Ajánló

Bosszú Angyalai v1 240
Bosszú Angyalai

Bosszú Angyalai v1 240

Hozzászólások

  • xeraph 2019.10.21. 19:14
    És ő is egy barátjától hallotta. :D

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2019.10.21. 17:05
    A "barátod" mesélt róluk, mi? ;)

    Bővebben...

     
  • xeraph 2019.10.21. 16:19
    Egy barátom mesélt olyan "művészfilmekről", ahol a hölgyek hasonló kegyben voltak részesítve. :) Ezt ...

    Bővebben...

     
  • Farek 2019.10.21. 10:49
    Lehet, hogy az Angyalok által meghirdetett Csillag születikre gyakorolt. Meg biztos nagy rajongója ...

    Bővebben...

     
  • Farek 2019.10.21. 10:48
    Na igen, azért egy Bosszú Angyalaiban az a kép elég sokkolóan hat.

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 250 vendég és 12 tag böngészi

  • 24747
  • barny77
  • Grendar
  • Kobo
  • M.B.
  • mergenc
  • mupet
  • ratij
  • Urbanvoice
  • vareg
  • Zotyababy
  • Zselic

Előző fejezet

Mivel nem volt jobb ötlete, Sub-Zero felment a lépcsősoron. Roppant óvatosan lépdelt, nem bízott a feneketlen mélység felett minden támaszték nélkül lebegő építményben. Minden egyes lépésnél készen állt arra, hogy egy ugrással visszavesse magát a tűztemplom nagycsarnokának egyetlen biztos pontjára, a fémrácsozatra.
Aggodalma végül alaptalannak bizonyult. A lépcsősor, akárcsak a többi, fizikának ellentmondó építmény, amit a Négy Őselem Templomában addig látott, szilárdan állt a helyén. A tetején egy apró emelvény állt, rajta egy tenyérméretű, sárgásan csillogó amulettel. A harcos az őt megbízó varázsló leírása alapján felismerte benne a talizmánt, aminek a begyűjtésére eredetileg küldték. Mielőtt érte nyúlt volna, még körülpillantott, csapdákat keresett, amik akkor indultak volna be, ha leemeli a tárgyat a tartójáról. Miután semmi ilyesmit nem talált, visszafordult, hogy magához vegye az amulettet, az azonban ekkorra már a varázsló kezében volt. Sub-Zero meglepetten nézte, hogy hogyan került oda a megbízója, amikor egyetlen neszt se hallott, még egy apró sercegést sem, ami azt jelezte volna, hogy az mögé teleportál. Mégis ott volt, és nagyban lelkendezett, hogy végül sikerült megszereznie Shinnok amulettjét. Sub-Zero ekkor tudta meg végre a nevét is, amit az örömteli szavak között ejtett el: Quan Chi.
Sub-Zero értetlenül hallgatta a varázslót. Nem hallott még soha életében sem semmiféle Shinnokról, pedig a Lin Kuei tagjaként elég alapos oktatásban részesült a különböző istenségeket és más birodalmakból származó nagyobb hatalmú lényeket illetően. Amikor ennek hangot adott, Quan Chi lenézően bámult rá, amiért a harcos nem ismerte a varázsló istenét, az Árnybirodalom urát, Shinnokot, aki nem kevesebbre készült, mint hogy leigázza magának az összes birodalmat. Sub-Zero ekkor helyesbítette őt, hogy valószínűleg Shao Kahnnal, a Külső Világ törekvő császárával keveri össze, aki viszont köztudomásúan több birodalmat is meghódított már, továbbá épp akkoriban zajlottak a királysága és a Föld között a Földi Birodalom sorsát eldönteni hivatott Halálos Viadalok is. Quan Chi azonban ragaszkodott Shinnokhoz, Shao Kahnt csak egy lényegtelen, aprócska kiskirálynak titulálta, aki egy rég holt birodalom fölött próbál uralkodót játszani. Shinnok azonban, tette hozzá, a valódi hatalom a birodalmak játszmájában. Az Árnybirodalom uraként birodalma végtelen, és amint visszakapja az amulettjét, hatalmának valódi forrását - amit számtalan esztendővel ezelőtt vettek el tőle, hogy aztán elrejtsék a Négy Őselem Templomában - ereje minden képzeletet felülmúlóvá válik. És akkor végre kiszabadulhat a pokol fogságából, hogy magáénak követelje vagy elpusztítsa az összes létező világot.
Sub-Zero egyre különösebb tekintettel hallgatta a már szinte monologizáló varázslót. Minden szavát őrültségnek tartotta, és ennek hangot is adott. Ez egy pillanatra kizökkentette Quan Chit a gondolatmenetéből. Fölényes mosollyal a harcosra nézett, majd vállat vonva azt válaszolta, nem számít, mit gondol valójában Sub-Zero, az semmit se változtat a tényeken. Ezután gunyoros hangon elköszönt tőle, de azelőtt még félvállról nindzsának nevezte Sub-Zerót, hogy eltűnt volna egy fényes, néma villanásban. Így legalább már Sub-Zero is tudta, hogyan tudott Quan Chi nesztelenül az emelvényre kerülni.
Mivel az amulett a megbízójával együtt eltűnt, ki tudja, hová, Sub-Zerónak nem volt többé oka a templomban maradnia. Kedveszegetten indult lefelé a lépcsősoron, mert tudta, hogy végül hiába küzdötte keresztül magát négy mágikus templomon és küzdött meg négy félelmetes istenséggel is, minden erőfeszítése ellenére üres kézzel lesz kénytelen hazamenni. És a Nagymester biztos nem fog örülni annak, hogy Quan Chi végül anélkül távozott, hogy megbeszélhették volna vele az amulett megszerzéséért járó fizetséget. Márpedig a harcos abban biztos volt, hogy a Nagymester szép pénzt kért volna a varázslótól Sub-Zero szolgálataiért, hiába pusztította el az a Shirai Ryu klánt korábban.
Mielőtt mélyebbre merülhetett volna ezekben a gondolatokban, fülsiketítő mennydörgés hangzott fel mögötte. Harcra készen fordult vissza az emelvény irányába, hogy szembeszálljon az ismeretlen jövevénnyel, ott azonban csak a mennydörgés és a viharok urát, a Földi Birodalom védelmezőjét, Raident találta, akit a harcos hallomásból és számos legendabéli leírásból már jól ismert. Mielőtt felegyenesedett volna, még átfutott az agyán, hogy mindvégig sejtette, hogy előbb vagy utóbb találkozni fog Raidennel. A Nagymester ugyanis nem egyszer említést tett arról a tervéről, hogy a várható jövőbeli haszon reményében a Lin Kuei egy tagjának is részt kellene venie a következő Halálos Viadalon - elvégre egy ottani győzelem híre számos értékes megbízást hozhat számukra. Márpedig a Halálos Viadalokra jelentkezők mindegyikét maga Raiden készítette fel a rájuk váró megmérettetésre. Most azonban a viharisten teljesen más okkal állt Sub-Zero előtt. És láthatóan ideges volt.
Mielőtt Sub-Zero üdvözölhette vagy csak megszólalhatott volna, Raiden dörgedelmes hangon tette fel neki a kérdést, hogy tisztában van-e azzal, mit művelt. A harcos kimért hangon felelte erre, hogy ő csak a megélhetéséért dolgozott, semmi más. Raident ez nem hatotta meg, hiszen ezzel – ahogy azt most Sub-Zeróval is közölte – a harcos veszélybe sodorta az egész Földet, ha nem az összes létező birodalmat.
Sub-Zerót ez se rémisztette meg. Higgadtan reagált az isten vádjaira. Véleménye szerint Quan Chi akár egy ügyeskedő varázsló is lehetett, aki megpróbálja elhitetni az ostobákkal, hogy közeleg valamilyen szörnyűséges isten egy általa sosem hallott helyről. Sub-Zero egyikről sem hallott, és nem is hitt ennek okán sem Shinnok, sem az Árnybirodalom létezésében. Raident ez nem hatotta meg, szarkasztikusan felelte, hogy ez esetben Sub-Zero hite csodás átalakuláson fog átesni, ugyanis a viharisten egyenesen az Árnybirodalomba küldi őt, hogy szerezze vissza az amulettet Quan Chitől, vagy ha az már átadta az urának, magától Shinnoktól. És mindezt egyedül, mert Raidennek földi istenként semmilyen hatalma nem lenne az Árnybirodalomban, így minden segítsége kimerül abban, hogy átjárót nyit oda a harcos számára.
Sub-Zero egy hosszúnak tűnő pillanatig némán nézett az istenre, majd előrelépett. Elfogadta Raiden megbízását, de hozzátette, hogy csakis azért, mert tudja, hogy amúgy sem lenne más választása. Raident ez a legkevésbé sem érdekelte, neki az volt a fontos, hogy az amulett kikerüljön Shinnok kezéből, ezáltal megakadályozva a bukott Idősebb Isten visszatérését. Mielőtt útjára küldte volna a fagyharcost, még figyelmeztette, hogy legyen óvatos az Árnyéktestvériség tagjaival. Az Árnybirodalom sok veszélyes lélek gyűjtőhelye, ám közülük is ennek a Shinnok közvetlen parancsainak engedelmeskedő társaságnak a tagjai a legveszedelmesebbek. Sub-Zero néma meghajlással köszönte meg az isten tanácsát, majd belevetette magát a Raiden által nyitott átjáróba.

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta