Ajánló

Ascension 03
Fantasy

Ascension 03

Hozzászólások

  • Aldarion 2020.04.10. 01:47
    Most csak egy hónapot. Becs szó! Sőt, valószínűleg az (had)ura is beköszön nemsokára.

    Bővebben...

     
  • babrafax 2020.04.09. 22:18
    Helló Aldarion, nagyon örülök a legújabb Mars résznek. Sokat kell várni a folytatásra? Üdv

    Bővebben...

     
  • elmouse 2020.04.09. 20:39
    Csöcsös képregények közül ez a kedvencem. Köszönöm!

    Bővebben...

     
  • DONNIE71 2020.04.09. 15:36
    Köszi ! Igazából jobban szeretem az ilyesmit ,mint a szuperhős izéket . Jó ,hogy folytatódik.

    Bővebben...

     
  • AdamK88 2020.04.08. 17:39
    Aldarion! Ezer köszönet! Igaz, már végig olvastam angolul az egész képregényt, de örülök a folytatásnak.

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 345 vendég és 6 tag böngészi

  • 24747
  • Aldarion
  • Gabi
  • grusa
  • Mohi01

Előszó: A most következő cikk közel három hónapja jelent meg először az egyik törzsfórumozónk, Genzo blogján, ami legfőképpen honosított, magyarul kiadott vagy amerikai képregényekről szóló ismertetők, kritikák, vélemények megjelentetésével foglalkozik. Ez volt az első oda írt cikkem, egyben valószínűleg az utolsó előtti is, és mivel mostanra már elég mélyre süllyedt a főoldalán ahhoz, hogy megfelelően észrevehetetlen legyen, így egy kis önpromócióként, meg azért is, hogy az irományaim, amíg lehet, egy helyen legyenek, ide is kirakom. Plusz talán Genzo is hasznot húzhat ebből, mert egy kis főoldali reklámmal talán növekszik az ő olvasottsága is. Vagyis igen, keressétek csak fel nyugodtan a blogját, érdemes. Hogy ne csak egy beágyazott link látszódjon belőle, íme a teljes elérési cím:
http://genzocomics.freeblog.hu/

Valószínűleg nem igazán akad olyan három évnél idősebb Homo Sapiens a nyugati civilizációkban, aki ne ismerné Chuck Norris nevét, nem kevéssé köszönhetően annak az internetes mémnek, ami - akármilyen elképzelhetetlen is ez - még az internetet is képes volt túlnőni az elmúlt évek során. Mára mindenki tökéletesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy nincs olyan istenség egyetlen ismert vallásban sem, származzon az a Földről vagy a tágas univerzum akármelyik bolygójáról, ami csak megközelíthetné Chuck nagyságát.

Pedig ezzel a ténnyel már a nyolcvanas években is tisztában voltak. Csak akkor még igyekeztek egy gyerekműsor bohókás álcája mögé rejteni.

Chuck Norris Karate Kommandója egy meglehetősen rövid életet (konkrétan öt epizódot) megélt szombat reggeli rajzfilm volt a nyolcvanas évek közepén, amiben Chuck és a barátai - egy mérhetetlenül kimért és lovagias szamuráj (Kimo); egy szumóbirkózó (Tabe), aki természetesen csakis a kajára tudott gondolni, de mellékesen tonnákat emelt meg félkézzel; egy idegesítő kamaszkölyök (Reed) és az ő sokkal érettebb és ennek okán állandóan hisztiző szerelőzseni ikernővére (Pepper); egy elmésen csak Farkasnak elkeresztelt... nos, farkas, és mind közül a legidegesítőbb, Chuck nevelt fia, a vietnami Too Much (vagyis Túl Sok), akinél tenyérbemászóbb figurát animált sorozatokban nagyon keveset találtak még ki - bátran szembeszálltak egy világméretű terrorszervezettel, amelynek vezetője a titokzatos Karom, és esküszöm, ez a figura egyenesen a Bigyó felügyelőből jött. A jelek szerint néhány év után csak feltűnt valakinek, hogy az az alak ön-, köz- és univerzális mértékben veszélyes mindenkire maga körül százmilliárd fényéves körzetben. Vagy csak megunták, hogy ennyi idő alatt sem volt képes lekapcsolni egyetlen elcseszett Bond-bűnözőmásolatot, és inkább a világegyetem legkeményebb alakját állították az ügyre. Nem tudni. Csak annyit, hogy Chuckék is ugyanúgy körberohangálnak a világon, és szembeszállnak a Karom roppant félelmetes nindzsáival, akik annyira kemény ellenfelek, hogy egy igazi Szupernindzsa vezeti őket! Igaz ugyan, hogy ezen nindzsák egyike sem ért a harcművészetekhez és feltűnőbb ruhákban járkálnak, mint bármely kétballábas ellenség akármelyik Amerikai nindzsa-filmben, de ez ne zavarjon minket.

Habár a sorozat nagyobbat bukott, mint Kiszel Tünde tudományos oktatófilm-sorozatának terve, a Marvelnél, ahol a nyolcvanas években mindenből képregénysorozatot csináltak, amiben humanoidnak tűnő alakok szerepeltek, és egy egész irodát működtettek az olcsó franchise-képregényeknek (Star Comics néven), természetesen akadt valaki, aki remek ötletnek találta, hogy készítsenek képregényt ebből is, és dobják piacra a sorozat indulásával egy időben.

Vagy csak féltek attól, hogy Chuck Norris kikaraterúgja a valagukat a téridő-kontinuumból, ki tudja.

És nem is ez a legfurább az egészen, hanem az alkotógárda. A Star akkori szerkesztője, Jo Duffy írta mind a négy megjelent részt. Duffy korának egy elég népszerű szerkesztője volt, bár érdekes módon sose jutott a nagy címek közelébe. Az egészséges sovinizmus akkor is erősen jellemezte az irodát, nem csak most. Duffy szereplése egyébként azért is fura, mert a tény, hogy egy nő írt egy sorozatot, aminek a lényege összefoglalható három szóban (benyalunk Chuck Norrisnak), kicsit érdekesen veszi ki magát a nemek szerepét illetően. Ugyanakkor Duffy volt a Glory c. sorozat írója is, egy tipikus közép-kilencvenes évekbeli Image-képregényé, amelynek története gyakorlatilag annyi, hogy egy bikinimodell egy szál semmiben egy kardot lóbálva szexi pózokban küzd a generikus rosszfiúk ellen. Némi görög mitológiai hablatyal megtámogatva. (Aki el akarja ezt képzelni, olvassa a Dymanite Athena-sorozatát, elég hasonló alapszitu.) Emiatt amúgy évekig nem hittem el, hogy Jo Duffy nő. Pedig de.

A másik fő alkotó pedig nem más, mint Steve ÉnalkottammegPókembertésmindenkielmehetamúgyafenébe Ditko. Pókember rajzolóját állították rá a Chuck Norris-képregényre! Ami a Star Comics alatt jelent meg! Ha ez nem jele annak, hogy valaki valahol nagyon utálta Ditkót és az emberbarátinak közel sem nevezhető személyiségét, akkor nem tudom, mi.

De vissza a képregényhez. Az első számot annyian és annyi helyen döngölték a sárga, piros, kék, lila, pepita és minden más színű földbe, sárba, vízbe és nem légnemű közegbe, hogy már felesleges bármit is mondani róla. Még ha magyarul nincs is eddig róla komolyabb kritika. A második füzetnél ilyenről már szó sincs, sőt, még az első kritikusai sem hiszik el többnyire, hogy ebből készült folytatás is, pedig igen. És ami a legdurvább, hogy a második rész mellett az első csak egy szende próbálkozásnak tűnik. Nem hiszitek? Akkor menjünk végig rajta.

Már maga a borító is azt sugallja nekünk, hogy Chuck Norrisszal nem érdemes packázni. A fickó olyan durva, hogy még akkor is kidől az ellenfele, amikor fél méterrel a feje fölött repül el a lába. Chuck Norrisnak már a menetszele halálos! Ráadásul mivel jó eséllyel görnyedt állapotodban ér az utolsó eszméletednél lévő pillanatod, még azt is tudni fogod, hogy ki intézett el, ugyanis Norris annak ellenére, hogy nem csípte meg egyetlen radioaktív rovar sem, de még csak egyetlen katonai atomkísérlet területére se tévedt be, hogy mindenféle különleges képességre tegyen szert a nagy mennyiségű radioaktív sugárzás magába nyelésével (gyerekek, ne feledjétek, ha beleestek az atomreaktorba, legalább 75%-os esélyetek van, hogy rák és egyéb sugárfertőzéses kellemetlenségek helyett minimum a repülés képességével jöttök elő), mégis saját szuperhőslogója van a mellkasán, rajta a monogramjával. Chuck Norris. Két betűbe belesűrítjük, és még így is halálos.

De nem csak Chucknak van vér a pucájában. Bizony, az eredeti beíró, Hugh Felix olyan bátor volt, hogy a nyitóoldalon Chuck feje mellé odaírta haaatalmas betűkkel, hogy Margie, ami egy női név. Megjegyzendő azonban, hogy Felixről soha többet nem hallott ez után senki sem. Pedig sejthette volna, hogy bajba kerül emiatt, hisz az egész oldalon az összes létező szövegbuborék nyíltan közli velünk, hogy a kikötő összes munkása, világlátott tengerésze és egyéb bámészkodója már attól elveszíti az uralmat saját bélrendszerének működése felett, hogy Chuck Norris elsétál közöttük. Chuck Norris, emberek. Nem kell hashajtó, csak hogy meglásd őt feléd közeledni.

De Chuckot nem érdeklik a bámészkodók, még akkor sem, ha az egyikük annyira megrémül a nagy Chuck férfias kisugárzásának szelétől is, hogy az opportunista Túl Sok fél pillanat alatt rádumál egy olcsó tengerparti bóvlit azok közül, amiket a bolygó összes nyaralóhelyének összes árusítóhelye kizárólag a hülye turistáknak képes a nyakába varrni helyi nevezetességként, még akkor is, amikor bizonyos esetekben adott helyi nevezetességre hatalmas betűkkel van fröccsöntve a Made in Thailand felirat. Chuck azonban nem törődik vele, hanem egyenesen a legkeményebb kikötői keményfiúk törzshelyéül szolgáló bárba tart, ahol James Bondot megszégyenítő elmés taktikával kideríti, hogy a legújabb szuperszámítógépet, a Banana 7000-est hamarosan el akarják majd rabolni. Ugyanis, mint tudjuk, ha a legújabb fejlesztésű szuperszámítógép körüli pletykák érdekelnek minket, akkor a legjobb információforrás a kikötői kocsma.

A helyieknek persze némileg az önbizalmába gázol, hogy egy hároméveseknél is ciki trükkel szedték ki belőlük a szupertitkos információt, és ez a sértés annyira elhomályosítja az értékítéletüket és a józan eszüket, hogy üvegekkel és széklábakkal mennek neki Chucknak, és még egyetlen valamirevaló Fülig Jimmy segítségét se kérik. Ennek eredményeképp természetesen pontosan négy izgalommal és akcióval teli panellel később már mindegyik vagy a törött csontjait számolja a padlódeszkák között fetrengve, vagy próbál kimenekülni a vízparti vendéglátóipari egységből. Azonban a kikötőben terjengő rothadó halszag hamar az agyukra telepszik, ugyanis hárman is megfordulnak, hogy szembeszálljanak Chuckkal. Mert ha harmincan nem bírtatok el vele egy rakáson, hárman biztos jobb esélyetek lesz. Nem túl meglepő módon a következő oldalon már egyiküket se látjuk.

Túl Sok, aki az egész jelentet csendes távolságból végignézte, a tőle megszokott idegesítő kis kripliként fél pillanat múlva már Chuck vállát veregeti, hogy milyen szépen elintézték őket, sőt, még hozzáteszi, hogy mivel látta, hogy az egész banda annyira berezelt tőlük, hogy biztos nem mertek volna hazudni nekik, így nem jelentett neki lelkiismeret-furdalást a vízbe gáncsolni a szerencsétlen menekülőt. A jövő nemzedéke, hölgyeim és uraim. Egy híresség mögé rejtőző, gerinctelen, kegyetlenkedő szemétláda, aki még a turistáktól lenyúlt pénzt se adná vissza az áru eredeti gazdájának, ha Chuck nem szól rá. És ő a Karate Kommandó megbecsült tagja. Nem is olyan nagy csoda talán, hogy sose kerülnek a Karom elfogásának közelébe. Azon se csodálkoznék, ha Túl Sok lenne a beépített embere, aki csak azért van, hogy szétzilálja a csapatot és tönkretegye az akciókat.

Újabb vágás, ezúttal a Karate Kommandó két ázsiai tagjára, Kimóra és Tabére. ők ketten igazából csak azért kellettek, mert valamivel még muszáj volt igazolni a "karatét" a csapat nevében. Igaz, hogy az egyikük szumózik, a másik pedig egy szamuráj, de hát ferde szemű mind, biztos karatéznak. Imádjuk a nyolcvanas évek faji felvilágosultságát. És ha ez nem lenne elég, esküszöm, a szamurájjal valahol nagyon nincs rendben valami. A busidó észveszejtően szigorú tanai szerint élő, az életét egyetlen szempillantás alatt feláldozó, vakon hűséges harcos, akinek az ura és a kardjai a legszentebbek az életében, az ideje nagy részét olvasgatással és versírással tölti, és az egész oldalon csakis arról beszél, hogy kifejezett vágya, hogy egyedül sétálgasson a természet lágy ölén, és később verset írjon. És ha nem lenne ez elég, hogy az ember úgy érezze, szamurájunknak kicsit talán túlságosan is balra húz a katanája, a szumósunk a végén megkéri, hogy ha kettesben lesznek, olvassa fel a verset. Ez az a pont, ahol nagyon nem akarom tudni, hogy vajon miért van ezeknek közös szobája a hatvanezer négyzetméteres központban...

De ennyi elég volt a... zavaróan fura párosból, vágás a testvérpárra! Akik közül a fiú szerepét a mai napig nem sikerült meghatároznom. Pepper, a nőnemű testvérfél a csapat műszerésze, számítógép-szakértője és sofőrje, ami bizonyos szempontból szép, mert a legtöbb csapattal szemben, ahol a női tag csak kötelező díszletként van ott, Pepper komoly szereppel bír. Kicsit talán túl komollyal. Olyan, mint egy ösztrogén-vezérelte svájci bicska. Aki időnként hisztizik, mert hát ő nő. Valahol a koncepcióterveknél valaki valamit nagyon eltolt, de nem vagyok benne biztos, hogy csak itt. Szóval Reed, a hímnemű testvéregyed... Reed valószínűleg az álcázás nagymestere lehet, ugyanis az ideje nagy részében magát egy hisztis 12 éves csitrinek álcázza, és most is egy teljes oldalt végigvinnyog arról, hogy mennyire unalmas a szobában ülnie és a Banana 7000-es szuperszámítógépre vigyáznia. Pepper pedig végre megunja, és az egyetlen épeszű csapattagként azt teszi, amit bárki tett volna fél órával ezelőtt: elküldi Reedet a fenébe. Az meg, mivel eszet elfelejtettek neki írni, vagy inkább a nővére kapta a teljes szürkeállományukat, szó nélkül távozik is... az őrszolgálat kellős közepéről. Chuck Norris jól képzett, vérprofi, megingathatatlan Karate Kommandója, akik egy nyavalyás őrszolgálatot se képesek végigülni! Az inkompetens nindzsák hirtelen sokkal veszélyesebbnek tűnnek, nemde?

És most... most, kedves olvasók, ki itt lapoztok, hagyjatok fel inden ép ésszel, mert ami most jön, amellett Zuzu Petals az értelmi hányados evolúciós csúcsa. Ha bárki azt hiszi, hogy a viccbeli szőke rendőrnőknél lejjebb nem lehet menni... íme Reed! Reed a szálloda előterében ugyanis belefut egy lányba, aki a nyakába ugrik, és sírva közli vele, hogy azért jött, hogy ellopja a szuperszámítógépet, mert a beteg édesanyjának szüksége van a pénzre, és a Karom követői pénzt ajánlottak neki, ha elviszi a déligyümölcsről elkeresztelt masinát nekik.

És itt most álljunk meg. A Karom, a bolygó ÖSSZES nemzetközi bűnüldöző szerve által legjobban keresett személy, a mesterbűnöző, aki annyira tökös, hogy szembeszáll magával Chuck Norrisszal, azt a zseniális tervet eszelte ki, hogy beküld egy tök ismeretlen lányt a Karate Kommandóhoz, és kicipeltet vele egy teljes SZÁLLODÁN át egy legalább háromszáz kilós számítógépet. Nem Chuckot és a Karate Kommandót kellene a fickó után küldeni, hanem a lánycserkészeket. Két perc alatt letakarítanák a CIA és az Interpol komplett körözési listáját, ha ez a tag áll az élén. De nem ez a legszebb... hanem, hogy amint a végén kiderült, Reed végig el is hiszi ezt. És nem ez a legdurvább. Hanem hogy a lány igazat mondott. Tényleg beteg az anyja, és szó nélkül odasétált a Karate Kommandóhoz, hogy ellophatja-e a szuperszámítógépet. Itt mindenki teljesen retardált?! (Ellövöm a poént: igen.)

De vissza a fő történethez, mert akármilyen hihetetlen, itt az is van. Ugyanis a Banana 7000-es még mindig ott van abban a szerencsétlen hotelszobában, de már nem sokáig. Ugyanis KÉT nindzsa bekopog, és miután Pepper szó nélkül ajtót nyit nekik (igen, mert amikor egy szuperfontos objektumot őrzünk, és tudjuk, hogy az ellenség le akar csapni, kérdés nélkül ajtót nyitunk minden vadidegennek), azok rátámadnak, és azzal fenyegetőznek, hogy lelövik... a számítógépet. Hé, nem azért jöttetek, hogy ELLOPJÁTOK? Nem a lányt kellene inkább kilyuggatni? Tudjátok... zsákmány elvisz, akadályozó tényező kiiktat, nem fordítva.

De nem. És persze ebben a negatív átlag-IQ-jú világban ez a terv működik. Pepper, aki egészen addig egymaga szétrúgta a hatalmas támadósereg valagát, hagyja, hogy megkötözzék, akár a húsvéti sonkát, és a két nindzsa a dög nehéz géppel és Pepperrel együtt távozik a zsúfolt tengerparton, és senki se veszi észre őket. Itt mindenki vak is, nem csak hülye?

De hiszitek vagy sem, még mindig nem vagyunk a mélyponton. Ami most jön, az minden idők legmerészebb tette az ősrobbanástól a mai napig, ugyanis amikor Reed közli a bandával, hogy amúgy elmondták neki, hogy el akarják rabolni a gépet, de ő azt hitte, ezt anélkül teszik, hogy ártanának az azt védelmező nővérének, és még meg is állapítja mellé, hogy mekkora marha volt (JÓKOR jut eszedbe, Sherlock!) Chuck idiótán rávigyorog, és megnyugtatja, hogy nem az ő hibája volt. AKKOR KIÉ?! Ez a marha veszélybe sodorta az akciót, a számítógépet, az egyik csapattagot és a komplett Kommandó minden hitelét, a minimum, hogy hármas intergalaktikus sebességgel kellene úgy tökön rúgni, hogy még az ükunokái is csak szopránban tudjanak énekelni. De nem, helyette a Kommandó összedugja a fejét, és előállnak a mesteri tervvel: a farkassal kiszagoltatják Pepper nyomát. Mert az elrablói biztos nem tették autóba, aminek a benzinszaga teljesen elnyomná az emberét, nem, helyette biztos végigcűgölték a másfél méteres szuperszámítógéppel együtt a nindzsaruhájukban a nyüzsgő tengerparti turistaparadicsomon. Mivel azonban a Karom követőinek a rajzfilmes szabályok értelmében ostobábbnak kell lenniük a főhősöknél, akármilyen kivitelezhetetlen is legyen ez... igen, pontosan ezt tették.

És még csak a sztori kétharmadánál tartunk, emberek! És a Karom követői még nem lőtték el az összes kártyájukat. Ugyanis, amint lapozunk egyet, kiderül, hogy az egész átokverte bandában nincs SENKI, aki tudná, hogyan kell bekapcsolni egy számítógépet. 1986-ot írtunk, emberek, a fél USA-nak volt már otthon legalább egy tetves Commodore-ja. És kiderül, hogy legalább egy tucat nindzsa volt ráállítva erre az akcióra. Hogy miért csak kettő vett részt ebből konkrétan a, nos, az akcióban, nem tudjuk. Biztos akkor ment a Dallas. De aggodalomra semmi ok, ugyanis az akciót amúgy teljes mértékben felnyomó Margie (és igen, a címszereplő az a lány, aki előadta az operába illő nagyjelenetét Reednek) meggyőzi őket, hogy hagyják kettesben Pepperrel, ő majd ráveszi az együttműködésre. Miért is ne. Elvégre Reed ikernővére, van rá 50% esély, hogy ő is olyan hülye, mint az öccse...

Eközben a főhőseinknek sikerül lekövetniük a szagot... egy külvárosi házikóba. Azért kíváncsi lettem volna a szomszédok arcára, amikor a tucat nindzsaruhás alak beköltözött melléjük. De mit tegyenek hőseink? Elvégre nem kockáztathatnak egy frontális támadást ennyi lehetséges ártatlan ember jelenlétében! Természetesen akad egy mesteri tervük, ami a Karom követőiével vetekszik: odamennek és bekopognak. És azok kinyitják az ajtót. Igen, a nindzsák hivatalosan is olyan hülyék, mint ők. De mivel a fentebb említett szabály szerint MUSZÁJ idiótábbnak lenniük, így delikvensünk teljes nindzsafelszerelésben, pisztolyt lóbálva nyit ajtót. A pizzás fiúnak biztos nem tűnik fel, ha így fogadják, sőt, a postás esetében is biztos segít elvegyülni a környezetben, mint ahogy egy nindzsának ugye kellene.

A kommandósok erre természetesen rohamoznak, de a tucat nindzsa befejezte a Dallas ismétlésének nézését is, így semmi sem akadályozza meg őket, hogy visszatámadjanak. És ugyan mindegyikük pisztolyt fog a kezében, de a jelek szerint a költségmegszorítások miatt a Karomnak nem volt ideje megtanítani őket, hogyan kell meghúzni egy nyavalyás ravaszt. De még ha tudnának is, akkor se lenne esélyük az olyan védhetetlen taktikák ellen, mint a ruhájuk díszítéséül szolgáló keresztövet elvágó szamurájnyisszantás, ami a jelek szerint hipnotikus szuggesztióval is párosul, mert bár említett szamuráj ott áll aztán előttük védtelenül, hogy telepumpálhassák ólommal és egyéb, szervezetre ártalmas mennyiségű nehézfémmel, a nindzsáink meg se bírnak moccanni. Az elérhető rosszfiúk kínálatának nagyon a legmélyéről kellhetett összeválogatni őket a Karomnak.

De most lehetne kérdezni, hol van a Karate Kommandó legmegbecsültebb tagja? Nem Chuck, ő természetesen egymaga elintézett a tucat nindzsából a különböző paneleken összesítve legalább negyvenhatot. Hanem bizony ott van Túl Sok is, aki magára vállalta azt a nemes és elszánt feladatot, hogy Farkas pórázát tartva levadássza a nindzsák macskáját, aki minden bizonnyal a banda legveszedelmesebb titkainak őrzője is. És onnan lehet tudni, hogy ez egy roppant fontos feladat volt, hogy a végén természetesen megdicsérik. A semmiért. Felvételiznem kellene a Karate Kommandóba, csak félek, elkapnám az idiotiszt, ami mindenkit megfertőzött már ott.

Fogytán a képregény, és ez Duffynak is feltűnhetett, mert az utolsó előtti oldalon egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy az időközben csodásan pálfordult Margie egy nagy és valószínűleg drága váza segítségével leüti az utolsó nindzsát, amely tettért aztán a befutó kommandósok mindet hajlandóak megbocsátani neki, sőt, amikor kiderül, hogy az anyja tényleg beteg, még egy rakat pénzt is adnak neki. Margie pedig annyira aggódik beteg rokonáért, hogy szép nyugodtan Reed nyakába ugrik, végigcsókolja, és teljesen nyugodtan, vidáman álldogál a Kommandó mellett. Azért ahhoz képest, hogy amikor másodszorra láttuk, egy folyót sírt a nagy aggodalmában, amint megvan a lóvé, eléggé higgadtan kezeli ezt a beteg anyás szituációt. De persze a lényeg az, hogy a gép megmenekült, a nindzsákat elfogták, és a végén vidám, barti módon beszólhatnak a csapat egyetlen nőtagjának is, amin mindenki vigyorog, mert remek poén élcelődni az egyetlen nőn, akinek ráadásul háromszor több esze van, mint Chuckon kívül az egész bandának együttvéve.

Ez a képregény rossz. Ugyanakkor zseniális is. Van a rossznak egy olyan határmezsgyéje, amitől a rossz átmegy gagyiba, és megint elkezd élvezetes lenni. Mindenki látott már ilyet, B kategóriás szörnyfilmektől kezdve olcsó, mégis szórakoztató játékokon át azokig a rémületes zenékig, amiket valamiért mégis képesek vagyunk végighallgatni. Viszont egy idő után a rosszaság ezen is túlmegy, és onnantól fogva egyszerűen érezzük, ahogy egyesével, sikoltva halnak el az agysejtjeink. Mint az All Star Goddamn Batman esetében. Vagy a Teletubbieséban. (Igazság szerint nemzetközi vitát lehetne nyitni arról, melyik lehet károsabb az emberiség szellemi egészségére nézve.) És ez a képregény ennek a gagyin rossz/szürkeállomány-pusztítóan rossz határnak a lehető legvékonyabb mezsgyéjén táncol. Néha az ember a fejét veri már kínjában, hogy mennyire félelmetesen hülye itt mindenki, ugyanakkor már kíváncsian olvas tovább, hogy miként lehet ezt még fokozni, hisz annyi oldal van még hátra. És pont ezért is fordítottam és akartam, hogy minél több emberhez eljusson. Mert a gagyi néha igenis jó. Bruce Campbell filmjeit is ezért imádjuk. Kell időnként valami, ami a rosszaságával szórakoztat, és képregényben keveset tudok, ami jobban megfelelne ennek a Chuck Norris Karate Kommandójánál.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.

Hozzászólások  

# Efti 2010-09-23 22:42
Nagyon jó írás. Végig vigyorogtam. Hát igen békebeli 80-as évek amikor a gagyi még ízig vérig kaka volt :-).
Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta