Egészséges Herotika rovatunkban hosszabb szünet után egy több szempontból is érdekes témával jelentkezünk – hogy mik ezek a szempontok, azt a Nyájas Olvasók utólag döntsék el maguk… Mindenesetre mai cikkünk főhőse, azaz hősnője (ez a megkülönböztetés elég hamar nagyon fontos lesz) Chelsea Cain amerikai írónő:

Ms Cain apja meglógott a vietnami behívó elől, a szülei ennek megfelelően fű alatt bekkelték ki a háborút – azaz fű mellett, mivel a kis Chelsea gyermekéveit hippi kommunákban töltötte. Anyja már akkor feminista volt, bármit is jelentsen ez a hetvenes évek Amerikájában; szóval nem éppen konzervatív republikánus szavazóvá cseperedett fel. Természetesen ő maga is feministának definiálta magát, de ez számára inkább csak elméleti kérdés volt, mert a gyakorlatban sosem érte hátrányos megkülönböztetés női mivolta végett – és ezt nem én mondtam, hanem ő maga. Elégedetten nyugtázta, hogy a feminizmus végső győzelmet aratott a hímsovinizmus fölött (már amennyire ezek ellentétpárnak tekinthetők), és már legfeljebb utóvédharcok zajlanak.

Később azonban a Mockingbird – tudjátok, Amerikai Csúfolódó Rigó, azaz bocsánat, Seregély írója lett, és kiadták ezt a borítót…

A pólón a felirat kb: „Kérdezz a feminista küldetésemről” – de ha valaki tud jobb fordítást az „agenda”-ra ebben az esetben, ne tartsa titokban
(Mit szólnál a "Misszió"-hoz? - Micho)

Először is említsük meg, hogy az „Ask me about (something)…”, azaz I feliratú pólók ill. egyéb ruhadarabok az USA-ban legalább olyan általánosak, mint nálunk „Az apám itt és itt járt, és csak ezt a tetves pólót hozta” vagy a „Van két gyönyörű lányom, emellett van fegyverem, ásóm és alibim”. (Tényleg van.) Ez itt pl. egy Deadpool által inspirált:

Aztán itt van egy másik, amiről… inkább kérdezzétek meg apukátokat:

Vagy ha örömet akartok szerezni az öregnek, vehettek is egyet…

A probléma persze nem is a szöveg első felével volt, legalábbis az olvasók egy részének szemében. Be kell ismerni, hogy a képregények közönségének jó részét olyan fickók adják, akik már azt is nehezen viselik, ha egy csaj egyáltalán bármilyen pólót visel. Nem ezért költötték a pénzüket, na! De ha már nem topless a bige, legalább ne legyen szó feminizmusról… Nem csoda, hogy Ms Cain-nek neki is estek.

A hozzászólások ugyan nem épp negédesek, de szerintem igazából semmi komoly. (Kb. a „hülye feministák, feminista hülyék” szintjén mozognak.) Persze én a magyar közéleten szocializálódva megszoktam, hogy minden másnap (és mások szemében) másért vagyok a társadalom szemete, csak az a biztos, hogy valamiért mindennap az vagyok. De lehet, hogy nem találtam meg a legrosszabb reakciót Seregély pólójának feliratára. Ms Cain vagy kapott rosszabbat is, vagy ennyit is a szívére vett, mindenesetre törölte a Twitter-fiókját (ez a dickensi regényhősök világgá menetelének a XXI. századi, kényelmesebb megfelelője, és határozott előnye, hogy ugyanolyan dacosan a világ képébe lehet vágni, viszont reggel mégis jó kávét ihat az ember), és meggyőződésévé vált, hogy a feminista küzdelem nemhogy véget ért volna, de még csak most kezdődik.

Erre más oka is volt, mert Chelsea egyebek mellett még Donald Trump megválasztását is a hímsovinizmus diadalának tartotta (amiről már elmondtam a véleményemet): ha egy feltűnően alkalmatlan nő megbukik a választáson, akkor nem ártana először egy alkalmasnak tűnő női jelöltet találni, és csak utána szidni a férfiakat). Tehát eddigi meggyőződéséhez képest most már úgy látta, hogy a feminizmus harcát bizony folytatni kell, és cselekedett is. Jöhet cikkünk második felvonása, és készüljetek fel: ennyi bevezető után erősen kezdünk majd…

Ms Cain – mások mellett – Kate Niemczyk-kel és Lia Miternique-kal elindította új projektjét, a „Man-eaters”-t, aminek már a borítói is ütöttek, pl.:

Hát igen, női dolgokról lesz szó, ráadásul nem épp konfliktuskerülő formában. Először is említsük meg, hogy a menstruáció, mint provokatív témaválasztás, meglehetősen adja magát. A menstruáló nők kirekesztésének komoly, mainstream vallások által is támogatott hagyományai vannak, bár mint mindig, most is le kell szögeznünk, hogy az akkori hagyományok kialakulása akkor volt, most meg most van. Azaz a néhány évtizeddel, évszázaddal vagy évezreddel későbbiek alapján megítélni az akkori viszonyokat bizony nem lenne okos dolog. Ma a téma iránt abszolút nem érdeklődőket is biztosítja reklámblokkonként egy-egy hirdetés és az ezek során a néző arcába tolt hófehér nadrágos / tangás női fenék arról, arról, hogy a menstruáció manapság szóra sem érdemes (legalábbis a marketing osztályon dolgozó férfiak szerint) – míg háromezer éve mondjuk a Sínai-félsziget hölgyei feltehetően egy kicsit kevésbé viselkedtek fesztelenül, mert tampon ugyan nem, de negyvenfokos hőség, por és folyóvíz-ellátás hiányában elmondhatatlan kosz azért akkor is volt. Akkoriban az ilyesmit nehezebb volt diszkréten intézni, amit nyilván a vallási előírásokat diktáló férfiak is észrevettek. Mindenesetre most, ugye, most van, és Chelsea-éknak senki sem tilthatta meg, hogy felvegyék a hímsoviniszta disznók kesztyűit (ezzel napi képzavaradagunkat is magunkhoz vettük), és visszacsapják a képükbe. Legalábbis annak szánták – mit tudták még ők, mi lesz a vége… De egyelőre nézzük csak a címet, aminek angolul mindjárt két jelentése is van:

1. Emberevők (például tigris, cápa, efféle)
2. Férfifalók (mármint hölgyek)

Ms. Cain és társai a kettőt egy harmadikká gyúrják össze. A sztori szerint a menstruáló nőkből egy mutáció következtében (a mutáció, mint tudjuk, mindig bejön) vérszomjas fenevadak lesznek, az alábbiak szerint:

Én mondtam, hogy erősen kezdünk…

Aztán megesznek egy-két pasast, mint Pepike, Rejtő Jenő berber oroszlánja…

„Ne veszítsd el a fejed!” – Koncz Zsuzsa

Persze ha ezt a „menstruáló nő = szó szerint gyilkos szörnyeteg” sztorit egy férfi vetette volna papírra, akkor nem kicsit kapott volna a pofájára, már ha lett volna olyan társadalmilag érzéketlen kiadó, ahol ez megjelenhetett volna.

Na nem mintha Chelsea nem kapott volna a pofájára.. de teljesen másért. (És másoktól. Honnan olyan ismerős ez?)

Míg egy férfitól ez azért elfogadhatatlan, mert rettentő soviniszta dolog a köztudatban ingerlékenyként elkönyvelt menstruáló nőket azzal megalázni, hogy ilyenkor vadállattá válnak, Chelsea-tól egészen másért… no de még mindig nem tartunk ott. Egyelőre Chelsea-ék küldetését, ha úgy tetszik, feminist agendá-ját taglaljuk: amennyire meg tudom ítélni, a szörnyeteg korántsem a nehéz napok stresszét fejezi ki, hanem a társadalom rettegésének allegóriája. Ő maga így fogalmazott:

Mitől félünk (mármint a társadalom – IC) ebben a pillanatban legjobban? Mi a társadalom legmélyebben gyökerező félelme? Miért nem tudnak éjjel aludni az emberek?

A nők miatt.

Mi vagyunk a szörnyeteg!

Bármikor felbukkanhatunk és tönkretehetjük a karrieredet! A nemi erőszak ellenes mozgalmunkkal. El fogunk kapni. Jól tudjuk, ki vagy valójában.

Valami olyasmit vélek ebből kiolvasni, hogy a férfiak Ms Cain szerint féltik a társadalmi pozíciójukat a bűneiket leleplező nőktől, ami kb. azt jelenti, hogy minden férfinak van félnivalója. Persze vannak is ilyenek, kár lenne tagadni; és nem kétlem, hogy azokban a körökben, ahol Chelsea-t elképzelem, sok befutott férfi féltheti a karrierjét. Viszont ő minden férfiról beszél, hiszen szerinte a probléma nem újkeletű: ez valósággal a társadalom legmélyebben gyökerező félelme! Vagyis afféle kollektív bűnösségről lenne szó, ami ugyan a mainstream eszmeáramlatokból már kb. 70 éve kikopott, de az igazán hülyék mindig vevők lesznek rá. Senkinek sem lehet megtiltani, hogy valamelyik társadalmi csoportot hibáztassa valamiért, az viszont már sokszor kiderült, hogy népesebb csoportokat (vegyük például a bolygó lakosságának közel 50%-át kitevő férfiakat) nem egészséges úgy általánosságban betámadni a vélt vagy valós problémáink megoldása végett. Chelsea pedig pont ezt teszi. Nem egyes pasik az ellenség, hanem mindegyik; hiszen az egész sztori nem onnan indult, hogy egy magát érinthetetlennek hívő new york-i seggfej letapizta egy buliban, hanem onnan, hogy hétköznapi barmok üldözték a Twitteren.

Szóval minden férfi disznó!

Persze aki szerint Chelsea fején találta a szöget, és tényleg minden férfi disznó, amin igazán segíthet az, ha olyan képregényekben mondjuk meg a frankót, amit ezek a disznók garantáltan nem fognak megvenni, már a borítójuk miatt sem; annak természetesen joga van a véleményéhez.

Még egy kicsi a képregényből: a főhős lány Tampon Kapitányként Nőként győzi le a képzeletbeli hímsoviniszta… tampont. Hímsovinisztampont. Aki ráadásul kisebb. Ez olyan mély gondolat, mint két, kevésbé mély gondolat együttvéve.

No mindegy, szerintem egy kicsit túllőtt a célon, és a férfiak rugdosásával nemigen fog célt érni, bármit is akar elérni. Ha a férfiakat akarta megszólítani, akkor azért tudnia kellett, hogy ezért a képregényért nemigen lesz nagy tumultus a kocsmák előtt. Node ez még mindig nem a lényeg, az csak most jön. Harmadik felvonás.

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki ezen a ponton úgy gondolja, hogy Chelsea népszerűsége a férfiak körében nem verdesi az egeket, sőt szélsőjobbról valószínűleg elevenen megnyúznák – de abban legalább biztos lehet, hogy nem fogják betámadni balról. Azaz liberális mocsoknak és zakkant feministának elmondhatják százszor, de nem eléggé felvilágosult, ortodox kövületnek aligha.

Erre mi történt?

Természetesen betámadták balról, és elmondták, hogy nem eléggé felvilágosult, ortodox kövület

Talán kiírhatnánk egy pályázatot, hogy vajon miért? Én egy darabig találgattam volna, az biztos… A megfejtés: a Man-eaters csak a biológiailag nőkről szól, akik menstruálnak, és nem ejt szót azokról, akik nőként definiálják magukat, de biológiailag nem (teljesen) nők, azaz nem menstruálnak.

Ha valaki elvesztette volna a fonalat, a cselekmény most ott tart, hogy a feminista írónőt, aki menstruáció alatt fenevadakká változó lányokról írt képregényt, azért támadják, mert a magukat nőnek érző, biológiailag azonban női nemi szervekkel nem rendelkező olvasók mindezért kirekesztve érzik magukat, mert nem tudják, hogy velük mi történne… leegyszerűsítve: bár petefészkek híján nem menstruálnának (és nem változnának fenevadakká), követelik a jogot, hogy menstruálás esetén fenevadakká változhassanak.

Mert jogunk van hozzá!

Ez így eddig megvan? Akkor folytassuk. Ms Cain megpróbálta venni a lapot, és első körben felajánlotta, hogy a képregényeket kiadás előtt átnézeti egy „trans-sensitivity reader”-rel. A „sensitivity reader”, kb. „érzékenységi olvasó” mondhatni korunk vívmánya: egyfajta olvasószerkesztő, akinek kifejezetten az a dolga, hogy a kéziratot átolvasva feltüntesse egy – vagy prémium kategóriás S.R. esetében egyszemélyben akár több – kisebbségi csoport által sértőnek vehető részeket. Régen ugye ez úgy ment, hogy vagy utáltad a pirézeket, és úgy is írtál róluk, vagy nem utáltad őket és nem írtál úgy róluk, vagy a kettő tetszőleges lineáris kombinációja. Esetleg az egészet lesz_rtad. Manapság viszont a leggondosabb író fejébe is befészkelheti magát a kétség, hogy mi van, ha a pirézek úgy is besértődnek, hogy ő nem is akarta őket megsérteni? Ezért aztán egy piréz ügyekben járatos profi segítségét veszi igénybe. („Mi akarsz lenni, fiacskám kislányom gyermekem, ha nagy leszel?” „Sensitivity reader, általános esetű szülőm!”)

Chelsea ezt első körben elmulasztotta – mentségére legyen mondva, a legtöbb író automatikusan úgy gondolná, hogy a pirézek esetleges problémáit eleve megoldja az, hogy ő nem is a pirézekről ír. Nem gondolt azonban arra, hogy a probléma az lesz, hogy miért nem ír a pirézekről, azaz a transz-szexuálisokról?

Valljátok be nyugodtan: erre ti sem gondoltatok volna, ugye?

Node Ms McCain, ahogy említettük, vette a lapot, és egy transz-érzékenységi-olvasót kívánt felvenni, aki megmondja, hogy a menstruálástól emberevővé váló kamaszlányoknak a hímsovinizmus ellen megcélzott sztorija eléggé transzérzékeny-e? Nekem ugyan már kissé zúg a fejem, de legalább a probléma megoldódott?

Fenét. Lehetett Chelsea haladó a nyolcvanas években, ma már csak egy ortodox kövület, ugyanis azt merte feltételezni, hogy a bloggerek korában egy ilyen fontos társadalmi ügyben az érintettek jófejségből segítenének neki – azaz: ingyen. Vagy mondjuk: képregényekért cserébe. Hiszen a Wikipediát pl. ingyen szerkesztik, a kiváló Hálózsákról nem is beszélve… Ezzel újabb vihart kavart, mert a kellő hatás érdekében nem is kétséges – legalábbis a kritikusainak legújabb hulláma szerint –, hogy szerződéses alapon kellett volna foglalkoztatnia egy transz-érzékenységi olvasót, ez ugyanis a profik dolga. Rossz rágondolni, miféle baklövéseket követhetett volna el egy műkedvelő transz-érzékenységi olvasó, ami meg az ingyen képregények felajánlását illeti, tudjátok ti egyáltalán, mennyi egy transz-érzékenységi olvasás rezsije New Yorkban?... (Na nem mintha nem lehetett volna ugyanezt a világon bárhonnan megcsinálni.) Még hogy SJW nem vájja ki a SJW szemét…

Chelsea mindennek ellenére még úgy-ahogy állta a sarat, ekkor jött azonban a coup de grace:

Thor, te vagy az?!... A fütyörésző csávó a WC-n ÜT.

Annyi történt, hogy Chelsea a képregényben felhasználta az őt kritizáló Twitter-üzeneteket (itt kb. annyi olvasható, hogy „Úgy szeretném szeretni a Man-Eaters-t, de ugyanazt a rohadt férfi-nő propagandát tolja, szóval igazából utálom”), aláírás nélkül, node persze a szöveg alapján visszakereshetően – amit Chelsea saját bevallása szerint nem tudott. Gondolom, a twittelőket megint csak betámadták az észlények és ez megint csak Chelsea hibája volt, tehát őt is betámadták. Vissza a START mezőre, újra dobhat.

De ami sok, az sok; hogy minden kerek legyen, Ms Cain a támadások hatására MEGINT törölte a Twitter-fiókját, igen, ugyanúgy, mint amikor a Seregély borítója miatt támadták be a dühös hímsoviniszták. Utoljára még ezt írta:

„A Férfifalók/Emberevők sokat jelentett egy kis csoportnak, és az utolsó három részt nekik fogjuk befejezni. Sajnálom, hogy nem vagyok az, akinek látni akartok, és sajnálom, hogy ez a képregény nem tükrözhet minden nézőpontot.”

Végül említsük meg, hogy a magukat nőnek érző, biológiailag azonban női nemi szervekkel nem rendelkezőkre van egy rövidebb kifejezés is: biológiailag férfiak (legalábbis egy részhalmazuk), és az első esetben Chelsea-t ugyancsak biológiailag férfiak kergették meg. Mondom, hogy minden férfi disznó…

Na, ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden a férfiak hibája, hanem hogy nagy az Isten állatkertje, és piszok alacsony a kerítés.

Erre igyunk…

Lidlis!

Ms Cain-re és feminista munkásságára visszatérve, ha megválasztják teszem azt Alexandra Ocasíó-Cortezt az Egyesül Államok első női elnökének (talán már 2020-ban?), remélem hogy Chelsea nem személyes győzelemként fogja elkönyvelni…

Forrás:

https://www.cbr.com/mockingbird-writer-chelsea-cain-quits-twitter-due-to-harassment/

https://www.cbr.com/chelsea-cain-man-eaters-twitter-deletion-controversy/

https://womenwriteaboutcomics.com/2018/09/man-eaters-chelsea-cain-comes-with-claws/

https://www.hollywoodreporter.com/heat-vision/chelsea-cain-her-feminist-comic-book-man-eaters-1147014

Tetszésindex: 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 4.36 (14 szavazat)

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.