Hozzászólások

  • HálóMoly 2021.03.02. 01:51
    Köszönet érte!

    Bővebben...

     
  • Kayamiel 2021.02.27. 23:20
    Nagyon köszönöm :)

    Bővebben...

     
  • Pyti12 2021.02.26. 15:51
    Sziasztok, Köszönöm az újabb feltöltést. Kellemes hétvégét mindenkinek. Az erő legyen veletek.

    Bővebben...

     
  • roberto 2021.02.22. 20:23
    Basszus, pedig még át is lapoztam, amikor Sela 'látszólagos' halála után tovább pörgettem a sorozatot.

    Bővebben...

     
  • Recsi 2021.02.22. 08:21
    Már kész a folytatás :)

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 477 vendég és 5 tag böngészi

  • Blixxxa
  • Csipcsi73
  • isebok
  • pepea
  • Super Skrull

Előző fejezet

Ötödik fejezet: Egy földi Kahn császár udvarában

A Külső Világban tett út rövid volt, ám annál eseménydúsabb Shujinko számára. Megérkezése után szinte rögtön belebotlott egy tetőtől talpig fekete alakba, aki kérdezés nélkül rátámadt. Shujinkót ez meglepetésként érte, mint hogy az is, hogy a küzdelmük alatt nem tanult semmi újat a rejtélyes idegentől, ami elméletileg azt jelentette, hogy már találkoztak korábban, de a harcos nem tudott felidézni senkit sem az ellenfelei közül, aki hasonlóan nézett volna ki... pedig az Árnybirodalomban az Árnyéktestvériség néhány tagjával is összesodorta őt a balsors. Végül inkább egy vállrándítással elintézte magában a dolgot, hogy valószínűleg az idegen olyan technikákat használt csak, amikkel már korábban találkozott.
Ám amikor a küzdelmet köetően már azt hitte, végre egy kis nyugta lehet, ismét megjelent előtte Damashi. A fénygömb azt javasolta neki, hogy menjen elsőként a császári palotába. Damashi szerint ott volt a legnagyobb esélyük rátalálni egy ilyen különleges ereklyére. Amikor Shujinko feltette neki a kérdést, hogy miként sétálhatna csak úgy be, a pirosan világító golyó kissé gunyorosan azt felelte neki, hogy Kahn mindig is egy gyengekezű uralkodó volt, aki káoszba taszította az elődje, a Sárkánykirály alatt egységes és hatalmas birodalmat, így Shujinkónak se kell attól tartania, hogy bárkinek feltűnne ott a jelenléte a nagy forgatagban. Mivel a harcosnak egyébként se akadt jobb ötlete, megfogadta Damashi tanácsát, és a gömb által mutatott irány felé vette útját.
A Külső Világban szerencsére nem akadt senki se, aki fel akarta volna falni, és a helyi lakosok legnagyobb örömére még értelmesen is beszéltek, viszont a pusztákon mintha mindenki csak arra várt volna, hogy vele végezzen. Shujinkónak még sose kellett egy nap annyi küzdelemben részt vennie, mint a Külső Világban tett útja során.
Ráadásul Damashi ígéretével ellentétben a palota átkutatása közel sem bizonyult olyan egyszerűnek. Ugyan sikerült kicseleznie az őröket, és bejutott a kincstárba, de hamar rájött még Damashi segítsége nélkül is, hogy ott nyoma sincs a Kamidogunak. Amikor azonban távozni akart volna, legnagyobb rémületére maga a császár állt a lépcső tetején…
Shujinkót az eltelt évek sem tették okosabbá. A láthatóan dühös császár ellen nem merte még ugyan megkockáztatni a harcot, de annyi esze már nem volt, hogy egy fondorlatos magyarázattal álljon elő, ezért ahhoz a cselhez fordult, amihez akkor is, amikor Shinnok kapta őt rajta az Árnybirodalomban: az egyik újonnan érkezett szolgának adta ki magát, aki nem győzött hajlongani ura előtt, hogy véletlenül eltévedt a palotában.
Ha ésszel nem is, de szerencsével alaposan megáldották őt az Istenek. Shao Kahn is hitt neki. Viszont ő is rábízott egy feladatot, hogy Shujinko jóvá tegye baklövését. Ezúttal az uralkodó rejtőzködéséről híres szolgáját, a hüllőszerű Reptile-t kellett előkerítenie egy pár napi járásra fekvő erdőből, mivel az napok óta késésben volt az császárnak gyűjtött adóval az egyik közeli városból.
Az a bizonyos közeli erdő valójában az Élő Erdőt takarta. Shujinko kifejezetten kényelmetlenül érezte magát a szótlan, de folyton őt figyelő fák tekintetének kereszttüzében. Szerencsére sikerült hamar előkerítenie a szaurint, aki azonban közölte vele, hogy véletlenül elhagyta a ládikát, amiben az ura adóját hozta, és azóta se sikerült a nyomára akadnia. Shujinkónak nem volt kedve a beszélő fák között kutakodni érte, így fogta Reptile-t, és visszacipelte magával a palotába. A császár, mielőtt szolgája ügyetlenségére tért volna, még elküldte Shujinkót, hogy egyrészt kerítse elő az egyik tábornokát, Reikót, és figyelmeztesse, hogy ha Kahn még egyszer rajtakapja a tróntermében, amint a sisakját viseli, élve megnyúzza őt, másrészt pedig menjen egyenesen a néhány heti járóföldre található Lei Chen városába, ahol már gyülekezniük kellene a tarkatáknak, hogy megbüntessék a várost, amiért az megtagadta az adófizetést a császárral szemben. Shujinko az első feladatot egyáltalán nem értette, és nem is akart foglalkozni vele, örült, hogy sikerült kijutnia a palotából anélkül, hogy attól kellene tartania, a császár tekintete követi őt. De teljesen nem mert ellenszegülni neki, így inkább az említett város felé vette az irányt. Elvégre az is ugyanolyan jó hely folytatni a keresést, mint a többi...
A város mellett a megadott helyen egy hadsereg helyett egyetlen magányos nőt talált csak. Amikor megközelítette, az nem várta meg, hogy Shujinko megmagyarázza, mit keres ott, hanem azonnal rátámadott. Shujinkónak beletelt pár percébe, hogy a küzdelem során elmagyarázza, a császár parancsára érkezett oda. A támadója, aki Mileenának hívtak, ettől lecsillapodott, és megparancsolta neki, hogy a hamarosan érkező tarkata hordák nevében menjen a városba, és utasítsa annak elöljáróját, hogy adja át magát önként kivégzésre, mely esetben a könyörületes császár kegyelmet gyakorolna a lakosok felett.
Az elöljárónak persze nem tetszett különösebben az ötlet. Helyette rávette Shujinkót, hogy menjen el a nevében Szeidóba, a Rendbirodalomba, és ajánlja fel ott a Rendgárda egyik vezetőjének, Hotarunak, hogy ha a gárda hajlandó segíteni nekik a tarkaták ellen, akkor cserébe átadnak nekik egy roppant értékes ereklyét, amit a közeli erdőben, az Élő Erdő feléjük eső végén rejtettek el.
Mivel a vérfürdő nem lett volna amúgy se Shujinko ínyére, beleegyezett. Igaz, nem szívesen tért vissza a beszélő fák közé, de nagy megkönnyebbülésére alig lépett be közéjük, amikor összefutott egy Mileenához feltűnően hasonlatos, csak lila helyett zöld ruhába öltözött nővel, akinek a kezében felismerte az elöljáró leírása alapján a keresett kegytárgyat. Az orgyilkosnő természetesen nem adta olcsón azt, Shujinkónak minden addig megszerzett tudására szüksége volt, hogy legalább annyi időre kiüsse őt, hogy elvehesse tőle az ereklyét, amiről alig pár pillanat múlva kiderült, hogy az valójában a Külső Világ Kamidoguja. Ugyanis amint a kezébe vette, megjelent előtte ismét Damashi, hogy gratuláljon neki a gyors sikeréhez. Shujinko ugyan próbált ellenkezni vele, hogy a városnak is szüksége van rá, de Damashi gyorsan lehűtötte azzal, hogy a Kamidogu az Idősebb Istenek tulajdona, és Shujinko amúgy se léphetne be a Rendbirodalomba anélkül, hogy el ne helyezné azt a Nexus oltárán. Az ifjú harcos ugyanis hiába utazhatott szabadon a világok között, úti céljait csak azok közül választhatta ki, amik már megnyíltak előtte a keresés során. Így hát nem volt más hátra, mint visszamenni a Nexusba…

Következő fejezet

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta