Nyolcadik fejezet: Lélekcsapdában

Onaga helyzete roppant kényelmetlennek volt mondható. Halandó mércével mérve felfoghatatlan ideje egy tojásban kellett várakoznia, hogy feltámadhasson és bosszút állhasson a gyilkosán, Shao Kahnon, több évtizedig kellett néznie, ahogy az a kétbalkezes Shujinko próbálja összegyűjteni a Kamidogukat – szívesen bízta volna másra is, de senki se tűnt elég hiszékenynek és megfelelő módon ostobának ahhoz, hogy ennyi időn át becsaphassa őt – és hiába sikerült megszereznie a Szent Amulettet, a serege porrá omlott, a terveit meghiúsították, és akárhogy próbálta, sehogyan se tudta egyesíteni a Kamidogukat, amik a sérthetetlenség mellé jóformán korlátlan hatalommal ruházták volna fel őt a legendák szerint. És a sértés fokozásaképpen annak a féleszű Shujinkónak vénségére benőtt a feje lágya, és rájött, hogyan cselezze ki őt. Elpusztította a Kamidogukat, és jóformán agyonverte őt. De még talán onnan még meg tudott volna menekülni, ha egyszer csak nem találja magát az Árnybirodalomban, egy lélekcsapdában, amiből bárhogyan próbált, nem tudott kiszabadulni. Sovány vigaszt jelentett a számára, hogy a csapda alkotója a szeme előtt lehelte ki a lelkét. Onaga olyan kelepcébe esett, amiből lehet, hogy az idők végezetéig sem lesz képes kiszabadulni.

De az örökkévalóság néha igencsak rövidnek tud bizonyulni. Alig telt el néhány hónap, és felkereste őt valaki. Onaga felismerte a bukott istent, Shinnokot. Az pedig alkut ajánlott neki: kiszabadítja Onagát a lélekcsapdából, még azt is elintézi, hogy visszatérhessen az élők közé, sőt, visszajuttatja őt a Külső Világ trónjára is, a Sárkánykirálynak ezért cserébe pusztán egyetlen dolgot kell megtennie neki. Onaga legszívesebben azt üvöltötte volna, hogy ő senkit se szolgál, legyen az isten vagy halandó, de tudta, hogy ez lehet az egyetlen esélye kijutni onnan. És a szolgaság – nem, az átmeneti szolgaság még mindig elviselhetőbb, mint az örökké tartó raboskodás. Kelletlenül ugyan, de bólintott.

Shinnok pedig összegyűjtötte minden erejét, ami csak a pokolhoz volt köthető, és lassan, de biztosan megtörte a varázslatot, ami Onagát az Árnybirodalom egyetlen kicsiny szegletéhez láncolta. Az első ígéretét tehát teljesítette, de Onaga még mindig halott volt. Shinnok a feltámasztásáig kis türelmet kért, és addig is elmondta neki, hogy mit kér tőle.
Onaga nem értette, miért van az istennek feltétlen szüksége arra, hogy segítsen neki legyőzni egy közönséges tűzelementált, de különösebben nem is érdekelte. A kiszabadulása első pillanatától fogva legszívesebben azonnal darabokra szaggatta volna Shinnokot. Annak terve ugyanis egy olyan lépésre kényszerítette volna őt, amibe más körülmények között semmiért sem lett volna hajlandó belemenni. Egyetlen oka volt annak, hogy visszafogta magát. Tudta, hogy olyasmi van készülőben, ami még az ő figyelmére is méltó lehet. Hisz ha Shinnok titokban tényleg olyan nagy hatalmú harcosokat gyűjt maga mellé, mint amilyeneket említett, akkor bármi is legyen a terve, annak gyümölcse talán még a Kamidoguk hatalmával is vetekedhet. Így Onaga olyasmit tett, amit sárkányemlékezet óta nem: szerepet játszott. A kelletlenül ugyan, de engedelmeskedő szolga szerepét. És amint elhagyták a száját a beleegyező szavak, hirtelen minden elsötétült körülötte...

Onaga egy pillanatra azt hitte, máris elárulták, de ekkor hangokat hallott maga körül. Kinyitotta a szemét. A saját, régi testében találta magát, a kriptája mélyén. Körülötte pedig ott állt Shang Tsung, gyűlöletének célpontja: Shao Kahn... és Quan Chi, a nekromanta, Shinnok szolgája, akinek a keze sárkányvértől fénylett. És ahogy Onaga végigtekintett önmagán, észrevette, hogy a teste is merő sárkányvér. Sárkányvér, amiről nem tudta elképzelni sem, honnan származhat. Hisz ő volt tudomása szerint fajának egyik legutolsó példánya, és az ő elárulása után nem is maradt egyetlen élő sárkány se, szerte a birodalmakban.
De ez most nem számított. Számára csak azt volt a lényeg abban a pillanatban, hogy a Sárkánykirály ismét visszatért, és ezúttal nem kellett beérnie egy másodrangú testtel. Onaga újra a hatalma teljében volt.