Ajánló

Fantasztikus Négyes v1 28.
Fantasztikus Négyes

Fantasztikus Négyes v1 28.

Hozzászólások

  • Pierre de La Croix 2019.11.16. 22:32
    Rozsamak ebben a vilagban nem kanadai? Bar meg Joker is felt ujjat huznivaz IRS-sel...

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2019.11.16. 12:16
    A Fordítói Megjegyzései #3: - 70. o.: Nagyon bírom, ahogy Nyna/Morrigan arca az oldal elején még sima ...

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2019.11.16. 12:15
    A Fordítói Megjegyzései #2: - 51. o.: "Az egész a nagy háború végén történt, gyermekeim. Biztos ...

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2019.11.16. 12:14
    A Fordítói Megjegyzései #1: - 8. o.: "Önelégült Jedi choob!" = Passz! Sem a Hutt szótárban, sem pedig ...

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2019.11.15. 23:32
    A kötet végéről hiányoznak a #44-es, #45-ös és #46-os füzetek borítói.

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 325 vendég és 5 tag böngészi

  • Gabi
  • gleng
  • mozo
  • otiq
  • rockercsib

Előző fejezet

Egy börtöncellában tért magához. A sokkolók hatása nem múlt el teljesen, eléggé kábának érezte magát ébredés után. Csodálkozott, hogy még élt, és azon is, hogy nem bilincselték meg. Ahogy a látása kezdett kitisztulni, feltűnt neki, hogy egy ugyanolyan teremben van, mint amilyenbe eredetileg érkezett Raiden átjáróján át, csak ennek az ajtaja rácsos volt, nem tömör. Amikor odalépett és megfogta a rácsokat, hirtelen megrázta valami. Jobb oldalról egy őr feje bukkant fel, aki odavetett valamit neki egy számára ismeretlen nyelven, majd megfenyegette a fegyverével, aztán egyszerűen faképnél hagyta.
Ekkor a háta mögött megszólalt egy hang, és közölte vele, az őr mindössze annyit mondott, nem is érdemes még csak próbálkozni sem a szökéssel. Sub-Zero megfordulva egy magas, halottsápadt arcú alakot pillantott meg maga előtt, aki egy olyan öltözéket viselt, amit leginkább egy főpap ruhájához lehetett hasonlítani a hosszú, válltöméses köpenyével és a magas, a ruhával egybevarrt fejdíszével. Az ismeretlen nem mutatkozott be, helyette folytatta a monológját.
Szerinte értelmetlen volt ezt olyasvalakivel közölni, aki az Árnybirodalom Lélekbörtönében találja magát, elvégre akinek van egy kis esze, az úgyis tudja, hogy nem szökhet el onnan. Elvégre hová lehetne szökni az Árnybirodalomban? A birodalomban, ahová csak azok kerülnek, akik odavalóak, akiket a saját birodalmaik eltaszított önmagától.
Sub-Zero itt már közbevágott, a büszkesége nem hagyta, hogy ezt szó nélkül tűrje. Kijelentette, hogy őt nem taszította ki semmi sem magából, határozott céllal küldték a pokolba. Az idegen erre rezignáltan csak annyit felelt, hogy a kettő gyakorlatilag ugyanaz, hisz senki sem léphet az árnybirodalomban anélkül, hogy a lelkét meg ne fertőzte volna a gonosz.
Sub-Zero kényelmetlennek találta ezt a témát, így inkább megpróbálta elterelni a szót a számára praktikusabb területek felé. Visszafordult és a rácsokat vizsgálva, társalkodó hangnemben, mintha csak úgy odavetné, megkérdezte, hogy nem próbálkozott-e meg valaha bárki a szökéssel. A hangja nyugodt maradt, belül azonban idegesen, sőt, talán türelmetlenül és reménykedve várta, hogy az öregember igennel fog felelni erre: mert akkor legalább már a remény meglett volna a számára, hogy valahogyan hozzálásson a kijutáshoz. Az öreg enigmatikusan csak annyit felelt erre, hogy a választ nem tudja a kérdésre. Abban azonban már biztos volt, hogy ő maga hamarosan ki fog jutni az Árnybirodalomból, habár ehhez előtte tovább kell játszania Raiden játékát. Sub-Zero visszakérdezett, hogy ezt meg hogy érti, de nem kapott választ. Megfordulva pedig már csak az üres cella fogadta.
Értetlenül járta körbe a nem túl széles helyiséget. A sápadt öregembernek nyomát se lelte, és már kezdte azt hinni, csak a képzeletet játszott vele vagy az Árnybirodalom kezdi lassan megviselni az idegeit... vagy esetleg valamiféle csalfa mágia áldozatává vált. Ezen azonban nem törhette sokáig a fejét, mert miközben az ajtó előtt állva próbálta kitalálni, mi folyik körülötte, egy másik hang szólalt meg mögötte. Ő is arra hívta fel a figyelmét, hogy ne álmodozzon a szökésről, ám ebben a hangban volt valami fenyegető, ami nem tetszett a harcosnak. Megfordult, hogy aztán szembetalálja magát egy nindzsaruhás alakkal. A kérdésére, hogy ő meg kicsoda, az eleinte nem adott egyenes választ. Önmagát egy halott embernek nevezte, aki meglepődve tapasztalta, hogy Sub-Zero halandóként bukkant fel előtte itt, az Árnybirodalom mélyén. Ami azt jelentette, hogy hiába volt a pokolban, mégis meg lehetett ölni. Ami határtalan elégedettséggel töltötte el őt.
Sub-Zero ekkor nem bírta tovább, rákérdezett, hogy mégis, kicsoda ő, és mi gondja van vele. Amaz dühösen vágta hozzá, hogy ő Scorpion, akit Sub-Zero hidegvérrel kivégzett nem is olyan régen a shaolin monostorban, amikor mindketten megpróbálták megszerezni a Négy Őselem Templomának térképét. Sub-Zero nem riadt meg tőle. Harcosként azt az elvet követte, hogy ha valaki nem végez az ellenségével, akkor azt kockáztatja, hogy később az kerül fölénybe és végez vele. Nem bánta meg, hogy megölte Scorpiont és ezt nem félt nyíltan a szellem képébe mondani. Azt azonban nem igazán a saját halála dühítette, a lelke attól még képes lett volna nyugodtan az Árnybirodalomba távozni. Scorpion azért volt haragos, mert érezte, tudta, hogy Sub-Zerónak köze volt a családja, az egész klánja lemészárlásához.
Sub-Zero elhárította ezt a vádat, hiszen nem ő, hanem Quan Chi volt az, aki személyesen megölte a Shirai Ryu tagjait és azok családjait. Neki semmi köze nem volt a mészárláshoz, ő mindössze teljesített egy megbízást és elvitt egy térképet, az már nem rá tartozott, hogy a megbízó milyen módon fizetett ezért a klánjának. Scorpiont viszont meg az nem érdekelte, hogy milyen kifogásokkal próbál előállni a harcos. Felszólította őt, hogy küzdjön meg vele, majd késlekedés nélkül Sub-Zeróra támadt.
Sub-Zero arra számított, hogy Scorpion ugyanúgy fog küzdeni, mint akkor, a templomban. A szellemnek ezért sikerült alaposan meglepnie, ugyanis a halál igencsak szokatlan képességekkel ruházta fel. A két legszembetűnőbb Sub-Zero számára az volt, hogy Scorpion képessé vált a rövid távú teleportációra, amivel egyetlen szempillantás alatt el tudott tűnni a szeme elől, hogy aztán a háta mögött bukkanjon fel rögtön. A másik a lidérc csáklyája volt. A Lin Kuei-ben sem volt szokatlan a hasonló fegyver használata, a vékony láncra vagy kötélre kötött kunai, vagyis nindzsakés nem számított ritkának egy keleti orgyilkos arzenáljában, ám a nehézkes használat miatt viszonylag kevesen alkalmazták harc közben. Scorpioné azonban mintha önálló életet élt volna. Sub-Zero nem tudta a levegőben megragadni, hogy magához rántsa vele az ellenfelét, sőt, az mintha a kezéhez tapadt volna, hogy aztán Scorpion legyen az, aki egy mozdulattal kibillenti őt az egyensúlyából. A fagyharcos így hamar megtanulta elkerülni a fegyvert, amit szerencsére a szűkös tér miatt Scorpion se tudott hatékonyan használni.
Sőt, a nem túl tágas börtöncella leginkább Sub-Zerónak kedvezett, akinek a fagyasztóképességéhez nem kellett nagy hely, és mivel széles körben is képes volt fagysugarat előállítani, így Scorpion volt az, aki pár percnyi küzdelem után kezdett hátrányba szorulni. Amikor aztán az egyik teleportációs kísérlete után az egyik fagysugár teljes erejéből telibe kapta, a sorsa megpecsételődött. A teste teljesen átfagyott, Sub-Zero pedig egyetlen ütéssel apró szilánkokra robbantotta azt. A darabok azonban furamód hamar elkezdtek halványulni, majd eltűntek, Sub-Zero pedig mintha hallott volna egy távoli hangot, amely még közölte vele, hogy a kettejük ügyének még nincs vége.
Mivel nem volt szokása halott szellemek fenyegetéseivel törődni, a harcos inkább a kéznél lévő probléma megoldása felé fordult. A Scorpion elleni harc ötletet adott a számára. Leült meditálni, hogy megpróbálja fókuszálni a fagyasztóképességét. Majd egyetlen, roppant hideg sugárba összpontosította azt és megfagyasztotta vele az ajtót alkotó rácsokat. A lehűlt, rideggé vált fém néhány ütés múlva megadta magát a csapásai előtt, az út pedig szabaddá vált előtte.

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta