Hozzászólások

  • Vini 2019.10.16. 11:28
    Köszönöm szépen a rengeteg munkát, amit az egyes számok honosítására fordítasz. Sok éve még a Semic-es ...

    Bővebben...

     
  • dejko 2019.10.15. 19:28
    Sziasztok, erről nagyon lemaradtam ,menteni se tudtam, van valakinek egybe,és eltudná küldeni mailben ...

    Bővebben...

     
  • solymosgyu 2019.10.15. 15:55
    Ez így rossz. Máshogy kéne. Onanntol kéne kiadni ahonnan abbamaradt. a fordítás.

    Bővebben...

     
  • Micho 2019.10.15. 08:42
    A helyzet az, hogy egy adott honosítás sosem lehet előrébb való a nyomtatásban megjelenő képregénynél ...

    Bővebben...

     
  • grrrgo79 2019.10.14. 14:20
    Akinek program ajánló kell! Letöltésre pl: bulk image downloader Olvasásra pl: YACReader (Internetről ...

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 253 vendég és 10 tag böngészi

  • awsmac
  • bunyi73
  • dejko
  • gleng
  • Jhonny
  • Kristof_Balint
  • lance01
  • mergenc
  • mupet
  • pszabi74

Előző fejezet

A varázslót láthatóan nem lepte meg az érkezése. Nyugodtan üldögélve köszöntötte a harcost, hogy aztán rögtön közölje vele, egy kicsit elkésett, az általa keresett amulett azóta a jogos helyén, Shinnok nyakában lóg, aki nem sokkal a fejük felett készíti elő a terveit. Sub-Zero nem szólt semmit, csak dühödten nézte Chit. Az továbbra sem zavartatta magát, és folytatta. Kifejtette a harcos előtt, hogy Raiden valójában azért küldte őt az Árnybirodalomba, mert tudta, hogy Sub-Zero lelkét beszennyezte a gonosz, elvégre másképp nem is maradhatott volna a pokolban, az rögtön kivetette volna magából. Ezért Quan Chi felajánlotta számára, hogy csatlakozzon Shinnok Árnyéktestvériségéhez, legyen az ő harcosuk. Sub-Zero kimért ridegséggel utasította vissza. Chi sóhajtva emelkedett fel. Sajnálta, hogy kénytelen lesz elpusztítani egy ilyen érdekes halandót.
Sub-Zero ekkorra már fáradt, megviselt volt, meglátszott rajta a szüntelen harc nyoma. Chi végig előnyben volt vele szemben, úgy tűnt, inkább csak játszadozik vele, nem egyszer megakadályozta, hogy Sub-Zero a trónja előtt tátongó mélységbe zuhanjon. A harcos azonban nem tört meg, és a kitartása végül elnyerte a jutalmát; igaz, egy kívülről érkező segítség formájában. Ugyanis az egyik pillanatban Chi mögött sárgás fény villant, majd felbukkant egy átjáróból Sareena, aki Quan Chibe mélyesztette a kamáját, majd egy rúgással a mélybe taszította a láthatóan döbbent varázslót.
Sub-Zero leplezetlen döbbenettel és kíváncsisággal nézett a nőre. Nem értette, miért segített neki egy démon a saját gazdájával szemben. Sareena erre azt felelte, hogy tudja, hogy Sub-Zero halandóként tartózkodik az Árnybirodalomban, vagyis ő megadhatja neki azt a lehetőséget, amire a nő már egy örökkévalóság óta várt: hogy kiszabadulhasson onnan. Sub-Zero csak annyit tudott erre felelni, hogy egyikük se megy sehová, amíg meg nem szerzi az amulettet, addig ő is ugyanúgy a pokol foglya.
Mielőtt Sareena bármit mondhatott volna erre, lilás fény jelent meg a mellkasánál. A nő hangtalanul omlott össze, Sub-Zero éppen csak el tudta kapni, mielőtt a földre rogyott. De elkésett, Sareena addigra már nem élt. A harcos megérezte a kezével a nő hátán éktelenkedő, égett szélű lyukat, ami a fénysugár égetett bele. Amikor felnézett, ugyanazt az öregembert látta maga előtt, akivel a börtönben is beszélgetett. Csak az ezúttal érezhető gőggel nézett rá, a viselkedése egyértelműen önteltséget, lenézést sugallt irányába. Sub-Zeróban ekkor vált bizonyossággá a gyanú, ami a börtönfal óta élt benne, hogy az öregember maga Shinnok, akitől vissza kell szereznie a mágikus talizmánt.
Mindketten némán méregették a másikat. Nem volt szükség közöttük szavakra. Sub-Zero lassan leengedte Sareena testét, majd ugyanazzal a mozdulattal, ahogy felemelkedett a helyéből, elindított egy fagysugarat Shinnok irányába. Az egy mágikus pajzzsal hárította a támadást, majd a kezéből egy ugyanolyan fénysugár lövellt ki, amely Sareenával is végzett. Sub-Zero félregurult előre, de az isten ekkorra már fölénybe került vele szemben. Sikerült a támadásaival Quan Chi megüresedett trónja mögé szorítania a harcost, aki tehetetlenül próbált fedezéket keresni az isten gyilkos sugarai elől. A trón szerencsére elég erősnek bizonyult, hogy megvédje őt, ám tudta, hogy ez nem tarthat örökké, és Shinnok sem fog mindössze ehhez a taktikához folyamodni. Miközben agya egy lehetséges megoldás után kutatott, feltűnt neki egy különös alakú véset a trón mögötti padlón. Amikor megérintette, az sárgás fénnyel izzott fel, pont úgy, mint az a teleporter, ami a terembe vitte őt. Mivel úgy vélte, hogy bárhol jobb lenne neki, mint a trón mögött kivárni azt, hogy mikor végez vele Shinnok, belemászott a vésetbe.
A következő pillanatban a terem túlsó felében találta magát. Az átjáró mindössze néhány méterre vitte onnan, ami egy töredékpillanatra elgondolkoztatta, hogy mi értelme volt a trón mögé rejteni, ha egyszer nem bizonyult valódi menekülőútnak. Ám mielőtt azt végiggondolhatta volna, észrevette, hogy Shinnok továbbra is szüntelenül a trónt bombázza az energiasugaraival, mintha fel se tűnt volna neki, hogy Sub-Zero már nincsen ott. A harcos ekkor – részben kényszerből, részben kötelességtudatból – elkezdett hangtalanul az isten felé lopakodni. Még lélegezi is alig mert, miközben lassan Shinnok háta mögé ért, hogy aztán egyetlen, határozott és villámgyors mozdulattal letépje az amulett láncát az isten nyakából. Az érezhetően ledöbbent ettől a mozdulattól, mert néhány másodpercig csak meredten állt és nézett maga elé. Majd az amulettjét siratva felkiáltott, hogy aztán a dühtől eltorzult arccal forduljon a fagyharcos felé. A teste ekkor hirtelen elkezdett átváltozni, és mire Sub-Zero elkezdett lassan hátrálni előle, már egy több méter magas, hihetetlenül hosszú végtagú démon állt a szürke arcú öregember helyén.
Sub-Zerónak fogalma sem volt róla, mihez kezdjen a felbőszült istennel, ekkor azonban kékes fényt pillantott meg maga mögött. Hátrafordulva egy átjárót pillantott meg. Nem habozott, nekirugaszkodott a helyéről és sikerült még azelőtt belevetnie magát a portálba, hogy Shinnok utolérte és elkapta volna. Hangos nyögéssel zuhant le a túloldalon a földre, hogy a következő pillanatban már bezáruljon mögötte az átjáró. Ismét a Tűz Templomában állt, Raiden előtt.
A viharisten lehajolt és elvette tőle az amulettet. Sub-Zero kicsit sértődötten kérdezte tőle, hogy legalább egy köszönömöt nem kaphatna-e azért, hogy az életét kockáztatta érte, de Raiden ere csak annyit mondott, legfeljebb önmagának köszönheti meg, hogy még azelőtt sikerült helyrehoznia az általa okozott problémát, hogy az komolyabbra fordult volna. Mielőtt az isten távozott, Sub-Zero még megragadta a vállát. Tudni akarta, hogy Quan Chi igazat mondott-e neki, és tényleg azért küldte Raiden az Árnybirodalomba, mert a lelkét átjárta a gonosz. Az isten először nem adott neki közvetlen választ, csak a sorsáról és arról beszélt neki, hogy csakis ő irányíthatja azt, ám amikor Sub-Zero rákérdezett, Raiden beismerte, hogy Sub-Zero balsejtelme helyes. És megerősítette, hogy ez ellen még ő, a Föld védőistene se tehet semmit, Sub-Zero lelke és végzete csakis a saját kezében nyugszik. Ezzel a baljós intelemmel hagyta aztán magára a harcost, aki ekkor ébredt csak tudatára annak, hogy egyedül maradt a Négy Őselem Templomának leges-legmélyén, ellenséges szerzetesekkel és istenekkel körülvéve, magasan a Himalája kellős közepén, miközben örült, hogy egyáltalán még élt.
A visszaútja gyakorlatilag önmagában megtölthetett volna egy kisebb regényt. Számára viszont sokkal fontosabb volt, hogy végül sikerült egy darabban visszajutnia a klánközpontba. Ezzel még nem ért végére a kellemetlen élményeknek... Hátravolt a jelentéstétel a Nagymesternek, és Sub-Zero biztos volt benne, hogy az nem fog repesni az örömtől, amiért a legelső harcosa gyakorlatilag üres kézzel tér haza azután, hogy végeznie kellett az árulónak bizonyuló megbízóval. Ráadásul mellé teljesen ingyen kellett teljesítenie egy megerőltető küldetést Raiden számára. A Nagymester viszont meglepően jól fogadta a rossz híreket. Valószínűleg azért, mert már megvolt a következő feladata a harcos számára. Aki főhajtással nyugtázta azt, hisz a Lin Kuei volt az élete, a Nagymester pedig az ura és parancsolója. A lelkével pedig úgy érezte, ráér talán egy kicsit később is foglalkozni...

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta