Ajánló

Fantasztikus Négyes v1 003
Fantasztikus Négyes

Fantasztikus Négyes v1 003

Hozzászólások

  • Aldarion 2020.11.23. 10:52
    Nem is tudom. De tényleg, fogalmam sincs... :D

    Bővebben...

     
  • Recsi 2020.11.23. 07:09
    Vajon miért? :)

    Bővebben...

     
  • Aldarion 2020.11.22. 20:33
    Szeretném, de most nem rajtam múlik a dolog. Tyrant az utóbbi időben kicsit elfoglalt, így nem biztos ...

    Bővebben...

     
  • xeraph 2020.11.22. 20:31
    A "Qui Gonn & Obi-Wan - Last Stand on Ord Mantell" már fent van itt, a HálóZsákon, "Qui Gonn és Obi-Wan ...

    Bővebben...

     
  • babrafax 2020.11.22. 19:00
    Helló Aldirion, köszi az újabb Mars honosításért! Nálam nagy kedvenc. Az összes magyarhonban megjelent ...

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 520 vendég és 8 tag böngészi

  • DONNIE71
  • Drayen
  • galaxy
  • M.B.
  • Spawn92
  • stanicli
  • tyaptyap
  • Xeroxis

Előző fejezet

Első fejezet: Shujinko és Damashi

Shujinkónak kisgyerekkora óta az volt az egyetlen vágya, hogy elindulhasson a legendás harcművészeti tornán, a Halálos Viadalon, melyen a mesék szerint csak vakmerő, igaz hősök vehettek részt a Föld oldalán, akik a legnemesebb célért, a hazájuk, a világuk oltalmazásáért szálltak harcba a Sötétség erőivel szemben. És Shujinko másra se vágyott, mint hogy egész életében valódi hősként, az egész világ megmentőjeként ünnepeljék. Ám ehhez előtte még el kellett sajátítania a harcművészeteket. Ami, tekintetbe véve a fiú szokatlan naivitását és nem kifejezetten éles eszét, nem tűnt könnyű kihívásnak. Szerencsére az egyik közeli faluban élt egy messze földön híres mester, akinek harcművészeti iskolájából nem egy környékbeli bajnok került már ki. Shujinko ezek után természetesen úgy határozott, hogy ő is beiratkozik Bo’ Rai Cho mester dodzsójába.
A jövőbeli világmentő bajnok felkészülése elég felemásan haladt. Cho felismerte benne ugyan a tehetséget, és a fiú viszonylag gyorsan elsajátította az alapokat, de Shujinkónak volt még egy igen komoly problémája: naivitása és egyszerűsége mellé a figyelem hiánya is párosult. Pontosabban hajlamos volt folyton elkóborolni, hogy segítsen másokon. Shujinko ugyanis meg volt győződve róla, hogy a hőssé válás elkerülhetetlen kelléke, hogy segítsen mindenkin, aki csak megkéri erre. Így az oktatás helyett gyakran elkóborolt gyerekeket kutatott, leveleket hordozott, elveszett kulcsok után bóklászott a kertekben, kukkolókra vadászott, esetleg egy jól irányzott jobbegyenes segítségével sürgős fogászati beavatkozásokat hajtott végre. Egyik tanulótársa, Apep ugyan folyton próbálta elráncigálni őt az edzésekre, ám ez gyakrabban végződött kudarccal, mint sikerrel. Ennek ellenére Shujinkónak végül csak sikerült eljutnia a mester legmagasabb szintű iskolájáig. Ám ennek az volt az ára, hogy egyetlen, számára aprónak tűnő helyre lett beszorítva, mivel az utolsó iskola házirendje szigorúan megtiltotta a tanulóknak az iskola területének elhagyását a végső vizsgák sikeres teljesítéséig... és Shujinko nem szerette a bezártságot. A kijutás feltétele viszont az volt, hogy le kellett győznie Bo’ Rai Chót egy gyakorlómeccsen.
A magában dohogó fiú nem tudta, mihez kezdjen. Ám dühét hamar meglepetés váltotta fel, mert egyszer csak felbukkant előtte a semmiből egy lebegő, fénylő, vörös gömb, ami legnagyobb döbbenetére a nevén szólította őt. A fénylabda Damashiként mutatkozott be neki, és közölte vele, hogy már jó ideje kutat a Földi Birodalomban egy megfelelő személy után, és most Shujinkóban megtalálta azt. Damashi azt állította, az Idősebb Istenek küldték őt, hogy megtalálja számukra a bajnokukat, aki aztán összegyűjtheti nekik a hat Kamidogut, az istenek rég elveszett fegyvereit, amivel megakadályozhatják a birodalmak pusztulását. És a választás Shujinkóra esett. A fiút természetesen azonnal megrészegítette a gondolat, hogy milyen nagy hős válhat belőle, és habozás nélkül elfogadta Damashi felkérését. A fénylabda ekkor felruházta őt egy különleges adottsággal: mivel a Kamidoguk összegyűjtése hosszú és különösen veszélyes kihívásokkal teli feladatnak ígérkezett, így lehetővé tette Shujinko számára, hogy elsajátítsa bárki harcművészeti stílusát pusztán azáltal, hogy kiáll ellene. Így halandó élete alatt is nagyobb tudásra tehet szert ezen a téren, mint a legtapasztaltabb halhatatlanok.
A kapott képességet Shujinko rögtön kamatoztatta is, amikor kihívta a mesterét egy barátságos mérkőzésre, hogy elnyerje a jogot az iskola falainak elhagyására, és nekifoghasson a kalandjainak. Damashi szava igaznak bizonyult, a küzdelem során Shujinko érezte, ahogy egyre ösztönösebben képes utánozni mestere mozdulatait, és ezt kihasználva meglepte és a földre küldte Chót, aki nem számított a fiútól arra, hogy az a saját küzdőstílusát használja fel ellene. Shujinko így került ki végül a nagyvilágba. És bár jól ismerte ugyan a környéket, hisz ott nőtt fel, de most nem is egy, hanem várhatóan több különböző világ is arra várt, hogy ő felfedezze magának őket. Olyan kalandokkal kecsegtetve, amiket az ifjú még csak el sem tudott képzelni.
Álmodozásából mestere riasztotta fel. Cho meglátta a lehetőséget a fiúban, ezért úgy döntött, személyesen folytatja az edzését, aminek az rettentő módon örült is, hisz ezáltal igen jelentős előnnyel kezdhette meg kutatómunkáját a Kamidoguk után. A következő öt évben Shujinkónak sikerült elsajátítania Cho különleges, saját maga által kifejlesztett technikáit, a szumó egy újfajta ágát, és a mester legnagyobb büszkeségét, a részeges bokszot. Utóbbi tanulása már kisebb nehézségekbe ütközött, ugyanis Cho, aki amúgy nem vetette meg az italt, gyakran inkább részegen esett össze gyakorlás közben, mintsem igazán oktatta volna tanítványát. De idővel sikerült azért Shujinkónak megszereznie tőle a szükséges tudást.

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta