Előszó: A most következő cikk közel három hónapja jelent meg először az egyik törzsfórumozónk, Genzo blogján, ami legfőképpen honosított, magyarul kiadott vagy amerikai képregényekről szóló ismertetők, kritikák, vélemények megjelentetésével foglalkozik. Ez volt az első oda írt cikkem, egyben valószínűleg az utolsó előtti is, és mivel mostanra már elég mélyre süllyedt a főoldalán ahhoz, hogy megfelelően észrevehetetlen legyen, így egy kis önpromócióként, meg azért is, hogy az irományaim, amíg lehet, egy helyen legyenek, ide is kirakom. Plusz talán Genzo is hasznot húzhat ebből, mert egy kis főoldali reklámmal talán növekszik az ő olvasottsága is. Vagyis igen, keressétek csak fel nyugodtan a blogját, érdemes. Hogy ne csak egy beágyazott link látszódjon belőle, íme a teljes elérési cím:
http://genzocomics.freeblog.hu/

Valószínűleg nem igazán akad olyan három évnél idősebb Homo Sapiens a nyugati civilizációkban, aki ne ismerné Chuck Norris nevét, nem kevéssé köszönhetően annak az internetes mémnek, ami - akármilyen elképzelhetetlen is ez - még az internetet is képes volt túlnőni az elmúlt évek során. Mára mindenki tökéletesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy nincs olyan istenség egyetlen ismert vallásban sem, származzon az a Földről vagy a tágas univerzum akármelyik bolygójáról, ami csak megközelíthetné Chuck nagyságát.

Pedig ezzel a ténnyel már a nyolcvanas években is tisztában voltak. Csak akkor még igyekeztek egy gyerekműsor bohókás álcája mögé rejteni.

Chuck Norris Karate Kommandója egy meglehetősen rövid életet (konkrétan öt epizódot) megélt szombat reggeli rajzfilm volt a nyolcvanas évek közepén, amiben Chuck és a barátai - egy mérhetetlenül kimért és lovagias szamuráj (Kimo); egy szumóbirkózó (Tabe), aki természetesen csakis a kajára tudott gondolni, de mellékesen tonnákat emelt meg félkézzel; egy idegesítő kamaszkölyök (Reed) és az ő sokkal érettebb és ennek okán állandóan hisztiző szerelőzseni ikernővére (Pepper); egy elmésen csak Farkasnak elkeresztelt... nos, farkas, és mind közül a legidegesítőbb, Chuck nevelt fia, a vietnami Too Much (vagyis Túl Sok), akinél tenyérbemászóbb figurát animált sorozatokban nagyon keveset találtak még ki - bátran szembeszálltak egy világméretű terrorszervezettel, amelynek vezetője a titokzatos Karom, és esküszöm, ez a figura egyenesen a Bigyó felügyelőből jött. A jelek szerint néhány év után csak feltűnt valakinek, hogy az az alak ön-, köz- és univerzális mértékben veszélyes mindenkire maga körül százmilliárd fényéves körzetben. Vagy csak megunták, hogy ennyi idő alatt sem volt képes lekapcsolni egyetlen elcseszett Bond-bűnözőmásolatot, és inkább a világegyetem legkeményebb alakját állították az ügyre. Nem tudni. Csak annyit, hogy Chuckék is ugyanúgy körberohangálnak a világon, és szembeszállnak a Karom roppant félelmetes nindzsáival, akik annyira kemény ellenfelek, hogy egy igazi Szupernindzsa vezeti őket! Igaz ugyan, hogy ezen nindzsák egyike sem ért a harcművészetekhez és feltűnőbb ruhákban járkálnak, mint bármely kétballábas ellenség akármelyik Amerikai nindzsa-filmben, de ez ne zavarjon minket.

Habár a sorozat nagyobbat bukott, mint Kiszel Tünde tudományos oktatófilm-sorozatának terve, a Marvelnél, ahol a nyolcvanas években mindenből képregénysorozatot csináltak, amiben humanoidnak tűnő alakok szerepeltek, és egy egész irodát működtettek az olcsó franchise-képregényeknek (Star Comics néven), természetesen akadt valaki, aki remek ötletnek találta, hogy készítsenek képregényt ebből is, és dobják piacra a sorozat indulásával egy időben.

Vagy csak féltek attól, hogy Chuck Norris kikaraterúgja a valagukat a téridő-kontinuumból, ki tudja.

És nem is ez a legfurább az egészen, hanem az alkotógárda. A Star akkori szerkesztője, Jo Duffy írta mind a négy megjelent részt. Duffy korának egy elég népszerű szerkesztője volt, bár érdekes módon sose jutott a nagy címek közelébe. Az egészséges sovinizmus akkor is erősen jellemezte az irodát, nem csak most. Duffy szereplése egyébként azért is fura, mert a tény, hogy egy nő írt egy sorozatot, aminek a lényege összefoglalható három szóban (benyalunk Chuck Norrisnak), kicsit érdekesen veszi ki magát a nemek szerepét illetően. Ugyanakkor Duffy volt a Glory c. sorozat írója is, egy tipikus közép-kilencvenes évekbeli Image-képregényé, amelynek története gyakorlatilag annyi, hogy egy bikinimodell egy szál semmiben egy kardot lóbálva szexi pózokban küzd a generikus rosszfiúk ellen. Némi görög mitológiai hablatyal megtámogatva. (Aki el akarja ezt képzelni, olvassa a Dymanite Athena-sorozatát, elég hasonló alapszitu.) Emiatt amúgy évekig nem hittem el, hogy Jo Duffy nő. Pedig de.

A másik fő alkotó pedig nem más, mint Steve ÉnalkottammegPókembertésmindenkielmehetamúgyafenébe Ditko. Pókember rajzolóját állították rá a Chuck Norris-képregényre! Ami a Star Comics alatt jelent meg! Ha ez nem jele annak, hogy valaki valahol nagyon utálta Ditkót és az emberbarátinak közel sem nevezhető személyiségét, akkor nem tudom, mi.

De vissza a képregényhez. Az első számot annyian és annyi helyen döngölték a sárga, piros, kék, lila, pepita és minden más színű földbe, sárba, vízbe és nem légnemű közegbe, hogy már felesleges bármit is mondani róla. Még ha magyarul nincs is eddig róla komolyabb kritika. A második füzetnél ilyenről már szó sincs, sőt, még az első kritikusai sem hiszik el többnyire, hogy ebből készült folytatás is, pedig igen. És ami a legdurvább, hogy a második rész mellett az első csak egy szende próbálkozásnak tűnik. Nem hiszitek? Akkor menjünk végig rajta.

Már maga a borító is azt sugallja nekünk, hogy Chuck Norrisszal nem érdemes packázni. A fickó olyan durva, hogy még akkor is kidől az ellenfele, amikor fél méterrel a feje fölött repül el a lába. Chuck Norrisnak már a menetszele halálos! Ráadásul mivel jó eséllyel görnyedt állapotodban ér az utolsó eszméletednél lévő pillanatod, még azt is tudni fogod, hogy ki intézett el, ugyanis Norris annak ellenére, hogy nem csípte meg egyetlen radioaktív rovar sem, de még csak egyetlen katonai atomkísérlet területére se tévedt be, hogy mindenféle különleges képességre tegyen szert a nagy mennyiségű radioaktív sugárzás magába nyelésével (gyerekek, ne feledjétek, ha beleestek az atomreaktorba, legalább 75%-os esélyetek van, hogy rák és egyéb sugárfertőzéses kellemetlenségek helyett minimum a repülés képességével jöttök elő), mégis saját szuperhőslogója van a mellkasán, rajta a monogramjával. Chuck Norris. Két betűbe belesűrítjük, és még így is halálos.

De nem csak Chucknak van vér a pucájában. Bizony, az eredeti beíró, Hugh Felix olyan bátor volt, hogy a nyitóoldalon Chuck feje mellé odaírta haaatalmas betűkkel, hogy Margie, ami egy női név. Megjegyzendő azonban, hogy Felixről soha többet nem hallott ez után senki sem. Pedig sejthette volna, hogy bajba kerül emiatt, hisz az egész oldalon az összes létező szövegbuborék nyíltan közli velünk, hogy a kikötő összes munkása, világlátott tengerésze és egyéb bámészkodója már attól elveszíti az uralmat saját bélrendszerének működése felett, hogy Chuck Norris elsétál közöttük. Chuck Norris, emberek. Nem kell hashajtó, csak hogy meglásd őt feléd közeledni.

De Chuckot nem érdeklik a bámészkodók, még akkor sem, ha az egyikük annyira megrémül a nagy Chuck férfias kisugárzásának szelétől is, hogy az opportunista Túl Sok fél pillanat alatt rádumál egy olcsó tengerparti bóvlit azok közül, amiket a bolygó összes nyaralóhelyének összes árusítóhelye kizárólag a hülye turistáknak képes a nyakába varrni helyi nevezetességként, még akkor is, amikor bizonyos esetekben adott helyi nevezetességre hatalmas betűkkel van fröccsöntve a Made in Thailand felirat. Chuck azonban nem törődik vele, hanem egyenesen a legkeményebb kikötői keményfiúk törzshelyéül szolgáló bárba tart, ahol James Bondot megszégyenítő elmés taktikával kideríti, hogy a legújabb szuperszámítógépet, a Banana 7000-est hamarosan el akarják majd rabolni. Ugyanis, mint tudjuk, ha a legújabb fejlesztésű szuperszámítógép körüli pletykák érdekelnek minket, akkor a legjobb információforrás a kikötői kocsma.

A helyieknek persze némileg az önbizalmába gázol, hogy egy hároméveseknél is ciki trükkel szedték ki belőlük a szupertitkos információt, és ez a sértés annyira elhomályosítja az értékítéletüket és a józan eszüket, hogy üvegekkel és széklábakkal mennek neki Chucknak, és még egyetlen valamirevaló Fülig Jimmy segítségét se kérik. Ennek eredményeképp természetesen pontosan négy izgalommal és akcióval teli panellel később már mindegyik vagy a törött csontjait számolja a padlódeszkák között fetrengve, vagy próbál kimenekülni a vízparti vendéglátóipari egységből. Azonban a kikötőben terjengő rothadó halszag hamar az agyukra telepszik, ugyanis hárman is megfordulnak, hogy szembeszálljanak Chuckkal. Mert ha harmincan nem bírtatok el vele egy rakáson, hárman biztos jobb esélyetek lesz. Nem túl meglepő módon a következő oldalon már egyiküket se látjuk.

Túl Sok, aki az egész jelentet csendes távolságból végignézte, a tőle megszokott idegesítő kis kripliként fél pillanat múlva már Chuck vállát veregeti, hogy milyen szépen elintézték őket, sőt, még hozzáteszi, hogy mivel látta, hogy az egész banda annyira berezelt tőlük, hogy biztos nem mertek volna hazudni nekik, így nem jelentett neki lelkiismeret-furdalást a vízbe gáncsolni a szerencsétlen menekülőt. A jövő nemzedéke, hölgyeim és uraim. Egy híresség mögé rejtőző, gerinctelen, kegyetlenkedő szemétláda, aki még a turistáktól lenyúlt pénzt se adná vissza az áru eredeti gazdájának, ha Chuck nem szól rá. És ő a Karate Kommandó megbecsült tagja. Nem is olyan nagy csoda talán, hogy sose kerülnek a Karom elfogásának közelébe. Azon se csodálkoznék, ha Túl Sok lenne a beépített embere, aki csak azért van, hogy szétzilálja a csapatot és tönkretegye az akciókat.

Újabb vágás, ezúttal a Karate Kommandó két ázsiai tagjára, Kimóra és Tabére. ők ketten igazából csak azért kellettek, mert valamivel még muszáj volt igazolni a "karatét" a csapat nevében. Igaz, hogy az egyikük szumózik, a másik pedig egy szamuráj, de hát ferde szemű mind, biztos karatéznak. Imádjuk a nyolcvanas évek faji felvilágosultságát. És ha ez nem lenne elég, esküszöm, a szamurájjal valahol nagyon nincs rendben valami. A busidó észveszejtően szigorú tanai szerint élő, az életét egyetlen szempillantás alatt feláldozó, vakon hűséges harcos, akinek az ura és a kardjai a legszentebbek az életében, az ideje nagy részét olvasgatással és versírással tölti, és az egész oldalon csakis arról beszél, hogy kifejezett vágya, hogy egyedül sétálgasson a természet lágy ölén, és később verset írjon. És ha nem lenne ez elég, hogy az ember úgy érezze, szamurájunknak kicsit talán túlságosan is balra húz a katanája, a szumósunk a végén megkéri, hogy ha kettesben lesznek, olvassa fel a verset. Ez az a pont, ahol nagyon nem akarom tudni, hogy vajon miért van ezeknek közös szobája a hatvanezer négyzetméteres központban...

De ennyi elég volt a... zavaróan fura párosból, vágás a testvérpárra! Akik közül a fiú szerepét a mai napig nem sikerült meghatároznom. Pepper, a nőnemű testvérfél a csapat műszerésze, számítógép-szakértője és sofőrje, ami bizonyos szempontból szép, mert a legtöbb csapattal szemben, ahol a női tag csak kötelező díszletként van ott, Pepper komoly szereppel bír. Kicsit talán túl komollyal. Olyan, mint egy ösztrogén-vezérelte svájci bicska. Aki időnként hisztizik, mert hát ő nő. Valahol a koncepcióterveknél valaki valamit nagyon eltolt, de nem vagyok benne biztos, hogy csak itt. Szóval Reed, a hímnemű testvéregyed... Reed valószínűleg az álcázás nagymestere lehet, ugyanis az ideje nagy részében magát egy hisztis 12 éves csitrinek álcázza, és most is egy teljes oldalt végigvinnyog arról, hogy mennyire unalmas a szobában ülnie és a Banana 7000-es szuperszámítógépre vigyáznia. Pepper pedig végre megunja, és az egyetlen épeszű csapattagként azt teszi, amit bárki tett volna fél órával ezelőtt: elküldi Reedet a fenébe. Az meg, mivel eszet elfelejtettek neki írni, vagy inkább a nővére kapta a teljes szürkeállományukat, szó nélkül távozik is... az őrszolgálat kellős közepéről. Chuck Norris jól képzett, vérprofi, megingathatatlan Karate Kommandója, akik egy nyavalyás őrszolgálatot se képesek végigülni! Az inkompetens nindzsák hirtelen sokkal veszélyesebbnek tűnnek, nemde?

És most... most, kedves olvasók, ki itt lapoztok, hagyjatok fel inden ép ésszel, mert ami most jön, amellett Zuzu Petals az értelmi hányados evolúciós csúcsa. Ha bárki azt hiszi, hogy a viccbeli szőke rendőrnőknél lejjebb nem lehet menni... íme Reed! Reed a szálloda előterében ugyanis belefut egy lányba, aki a nyakába ugrik, és sírva közli vele, hogy azért jött, hogy ellopja a szuperszámítógépet, mert a beteg édesanyjának szüksége van a pénzre, és a Karom követői pénzt ajánlottak neki, ha elviszi a déligyümölcsről elkeresztelt masinát nekik.

És itt most álljunk meg. A Karom, a bolygó ÖSSZES nemzetközi bűnüldöző szerve által legjobban keresett személy, a mesterbűnöző, aki annyira tökös, hogy szembeszáll magával Chuck Norrisszal, azt a zseniális tervet eszelte ki, hogy beküld egy tök ismeretlen lányt a Karate Kommandóhoz, és kicipeltet vele egy teljes SZÁLLODÁN át egy legalább háromszáz kilós számítógépet. Nem Chuckot és a Karate Kommandót kellene a fickó után küldeni, hanem a lánycserkészeket. Két perc alatt letakarítanák a CIA és az Interpol komplett körözési listáját, ha ez a tag áll az élén. De nem ez a legszebb... hanem, hogy amint a végén kiderült, Reed végig el is hiszi ezt. És nem ez a legdurvább. Hanem hogy a lány igazat mondott. Tényleg beteg az anyja, és szó nélkül odasétált a Karate Kommandóhoz, hogy ellophatja-e a szuperszámítógépet. Itt mindenki teljesen retardált?! (Ellövöm a poént: igen.)

De vissza a fő történethez, mert akármilyen hihetetlen, itt az is van. Ugyanis a Banana 7000-es még mindig ott van abban a szerencsétlen hotelszobában, de már nem sokáig. Ugyanis KÉT nindzsa bekopog, és miután Pepper szó nélkül ajtót nyit nekik (igen, mert amikor egy szuperfontos objektumot őrzünk, és tudjuk, hogy az ellenség le akar csapni, kérdés nélkül ajtót nyitunk minden vadidegennek), azok rátámadnak, és azzal fenyegetőznek, hogy lelövik... a számítógépet. Hé, nem azért jöttetek, hogy ELLOPJÁTOK? Nem a lányt kellene inkább kilyuggatni? Tudjátok... zsákmány elvisz, akadályozó tényező kiiktat, nem fordítva.

De nem. És persze ebben a negatív átlag-IQ-jú világban ez a terv működik. Pepper, aki egészen addig egymaga szétrúgta a hatalmas támadósereg valagát, hagyja, hogy megkötözzék, akár a húsvéti sonkát, és a két nindzsa a dög nehéz géppel és Pepperrel együtt távozik a zsúfolt tengerparton, és senki se veszi észre őket. Itt mindenki vak is, nem csak hülye?

De hiszitek vagy sem, még mindig nem vagyunk a mélyponton. Ami most jön, az minden idők legmerészebb tette az ősrobbanástól a mai napig, ugyanis amikor Reed közli a bandával, hogy amúgy elmondták neki, hogy el akarják rabolni a gépet, de ő azt hitte, ezt anélkül teszik, hogy ártanának az azt védelmező nővérének, és még meg is állapítja mellé, hogy mekkora marha volt (JÓKOR jut eszedbe, Sherlock!) Chuck idiótán rávigyorog, és megnyugtatja, hogy nem az ő hibája volt. AKKOR KIÉ?! Ez a marha veszélybe sodorta az akciót, a számítógépet, az egyik csapattagot és a komplett Kommandó minden hitelét, a minimum, hogy hármas intergalaktikus sebességgel kellene úgy tökön rúgni, hogy még az ükunokái is csak szopránban tudjanak énekelni. De nem, helyette a Kommandó összedugja a fejét, és előállnak a mesteri tervvel: a farkassal kiszagoltatják Pepper nyomát. Mert az elrablói biztos nem tették autóba, aminek a benzinszaga teljesen elnyomná az emberét, nem, helyette biztos végigcűgölték a másfél méteres szuperszámítógéppel együtt a nindzsaruhájukban a nyüzsgő tengerparti turistaparadicsomon. Mivel azonban a Karom követőinek a rajzfilmes szabályok értelmében ostobábbnak kell lenniük a főhősöknél, akármilyen kivitelezhetetlen is legyen ez... igen, pontosan ezt tették.

És még csak a sztori kétharmadánál tartunk, emberek! És a Karom követői még nem lőtték el az összes kártyájukat. Ugyanis, amint lapozunk egyet, kiderül, hogy az egész átokverte bandában nincs SENKI, aki tudná, hogyan kell bekapcsolni egy számítógépet. 1986-ot írtunk, emberek, a fél USA-nak volt már otthon legalább egy tetves Commodore-ja. És kiderül, hogy legalább egy tucat nindzsa volt ráállítva erre az akcióra. Hogy miért csak kettő vett részt ebből konkrétan a, nos, az akcióban, nem tudjuk. Biztos akkor ment a Dallas. De aggodalomra semmi ok, ugyanis az akciót amúgy teljes mértékben felnyomó Margie (és igen, a címszereplő az a lány, aki előadta az operába illő nagyjelenetét Reednek) meggyőzi őket, hogy hagyják kettesben Pepperrel, ő majd ráveszi az együttműködésre. Miért is ne. Elvégre Reed ikernővére, van rá 50% esély, hogy ő is olyan hülye, mint az öccse...

Eközben a főhőseinknek sikerül lekövetniük a szagot... egy külvárosi házikóba. Azért kíváncsi lettem volna a szomszédok arcára, amikor a tucat nindzsaruhás alak beköltözött melléjük. De mit tegyenek hőseink? Elvégre nem kockáztathatnak egy frontális támadást ennyi lehetséges ártatlan ember jelenlétében! Természetesen akad egy mesteri tervük, ami a Karom követőiével vetekszik: odamennek és bekopognak. És azok kinyitják az ajtót. Igen, a nindzsák hivatalosan is olyan hülyék, mint ők. De mivel a fentebb említett szabály szerint MUSZÁJ idiótábbnak lenniük, így delikvensünk teljes nindzsafelszerelésben, pisztolyt lóbálva nyit ajtót. A pizzás fiúnak biztos nem tűnik fel, ha így fogadják, sőt, a postás esetében is biztos segít elvegyülni a környezetben, mint ahogy egy nindzsának ugye kellene.

A kommandósok erre természetesen rohamoznak, de a tucat nindzsa befejezte a Dallas ismétlésének nézését is, így semmi sem akadályozza meg őket, hogy visszatámadjanak. És ugyan mindegyikük pisztolyt fog a kezében, de a jelek szerint a költségmegszorítások miatt a Karomnak nem volt ideje megtanítani őket, hogyan kell meghúzni egy nyavalyás ravaszt. De még ha tudnának is, akkor se lenne esélyük az olyan védhetetlen taktikák ellen, mint a ruhájuk díszítéséül szolgáló keresztövet elvágó szamurájnyisszantás, ami a jelek szerint hipnotikus szuggesztióval is párosul, mert bár említett szamuráj ott áll aztán előttük védtelenül, hogy telepumpálhassák ólommal és egyéb, szervezetre ártalmas mennyiségű nehézfémmel, a nindzsáink meg se bírnak moccanni. Az elérhető rosszfiúk kínálatának nagyon a legmélyéről kellhetett összeválogatni őket a Karomnak.

De most lehetne kérdezni, hol van a Karate Kommandó legmegbecsültebb tagja? Nem Chuck, ő természetesen egymaga elintézett a tucat nindzsából a különböző paneleken összesítve legalább negyvenhatot. Hanem bizony ott van Túl Sok is, aki magára vállalta azt a nemes és elszánt feladatot, hogy Farkas pórázát tartva levadássza a nindzsák macskáját, aki minden bizonnyal a banda legveszedelmesebb titkainak őrzője is. És onnan lehet tudni, hogy ez egy roppant fontos feladat volt, hogy a végén természetesen megdicsérik. A semmiért. Felvételiznem kellene a Karate Kommandóba, csak félek, elkapnám az idiotiszt, ami mindenkit megfertőzött már ott.

Fogytán a képregény, és ez Duffynak is feltűnhetett, mert az utolsó előtti oldalon egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy az időközben csodásan pálfordult Margie egy nagy és valószínűleg drága váza segítségével leüti az utolsó nindzsát, amely tettért aztán a befutó kommandósok mindet hajlandóak megbocsátani neki, sőt, amikor kiderül, hogy az anyja tényleg beteg, még egy rakat pénzt is adnak neki. Margie pedig annyira aggódik beteg rokonáért, hogy szép nyugodtan Reed nyakába ugrik, végigcsókolja, és teljesen nyugodtan, vidáman álldogál a Kommandó mellett. Azért ahhoz képest, hogy amikor másodszorra láttuk, egy folyót sírt a nagy aggodalmában, amint megvan a lóvé, eléggé higgadtan kezeli ezt a beteg anyás szituációt. De persze a lényeg az, hogy a gép megmenekült, a nindzsákat elfogták, és a végén vidám, barti módon beszólhatnak a csapat egyetlen nőtagjának is, amin mindenki vigyorog, mert remek poén élcelődni az egyetlen nőn, akinek ráadásul háromszor több esze van, mint Chuckon kívül az egész bandának együttvéve.

Ez a képregény rossz. Ugyanakkor zseniális is. Van a rossznak egy olyan határmezsgyéje, amitől a rossz átmegy gagyiba, és megint elkezd élvezetes lenni. Mindenki látott már ilyet, B kategóriás szörnyfilmektől kezdve olcsó, mégis szórakoztató játékokon át azokig a rémületes zenékig, amiket valamiért mégis képesek vagyunk végighallgatni. Viszont egy idő után a rosszaság ezen is túlmegy, és onnantól fogva egyszerűen érezzük, ahogy egyesével, sikoltva halnak el az agysejtjeink. Mint az All Star Goddamn Batman esetében. Vagy a Teletubbieséban. (Igazság szerint nemzetközi vitát lehetne nyitni arról, melyik lehet károsabb az emberiség szellemi egészségére nézve.) És ez a képregény ennek a gagyin rossz/szürkeállomány-pusztítóan rossz határnak a lehető legvékonyabb mezsgyéjén táncol. Néha az ember a fejét veri már kínjában, hogy mennyire félelmetesen hülye itt mindenki, ugyanakkor már kíváncsian olvas tovább, hogy miként lehet ezt még fokozni, hisz annyi oldal van még hátra. És pont ezért is fordítottam és akartam, hogy minél több emberhez eljusson. Mert a gagyi néha igenis jó. Bruce Campbell filmjeit is ezért imádjuk. Kell időnként valami, ami a rosszaságával szórakoztat, és képregényben keveset tudok, ami jobban megfelelne ennek a Chuck Norris Karate Kommandójánál.

A weboldalak többségében fontosak a látogatói visszajelzések. Mivel a HálóZsák alapvetően a szórakoztatóipar egyik szegmensét képviseli a maga módján a magyar oldalak között, így a mi esetünkben természetesen még lényegesebb, hogy mit gondolnak rólunk, vagyis inkább az általunk nyújtott "szolgáltatásról", vagyis a megjelentetett képregényekről azok, akik idelátogatnak. Elvégre a Zsák célja legfőképpen az indulása óta az, hogy minél szélesebb körben ismertessen meg a hazai (vagy éppenséggel nem hazai) olvasókkal a magyar nyelven olyan képregényeket, amiket másképp biztosan nem szerezhetnének be, vagy legalábbis nem ezen a nyelven.
Ugyanakkor a Zsák nem igazán tekinthető egy konkrét felépítéssel bíró szervezetnek, hanem egy változó számú, lelkes, (többé-kevésbé) fiatalokból álló honosítógárdának, akik többnyire egymástól függetlenül, egy laza központi, szerintünk demokratikusnak mondható irányítás alatt dolgoznak a szabadidejüknek és aktuális kedvüknek megfelelő módon és tempóban. Így nem igazán létezik úgymond központi vélemény vagy hozzáállás sem részünkről szinte semmilyen ügyben - bármennyire is az ellenkezője látsszon vagy higgyék egyesek -, tehát ami most jön, az az én teljesen szubjektív véleményem... ami ugyanakkor az oldalon eltöltött pár évem tapasztalatából is merítkezik.
Szóval amiről most írnék, az az év júniusának vége felé kirakott szavazásunk, amit e sorok írása előtt egy nappal zártunk le. Erről van szó:
http://halozsak.hu/index.php?option=com_poll&id=29:szerinted-a-halozsakon
A kérdés arra irányult, hogy az olvasók szerint mi az, amit meg kellene változtatni az oldal felhozatalában, milyen képregényeket látnának gyakrabban a Zsákon. Egyben bizonyos szempontból egy egész jó szociológiai vizsgálat is lehetne abból a szempontból, hogy a valamivel több, mint félezer olvasó szemében mi az, ami neki a "képregény" fogalmával egyenértékű. Többek között ezért is nem volt olyan opció, hogy "Mindennel meg vagyok elégedve."

A győztes kategória részemről kicsit meglepett, ugyanis én második helyre vártam a sci-fi/fantasy képregények kedvelőit. Ez is bizonyítja, hogy ez a két zsáner idehaza továbbra is elég népszerű, továbbá azt is, hogy igenis van átfedés a sci-fisek és a képregényesek között.
Ami viszont gyökeres ellentétet mutat az amerikai helyzettel. A tengerentúlon ugyanis a fantasy műfaj a Conan és a Red Sonja-sorozatokat leszámítva a klasszikus kardozós/mágikus értelemben véve jelenleg nem létezik. Ugyan vannak olyan sorozatok, főleg a Top Cow-nál, amikre a fantasy jelző illik, ám azok teljesen más felfogásban készülnek.
A sci-fivel ugyanez a helyzet. A klasszikus sci-fi-történetek képregényváltozata majdnem mindig a biztos bukással egyenlőek odaát, ami megjelenik, az is vagy megemelt áron, vagy rengeteg reklámmal, hogy valami eltartsa a sorozatot.
És egyben ez az oka annak is, hogy nagyon szép, hogy a szavazók több, mint harmada sci-fit/fantasyt követelne rajtunk, de ami nincs, azt sajna nem lehet adni. Legalábbis angol nyelvről, amiről a Zsák jelen tagságának gyakorlatilag egésze fordítani tud. Szóval jelen pillanatban mindenkinek meg kell elégednie a fő fantasy-felelősünk, Aldarion munkáival (amiket egyébként pont ezért tettünk a vasárnapi, kiemelt helyre, hisz mi is látjuk, mekkora olvasottsággal bírnak) és azokkal a szerdai képregényekkel, amiket Recsi - és Galen - szállítanak.

A második helyezett volt az, amiért gyakorlatilag a szavazást indíttattam. Kíváncsi voltam, hogy mennyien gondolják úgy, hogy hiába van az amerikai képregényeknek több, mint hetven éves múltja, és még mellé sok-sok évtizednyi termés az európai alkotók műveiből, nekik csak az a fontos, hogy minél hamarabb olvassák magyarul azt, ami az USA-ban fut. Az elmúlt időszakban feltűnt, hogy bizonyos honosítási trendek elkezdtek a felé mozogni, hogy "ha nulla napos Marvel/DC, akkor arra tömegesen jön a nép, bármilyen legyen a tartalma", és meglepetésemre 29%-os arányban sokan azt mondják, igen, nekik mindegy, mi, csak friss Marvel vagy DC legyen.
És most kifejteném, miért biztos, hogy ilyesmi NEM, vagy csak nagyon minimálisan lesz a HálóZsákon.
Az első ok, hogy Magyarországon az utóbbi néhány esztendőben ismét komoly próbálkozások születnek arra, hogy valamiféle képregényes kultúr alakuljon ki a magyar nyelven kiadott papírképregények körül. És ez alatt nem feltétlen a Cartoon Network magazint vagy a szpektákjúlör szpájdörment értem (félreértés ne essék, semmi bajom a gyerekképregényekkel, veszek és olvasok én is ilyet 26 éves fejjel, de ez a képregényeknek egy eléggé kicsi, sőt, pár évtizede elhanyagolható és el is hanyagolt szegmense), hanem az olyan történeteket, amiknek a célközönsége jó eséllyel már a kereső korosztályba tartozik. És ebbe bizony beletartozik valamennyire a fővonalas DC (jelenleg Batmannel) és a Marvel is (többnyire kimerülve a Pókemberben és Bosszú Angyalaiban). Ezek az elmúlt évtized terméséből válogatnak, és mindkét nagy amerikai kiadó esetében megvan az esélye annak, hogy a főbb eseményeket magyarul is megjelentetik.
Ám ez a buktató is, ugyanis mind a DC, de leginkább a Marvel esetében olyan sztorik zajlottak le, amik, ha átmenetileg is, de alaposan felkavarták a kiadók univerzumait. És ezek mindegyike érezteti a hatását az összes létező sorozatban is, ami a fő univerzumokban játszódik. Ezek mellett viszont egy honosítónak, akinek gyakorlatilag kötelessége, ha csak passzívan is támogatni a magyar képregénykiadás helyzetét, eléggé felelőtlenség lenne elkezdeni olyan képregényeket kiragosgatni, amik komoly eseményeket árulnak el a kiadók világaiból még azelőtt, hogy a magyar változat megjelenhetne. Emiatt is született egy sajna nem írásba foglalt egyezmény két-három éve az akkori honosítók között, hogy amennyire lehet, nem nyúlunk a 2005-2006 utáni Marvelekhez/DC-khez, kivéve ha tényleg nem kockáztatunk semmiféle összeütközést a még meg se jelent magyar kötetekkel. Ezért van elméleti tiltólistán rengeteg Civil War környéki és utáni Marvel-sorozat, ezért kellett leszedni a NewGenről az Identity Crisist (és lehet, egy nap majd az Infinite Crisist is), és többek között ezért sem lehet nagyon igazán friss képregényeket találni honosítva sok oldalon.
A másik ok, hogy a friss történetek, különösen mondjuk egy alig egy-két számot megélt vagy még ki se adott sorozat vagy mini esetében, nem lehet előre megmondani, milyen lesz a vége. Elég gyakran tapasztalható mindként nagynál, hogy egy ígéretesen induló történet a végére befullad vagy egyszerűen rosszul lesz lezárva, de olyan is, hogy egy jól hangzó cím egy jó estben is középszerű történetet takar csak, amit igazából a borítóval és nem a tartalmával akartak eladni. Ugyanakkor ha csak hat-hét évet megyünk vissza - ami gyakorlatilag még a közelmúlt a képregények világaiban -, már jól ismert, és mi főbb, ismert hatású és kifutású sztorik közül válogathatunk, nem is beszélve arról, hogy mennyi remek történetre lelhet az ember, ahogy megy visszafelé az időben.
Ugyanis minél nagyobb korszakot ölelünk fel egy rég futó sorozat vagy egy sok évtizedes fiktív univerzum életében, annál több minden közül válogathatunk és nyújthatjuk át a valóban figyelemre méltó történeteket. Ez a stratégia vezérli a Marvelt is az utóbbi időben, akik a 2001-2008. közötti dömping után (gyakorlatilag minden ebben az időszakban füzetben megjelentetett képregényüket így vagy úgy, de kiadták kötetben), most elkezdtek szemezgetni a régi sorozataik legkiválóbb történetei közül, hogy a saját árkategóriájuk szerinti közép árfekvésben megjelentessék azokat.
És ez az, ami talán nagyobb erőt jelent abban, hogy miért nem akarunk és miért nem fogunk igyekezni ennek a 29% által támasztott igénynek a kielégítésében. Jelen pillanatban két nagyon friss sorozat is megy nálunk, ami ennek a kritériumnak felel meg (Millar Fantastic Fourja és az Annihilation Conquest), amik így is gondos odafigyeléssel jelennek meg, hogy ne nagyon utaljanak még a leghalványabban se az akkori nagy eseményekre (Civil War és World War Hulk), és ez nekünk már így is több, mint elég. Akinek csak az a fontos, hogy aktuális amerikaiakat olvasson, akármilyenek is legyenek azok, azoknak nem a HálóZsák lesz a javallott vagy a kedvenc oldaluk, ez szinte garantált.

A harmadik helyen egy fura szavazati opció található, ugyanis a klasszikus szuperhősös korszakok alkotják jelenleg a felhozatalunk elég komoly részét. Így a kérdés inkább arra irányult, van-e, akinek ez se elég, vagyis aki azt szeretné, hogy a Zsák teljesen vagy még nagyobb mértékben szuperhős-honosító oldallá váljon.
Ami sejthető, most elmondom, miért nem fog. :)
A Zsák indulásakor valóban az volt az oldal fő profilja, hogy elkészítse a teljes MC2-univerzumot és a Marvel alternatív valóságaira koncentráljon (gyakorlatilag a What If...-ekre), ám ez igen hamar megváltozott, és a Zsák egy időben pont, hogy arról volt ismert, hogy itt a szuperhősökön kívül is lehet minden zsánerbe és stílusba tartozó képregényeket fellelni, legyenek azok kicsiknek szóló kiadványok, krimik, thrillerek vagy akár véres-beles horror. Bár, mint fentebb is írtam, nem képviselem a véleményemmel az oldalt, mégis én arra szeretnék törekedni, hogy a HálóZsák továbbra is az az oldal maradjon, ahová nyugodtan jöhetnek azok is, akik a nagy kiadók szuperhősös történetein kívül is akarnak olvasni valamit. Nem kívánunk konkurálni a felnőtt képregények fellegvárával, a C4A-val vagy az európai vonalat nagyban erősítő CO-Mixszal, hanem szeretnénk kiegészíteni a kínálatukat, és olyasmiket megjelentetni, amik egyik fentebbi oldal stílusába se illenek, mégis szórakoztatóak, elgondolkoztatóak, élvezetesek... jók. És még csak nem is a populárisabb sci-fi/fantasyre kell gondolni (lásd a fentebbi értekezést), hanem az olyanokra, mint mondjuk az X-Akták, a Tarot vagy a Fantom (ami egy krimivel átszőtt kalandsorozat, hiába raktuk a jelmeze miatt a szuperhősök közé). Sőt, szeretném, ha - akár a jelenlegi tagság, akár a leendő segítőink vagy tagjaink által - az ilyen sorozatok, történetek, füzetek aránya tovább nőne, és minél több olyan lelkes újonc jönne hozzánk, mint anno Aldarion és kit voltak, akik a munkájukkal segítenek színesebbé, változatosabbá tenni a kínálatunkat (és a "más" nem a kilencvenes évek Image-ét jelenti náluk). Igen, fontos a Zsákon a szuperhős-vonulat, azon belül is eléggé Marvel-központúak vagyunk, és ez valószínűleg így is fog sokáig maradni, de jó lenne mindenkivel érzékeltetni,hogy ezeken a sorozatokon kívül is léteznek jó, sőt, nagyon jó képregények.

A negyedik és ötödik hely bizonyos szempontokból eléggé fedi egymást, hisz az elgondolkodtató, igazán komoly képregények jelentős részének köze sincs a nagy kiadókhoz, de ez így nem teljesen fedi a valóságot, teszem azt a Kingdom Come is eléggé ékesen bizonyítja ezt. Ez a két kategória volt az, amiről fentebb írtam, hogy a Zsák leendő arculatának következő lépése kellene, hogy legyen, hiszen ha van valami, amiről itthon alig hallani még honosítói körökben is, az a Marvel/DC/Image-tengelyen kívüli élet. Igaz, elég nehéz digitális változatot is találni az ilyen sztorikból (amik nem WildBlueZero-félék... amikről annyit kell tudni, hogy olvashatatlanul rondák és feljavíthatatlanok), viszont egy-egy ilyen gyöngyszem időnként többet tud érni, mint egy teljes évfolyam akármelyik Marvel-ongoingból. És egyben ez az egyetlen kategória, aminél nyugodt lélekkel mondom, hogy ha valaki talál egy igazán figyelemre méltó darabot, nyugodtan lelkendezhet róla a fórumon vagy ajánlhatja honosításra (ezzel szemben a "légyszi csináljátok meg a Civil Wart/akármilyen Marvel-sorozatot" jellegű hozzászólásokat, ha lehet hanyagolja mindenki).

A hatodik hely mindössze azért került bele, hogy lássuk, hányan vannak, akik teljesen elkötelezettek egyetlen sorozat/sorozatköteg mellett. nem kívánom lelombozni őket, nem mondok olyat, hogy csak azért se lesz, vagy hogy olvasson mást. Az az opció azért lett ott, hogy ha tényleg akad egy ennyire elkötelezett rajongó, aki ezt ki is fejti nekünk a fórumon, annak igazság szerint mi, honosítók, nagyon is örülünk.Mi is emberek vagyunk, kicsit/nagyon hiúk is, örülünk, ha valakinek elnyeri a tetszését a munkánk. És bár nem biztos, hogy közvetlen ehhez köthető, de nem hinném, hogy véletlen volna, hogy a nem egy Bosszú Angyalait éltető, ilyen jellegű hozzászólás is segített abban, hogy Farek és Hopkin a hónapban a szokásos kettő helyett öt BA-füzetet is terveztek (bár a szervergondok miatt egy már elmaradt sajnos).

Utolsó előtti helyen az van, amit sejtettem, a gyerekképregények utáni érdeklődés legfőbb oka egyszerűen csak az volt, hogy arányaiban mennyien lehetnek a tényleg ifjú vagy kisgyermekes olvasók, akik szeretnék, ha több olyan füzet jelenne meg, aminél nem kell akár egy képzeletbeli 12-es, 16-os vagy 18-as karikától tartani... És mert általában az ilyen történetek többsége elsősorban a szórakoztatást tűzi ki maga elé (esetleg némi tanulság levonásával fűszerezett oktatás kíséretében), ami kifejezetten tudja fokozni az élvezhetőség mértékét fiatalabbak és idősebbek számára is (el se hinné az ember, amíg nem tapasztalja, hány felnőtt ember van oda a Disney-képregényekért, de mondhatnám példának a huszonévesek körében elég népszerű Marvel Adventures-szériákat is).
Sajna nagyon sok jót nem mondhatok az ide szavazóknak. Lesznek gyerekképregények, részemről igyekszem legalább egy-két havonta produkálni valamit ebbe a kategóriába, de sajna közel harminc éve szinte teljesen eltűntek az ilyenek az amerikai piacról, így a lehetséges honosítható készlet meglehetősen szűkös.

És a legvége... heh, igazság szerint egyetlen ember miatt került csak bele a szuperhősök redukálását kérő opció, de hacsak nem szavazott kilenc másik proxyról, érdemes megjegyezni, hogy a jelek szerint van egy kis minimális átfedésünk a C4A-val és CO-val. Mint fentebb írtam, nem kívánunk konkurálni a felnőtteknek szóló képregények nevét viselő vagy a kiválasztottak oldalával, de ez nem jelenti azt, hogy ne igyekeznénk szuperhősmentes sztorikat keresni.

Hogy ebből mi az, ami meg is fog valósulni, nem tudni. Aki a tagságból le akarja vonni a saját következtetéseit, le fogja, aki nem, nem. Ugyanakkor megemlítendő, hogy a honosítók majdnem mindegyike a saját dolgait többnyire a saját szórakoztatására csinálja, és olyan képregényeknek készíti el a magyar verzióját, amit ő személy szerint is kedvel, és nem csak azért, mert talán valakinek tetszeni fog. Legalábbis remélhetőleg. Mert ez egy hobbi, és ha valaki nem élvezi a saját hobbiját, annak valószínűleg nem árt más elfoglaltság után nézni. Így sokszor nehéz befolyásolni valakit, hogy milyen füzetet készítsen el és milyet nem. Persze vannak, akik meghajolnak a közakaratnak, különösen, ha az elég vehemensen kér valamit, mivel azonban az elmúlt két évben egyetlen általam látogatott képregény-honosító oldal fórumán se fordult elő (vagyis egyetlen egyén igen), emiatt nem igazán hinném, hogy önszántából valaki is változtatna a saját munkatervén.

Őszinte leszek... a mostani lista és valószínűleg az elemzése is dögunalmas lesz. Az első huszonöt helyet leszámítva a február hozza a formáját, és nem történik statisztikai szempontból benne semmi. De jöjjenek inkább a konkrétumok:

Őszintén megvallva az ICv2 listáján az első számot megpillantva pillogtam rendesen, mert azért nem most volt utoljára, hogy az első hely kétszázas feletti indexszel köszöntsön be. Persze ez csak az első benyomás, de akkor is. (Kis magyarázat: ez egy sima arányszám, amit a lista az amerikai képregényipar legstabilabbnak vélt sorozatához, a Batmanhez - vagy, ha nem jelent meg ebből a címből füzet adott hónapban, a Detective Comicshoz - mér. A sorozat ingadozása folytán természetesen az arányok jobban hullámoznak, mint a fociszurkolók a meccs alatt, de összességében jó képet fest arról, hogy egyes sorozatok adott időszakokban hogyan teljesítenek az összképhez képest.) A delikvens természetesen a Blackest Night utolsó előtti száma, ami visszajött 130e példányra, és ezzel zsinórban a harmadik szám maradt ugyanott, ahol eddig is (ha kombináljuk az előző rész két havi eladásait). Amúgy a listán borzalmas BN-dominancia van, de erről majd később.
A második helyen a Siege végzett. A Marvel év eleji eseménye nagyon kettős képet mutat. Először is, gyakorlatilag darabra annyi fogyott a második részből, mint az elsőből, így beismerem, tévedtem, amikor azt hittem, szokás szerint az első füzet után ez is leesik. És ezzel természetesen a legjobb Marvel-cím is egyben, sőt, az első három Marvel-füzetet februárban mind Brian Bendis írta. (Cinikus közbevetés: mondanám, hogy ez is bizonyítja, nem kell tudnod írni is ahhoz, hogy sok pénzt keress vele... de valójában a Siege csak feleolyan rossz, mint előre hittem.)
A dobogó utolsó fokán... oké, aki nem a Green lantern v4 aktuális részére - amúgy az 51. - gondolt, az tegye fel a kezét. Ő viszont már erősen 100e alatt van, mint ahogy az utána jövő páros, amik kivételesen nem a crossoverekhez tartoznak. A Batman & Robinból két füzet is kijött az év legrövidebb hónapjában, mindkettő megy lefelé, de még így is a GL után a legjobb ongoingok az egész piacon, és ezt megaesemény támogatása nélkül érik el. Az ő párosukat követik a Bendisvengersek, vagyis a New és a Dark Avengers, mindkettő hivatalosan is a Siege részeként.
És akkor az ok, hogy ez az egész Siege-mizéria miért is felemás: Igen, a központi mini stabil, sőt, pusztán csak arányokat nézve a lista legstabilabb sorozata. Ugyanakkor a kapcsolódó történetek egyetlen, de egyetlen sorozatot se nyomtak meg, sőt, a New Avengers konkrétan esett, amikor bekapcsolódott. Vagyis míg a BN megduplázta a két hozzá legközelebb álló sorozatot és felső ötvenes miniket hoztak ki mellé, addig a Siege gyakorlatilag zéró plusz olvasót hozott... vagyis kicsit úgy tűnik, a főmini közönsége is az adott sorozatok törzsközönsége, nem mezei érdeklődök. Pénzügyileg stabil, marketing szempontjából eddig bukta. Ami a Marvel eddigi crossovereit (és minőségüket) figyelembe véve fura.
Két hely kiadó még a felső tízben, azon a Flash Rebirth - csak kétmilliárd évet késett - hatodik része és az aktuális Uncanny X-men osztoznak. Utóbbi amúgy azon kisebbség körébe tartozik, amelynek nőttek az eladásai... igaz, ezt valószínűleg a kétfajta borítónak köszönheti.

A következő tizenötösben szokás szerint helyet kaptak a top címek (Thor v3, Captain America v5, Batman, JLA v4, Dark Wolverine), de van itt egy rakat BN-mini is. A "könyörgöm, rúgjanak már ki tőlem mindenkit, Dan Slottot kivéve" című sorozat, amit egyes elmaradott nyelvterületeken és kultúrákban csak Amazing Spider-Man néven ismernek, végre rájött, hogy ő olyan olvashatatlanná vált, hogy ennek illene meglátszania is rajta, esett is gyorsan egy egészséges 12-13%-ot. A zuhanás mértéke amúgy kriminális volt, de még így se közelíti meg a színvonala görbéjét (aminek a meredeksége megközelítőleg 271°). Jó hír még, hogy a Megnevezhetetlen sorozat (vagy Vörös Veszedelem) olvasói is kijózanodhattak, mert crossover (Fall of the Hulks... tökéletes cím) ide vagy oda, bizony az is elhajított 10%-ot magától. Imádkozzunk közösen, hogy ez a trend csak növekedjen. A negyedszázas lista utolsó helyén pedig egy szintén kiváló hír, az X-Men Legacy visszajött 50e fölé, sőt, az Invincible Iron Man v5 is emelkedett alatta, az X-Force pedig tartotta a lépést az előző havi számaival (avagy azért néha még az amerikaiak is képesek felfogni, mik azok a felső kategóriás sorozatok, amik jók is...).

50e alatt megint sok minden ugyanolyan, mint eddig, de most van pár dolog, amit megemlítek, ha már amúgy eléggé rövid lenne ez a cikk:
Habár a Deadpool-filmről még az se biztos, hogy egyáltalán lesz, a Marvelnél valaki valami eddig megmagyarázatlan indok miatt kitalálta, hogy addig fogják a csapból is folyatni a karaktert, amíg vagy el nem mennek tüntetni a Marvel elé, vagy Daniel Way végleg megőrül és megszabadulnak végre tőle (habár mostanában a képregényiparban mintha az elmebetegség kezdene alapkövetelmény lenni... az Image-nél legalábbis). És bár a legjobb sorozata, a továbbra is sótlan és lapos v4 továbbra is csak lefelé megy, és már a középkategória középkategóriájában van, a második, a Merc With a Mouth (ami... nem tudom, milyen, lehet, hogy az jó) lassan a Superman-részleg alá megy, a Team-Upot pedig nemes egyszerűséggel már senki sem olvassa... sőt, a variáns borítókat is kezdik már marhára unni vele... Ám a Marvelnél mégis tovább erőltetik ezeket a plusz borítókat, amiknek már lassan a negyede sem vicces. A jelenségre mai napig nem tud senki se még csak elméleteket sem felállítani, mint ahogy arra sem, hogy miként lehet, hogy egy paródiakarakter ennyi helyen szerepel, és még sincs benne semmi humoros. Ez már statisztikailag is valószínűtlen, szóval csakis szándékosság állhat mögötte.
Na jó, elég ennyit erről. Az alsóbb részleghez érés előtt még annyit tennék hozzá, hogy a Superman-füzetek mélyrepülése tovább folytatódik, gyakorlatilag csak a címe miatt nem nevezzük még alsóháznak. Már a Secret Six is felette van, igaz, az befutott a BN-be, ez is magyarázat lehet. Továbbá hiába nem írt már Jenkins évek óta egy épkézláb sztorit, most, hogy látszólag talán mégis sikerül neki négy év után, senki se veszi. Az Embedded majdnem 25%-ot esett, ami nem éppen egészséges, hiába négy részes csak az egész. És végezetül még ide: tisztában vagyok vele, hogy Jonathan Hickman egy ügyes író... volt addig a pillanatig, hogy belépett a Marvel székházába, ahol a jelek szerint Quesada sok már remek íróhoz hasonlóan az ő agyát is egy zombiéra cserélte; mert ami a Fantasztikus Négyesen megy, az már szavakkal leírhatatlan, de a sorozat is szó szerint történetének abszolút mélypontján van (az indexe nem, de a példányszámok igen). És Hickman ennek ellenére évekre előre tervezi a történetét.

A nagyok alsóházában nincs semmi érdemleges. Egyedül annyi, hogy az egykor top10-es Marvels Project hatodik száma gyakorlatilag már a rosszabbul menő minik szintjén kókadozik. Egyéb kiadók tájékán se olyan izgalmas a kép. A Dark Horse Buffyja ismét az egyetlen, akinek sikerült a top50-be és 40e fölé jutnia, az Image-nél pedig továbbra is a Walking Dead vezet, és továbbra is megmagyarázatlan módon a Venom... vagyis Venomkoppincs... szóval a Hauntvagymiafene a második legjobb sorozatuk. De a függetlenek harmadik helye veszélyben van a számára, mert a Boys bizony félezer füzetre sincs tőle, ami még ezen a szinten nem nagy különbség. Ugyanakkor viszont érdekesség, hogy a Project Superpowers utolérte a Boyst, de nagyon. Az Image United a kezdeti lelkesedés után gyorsan kifulladt, a töltelékként kiadott nulladik szám 15e-n áll. Kíváncsi vagyok, a negyedik füzet reklámkampánya segít-e a sorozaton bármennyit. Meg arra is, hogy egyszer valaki meg tudja-e magyarázni nekem, konkréten miről is akar szólni ez a mini, és mi az értelme az egésznek (kiadási és történeti szempontból is).
Az Archie meg... hihetetlen, de tartja az Image felsőbb sorozatinak szintjét. Sőt, a maga 15e példánya a kis kiadók (de még egyes Marvel/DC-sorozatok) viszonylatában is remek teljesítmény. Megelőzi még az Invincible-t is!
Lentebb... igazából nincs érdemleges mozgás vagy sorozat, amit nagyon ki kellene emelni. Sok jó cím van, persze, a kisebbek hihetetlen jó arányban képesek minőségi történetekkel előállni, de számok szempontjából az utolsó bő 150 helyen semmi izgalmas sincs (bár lehet, az előtte lévő 130-ban se volt sok...).


A kötetek között az első három helyezett tényleg olyan, amikre teljesen számítani lehetett. Az új Fables-tpb, a Great Fables Crossover vezeti a listát 12e példánnyal, utána jön a Kick-Ass első HC-ja, aminél elsőre csodálkoztam, hogy miért premiere formátum, aztán persze beugrott, hogy ez a Marvel, szóval háromszoros pénzlenyúlással dolgoznak. Aki szereti ezt az amúgy kiváló sorozatot, annak azt javaslom, ezt így ne vegye meg. Tuti, hogy lesz deluxe formátum, amiben minimum kettő hc-t fognak majd egybekötni, értelmes méretben, extrákkal együtt. A harmadik helyen meg a régóta magára várató All Star Superman tpb vol. 2 pihenget csendesen. Amiből év végén jön majd az Absolute formátum, 330 oldalnyi, A4-esél is nagyobb tömény finomság. Várjuk, de nagyon.
A számok leeséséig még van egy szokásos SW Adventures tpb, az új Green Lantern v4 tpb (a szerintem teljesen felesleges sztori, a Secret Origin kötete), a legújabb Dark Tower - amit gyakorlatilag már csak könyv formájában vesznek, szóval lehet, több értelme volna átállni OGN-formátumra - és a Hellblazer 20. születésnapjára kiadott GN, a Pandemonium, amit a sorozat első bő három évének írója, Jamie Delano írt és a Losers rajzolója illusztrált. Ja, és marha drága, de ez van.
Hoppá, ha már az ár... a Marvelnél a jelek szerint Dan Buckely járt egy könyvesboltban, majd bement a cégéhez, és jól fejbe ütögette a marketingeseket (ha van Isten/יהוה/الله‎/सिद्धार्थ गौतम/insertyourchosendeityhere, akkor egy harci kalapáccsal). Ennek következtében a köteteikről hirtelen eltűnt az a plusz tíz dolláros felár, ami az összes többi kiadóhoz képest  a könyveiken volt. Ha ez nem csak átmeneti, lassan megint eljutunk odáig, hogy érdemes lesz Marvel-köteteket venni.
Mivel a számok innentől fogva lényegtelenek, lássuk, mik azok, amik a címeik alapján érdekesek lehetnek - persze csak kivonatolva. majd nézzétek át a lenti linken a listát, hátha találtok benne érdekességeket:
Megjelent a második Preacher HC, drága, de marha vastag. Kihozták a Cable & Deadpool ölnilehetvelem méretű gyűjteményének első könyvét (vagy inkább kódexét). De jelent meg új Essential és Showcase is, ha valaki hozzám hasonlóan odavan a fekete-fehér, ámde jó vastag (félezer oldalas), klasszikus történetek gyűjteményeiért. Ha őszinte lehetek, számomra mostanában ezek azok, amikre azt mondom, érdemes is pénzt költeni rájuk látatlanban is.
Új kiadást élt meg Neil Gaiman 1602-je, és itt van a NextWave: Agents of H.A.T.E. egykötetes változata is, igaz, ez még mocskos drágán (35 dollár, pedig puhafedeles).


És most jöjjenek a nyers számok. Hiába sikerült erősen feljönnie a legmagasabb kategóriában megint a DC-nek, és hiába teljesítenek felemásan a közép/felső szinten, a Marvel olyan embertelen mennyiségű címet ad ki mostanában, hogy nyers erővel nyomják le a riválist. A Marvel részesedésaránya februárban 45% (példány)/ 41,6% (bevétel) volt, míg a DC-é csak 34/31%. Bár hozzáteszem, utóbbi tartotta a januári szintet, a Marvel a sok kicsi sorozatával a kisebb kiadóktól happolta össze ezt a plusz 3/3%-ot.
De a kicsiknél is nagy volt most a mozgás. A legnagyobb vesztes a Dark Horse volt, ami csak egy hajszállal maradt az amúgy saját szintjét tartó Image előtt. Márpedig utóbbi a következő hónapokban indít egy-két olyan sorozatot illetve közeleg pár olyan kiadványa, amik, lehet, segítenek neki visszaszerezni a harmadik helyet.
Eggyel lentebb megingathatatlanul fészkel az IDW, viszont mögötte a Dynamite visszaelőzte a Boom! Studiost, mégpedig egy hihetetlen nagy ugrással (közel fél százalék, ami a saját viszonylatában egy majdnem 25%-os növekedés egyetlen hónap alatt!). De a Viz Media is a februári mangaáradatával - bődületes mennyiséget toltak ki egyszerre a piacra valamiért - feljött a januári utolsó nevesített helyről, megelőzve az Archie-t és a szintén nagyon visszahulló Wizardot.

Összességében a füzetek tavaly ilyenkorhoz képest 3%-ot estek, míg a kötetek közel egy év után most először erősödtek az akkori eladásokhoz képest, igaz, csak egy százalékot. Ez így furamód az összegüket, vagyis 2%-os összpiaci csökkenést eredményezett, ami jelen körülmények mellett nem igazán vészes adat.

És végezetül a linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet

101. A hasznos hiszékenység törvénye:
Ha bárki egy teljesen nevetséges állítással lép oda eléd - teszem azt, hogy ő nem egy macska, hanem valójában egy vörös sárkány - három esetből kétszer az igazat mondja. Ezért érdemes mindenkinek hinni, akivel csak találkozol, jó eséllyel később még kifizetődik.

102. A kifordítottság elve:
Ha bizonytalan vagy benne, mit kellene tenned, kérdezd meg a környező lakosokat. Azok vagy siettetnek, hogy csinálj meg valamit, mely esetben azon nyomban meg kell tenned azt, vagy mindent megtesznek azért, hogy lebeszéljenek egy bizonyos cselekedetről, mely esetben azon nyomban meg kell tenned azt.

103. A halálközeli tudattágítás élménye (Fei-szabály):
Ha a csapat képtelen megsebezni az egyik főellenséget, szinte biztos lehetsz abban, hogy az egyik csapattag hirtelen meg fog világosodni és szert tesz egy olyan képességre, amivel pillanatok alatt ledaráljátok a teremtményt.

104. Wutai-szabály:A legtöbb RPG-ben - játszódjanak azok bármilyen környezetben - található egy, a feudális Japánról mintázott terület. És ez a pagodákkal, kegyhelyekkel, sógunokkal és szusival teli földdarab az adott világ egyetlen szamuráj- és nindzsaexportőre.

105. A baka-törvény:
A Gonosz birodalomnak dolgozó katonák kivétel nélkül faragatlanok, lusták, kétbalkezesek és nyúlszívűek. A Hősies ellenállás tagjai pedig az utolsó emberig harmatgyengék és képzetlenek, akiket az ellenség a legelső pillanatokban mind egy szálig el fog intézni.

106. A csapdák törvénye:
Bármilyen nyilvánvaló is legyen egy csapda, addig nem fogod tudni befejezni a játékot, amíg bele nem esel.

107. A fák napjának szabálya:
A játék egy pontján el kell beszélgetned egy fával, és követned kell az utasításait.

108. A Klub első szabálya, hogy...:
Ha hallasz bármilyen harci viadalról vagy tornáról az utad során, kénytelen leszel valamikor benevezni és megnyerni azt.

109. A láthatatlan bürokrácia törvénye:
A királyi családot, annak cselszövő tanácsadóját és a pincében bütykölő házi tudóst leszámítva az utad során néhány őrön és a konyhaszemélyzeten kívül egyetlen közalkalmazottba se fogsz botlani.

110. Az automatizálás csodája:
Ehhez hasonlóan akárhány gyárba tévedj be, az is mentes lesz minden emberi élettől, leszámítva az őröket. Egyetlen munkást vagy karbantartót sem fogsz látni bennük.

111. A kényelmes régészet törvénye:
Bármilyen ősi gépezetre bukkanjatok, az tökéletesen működőképes állapotban lesz, és fog is üzemelni a későbbiekben. Nem számít, hogy körülötte felrobbantották, elsüllyesztették, eltemették a várost több tízezer évvel ezelőtt, attól még remekül fog működni. A törvény sajnálatos folyománya, hogy az ősi őrteremtményeket is tökéletesen üzemképes állapotban találjátok, miközben megpróbálnátok lelécelni a holmijaikkal.

112. Ezek se olyanok már, mint régen (Cid törvénye):
A modern gépezetek ezzel szemben folyton-folyvást el fognak romlani a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban (például amikor már csak egyetlen lövésre volna szükség az óriási ágyúból, hogy legyőzhesd a nagy szörnyet).

113. Gondoljon ide egy megfelelő transzvesztita viccet (avagy a Cloud kisasszony-szabály):
Ha a férfi főhősnek valamiért lánynak kell öltöznie, mindenki sokkal vonzóbbnak fogja titulálni őt egy "valódi" lánynál. Ezzel szemben ha a női főhős próbálja meg férfinak kiadni magát, mindenki azonnal fel fogja ismerni őt, kivéve a férfi főhőst és a főellenséget.

114. Helyet! Helyet!:
A városokban mindig több lakó van, mint ahány ház. A település nagy részét ugyanis a boltok, templomok, kocsmák, titkos átjárók, fogadók és a város leggazdagabb emberének kúriája foglalja el.

115. A tudományos időzítés törvénye:
Ha a főhősnek szüksége lesz egy éppen feltalálás alatt álló szerkezetre, kiderül, hogy a világ egyik zugában valaki már az egész életét annak a bizonyos eszköznek a kifejlesztésére szentelte, és többnyire már csak egyetlen kulcsfontosságú komponensre van szüksége hozzá, ami persze egy szörnyektől nyüzsgő tömlöc legmélyén található.

116. Megfelelően kell körbejárni:
Bármikor, amikor utadba akad egy falubáli vagy egy hasonló személy, aki hajlandó megosztani veled egy lényeges információt egy látszólag közönséges tárgyért cserébe (ami lehet akár egy darab szappan vagy egy matrac is), készülj fel arra, hogy az elkövetkezendő legalább fél órát ennek a tárgynak a felkajtatásával fogod tölteni, miközben egyre különösebb tárgyakat cserélgetsz egymásra, míg végül megszerzed azt, amit eredetileg kértek tőled.

117. Sok beszédnek sok az alja-szabály:
Diplomáciával semmit sem lehet megoldani az RPG-k világában. Minden egyes béketárgyalás, fegyverszünet és hasonló ajánlat valójában csak egy álca, amivel csak el akarják hitetni a hiszékeny jókkal, hogy vége a háborúnak, vagy arra használják, hogy agymossák a világ vezetőit.

118. Hagyj fel az életeddel (Setzer-szabály):
Nem számít, milyen izgalmas, cselekmény dús életet élt egy szereplő a csapathoz való csatlakozása előtt, amint bevettétek, tökéletesen megelégszik azzal, hogy egy léghajón ücsörögjön egész nap, amíg szükségetek nem lesz rá.

119. Ne tűnj ki:
Ha egy helybéli szokatlan öltözéket visel vagy bármely más módon kitűnik a többiek közül, akkor:
- Csatlakozik a csapathoz, amint teljesítettek egy feladatot a számára.
- Az ellenség szolgálatában áll.
- Összebarátkozik a csapat egyik nőtagjával, hogy aztán az ellenség azon nyomban elrabolja és túszul ejtse.

120.Kicsi Némó-szabály:
Ha az egyik karakter álmodik valamiről, akkor az vagy egy 100%-osan pontos múltbéli emlék lesz, vagy egy távoli, éppen zajló esemény 100%-osan pontos látomása, vagy egy 100%-osan pontos jóslat a jövőről, vagy ezek bármilyen tetszőleges kombinációja.

121. Gyermekvédelmi szabály (avagy Rydia törvénye):
A 12 évesnél fiatalabb gyermekek ellenállnak a halálnak. Olyan kataklizmákat élnek túl, gyakran egyetlen karcolás nélkül, ami több száz felnőtt ember vesztét okozta. Amennyiben az említett szerencsétlenség árvává teszi a gyermeket, további védelemben fog részesülni.

122. Az eltűnt mester hipotézise:
Majdnem mindegyik erőember egyetlen idős mestertől tanulta minden harcművészeti ismeretét. Említett mester időközben azonban vagy átállt a gonoszokhoz, vagy megölték, vagy rejtélyes körülmények között nyoma veszett.

123. Az eltűnt mester hipotézisének folyománya (Sabin-szabály):
Ha a fentebbi szabályban említett mester eltűnt, akkor biztosan találkozni fogtok vele az út során. Ekkor ki fogja hívni a tanítványát, a legvégén pedig megtanítja neki azt a különleges képességet, amit az elmúlt években végig visszatartott előle.

124. Godzsira-axióma:
A városokat romba dönteni képes óriási szörnyetegek a következő tulajdonságokkal bírnak:
- Alacsony intelligencia
- Mérhetetlen fizikai erő
- Távolsági támadások
- Gigantikus karmok és agyarak, amik feltételezhetőleg más óriásszörnyek felfalására használatosak
- Sérülékeny egy nála tízezerszer kisebb fegyverrel szemben
- Ökológiailag roppant érzékenyek

125. "Te sem tudtál aludni, mi?":
Ha bármely karakter belefut egy másik olyan szereplőbe, aki éjszaka egyedül áll a holdfény alatt, akkor azok ketten óhatatlanul egymásba fognak szeretni.

126. Az abszolút hatalom abszolút módon ront meg, avagy az Athena-szabály:
Ha az egyik jófiút sikerül átcsábítani a sötét oldalra, hirtelen olyan belső erőtartalékokat fedez fel magában, amivel egyetlen intéssel képes legyőzni az egész csapatot.

127. Minden megbocsátható (Nash szabálya):
Ám ha a csapat egyik megbízható tagja fordul szembe veletek, akkor azzal nem is érdemes törődni. Úgyis visszajön majd, miután végzett a rejtélyes különfeladatával/amnéziájával/agymosásával, aminek következtében a csapat összes mindenható, misztikus tárgyát odaadta valakinek.

128. Az öltözködés első szabálya:
Minden egyes szereplő egyetlen öltözetet visel, ami az egész játék során egyszer sem változik. Kivéve, amikor az ellenség katonáinak öltöznek, hogy beosonjanak a titkos bázisba.

129. Az öltözködés második szabálya:
Minden egyes szereplő ruhája, legyen az bármilyen hivalkodó, bonyolult vagy egyszerűen különös, tökéletesen alkalmas hegymászásra, sivatagi vándorutakra és a csatornában való mászkálásra. És még azután is kifogástalan állapotban lesz, hogy közvetlen ezek után az adott szereplő a király elé megy kihallgatásra.

130. Az öltözködés harmadik szabálya:
Minden futurisztikus környezetben a női katonák vagy különleges ügynökök egyenruhájának elengedhetetlen tartozéka lesz a miniszoknya és a térdharisnya. A férfiakénak pedig egy hatalmas és különösen nevetséges kalap.

131. A politika első szabálya (avagy a Kancellár-törvény):
Minden uralkodó legfőbb tanácsadója már évek óta szövögeti a hatalom átvételéről szóló terveit. És az időzítés csodájának hála a csapat mindig a puccs kezdőpillanatában fog belépni a  trónterembe.

132. A politika második szabálya (avagy a Bűnbak-alapelv):
Ha a tanácsadó a gonosz uralkodó egyik embere, akkor ő legalább annyira gonosz, ha nem még jobban, mint az ura, és jó eséllyel ő a legvégső főellenség (ld. a Hamis befejezés szabályát). Amennyiben a jó király tanácsadója, úgy valószínűleg minden terve mögött valójában csakis az ország érdekeit tartja szem előtt, ám ez se akadályozza meg abban, hogy a csapatot tegye meg bűnbaknak minden egyes sorscsapás miatt, aminek következtében a banda igen hamar a tömlöcben fogja találni magát.

133. A politika utolsó szabálya:
A királyságok mindig jók. A birodalmak/császárságok mindig gonoszak.

134. A külső jegyek öröklésének szabálya (Ramus-törvény):
Több tucat generáció lehet közöttük, de egy uralkodó közvetlen leszármazottja akkor is megszólalásig hasonlítani fog az ősére.

135. A beugró játékosok törvénye:
Ha a csapat egyik tagja meghal vagy visszavonul, nem számít, milyen különleges képességekkel rendelkezett, jó eséllyel azonnal fel fog bukkanni valaki helyette, aki ugyanazokkal a képességekkel bír és ugyanolyan szakértelemmel forgatja ugyanazokat a fegyvereket.

136. Hogyan viselkedjünk szép nők közelében, első rész (avagy a Yuffie-szabály):
Minden jól kinéző fiatal nő azért van, hogy téged segítsen. Még akkor is, ha szóban forgó nőnemű lény idegesítő, hasznavehetetlen vagy láthatóan bűngonosz.

137. Hogyan viselkedjünk szép nők közelében, második rész (Rogue-szabály):
Minden jól kinéző középkorú nő azért létezik, hogy megöljön téged. Még akkor is, ha szóban forgó nőszemély többször is kivívta a feltétlen bizalmadat.

138. Nos, ennyit erről...:
Miután végeztél a küldetéseddel, hogy megszerezd azt a mitikus tárgyat, ami képes megmenteni az ismert világegyetemet, az vagy a) eltűnik b) ellopják c) nem működik.

139. A baljós Gyűrű:
A baljós Gyűrű (nagybetűvel) egy olyan földrajzi képződmény, amit sokszor nem is látni a térképen. Amikor már úgy gondolnád, hogy minden kezd jól menni, és már sikerült megfutamítani a Gonosz erőit, hirtelen szörnyek, démonok és őrült istenek kezdenek majd el özönleni a Gyűrű közepéből, és a helyzet tízszer olyan rosszá válik, mint előtte. A legfőbb ellenség is többnyire ezeknek a gyűrűknek a közelében fog álldogálni, miután sikerült elnyernie az isteni hatalmat. Ha több ilyen baljós Gyűrű is van a világon vagy az egész világtérkép egyetlen hatalmas Gyűrű... akkor azt bizony megszívtátok.

140. A relativitás törvénye NPC-kre nézve (Magus-szabály):
Vannak olyan szereplők, akik emberfeletti tettekre képesek, hátrakötött kézzel igáznak le egész seregeket és bámulatos képességekkel rendelkeznek... egészen addig, amíg nem csatlakoznak a csapathoz, és át nem veszed felettük az irányítást. Ekkor ezeknek a hihetetlen képességeknek teljesen nyomuk veszik, az életerőpontjaik legjavával együtt.

141. Őrség! Őrség! (avagy Lindblum teljes foglalkoztatottsági törvénye):
Minden létező zugot őriznek és fallal vesznek körbe (felvonókat, kikötőket, régi kötélhidakat, az erdőben kanyargó út véletlenszerű pontjait), kivéve azt, amit tényleg őrizni is kellene.

142. Köszönjük, hogy megnyomta az önmegsemmisítő gombot!:
Minden katonai létesítmény és városméretű hadi gépezet rendelkezik egy látható helyen elhelyezett, könnyen működésbe hozható önmegsemmisítő rendszerrel.

143. A zuhanás szabálya:
A szerepjátékok szereplői hatalmas mélységeket képesek zuhanni anélkül, hogy némi eszméletvesztésen kívül bármi bajuk esne. Sőt, a zuhanás kifejezetten gyógyítólag hat! Ha bárkit lelőnek, leszúrnak, agyonvernek, majd lehajítanak egy magas szikláról, az egyetlen karcolás nélkül fog visszatérni valamivel később.

144. Anyagtudományi alapok:
Az arany, ezüst és egyéb nemesfémek kitűnően alkalmasak arra, hogy fegyvert kovácsoljanak belőlük, még ha a valódi világban túl puhának is találnánk erre ezeket az anyagokat. Sőt, annyira jól beválnak, hogy soha, senki sem gondol arra, hogy beolvassza a talált aranypáncélját, pénzt veressen belőle, és visszavonuljon az így szerzett vagyonából egy trópusi szigetre.

145. Anyagtudományi haladó kurzus:
Mindenki lelkesen el fogja majd újságolni neked, hogy egy bizonyos ultraritka anyagból (vas, mithril, stb.) milyen fantasztikus képességű felszerelést lehetne kovácsoltatni. Bárcsak képes lennél szerezni egy keveset belőle! Ugyanakkor, amennyiben tényleg szert teszel némi vasra mondjuk - az életed kockáztatásával, persze - mindenki a tegnap híreként fogja kezelni azt, és inkább egy új és még fantasztikusabb anyagról kezd ujjongani, például az aranyról. És ezt mindaddig kell folytatni, amíg el nem érünk a mithril (vagy mythril) utáni anyagig (ld. a Legvégső szabályt).

146. Félidei nyújtózkodás (Elc-szabály):
A játék egy bizonyos pontján a főhős a történet szerint súlyos sérülést fog szerezni, ami miatt kórházba kerül majd ahelyett, hogy egy varázsló egyszerűen meggyógyítaná. Így legalább két hosszabb mellékküldetés idejéig harcképtelen állapotban marad a női főhőssel együtt, aki viszont nem hajlandó felkelni a kórházi ágya mellől. Végül azonban csak egy közönséges látomásbéli kaland kell csak ahhoz, hogy a főhős teljesen felépüljön.

147. Vivi varázskönyves szabálya:
A játék során több órát fogsz eltölteni húsztól százig terjedő számú képességek és/vagy varázslatok tanulgatásával, melyek közül a játék végére megközelítőleg háromnak fogod tényleges hasznát is venni.

148. Nemi egyenjogúság, első rész (Feena-törvény):
Egy átlagos női szerepjáték-karakter többfajta halálos fegyvert tart mindig magánál, és könnyedén képes keresztülvágni magát egy egész sereg szörnyetegen, gyilkos kiborgon és mutáns démonon anélkül, hogy akárcsak megizzadna alatta. Lehet tapasztalt nindzsa, szuperképességű titkosügynök, a világ legnagyobb kalandozója. Ugyanakkor ha a játék egyik főellensége mögé lopakodik és megragadja őt az Általános Női Karaktermegragadó Ponton (az egyik felkarján), teljesen magatehetetlenné válik, és az is marad addig, amíg a főhős meg nem menti.

149. Nemi egyenjogúság, második rész (Tifa-szabály):
Ha a csapat bármelyik női tagja egy hirtelen dühroham következtében úgy dönt, hogy otthagyja a csapatot, hogy elvégezzen valamit egymaga, óhatatlanul is csúfosan el fog bukni, és a végén a  többieknek kell megmenteniük őt.

150. Nemi egyenjogúság, harmadik rész (Luna-szabály):
A női főhős statisztikáinak maximalizálására fordított minden órád teljes időpocsékolásnak fog számítani, amikor kiderül, hogy az a legvégső csata alatt éppen halott, megbűvölték vagy foglyul ejtették.