Hozzászólások

  • xeraph 2019.10.21. 19:14
    És ő is egy barátjától hallotta. :D

    Bővebben...

     
  • HeirToGrievous 2019.10.21. 17:05
    A "barátod" mesélt róluk, mi? ;)

    Bővebben...

     
  • xeraph 2019.10.21. 16:19
    Egy barátom mesélt olyan "művészfilmekről", ahol a hölgyek hasonló kegyben voltak részesítve. :) Ezt ...

    Bővebben...

     
  • Farek 2019.10.21. 10:49
    Lehet, hogy az Angyalok által meghirdetett Csillag születikre gyakorolt. Meg biztos nagy rajongója ...

    Bővebben...

     
  • Farek 2019.10.21. 10:48
    Na igen, azért egy Bosszú Angyalaiban az a kép elég sokkolóan hat.

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 330 vendég és 8 tag böngészi

  • 24747
  • barny77
  • DONNIE71
  • Grendar
  • mergenc
  • mupet
  • Urbanvoice
  • Zselic

Előző fejezet

A Távol-Kelet alvilágát nem csak a Lin Kuei és a hozzá hasonló nindzsaklánok alkották, az általuk nyújtott szolgáltatások inkább csak egy részei, kiegészítői voltak a valódi bűnözők tevékenységeinek. A régióban számos évszázada virágzottak a titkos társaságok, melyek nagyja ugyanolyan észrevétlenül tűnt el az alvilági viszálykodások következtében, mint ahogyan jött. Akadt viszont köztük egy szindikátus, amely hosszú századokon át képes volt komoly politikai tényezőként kihatni eleinte Kína, később, az úgynevezett modern korban már az ismert civilizáció nagyjára. Ők voltak a Vörös Sárkány.
A Vörös Sárkány valamikor a XIV-XVI. század között bukkant fel először Kínában. Eredetükről, céljaikról, alapítóikról gyakorlatilag semmi sem ismert a szervezet tagjainak során kívül, ám még közülük is alig páran vannak tisztában a szindikátus valódi történetével, és köztük is egyedül a Nagymester, a klán vezetője rendelkezik ezen információk összességével. A szervezet egyik legfontosabb ismérve saját létének titokban tartása, emiatt alakult ki – talán már a kezdetektől fogva – hogy még a tagok is a lehető legkevesebb információt birtokolják a szervezet tevékenységeivel és indítékaival kapcsolatban. A titoktartási kényszerük egészen odáig terjedt, hogy bármely tagjukat, aki ki merte mondani nyilvánosan a szervezet nevét – még olyanok előtt is, akiket toborzási szándékkal kerestek fel – vagy bárki mást, aki csak hallotta azt, minden erőforrásuk felhasználásával igyekeztek azonmód likvidálni. Ennek a paranoiás viselkedésnek köszönhetően azonban jó félezer évig el tudták érni, hogy rajtuk kívül jóformán senki se tudjon a létezésükről. Azon roppant keveseket pedig, akik kivételt jelentettek ez alól – mint például a Lin Kuei Nagymesterét, akinek a klánját gyakran bérelték fel kellemetlen elemek eltávolítására –, szoros megfigyelés alatt tartották, többnyire azok tudta nélkül.
A Vörös Sárkány céljai sok tagjuk számára is homályosak voltak. Leginkább általános hatalomszerzésként lehet meghatározni a törekvéseiket, hisz a XIX-XX. század során ügynökeik szinte minden fontosabb kormányzati szervbe, illetve az ipari forradalom után a nagyobb társaságok, vállalatok vezetőségébe is beférkőztek. A lehetőséget mégse használták ki teljes mértékben, mert bár több alkalommal is igénybe vették a befolyásukat, mégse mutattak olyan jeleket, hogy komolyabban irányítani akarnák a Föld társadalmát vagy gazdaságát – akár a színfalak mögött is.
Ám akadtak köztük olyanok, akik szerint meg kellett volna ragadniuk ezt a lehetőséget.
1947-ben egy hazafias japán, Uesiba Morihei, akit a nyilvánosság leginkább az aikidó harcművészeti ág atyjaként ismer, megelégelte, hogy a Vörös Sárkány semmit se tesz a rendelkezésére álló hatalommal az ellen, hogy a II. világháborúban győztes szövetségesek megszállják és kisajátítsák az otthonát. Néhány hasonló érzelmű klántaggal együtt kiváltak a szervezetből és megalapították a Fekete Sárkány Társaságot, hogy új módszerekkel szálljanak szembe a Japánban egyre inkább kiskirályokként viselkedő amerikai katonákkal. A Fekete Sárkány sokkal közvetlenebb módszert választott, fegyverrel vették fel a harcot. Hogy a költségeiket fedezzék, szokványosabb illegális bevételi forrásokhoz fordultak: prostitúció, szerencsejáték, csempészet, fegyveres rablások... vagyis nem voltak igazán mások, mint egy hazafias ideológia mögé rejtőző gengszterbanda.
A Fekete Sárkány ténykedése hamar országos, majd regionális méreteket öltött, Uesiba halála után, 1969-ben pedig a társaság – vagyis akkor már hivatalosan klán – székhelye +a kontinens közelébe, Hong Kongba, a távol-keleti lehetőségek városába települt. A következő két évtizedben rohamosan nőtt a befolyásuk és a területük, a nyolcvanas években már komoly érdekeltségeik voltak Európában és Amerikában, a helyi szervezett bűnözés és rendfenntartó szervek legnagyobb sajnálatára. Mivel a tevékenységeik még mindig a klasszikus bűnözés területére korlátozódtak, így minden egyes országban leginkább a helyi rendőrség volt az, akikkel összetűzésbe keveredtek. Ez alól egyedül az Egyesült Államok jelentett kivételt.
Az USA kormánya az évtized közepére felismerte a Fekete Sárkány terjeszkedése által jelentett veszélyt, és erre úgy reagáltak, ahogyan előtte már többször is az ilyen mértékű szervezett bűnözéssel szemben: felállítottak egy speciális akciócsoportot, a Különleges Alakulatot, melynek tagjait a fegyveres testületek legjobbjaiból válogatták össze a rendőrségtől a légierőn át a tengerészgyalogságig. Az alakulat saját bázist, kutatólabort és -személyzetet, illetve egy példa nélkül álló költségvetést kapott, amit teljes egészében arra kellett fordítaniuk, hogy gátat szabjanak a Fekete Sárkány ténykedéseinek.
Az már kevésbé volt köztudott, hogy az alakulat létrehozásának ötlete valójában a Vörös Sárkánytól származott. A klán ugyanis egyre jobban tartott attól, hogy a Fekete Sárkány nyílt színi tevékenységei előbb vagy utóbb el fogják vezetni a hatóságokat a Vörös Sárkányig, különösen, hogy a két klán gyakorlatilag Uesiba negyven évvel azelőtti kiválása óta folyamatosan hadban állt – igaz, ez a háború a Vörös Sárkány kívánalmainak megfelelően leginkább az árnyak között zajlott. A Különleges Alakulattal azonban sikerült közvetetten szert tenniük egy seregre a Fekete Sárkány ellen. Óvatos információáramoltatással és persze a saját támadásaik fokozásával el tudták így érni, hogy a Fekete Sárkány két tűz közé szoruljon egyrészt a törvény, másrészt az alvilág felől is. Ez a nyomás még ennek a szervezetnek is soknak bizonyult, négy év alatt elég komoly vereségeket szenvedtek el az észak-amerikai kontinensen.
A Különleges Alakulat az eredményeinek köszönhetően az évtized végére Interpol-hatáskörű felhatalmazást kapott: vagyis a tevékenységeiket a bolygó majdnem összes országában kifejthették, amennyiben azok legfőképpen a Fekete Sárkány ellen irányultak. Ez az Alakulat és a Vörös Sárkány számára is lehetőséget biztosított, hogy globális szinten vegyék fel a harcot a klánnal. Ám az Alakulat nem teljesen állt készen arra, hogy ilyen nagyszabású háborút vívjon a bűnözés ellen, hisz egészen addig leginkább egy viszonylag kis létszámú - bár komoly kisegítő személyzettel rendelkező - elit osztag voltak. Az új kihívás nyomán azonban komoly méretű szövetségi szervezetté fejlődtek, és a hirtelen jött bővülés egészen új kihívásokat támasztott eléjük. Ez azonban csak egy kötelező lépés volt számukra a Fekete Sárkány felszámolásához vezető hosszú úton.

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta