Hetedik fejezet: Ősi tervek

Onaga évezredek óta várt már erre a pillanatra. Bár egykori tábornoka megölte őt, a lelke túl erős volt ahhoz, hogy bármelyik túlvilág csapdájába essen, ráadásul a bukása ellenére még a halála után is akadtak követői, akik hajlandóak voltak bármit megtenni azért, hogy uruk egy nap visszatérhessen. A Sárkánykirály testét egy kriptába helyezték, melynek pontos helyéről csak nagyon kevesek tudhattak, a seregét, ami neki köszönhette halhatatlanságát, még az új uralkodó hatalmának megszilárdítása előtt egy földalatti csarnokba rejtették, és végül Onaga szellemét áthelyezték egy sárkánytojásba, a legutolsóba, amit a birodalmakban még találni lehetett. A tojást aztán, hogy melegen tarthassák, amíg az évezredek múlva ki nem kel, egy lávatóba helyezték. Emellé még sikerült elfogniuk és a varázslataik segítségével a rabszolgájukká tenniük egy különleges teremtményt, egy tűzelementált, akit a rá bocsátott varázslat arra kényszerített, hogy addig ne hagyja el a lávatavat, amíg Onaga szelleme a mélyén pihen. Az már csak a sors fintora volt, hogy néhány ezer évvel később Onaga gyilkosa, Shao Kahn, ezt a lávatavat használta arra, hogy a Vaeternust, a vámpírok birodalmát a Külső Világhoz csatoló mágikus gömböt elrejtse újdonsült vazallusai elől.
Onaga szelleme ugyan a tojáshoz volt kötve, de az egykori mérhetetlen hatalmából megmaradt benne annyi, hogy lassan, apránként, több ezer év alatt elegendő erőt gyűjtsön magába ahhoz, hogy elszakadjon a Külső Világtól, és felkeresse a birodalmak keresztútját, a Földet. Ugyanis még a halálában se akart lemondani a terveiről. A tervről, hogy összegyűjtse minden legendák legősibbikét, a hat Kamidogut, az Istenek Fegyvereit, melyek, ha valaha is egy kézbe kerülnek, a birtoklójukat isteni hatalommal ruházzák fel. Onaga a mindenhatóságra vágyott. És a több tíz ezer év alatt megfogalmazódott benne egy terv, hogy hogyan érje el azt a teste újjászületéséig.
A szellemét ugyan nem küldhette a Földre, de a tudatát igen. Annyi ereje nem volt, hogy testet is alkosson magának, így kénytelen volt beérni egy fénylő gömb alakjával. De ez is megfelelt a céljainak. Ebben a formájában nyugodtan kiadhatta magát az Idősebb Istenek küldöttének az előtt az ifjú harcos előtt, akire már korábban felfigyelt, amikor még csak a halandókat fürkészte. A serdülőkorban lévő tanonc, Bo’ Rai Cho tanítványa, hiszékeny alak volt, nem volt nehéz rávennie arra, hogy hagyja ott a mesterét, és kutassa fel számára a Kamidogukat. Vagy legalább azt, hogy azokat hová rejtették el az alkotásuk óta eltelt számtalan év alatt. És hogy megkönnyítse a „bajnoka” dolgát, még azzal a képességgel is felruházta őt, hogy az azon nyomban megtanulja bárki harci stílusát, ha egyszer kihívja őt egy küzdelemre. Ez majdnem minden erejét felemésztette, és nem is tudott utána még évekig visszatérni a gömb alakjában sem a Földre, hogy szemmel tartsa az ifjút, de érezte, hogy hosszú távon nagyon is meg fogja érni neki ez az áldozat.

Ezt a bizonyos fiatalembert amúgy Shujinkónak hívták.

Miután az teljesítette a rábízott küldetést, Onaga felfedte előtte a valódi kilétét, és azt, hogy valójában a közel élethosszig tartó útja során az valójában csak lehetővé tette számára, hogy a feltámadása után még hatalmasabban térhessen vissza, mint amilyen életében valaha volt. Úgy vélte, Shujinko immár semmit sem tehet az ellen, hogy megakadályozza a visszatérését és a Kamidoguk hatalmának elnyerését. Ám ehhez előtte még meg kellett találnia magának azt a bizonyos új testet...
A szerencse Onaga mellé állt. Nitara, a vámpír, ekkoriban kereste fel először a barlangot, ahol Onaga lelke pihent - bár a nő nem őt, hanem a közelében fekvő varázsgömböt kutatta. Nem sokkal később egy kiborggal tért vissza, aki aztán alá is merült a lávatóban. Talán csak szerencséje volt, talán valaki vezette a kezét, de Cyraxnek sikerült először a varázsgömbre bukkannia anélkül, hogy megközelítette volna a sárkánytojást, és ezzel felébresztette volna annak őrzőjét. Onagának nem tetszett ez. Se a vámpírt, se a félig mesterséges szerkezetekből épített teremtményt nem találta alkalmasnak arra, hogy megszállhassa a testüket. Márpedig ő minél hamarabb ki akart jutni onnan, nem volt türelme kivárni azt az időt, ami a tojás kikeléséig hátra volt. És ekkor érkezett a Nitara után kutató Reptile.
A szaurin minden szempontból tökéletes volt. Ugyanúgy a hüllők közé tartozott, mint Onaga egykori teste, ráadásul ő is faja egyik legeslegutolsó képviselője volt, és még a szelleme megtörésével se kellett vesződnie, hisz Reptile elméje akkorra már jóformán teljesen megbomlott, ráadásul emiatt a teste is kezdett lassan leépülni, visszafejlődni még primitívebb állapotába. Onaga nem várt, kitört a sárkánytojásból, és megszállta a hüllő testét. Amint sikerült ezzel az élők világához kötnie magát, érezte, hogy visszatér lassan szívébe a varázsereje, és elkezdte átváltoztatni új testét olyanra, amilyen a régi volt: hatalmasra, erősre, és gyakorlatilag elpusztíthatatlanra.
Amint sikerült valamennyire kényelmesen elhelyezkednie új bőrében, rohamosan visszatérő varázshatalma segítségével nyitott egy átjárót a Nexusba, abba a birodalmakon kívül eső aprócska világba, ahová Shujinko összegyűjtötte neki a Kamidogukat. Tudta, hogy azok hiába kerülte egy helyre, az utolsó komponens nélkül nem egyesülhetnek, viszont a bennük lévő erő már ahhoz is bőven elegendő lesz, hogy jóformán sebezhetetlenné tegye őt mindenféle fizikai és mágikus természetű támadással szemben. Elhozta a Kamidogukat, de Shujinkóval nem sikerült végeznie. Még mindig nem volt tökéletes az uralma az új teste fölött, túlságosan lomha volt. De nem aggódott, hisz nem hitte, hogy az öreg harcos bármilyen módon árthatna neki, miután sikerült a Földre kergetnie.
A következő lépés a Kamidoguk elhozása után a régi haderő visszaszerzése volt. A körülmények ismét csak neki kedveztek. Kényszerű rabsága alatt megérezte, hogy valaki vagy valakik elkezdték friss lelkekkel feltölteni katonái mumifikálódott maradványait. Tudta, hogy amilyen ütemben haladnak a serege feltámasztásával, végezni fognak a folyamattal, mire odaér hozzájuk. És a katonái mellett érzett még ott valamit... valamit, amire legalább annyira vágyott, mint a hat Kamidogura: a Szent Amulettet. A sors a kegyelmébe vehette őt, hisz látszólag minden egy időben fordult az ő javára. És ezt még a Föld védelmezője, Raiden se tehette tönkre. A viharisten esszenciájának robbanása ugyan kényelmetlen volt a számára, de a Kamidoguk ereje még egyesítetlenül is éreztette a hatását: a robbanás, ami még a Lélekfolyót is elpusztította, jóformán meg se tudta karcolni őt. Bár az bosszantotta, hogy kénytelenné vált miatta új sereget keríteni valahonnan. Ám a szerencse nem akarta látszólag elhagyni, hisz rögtön maga mellé állíthatott öt kiváló harcost, a Halálos Viadalok veteránjait, és mellé még talált egy új, vérszomjas, csak a háborúnak élő hadat is a tarkaták személyében.
A hódítás jól haladt: az uralma alá hajtott Kitana segítségével sikerült megszereznie Édeniát, egykori gyilkosa, aki később magát Shao Kahnnak nevezte, tudomása szerint meghalt a saját szolgája keze által - ami már szinte ironikus volt a szemében - és a Kamidoguk egy része az egyesítésükhöz szükséges Szent Amulettel együtt már a birtokában volt. Minden a kedve szerint alakult. Vagyis csak majdnem minden. Volt ugyanis valami, ami az elért sikerei ellenére is egyre jobban bosszantotta.
A legendák szerint a Kamidoguk egyesítéséhez szükség volt a Szent Amulettre, arra az ereklyére, amit még az egykori Idősebb Isten, Shinnok alkotott az Egyetlen azóta semmivé foszlott, nyers energiáiból. De hiába volt Onagánál mind a hat isteni fegyver és az amulett is, azok csak nem akartak működni. Édeniában tartózkodása alatt a királyi palota irattárának legősibb iratai között talált egy homályos utalást arra, hogy a Kamidoguk egyesítéséhez azokat hat, bizonyos kívánalmaknak megfelelő, különleges egyénnek kell a kezükbe vennie, de az iromány ezen kívül semmi használható információt nem tartalmazott. Ezért utasította az egyik újdonsült szolgáját, a Baraka által eléráncigált édeniai volt nagykövetet, a helyiek szemében árulónak bélyegzett Tanyát, hogy az próbáljon meg az ősi édeniai szent helyek felkutatásával rábukkanni olyan iratokra, amikből kiderül, pontosan kikre lenne ég ahhoz szükség, hogy a Kamidoguk egyesülhessenek. Igaz, Onaga nem tartott attól, hogy bárki is az útjába állhatna, de sose volt éppen türelmes természet, nem tetszett neki, hogy a végtelen hatalom szó szerint ott van a kezében, és ő mégse éri el. Akkor még nem is sejtette, hogy valójában igenis volt egyvalaki, aki képes lehetett volna keresztülhúzni a számításait, aki ugyanolyan jól ismerte a Kamidogukat, és bizonyos szempontból őt magát is...