Leásunk helyetted II. - Mystery Wolverine 1: A hőskor farkatlan farkasa
Bizonyára mindenki értesült róla, hogy a Marvel Legacy-ben egészen váratlan, még a képregényeket legjobban ismerő, hétpróbás öreg mesterek fantáziáját is próbára tevő fordulat történt: Rozsomák visszatért a halálból!!! Ugyan, ki gondolta volna?… Ennek tiszteletére eljött az idő, hogy alaposan kitárgyaljuk Rozsomák első megjelenését, azaz a karakter eredetét, dizájnját, satöbbi. Ez önmagában is izgalmas lenne, mert egy karakter története mindig (na jó: általában) érdekes, és ennek a sztorinak külön fűszerezést ad, hogy már a karakter legősibb alapjaiban ott rejtőztek azok a gyökerek, amik később odáig vezettek, hogy Rozsomák legyen az X-ek „rejtélyes karaktere”. Azaz hogy ő legyen a képregény-történelem talán legismertebb „mystery box”-a, valójában még jóval azelőtt, hogy ez a kifejezés a médiában egyáltalán létezett volna.
Mi az a „miszteri boksz”? Nem, nem az „Urak” feliratú Toi-Toi-ra gondoltunk, de plusz pont jár a kreatív gondolkodásra. Egy érzékletes példával élve: bizonyára mindenki látta a Star Wars: Az Ébredő Erő-t, és bizonyára mindenki észrevette, hogy a meseszövést illetően gyökeresen más, mint a klasszikus trilógia: a Csillagok Háborúja megszokott „a hős útja” történetfonalát felváltotta az a bizonyos „mystery box” (vagy legalábbis betársult mellé). Azaz a film izgalmát jelentős részben az előre bedobott rejtélyek adják, hosszú ideig a lebegtetésükkel, aztán – remélhetőleg – a megfejtésükkel, mintha Agatha Christie írta volna a sztorit, csak Hercule Poirot bajuszát lecserélték volna Kylo Ren maszkjára. Ez a megoldás nem aratott osztatlan sikert, sokan például a – Az Ébredő Erő-höz hasonlóan szintén J. J. Abrams által elkövetett – Lost óta irtóznak az ilyesmitől, mondván hogy Ms Christie legalább tudta a rejtély megfejtését, míg Abramsnak fogalma se volt róla, csak utólag találta ki. Már amikor.
Ettől függetlenül a „mystery box” terjedése megállíthatatlannak látszik – még a Híradóba is belopakodott, ahol sokszor van az embernek olyan érzése, hogy valami rejtélyes dolgot néz, aminek talán senki sem tudja a megoldását. Természetesen kedvenc képregényeinkben is felütötte fejét a jelenség: a „mystery box” akkora siker, hogy nemcsak az új (vagy rebootolt régi) karakterek sztorijaiban jelenik meg, hanem régi karakterek „kőbe vésett” múltját is át-miszterizálják. De ahogy már említettük: Rozsomák nem újonnan ugrott fel a vonatra, ő mindig is rejtélyesnek számított.
És hogy miért? Ennek fogunk utánajárni, és már most szólok: a kályhától indulunk. Illetve dehogyis, a szénbányából indulunk, ahonnan majd odavisszük a szenet a kályhához, közben ejtve néhány szót a csákányozásról, a bányalovak evolúciójáról, itt röviden megemlítve a dinoszauruszok kihalásának hatását az emlősök fejlődésére, és persze elemezzük a bányászok „Hej hó, hej hó” nótáját… Van még itt valaki? Nem baj, úgyis szeretek magamban beszélni…
Kezdjük talán ott, hogy egyszeri magyar képregény-rajongóként a Marvelt és a DC-t olyan hatalmas és körülbelül egyenrangú piacvezetőknek képzeltem, mint mondjuk a Pepsi és a Coca-Colát, és sose gondolkoztam el azon, hogy melyik honnan jött. Pedig a két vállalat korai története teljesen más – de mindenki megkönnyebbülésére nem fogjuk ismertetni, elég most annyi, hogy a hatvanas évek elején még két nagyon különböző cégről beszélhetünk. A DC valóságos vállalatóriás volt, aki hatalmas hőseivel, Supermannel, Batmannel és a többiekkel könnyedén uralta a piacot. Ezek a hősök valóságos ideálok, eszmék, istenek voltak, akiknek nem kellett amiatt aggódni, hogy kifogy a benzin a Batmobilból. És a DC ahelyett, hogy emberközelibbé tette volna a hőseit, éppen hogy emelte a tétet: az 1959-ben, az Adventure Comics #247-ben bemutatott Szuperhősök légiója például egyenesen azzal nyitott be, hogy 3:0 arányban elutasították Superman gyerekkori énje, Superboy felvételét a Légióba. Hogy miért? Mert a mi fogalmaink szerint nehezen fokozható tökéletességű kölyök-Superman képességei a Légiónak túl közönségesek voltak:
Kozmikus Fiú, Villámfiú és Szaturnuszlány interjúztatják, azaz inkább alázzák Szuperfiút.
A Légióban, aki olyan nevet választott, ami nem valamilyen –lány vagy –fiú, az megdobálták rohadt paradicsommal
Hát ez volt a nagy DC, a még feltörekvőnek is nehezen nevezhető, tengődő Marvel pedig hozzá képest lepkesóhajtás, egy kis Dávid, akinek még ahhoz is Góliát segítsége kellett, hogy a képregényei nyomtatásra és terjesztésre kerüljenek. (Persze a DC a Marvelnek nyújtott nyomdaipari asszisztenciát nem szívjóságból, hanem jóféle amerikai dollárokért végezte.) A Marvelnél helyesen mérték fel, hogy esélyük sem lenne a DC epikus hőseivel versenyezni – ha meg akartak élni, valami másba kellett fogniuk.
Így született meg a Fantasztikus Négyes, Pókember, és a többi, klasszikussá vált, ám nagyon is hétköznapinak ábrázolt, emberi problémákkal is küzdő hős, aminek a sikerére még Stan Lee sem számított (a legenda szerint már másféle karrierbe kezdett volna, és a felesége beszélte rá, hogy még egyetlen projektet vigyen végig – és ez lett az F4). Az olvasók olyannyira ráharaptak a Marvel olykor csetlő-botló hőseire, hogy előbb-utóbb a DC-nél is leesett a tantusz, hiszen ott sem éppen hülyék dolgoztak; hamarosan el is kezdték a saját sztorijaikat is valóságosabbra színezni.
Persze nem a kalandok fantasztikusságából adtak alább, hanem a hősöket helyezték emberi szituációkba. Alighanem ez vezette az Edmond Hamilton – John Forte párost az Adventure Comics #327-ben kiadott Légió-történet megalkotására...
Minket most nem Superboy érdekel, hanem a fickó a kép bal alsó sarkában: Lone Wolf, azaz a Magányos Farkas. A név mindent elmond… mindeddig hatalmas megtiszteltetésnek számított, ha valakit felvettek a Légióba, hiszen azzal mutatkoztak be, hogy még Superboyt is sétálni küldték. És most Edmond-ék a realizmus jegyében azt találták ki, hogy valakinek kínálják fel a tagságot – de az illető utasítsa vissza a Légiót! Tessék:
Amennyire meg lehet állapítani, a sztori mögötti ötlet mindössze ennyi volt: legyen valaki, aki visszautasítja a Légiót, azaz: magányos. És ki a magányos? A farkas.
A Légiót, ahogy már említettük, nem lehetett azzal vádolni, hogy a tagjainak az elnevezése túlságosan összetett nevezéktant követett volna A szolgálatkészen a sarokba helyezett névsor: Brainiac 5, Kaméleonfiú, Fénycsaj, Villámsrác, Mon-el, Szaturnuszlány, Napsrác, Szuperfiú és Ultrafiú. (Legalább a fiú és a lány mellett már a rokonértelmű kifejezések is helyet kaptak.) Ezek után a magányos karakter magától értetődően lett Magányos Farkas – holott egyébként semmiféle farkasjegyekkel nem rendelkezett, leszámítva persze a böszme farkasfejet a mellkasán. Ezt egy mai szemmel röhejes epizódban prezentálják is:
„Magányos Farkas vagyok, ahogyan a jel mutatja a mellkasomon!” – hát ezért akasztott magára a kollega egy farkasfejet, nem számítva arra, hogy más bolygóról érkező idiótának még így sem lesz világos a dolog, és külön el kell magyarázni. A sztori végére aztán a Magányos Farkas mégiscsak Légiós lett, és levetette a magányos jelzőt. Tehát akár azt is mondhatnánk, hogy maradt a Farkas, ahogy ugye Rozsomákot hívják a magyar mozikban – frankó, fényt is derítettünk Rozsi eredetére, ez igazán nem volt nehéz, szóval jöhet az euró-bevezetés problémája, a mi körültekintésünkkel és analitikus képességeinkkel az is belefér majd négy sorba.
OK, ennél egy kicsit többről lesz szó.
Szóval a magányát veszített Farkasból Timber Wolf lett (kb. Szürke Farkas), és a Légió oszlopos tagjává vált. Jó pár év telt el, és a Farkas sok kalandot élt át, de a külseje nagyjából változatlan maradt, míg 1972-ben fel nem tűnt a színen az ifjú Dave Cockrum. A korszak egyik legtermékenyebb kreátorának nemcsak a kezéből, de még a füléből is új karakterek ötletei folytak, ami nemcsak kapóra jött a Légió megújításához, de még soknak is bizonyult – mivel a Légió komplett tagcseréje nem volt napirenden, Dave legtöbb ötlete fiókba került. Így jártak például az Idegenek…
…a Cockrum által tervezett új jófiú-csapat, a Cockrumról szóló cikkben említett Kívülállók ellenségei. Miután a DC nemigen karmolta egyik társaságot sem, Dave „I recycle, do you?” Cockrum szépen kirámolta a bankot, azaz a karaktereket – vagy ha ez nem ment, akkor legalább egyes elemeiket – máshol használta fel. A csajból (már a Marvelnél) egyértelműen Lilandrát alakította ki, a stukkerkezű vörös centúrió egyes elemeit pedig felfedezhetjük az ugyancsak a Csillagjárókkal az X-Menhez bedobott Razán és persze Gladiátoron is. De mindez csak a karakter „másodvirágzása”, mert addigra már Tyr néven bevezetésre került a Légióban, csakúgy, mint az Idegenek között hátul meglapuló szőrmók (azaz csak a pofázmánya).
Ahogy már említettük, Dave nem nyomhatott be a Légióba annyi új karaktert, amennyit csak kitalált, úgyhogy néhány esetben meg kellett elégednie a meglévő szereplők felfrissítésével. A Farkas (civilben Brin névre hallgat) esetében nem kellett a végsőkig feszítenie a fantáziáját, hogy hogyan alakítsa át: mivel nem nézett ki Farkasnak, egyszerűen valódi farkasjegyekkel ruházta fel, bár csak úgy szőrmentén (értitek, szőrmentén!…). Azaz nem lett belőle igazi farkasember, inkább csak amolyan szőrös, időnként állatiasan viselkedő, kőkemény fickó… mint például… hát, nem is jut eszembe igazán jó párhuzam. Ti mit gondoltok?
Idegenek újrafeldolgozva, avagy hol is láttam én ezt a pofát?!
Ilyen lett tehát az átdizájnolt Szürke Farkas. És hogy ki volt az Idegenek tagjai közé tervezett szörnyszülött, akivel megosztozott a szőrös arcon? Rozsomák. Igen, így hívták.
Na, akkor most már tényleg megvan Rozsi eredete, lehet hazamenni, az utolsó oltsa le a villanyt?
Még mindig nem… neki semmi köze a mi Loganünkhöz. A neve azonos, ám ami a jellemét illeti, olyasfajta szemétládáról van szó, mint Kardfogú vagy mint Pókember ellensége, Carnage, azaz Vérontó (hiszen az Idegenek eleve a rosszfiúk csapata volt), karmai pedig nincsenek.
Na és a külseje? Hasonlít ugyan Loganhez, de a Szürke Farkas még jobban hasonlít, és neki még a képességei is szinte ugyanazok. Ahogy láthattuk, Dave ugyan szeretett karaktereket tervezni, de a terveit szerette is újrahasznosítani. „Rozsomákban” nem nehéz felfedezni a még állatiasabbra vett Szürke Farkast, ami meg az időrendet illeti, Brin szőrdizájnos újratervezése és a fenti gonosz-csapat megálmodása körülbelül egyszerre történt. Az egyetlen tényező, amiben „Rozsomák” jobban hasonlít a Marvel Rozsomákjához, mint a Szürke Farkas, az a neve. (Elvégre az ugyanaz.)
Mára ennyit a száraz történelemből, és kicsöngetés előtt még csináljunk leltárt! Egyelőre van egy „Rozsomák” nevünk egy Rozsomákra meglehetősen távolról emlékeztető karakterre aggatva és egy Rozsomákra meglehetősen közelről emlékeztető karakter, akit viszont máshogy hívnak. Csakhogy egyik sem a Marveltől – a következő részben átugrunk hozzájuk, és megnézzük, mit adnak ők a lecsóba?
Hozzászólások
Jöhet a következő!
Holnap elég, vagy még ma este olvasnátok? :)