyanis utóbbi tavaly megszerezte a 2011-ben indult, Grimm című televíziós sorozat licencét. Aminek most készült el a képregényes adaptációja, és az első szám egyelőre jóval erősebben indított, mint a legjobb Grimm Fairy Tales-füzet (15e amaz 6e-vel szemben).

Könyvek terén a Diamondnál a Boom! csodát művelt, és sikerült átvennie az első helyet a Walking Deadtől egy kis időre – az Adventure Time első GN-je érte el ezt a bravúrt. Sőt, a zombik meglehetősen gyengén teljesítettek, a felső húszból összesen két helyet vittek el. A jelek szerint a képregényesek közül aki akarta, már beszerezte a Totyorgó Túlbirodalmiak megfelelő kiadványait. Vagy csak pihennek az új évad előtt.
A könyvesboltokban is meglepően élőholtmentes övezet alakult ki, a két compendium áll jó helyen, amúgy meglehetősen vegyes a kép. Az új Naruto vitt mindent, de a Sailor Moon is jó helyen áll. Szerepel még egy keleti kiadvány a listán, egész magas helyen, ám ezt nem merem nevén nevezni, mert egy olyan franchise-hoz tartozik, amit ha csak megemlítenek, kiöl minden kreativitást, dialóguskészséget és jellemvonást mindazokból, akiket megérint… az eredetiség és az írói kvalitások igazi gyilkosa, amely milliárdokat termelt úgy, hogy igazából senki se érti, ki képes akármilyen szinten élvezni ezt a mentális tortúrát. És még képregény is van belőle. Egész sorozat. Egy perc néma csend hát mindazoknak, akik áldozatául estek eme új és látszólag mindennél veszedelmesebb jelenségnek, amely az egykor félelmetes horrorszörnyekből nyálas teszetoszákat és tündibündi plüssfigurákat csinált úgy, hogy halálos komoly felnőtt történetnek akarja eladni magát.

A piacon eközben a helyzet változatlan. Májusban ismét a Marvel áll az élen – igaz, most csak öt százalékkal az áprilisi több mint tíz helyett: 33/37%-ot (bevétel/példányszám) kapart össze a DC 28/31-ével szemben, ami egy kb. 15 millió dolláros összbevételt jelent a nagyobbik kiadó számára (plusz ami a könyvterjesztőktől összejött).
Ahogy már megszoktuk egy ideje, az Image a harmadik, egyben a kicsik győztese, mögötte az IDW-vel, ami megint elég erősen a Dark Horse fölé magaslik. A Dynamite ezúttal beerősített, kellett is neki, mert a Boom! Studios eléggé megtolta magát, közel három százalékra jöttek fel. (Ez több mint félmillió dollár pluszbevételt jelent áprilishoz képest.)
Az egyszázalékosok klubjába ismét csak az Eaglemoss fért be. Példányszámoknál a Valiant újból elérte ezt a határt, ám bevételben most eléggé messzire volt tőle. Az áprilisi bravúr a jelek szerint tényleg csak a jó körülmények hatása volt.

A kissé visszafogott április után a piac visszatért a márciusi szintre, vagyis egy jó 10/5%-ot növekedett az előző hónaphoz képest (ami ugye meg zsugorodást hozott). Tavalyhoz képest sajnos csak az általános és folyamatos áremelkedés hatása látszik: enyhe bevételnövekedés (1% füzetek és kötetek terén is) mellett 2%-os példányszám-csökkenés állt be.
Ezzel összességében még mindig bőven tíz százalék felett van az éves gördülő mutató (év első napjától aktuálisig terjedő időszak arányszáma), vagyis 2013 még mindig érezhetően erősebb 2012-nél.

A nyár talán vízválasztó lesz abból a szempontból, hogy mit bír valójában a piac, van-e benne még növekedési potenciál – bár személy szerint kétlem, hogy tényleg erre az időszakra kell figyelnünk. Az Age of Ultron mérsékelt sikere némi stagnálást helyez kilátásba a következő hónapokban, ám ez a piac olyan, hogy bármikor meglepetést okozhat. Az utóbbi két évben a régebben tapasztalt nyári meglendülés helyét amúgy is egy enyhe tavaszi és egy erősebb őszi vette át, amit valószínűleg erősen köszönhetnek a televíziós sorozatoknak (bármelyik irányba is menjen az adaptálás a képregény és a tévé között), illetve a mozifilmeknek.

A cikk végére a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Hozzászólások