Március. Jön a tavasz, nyílnak a virágok, és a cikk megírásának pillanatában mínusz kétezer fokban odakinn esik az eső. Ennek semmi köze sincs ugyan a 2010 márciusi amerikai képregényes toplistához, mivel azonban az roppantul unalmas lesz most, muszáj volt valamit írni ide, és a szokásosnál is jóval szubjektívebbre venni a hangvételt. De a lényeg:
A szokásos első helyezettünk az utolsó részéhez érkezett, és a finálé a jelek szerint kicsit több ember érdeklődését vonta magára, mert plusz ötezerrel, összesen 135e-n végzett. De a második helyezett Siege is ennyit erősödött, és a természetesen még mindig magasan álló Green Lantern v4 is picit visszább jött, de még így se sikerült visszakapaszkodnia 100e fölé. Sőt, a GL v4 után erős csökkenés tapasztalható az eladott példányszámokban, a még mindig zseniális Batman & Robin például már alig 85e-n áll, a GL Corps v2 pedig lement bőven 80e alá. De még így is megveri a Bendisvengerseket, amik kart karba öltve ücsörögnek a 6-7. helyen, miközben a Dark Avengers azon gondolkozik, hogy mitől is zuhan ennyire az olvasottsága, amikor a többi Siege-hez kapcsolódó sorozat márciusban vagy erősített egy picit, vagy teljesen stagnál, egyedül ő és a Thor mentek lejjebb.
Ráadásul nem egyedül angyalkodnak, mert alig egy ezressel lemaradva ott van az Ultimate-univerzum legnagyobb sorscsapásának (nemzetközi körözvényeken és a legtitkosabb szekták gyűlésein csak Jeph Loeb néven suttogják) legfrissebb sorozata, az Ultimate Comics New Ultimates (csak úgy kimondatja magát ez a dallamos cím, mi... szinte látom, egy újságosnál hogy pillognának idehaza, ha kérnék egy áltimétkomiksznyúáltimétszet...), ami majd természetesen a második számra ugyanúgy össze fog zuhanni, mint a többi új Ultimate-sorozaté, most viszont mindenki örülhet vagy retteghet az erős nyitástól.
Mert a hetvenegyezer bizony most marha erősnek számít. A tizedik helyen álló sorozat, a Jaj-segítség-Quesada-megint-előállt-egy-ötlettel-és-most-meg-is-akarja-írni-belém - a fentebb említett szekták legbelsőbb köreinek legbeavatottabbjai merik már csak Amazing Spider-Mannek nevezni őt hangosan anélkül, hogy a gondolattól eliszonyodván ne kezdjenek ámokot futni - 623. része 66e-n örömködik, ám pusztán azért, mert valami ok miatt most a sorozat úgy döntött, szerez plusz tízezer olvasót csak úgy a nagy semmiből. Az ASM eladásainak görbéjéből jósolni lassan olyan lesz, mint előre meghatározni, melyik társasági összejövetelen fogja legközelebb riogatni a jónépet egy hirtelen jött Kiszel Tünde. Bár a későbbi adatok alapján, ha jól sejtem, ez egy nagyobb sztori első száma lehetett (őszinte leszek, pár hónapja akkora traumát okozott Joe Kelly... nevezzük írásának... a sorozatban, hogy azóta majdnem jobban kerülöm, mint a Vörös Veszedelmet). Ó, és amúgy a kimaradt kilencedik hely az Uncanny X-Mené. Ami azért lényeges, mert rögtön a 11. helyen ott a Second Coming, ami bizony a Messiás-trilógia utolsó felvonását készíti elő, szóval az X-fanok kezdhetik készíteni a pattogatott kukoricát, mert az eddigiek alapján még mindig ez az egyetlen részleg a Marvelnél ahol egy nagy eseménytől az ember nem érez ellenállhatatlan késztetést az olvasása után, hogy vindieselesítse önmagát hajszálai módszeres kitépkedésével.
A hónap maradék négy ASM-je - és igen, valamiért most ötöt adtak ki, mintha sietniük kellene valahova, és nem jönne másik tíz Pókember-ongoing - gyönyörűen esett lefelé, hogy a végén visszaálljon a februári 53e-s szint. Így látatlanban tisztára olyan, mintha megint Guggenheim írt volna valamit, hogy aztán a visszatérő olvasók egy halálsikoly közepette és kereszteket vetve távolodjon el a sztori maradékától. A köztes helyeket a még mindig zuhanó Thor, a DC második legjobb ongoingjává erősödött Batman – melyet szerencsére elvettek egy ideje Winicktől, és a R.I.P. rajzolója, Tony Salvador Daniel írja, némileg jobban, mint az elég sótlan Battle for the Cowl-t -, a meghatározhatatlanul teljesítő Captain America igen-végre-tényleg-folytatódom-miután-egy-évet-vártunk-arra-a-szerencsétlen-Rebonraadik száma és a nagyon sok csúszással kijött Ultimate Avengers foglalja el. Plusz egy Justice League of America v4...
Itt álljunk meg egy picit.
Bár volt egy elég hosszú kitérője, de amikor létrehozták a JLA-címet még a hatvanas években, az volt a célja, hogy ez legyen a DC nagyágyúja, a sorozat, ami mindent ver. Ez a v1 idején – 1960. és 1987. között - többé-kevésbé igaz is volt. Aztán áttértünk egy olyan szériára, ami az ismeretlenebb karakterekkel foglalkozott, ám az írójának, Keith Ian Giffennek hála az egyik legelismertebb csapatképregény lett. A sorozat eladásai azonban a kilencvenes években esni kezdtek, ráadásul ekkor már rengeteg testvérszéria is ment, egyre langyosabb sikerrel, így a a szerkesztőség kicsit megunta ezt az egészet, és egyberántották az egészet, felkérték Grant Morrisont, és ezzel úgy aládurrantottak a DC-nek, hogy egyes hatásait még így, másfél évtized után is érezni.
(Közbevetés a közbevetésben: Az első sorozat címe Justice League of America volt, ezt követte a Krízis után a Justice League International, amit aztán átneveztek Justice League Americára – igen, „of” nélkül –, a következő sorozat viszont simán csak „JLA” volt, hogy aztán a 2006-os megint Justice League of America legyen, ami elméletben egy v2-es jelölést jelentene, és használják is így. Viszont a második sorozat miatt elterjedt és általam is használt a sorozatok nemes egyszerűséggel JLA v1/v2/v3/v4-es jelölése. Zavarkeltő gubanc feloldását célzó közbevetésünk vége.)
A következő cirka 5-6 évben ez volt a DC zászlóvivője, a sorozat, amivel megpróbáltak még konkurálni az X-Men sikerével is, bár általában nem túl nagy sikerrel. Ennek ellenére a DC-n belül mindig is elég szép helyen állt.
És itt van a másik oldalon James Dale Robinson. Igaz ugyan, hogy ő jóformán egyetlen sorozattal szerezte meg a hírnevét, a Starmannel, ám azt a címet nem egy kritikus minden idők legjobb szuperhős-sorozatának titulálja, a gyűjteményes kötetei hatalmas példányszámban kelnek el. A mérleg másik oldala viszont a Justice League: Cry for Justice. Ami csak a felvezetője volt annak a ténynek, hogy Robinson átvette a JLA v4-et. Az a Robinson, ha hozzátehetem, aki a hetvenezres Superman-címekből képes volt harmincezres sorozatokat csinálni fél év alatt.
Mindezt azért hoztam most elő, hogy kicsit elgondolkodjak, pontosan miért is volt remek ötlet ennek az embernek a kezébe adni egy amúgy is halódó sorozatot, aminek a minőségét folyamatosan visszahúzta, sőt, néhol tönkretette, hogy a szerencsére már leköszönt DC-főszerkesztő, Dan DiDio gyakorlatilag semmi teret nem hagyott az íróknak, és végig beledirigált mindenbe. Amivel amúgy azt érte el, hogy a JLA a neve ellenére is egy felső-középkategóriás cím volt csak, Robinson viszont három füzet alatt eddig elűzte az olvasók egyharmadát. Három füzet alatt. Már a lesüllyedt Pókember is jobb nála. Az egyre rosszabb Thor jobb nála. A lezuhant Captain America jobb nála. És nem sok választotta el attól, hogy egy Dynamite-füzet jobb legyen nála. Ugyanis...
A lista 20. helyén egy érdekes példány található, a Dynamite által megjelentetett Green Hornet (gyűjtő lelkületűek számára: a v4-es széria) első száma, amelyet Kevin Smith írt, és amelyben a végül elutasított forgatókönyvét adja ki ilyen formában. A füzet megközelítőleg hatvanféle variáns borítóval jött ki, plusz ezeknek a negatív és vázlat-változataival, amely kunszt az író nevével párosulva egy kedves 54e-s végeredményt hozott, amivel közel 8e példányt vert arra a Buffy Season Eightre, ami általában a legjobb nem-Marvel/DC-s sorozat díját szokta elnyerni minden egyes hónapban. A top25 maradék helyein pedig végül aprócska, de jó hír, hogy a Marvel Nevén Nem Nevezett Sorozata ha csak kicsit is, de esett, ami ellentmond a lista általános tendenciájának (most a stagnálás volt a menő márciusban).
És most a középrészleg... Az igazat megvallva a 15. hely óta már a középrészlegben vagyunk, mert hiába voltak fentebb gyönyörű 90-150-es indexek, ha egyszer az alapsorozat, a Batman is 61e-n áll, és 50e környékén már ott a középkategória. Mindenesetre ez a részleg márciusban gyakorlatilag elviszi a lista tetemes részét, és elmegy a 86. helyig. És ebbe a hetvenpár helybe belezsúfolódik a két nagy sorozatainak kétharmada, némelyik nem is egy füzettel, és mindegyik gyakorlatilag változatlan eladásokkal. Van itt még mindig rémesen rosszul álló Fantastic Four, egy rakás, de továbbra is lefelé haladó Deadpool - immáron négy ongoinggal -, egy rakás Fall of the Hulks-tie-in, amikben közös, hogy a számok alapján a kutyának se kellenek... de lényegében az egész lista innentől eléggé unalmas. Szóval most a részekre bontás helyett sorrendben megpróbálok csipegetni érdekesebbeket, ha vannak.
A legelső Image-cím a hónapban a Walking Dead első száma. Ez a fura kijelentés azt takarja, hogy miután a DC két alkiadója valamiért elkezdte megjelentetni a legendás sorozataik legelső számát némi bónuszanyaggal - amely bónuszanyag gyakorlatilag egy hatalmas reklám, hogy szerintük mit kellene megvenni könyv formájában - az Image a régi gyökerekhez visszatérve rögtön fogta magát, és ellopta az ötletet. Így jelent meg ez a kiadvány is, amely vevőcsalogató értékét növelte az egyetlen dolláros borítóára. A kiadvány lényege attól még ugyanaz: "Légyszi vedd meg a Walking Deadet tpb-ben, HC-ben, omnibusban és compendiumban, sőt, ha lehet, mindegyikben egyszerre!" Viszont annyira rágyúrtak erre az egy kiadványra, hogy közben a Dynamite jött be a következő két "kicsis" helyre a szokásos Boys-zal, és egy Green Hornet-minivel, a Year One-nal. Eztán jön csak megint az Image a de-rég-loptunk-a-Marveltől-hát-gyorsan-visszaszokunk-rá hatodik füzetével, hogy aztán a Spawn 196. részének eladásait tekintve hangosan felröhöghessenek, amint a Todd McFarlane által megint tönkretett, és ismét faképnél hagyott sorozat csak egy hajszállal maradt le az új Pókember-ongoing, a Peter Parker első részétől. Kevésbé jó hír viszont a Girl Comics... erről is egy kis kitérő.
A Marvelnél valaki úgy gondolta, milyen jó fejek lesznek, és hagyják, hogy a női képregényalkotók is teret nyerjenek, hát csináltak nekik egy kiadványt, amit elkereszteltek Girl Comicsnak. Az ötletből sütő sovinizmus hímnemű létemre is kis híján ösztrogénvihart keltett bennem, ami már biológiailag is érdekes lett volna. Nem elég, hogy úgy tesznek, mintha a női alkotók nem lennének elég jók ahhoz, hogy akármilyen más címben megállják a helyüket, és csak ilyen antológiákra fussa nekik, voltak olyan kedvesek, hogy még egy dollárral megemelték az árát, és öt dolcsiért árulták. Amitől természetesen az első szám 13e-n indított. Szóval most nem elég, hogy képesek lesznek számokkal dobálódzva bizonyítani, hogy a női alkotók nem hoznak annyit, még ők vigyoroghatnak, hogy márpedig milyen felvilágosultak és előzékenyek voltak ezzel a nagylelkű kezdeményezéssel. De kis megjegyzés a végére... a DC-nél az egyik közönségkedvenc író, Gail Simone, egy nő. A Y, the last man rajzolója, azé a sorozaté, ami szó szerint milliókat hoz a könyvesboltokban, szintén egy nő. És a DC-nél nem külön antológiákba rakják őket, hogy nesztek, ide írjatok.
És mindez azért fura, mert annál a DC-nél van ez a nagy emancipáció, ahová Frank Miller ír manapság, akinél nagyobb nőgyűlölő írót rég nem hordott a hátán a Föld...
De ezek után nem csodálom, hogy a Breaking into Comics the Marvel Way (Hogyan törjünk be a képregényiparba a Marvel-módszerrel) c. kiadvány elhasalt a piacon, amikor a cég eléggé szépen sugározza a "majd mi megmondjuk, hogy elég jó vagy-e ahhoz, hogy egyáltalán rád vessük csak hímneműeket látó, úri tekintetünk" mentalitást.
A füzetekkel ellentétben a könyvpiacon eléggé pangott minden. A februári második helyezett Kick-Ass premiere HC a visszaesése ellenére az élen végzett, egyedül a Buffy hatos tpb-je tartotta vele a lépést. De például az Image McFarlane-jött-látott-és-megint-ellopta-Venomot sorozatának első kötete hiába megy mindössze tíz dolcsin, ami a fele annak, amennyibe a többi ekkora kötet kerül, a kutyának se kellett. Vagyis van még remény, hogy a sok-sok milliós Észak-Amerikában tényleg csak 20e agyilag sérült ember van, aki ezért hajlandó és akar is pénzt kiadni. Ami viszont már kevésbé jó hír, hogy a Planetary utolsó HC-ja is ugyanilyen gyengén teljesített.
Viszont kijött tpb-ként is a Heart of Hush, aki szereti a Denevérembert, annak feltétlen javasolt a beszerzése, az egyik, ha nem a legjobb Hush-sztori olvasható benne. Ám akad itt még újabb kiadást megélt Walking Dead első tpb, egy új Showcase (benne a World's Finest, egy elég vegyes, de szórakoztató antológia a hőskorból), a Steve Ditko-féle klasszikus Creeper, digitálisan felújítva (és jó drágán); egy marha nagy Chobits-gyűjtemény (amitől most a fejembe szorult a belőle készült sorozat főcímdala), de a Viz Media is egy kicsit belendült - vagy megkergült, nézőpont kérdése - mert elég szép kihagyás után kijött zsinórban öt újabb kötetnyi One Piece-szel, amik szépen körbelövöldözték a listán a teljes Peanuts- (vagy ahogy idehaza ismerik: Snoopy-)gyűjtemény 13. kötetét, az 1975-76-os csíkokat egybegyűjtő könyvet.
A számok bűvöletében élve az öt megjelenési nap jót tett a hónapnak, mert tavaly ilyenkorhoz képest teljes 20%-kal nőttek a bevételek, amik még a kötetek 10%-os esése mellett is összesen +11%-os mérleget adtak márciusra. Ezzel pedig annyira beerősített a piac, hogy teljesen eltüntette a január-februári kisebb visszaesést, így a tavalyihoz képest az első negyedév egy +2%-os növekedéssel zárhatott, amit persze segített, hogy csak a füzetek egyedül 6%-ot erősödtek 2009 első negyedéhez képest (a kötetek viszont 8%-ot estek). Ugyanakkor ehhez két dolgot kell hozzátenni:
2009 eleje volt a válságot leginkább megérző periódus, így azt nem volt nehéz túlszárnyalni, bár maga a tény, hogy sikerült, már ad némi okot a bizakodásra.
Egyre több cím ára megy fel négy dollárra, a lista elejéről már csak a Batman&Robin, a GL-ek és az ASM van a régi, három dolcsis áron, és utánuk nagyon sok emelt árú sorozat érkezik. Ugyanakkor az, hogy 10 éves viszonylatban nézve a példányszámok erősödtek, ha csak egy picit is, talán végre azt jelenti, hogy a képregénypiac kezd megint talpra állni és növekedésnek indulni. A következő negyedév alakulása elég tanulságos lehet majd ebből a szempontból.
És hogy a kiadók miként osztoznak ezen:
A Marvel tovább erősödött, jelenleg egyre közelebb állnak hozzá, hogy ők uralják az eladott példányszámok felét a piacon. Bár a bevételük nem sokat nőtt, de a 47/42%-os arány így is szép növekedést jelent számukra. Ennek leginkább viszont a DC itta meg a levét, ami tovább esett, 30/27%-ra, ami 4/4%-os csökkenést jelent nekik.
Az alsóházban tovább megy a pofozkodás a dobogóért, amit most nem kis meglepetésre az IDW szerzett meg, ami ugyan egyetlen komoly címet se tudott felmutatni, de annyi kisebbet adtak ki, hogy azok elegendőek voltak egy 3,6/4%-os részesedésre. A februári harmadik Dark Horse-nak ugyan ez fájhatott, ám az a tény, hogy ennek ellenére megőrizték az arányaikat, már nem annyira. A Dynamite-nak csak az ötödik helyre volt jó a Green Hornet-dömping, de a +1/1,5%-os erősödés biztos nem fájt nekik, mint ahogy az Image se sírhatott a fél/fél százalékos visszaeséstől, ami kb. az Image United megjelenésének hiányát takarta csak. A Boom! Studios ellenben a tavaly év végi hirtelen beerősödés után teljesen visszaesett, két-két százalék alatt van immár.
De vesztes még az Archie is, amit megelőzött egy eddig nem nagyon említett független kiadó, a Zenescope, aminek a legismertebb kiadványai talán a Grimm Fairy Tales-sorozat és jövevénycímei. A mangakiadók is visszaszorultak, de mellettük a legjobban a Wizard ment lejjebb, mert még a pindurka Aspen és az Avatar is előtte végeztek a maguk fél/fél százalékaival.
És az elmaradhatatlan linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
A szokásos első helyezettünk az utolsó részéhez érkezett, és a finálé a jelek szerint kicsit több ember érdeklődését vonta magára, mert plusz ötezerrel, összesen 135e-n végzett. De a második helyezett Siege is ennyit erősödött, és a természetesen még mindig magasan álló Green Lantern v4 is picit visszább jött, de még így se sikerült visszakapaszkodnia 100e fölé. Sőt, a GL v4 után erős csökkenés tapasztalható az eladott példányszámokban, a még mindig zseniális Batman & Robin például már alig 85e-n áll, a GL Corps v2 pedig lement bőven 80e alá. De még így is megveri a Bendisvengerseket, amik kart karba öltve ücsörögnek a 6-7. helyen, miközben a Dark Avengers azon gondolkozik, hogy mitől is zuhan ennyire az olvasottsága, amikor a többi Siege-hez kapcsolódó sorozat márciusban vagy erősített egy picit, vagy teljesen stagnál, egyedül ő és a Thor mentek lejjebb.
Ráadásul nem egyedül angyalkodnak, mert alig egy ezressel lemaradva ott van az Ultimate-univerzum legnagyobb sorscsapásának (nemzetközi körözvényeken és a legtitkosabb szekták gyűlésein csak Jeph Loeb néven suttogják) legfrissebb sorozata, az Ultimate Comics New Ultimates (csak úgy kimondatja magát ez a dallamos cím, mi... szinte látom, egy újságosnál hogy pillognának idehaza, ha kérnék egy áltimétkomiksznyúáltimétszet...), ami majd természetesen a második számra ugyanúgy össze fog zuhanni, mint a többi új Ultimate-sorozaté, most viszont mindenki örülhet vagy retteghet az erős nyitástól.
Mert a hetvenegyezer bizony most marha erősnek számít. A tizedik helyen álló sorozat, a Jaj-segítség-Quesada-megint-előállt-egy-ötlettel-és-most-meg-is-akarja-írni-belém - a fentebb említett szekták legbelsőbb köreinek legbeavatottabbjai merik már csak Amazing Spider-Mannek nevezni őt hangosan anélkül, hogy a gondolattól eliszonyodván ne kezdjenek ámokot futni - 623. része 66e-n örömködik, ám pusztán azért, mert valami ok miatt most a sorozat úgy döntött, szerez plusz tízezer olvasót csak úgy a nagy semmiből. Az ASM eladásainak görbéjéből jósolni lassan olyan lesz, mint előre meghatározni, melyik társasági összejövetelen fogja legközelebb riogatni a jónépet egy hirtelen jött Kiszel Tünde. Bár a későbbi adatok alapján, ha jól sejtem, ez egy nagyobb sztori első száma lehetett (őszinte leszek, pár hónapja akkora traumát okozott Joe Kelly... nevezzük írásának... a sorozatban, hogy azóta majdnem jobban kerülöm, mint a Vörös Veszedelmet). Ó, és amúgy a kimaradt kilencedik hely az Uncanny X-Mené. Ami azért lényeges, mert rögtön a 11. helyen ott a Second Coming, ami bizony a Messiás-trilógia utolsó felvonását készíti elő, szóval az X-fanok kezdhetik készíteni a pattogatott kukoricát, mert az eddigiek alapján még mindig ez az egyetlen részleg a Marvelnél ahol egy nagy eseménytől az ember nem érez ellenállhatatlan késztetést az olvasása után, hogy vindieselesítse önmagát hajszálai módszeres kitépkedésével.
A hónap maradék négy ASM-je - és igen, valamiért most ötöt adtak ki, mintha sietniük kellene valahova, és nem jönne másik tíz Pókember-ongoing - gyönyörűen esett lefelé, hogy a végén visszaálljon a februári 53e-s szint. Így látatlanban tisztára olyan, mintha megint Guggenheim írt volna valamit, hogy aztán a visszatérő olvasók egy halálsikoly közepette és kereszteket vetve távolodjon el a sztori maradékától. A köztes helyeket a még mindig zuhanó Thor, a DC második legjobb ongoingjává erősödött Batman – melyet szerencsére elvettek egy ideje Winicktől, és a R.I.P. rajzolója, Tony Salvador Daniel írja, némileg jobban, mint az elég sótlan Battle for the Cowl-t -, a meghatározhatatlanul teljesítő Captain America igen-végre-tényleg-folytatódom-miután-egy-évet-vártunk-arra-a-szerencsétlen-Rebonraadik száma és a nagyon sok csúszással kijött Ultimate Avengers foglalja el. Plusz egy Justice League of America v4...
Itt álljunk meg egy picit.
Bár volt egy elég hosszú kitérője, de amikor létrehozták a JLA-címet még a hatvanas években, az volt a célja, hogy ez legyen a DC nagyágyúja, a sorozat, ami mindent ver. Ez a v1 idején – 1960. és 1987. között - többé-kevésbé igaz is volt. Aztán áttértünk egy olyan szériára, ami az ismeretlenebb karakterekkel foglalkozott, ám az írójának, Keith Ian Giffennek hála az egyik legelismertebb csapatképregény lett. A sorozat eladásai azonban a kilencvenes években esni kezdtek, ráadásul ekkor már rengeteg testvérszéria is ment, egyre langyosabb sikerrel, így a a szerkesztőség kicsit megunta ezt az egészet, és egyberántották az egészet, felkérték Grant Morrisont, és ezzel úgy aládurrantottak a DC-nek, hogy egyes hatásait még így, másfél évtized után is érezni.
(Közbevetés a közbevetésben: Az első sorozat címe Justice League of America volt, ezt követte a Krízis után a Justice League International, amit aztán átneveztek Justice League Americára – igen, „of” nélkül –, a következő sorozat viszont simán csak „JLA” volt, hogy aztán a 2006-os megint Justice League of America legyen, ami elméletben egy v2-es jelölést jelentene, és használják is így. Viszont a második sorozat miatt elterjedt és általam is használt a sorozatok nemes egyszerűséggel JLA v1/v2/v3/v4-es jelölése. Zavarkeltő gubanc feloldását célzó közbevetésünk vége.)
A következő cirka 5-6 évben ez volt a DC zászlóvivője, a sorozat, amivel megpróbáltak még konkurálni az X-Men sikerével is, bár általában nem túl nagy sikerrel. Ennek ellenére a DC-n belül mindig is elég szép helyen állt.
És itt van a másik oldalon James Dale Robinson. Igaz ugyan, hogy ő jóformán egyetlen sorozattal szerezte meg a hírnevét, a Starmannel, ám azt a címet nem egy kritikus minden idők legjobb szuperhős-sorozatának titulálja, a gyűjteményes kötetei hatalmas példányszámban kelnek el. A mérleg másik oldala viszont a Justice League: Cry for Justice. Ami csak a felvezetője volt annak a ténynek, hogy Robinson átvette a JLA v4-et. Az a Robinson, ha hozzátehetem, aki a hetvenezres Superman-címekből képes volt harmincezres sorozatokat csinálni fél év alatt.
Mindezt azért hoztam most elő, hogy kicsit elgondolkodjak, pontosan miért is volt remek ötlet ennek az embernek a kezébe adni egy amúgy is halódó sorozatot, aminek a minőségét folyamatosan visszahúzta, sőt, néhol tönkretette, hogy a szerencsére már leköszönt DC-főszerkesztő, Dan DiDio gyakorlatilag semmi teret nem hagyott az íróknak, és végig beledirigált mindenbe. Amivel amúgy azt érte el, hogy a JLA a neve ellenére is egy felső-középkategóriás cím volt csak, Robinson viszont három füzet alatt eddig elűzte az olvasók egyharmadát. Három füzet alatt. Már a lesüllyedt Pókember is jobb nála. Az egyre rosszabb Thor jobb nála. A lezuhant Captain America jobb nála. És nem sok választotta el attól, hogy egy Dynamite-füzet jobb legyen nála. Ugyanis...
A lista 20. helyén egy érdekes példány található, a Dynamite által megjelentetett Green Hornet (gyűjtő lelkületűek számára: a v4-es széria) első száma, amelyet Kevin Smith írt, és amelyben a végül elutasított forgatókönyvét adja ki ilyen formában. A füzet megközelítőleg hatvanféle variáns borítóval jött ki, plusz ezeknek a negatív és vázlat-változataival, amely kunszt az író nevével párosulva egy kedves 54e-s végeredményt hozott, amivel közel 8e példányt vert arra a Buffy Season Eightre, ami általában a legjobb nem-Marvel/DC-s sorozat díját szokta elnyerni minden egyes hónapban. A top25 maradék helyein pedig végül aprócska, de jó hír, hogy a Marvel Nevén Nem Nevezett Sorozata ha csak kicsit is, de esett, ami ellentmond a lista általános tendenciájának (most a stagnálás volt a menő márciusban).
És most a középrészleg... Az igazat megvallva a 15. hely óta már a középrészlegben vagyunk, mert hiába voltak fentebb gyönyörű 90-150-es indexek, ha egyszer az alapsorozat, a Batman is 61e-n áll, és 50e környékén már ott a középkategória. Mindenesetre ez a részleg márciusban gyakorlatilag elviszi a lista tetemes részét, és elmegy a 86. helyig. És ebbe a hetvenpár helybe belezsúfolódik a két nagy sorozatainak kétharmada, némelyik nem is egy füzettel, és mindegyik gyakorlatilag változatlan eladásokkal. Van itt még mindig rémesen rosszul álló Fantastic Four, egy rakás, de továbbra is lefelé haladó Deadpool - immáron négy ongoinggal -, egy rakás Fall of the Hulks-tie-in, amikben közös, hogy a számok alapján a kutyának se kellenek... de lényegében az egész lista innentől eléggé unalmas. Szóval most a részekre bontás helyett sorrendben megpróbálok csipegetni érdekesebbeket, ha vannak.
A legelső Image-cím a hónapban a Walking Dead első száma. Ez a fura kijelentés azt takarja, hogy miután a DC két alkiadója valamiért elkezdte megjelentetni a legendás sorozataik legelső számát némi bónuszanyaggal - amely bónuszanyag gyakorlatilag egy hatalmas reklám, hogy szerintük mit kellene megvenni könyv formájában - az Image a régi gyökerekhez visszatérve rögtön fogta magát, és ellopta az ötletet. Így jelent meg ez a kiadvány is, amely vevőcsalogató értékét növelte az egyetlen dolláros borítóára. A kiadvány lényege attól még ugyanaz: "Légyszi vedd meg a Walking Deadet tpb-ben, HC-ben, omnibusban és compendiumban, sőt, ha lehet, mindegyikben egyszerre!" Viszont annyira rágyúrtak erre az egy kiadványra, hogy közben a Dynamite jött be a következő két "kicsis" helyre a szokásos Boys-zal, és egy Green Hornet-minivel, a Year One-nal. Eztán jön csak megint az Image a de-rég-loptunk-a-Marveltől-hát-gyorsan-visszaszokunk-rá hatodik füzetével, hogy aztán a Spawn 196. részének eladásait tekintve hangosan felröhöghessenek, amint a Todd McFarlane által megint tönkretett, és ismét faképnél hagyott sorozat csak egy hajszállal maradt le az új Pókember-ongoing, a Peter Parker első részétől. Kevésbé jó hír viszont a Girl Comics... erről is egy kis kitérő.
A Marvelnél valaki úgy gondolta, milyen jó fejek lesznek, és hagyják, hogy a női képregényalkotók is teret nyerjenek, hát csináltak nekik egy kiadványt, amit elkereszteltek Girl Comicsnak. Az ötletből sütő sovinizmus hímnemű létemre is kis híján ösztrogénvihart keltett bennem, ami már biológiailag is érdekes lett volna. Nem elég, hogy úgy tesznek, mintha a női alkotók nem lennének elég jók ahhoz, hogy akármilyen más címben megállják a helyüket, és csak ilyen antológiákra fussa nekik, voltak olyan kedvesek, hogy még egy dollárral megemelték az árát, és öt dolcsiért árulták. Amitől természetesen az első szám 13e-n indított. Szóval most nem elég, hogy képesek lesznek számokkal dobálódzva bizonyítani, hogy a női alkotók nem hoznak annyit, még ők vigyoroghatnak, hogy márpedig milyen felvilágosultak és előzékenyek voltak ezzel a nagylelkű kezdeményezéssel. De kis megjegyzés a végére... a DC-nél az egyik közönségkedvenc író, Gail Simone, egy nő. A Y, the last man rajzolója, azé a sorozaté, ami szó szerint milliókat hoz a könyvesboltokban, szintén egy nő. És a DC-nél nem külön antológiákba rakják őket, hogy nesztek, ide írjatok.
És mindez azért fura, mert annál a DC-nél van ez a nagy emancipáció, ahová Frank Miller ír manapság, akinél nagyobb nőgyűlölő írót rég nem hordott a hátán a Föld...
De ezek után nem csodálom, hogy a Breaking into Comics the Marvel Way (Hogyan törjünk be a képregényiparba a Marvel-módszerrel) c. kiadvány elhasalt a piacon, amikor a cég eléggé szépen sugározza a "majd mi megmondjuk, hogy elég jó vagy-e ahhoz, hogy egyáltalán rád vessük csak hímneműeket látó, úri tekintetünk" mentalitást.
A füzetekkel ellentétben a könyvpiacon eléggé pangott minden. A februári második helyezett Kick-Ass premiere HC a visszaesése ellenére az élen végzett, egyedül a Buffy hatos tpb-je tartotta vele a lépést. De például az Image McFarlane-jött-látott-és-megint-ellopta-Venomot sorozatának első kötete hiába megy mindössze tíz dolcsin, ami a fele annak, amennyibe a többi ekkora kötet kerül, a kutyának se kellett. Vagyis van még remény, hogy a sok-sok milliós Észak-Amerikában tényleg csak 20e agyilag sérült ember van, aki ezért hajlandó és akar is pénzt kiadni. Ami viszont már kevésbé jó hír, hogy a Planetary utolsó HC-ja is ugyanilyen gyengén teljesített.
Viszont kijött tpb-ként is a Heart of Hush, aki szereti a Denevérembert, annak feltétlen javasolt a beszerzése, az egyik, ha nem a legjobb Hush-sztori olvasható benne. Ám akad itt még újabb kiadást megélt Walking Dead első tpb, egy új Showcase (benne a World's Finest, egy elég vegyes, de szórakoztató antológia a hőskorból), a Steve Ditko-féle klasszikus Creeper, digitálisan felújítva (és jó drágán); egy marha nagy Chobits-gyűjtemény (amitől most a fejembe szorult a belőle készült sorozat főcímdala), de a Viz Media is egy kicsit belendült - vagy megkergült, nézőpont kérdése - mert elég szép kihagyás után kijött zsinórban öt újabb kötetnyi One Piece-szel, amik szépen körbelövöldözték a listán a teljes Peanuts- (vagy ahogy idehaza ismerik: Snoopy-)gyűjtemény 13. kötetét, az 1975-76-os csíkokat egybegyűjtő könyvet.
A számok bűvöletében élve az öt megjelenési nap jót tett a hónapnak, mert tavaly ilyenkorhoz képest teljes 20%-kal nőttek a bevételek, amik még a kötetek 10%-os esése mellett is összesen +11%-os mérleget adtak márciusra. Ezzel pedig annyira beerősített a piac, hogy teljesen eltüntette a január-februári kisebb visszaesést, így a tavalyihoz képest az első negyedév egy +2%-os növekedéssel zárhatott, amit persze segített, hogy csak a füzetek egyedül 6%-ot erősödtek 2009 első negyedéhez képest (a kötetek viszont 8%-ot estek). Ugyanakkor ehhez két dolgot kell hozzátenni:
2009 eleje volt a válságot leginkább megérző periódus, így azt nem volt nehéz túlszárnyalni, bár maga a tény, hogy sikerült, már ad némi okot a bizakodásra.
Egyre több cím ára megy fel négy dollárra, a lista elejéről már csak a Batman&Robin, a GL-ek és az ASM van a régi, három dolcsis áron, és utánuk nagyon sok emelt árú sorozat érkezik. Ugyanakkor az, hogy 10 éves viszonylatban nézve a példányszámok erősödtek, ha csak egy picit is, talán végre azt jelenti, hogy a képregénypiac kezd megint talpra állni és növekedésnek indulni. A következő negyedév alakulása elég tanulságos lehet majd ebből a szempontból.
És hogy a kiadók miként osztoznak ezen:
A Marvel tovább erősödött, jelenleg egyre közelebb állnak hozzá, hogy ők uralják az eladott példányszámok felét a piacon. Bár a bevételük nem sokat nőtt, de a 47/42%-os arány így is szép növekedést jelent számukra. Ennek leginkább viszont a DC itta meg a levét, ami tovább esett, 30/27%-ra, ami 4/4%-os csökkenést jelent nekik.
Az alsóházban tovább megy a pofozkodás a dobogóért, amit most nem kis meglepetésre az IDW szerzett meg, ami ugyan egyetlen komoly címet se tudott felmutatni, de annyi kisebbet adtak ki, hogy azok elegendőek voltak egy 3,6/4%-os részesedésre. A februári harmadik Dark Horse-nak ugyan ez fájhatott, ám az a tény, hogy ennek ellenére megőrizték az arányaikat, már nem annyira. A Dynamite-nak csak az ötödik helyre volt jó a Green Hornet-dömping, de a +1/1,5%-os erősödés biztos nem fájt nekik, mint ahogy az Image se sírhatott a fél/fél százalékos visszaeséstől, ami kb. az Image United megjelenésének hiányát takarta csak. A Boom! Studios ellenben a tavaly év végi hirtelen beerősödés után teljesen visszaesett, két-két százalék alatt van immár.
De vesztes még az Archie is, amit megelőzött egy eddig nem nagyon említett független kiadó, a Zenescope, aminek a legismertebb kiadványai talán a Grimm Fairy Tales-sorozat és jövevénycímei. A mangakiadók is visszaszorultak, de mellettük a legjobban a Wizard ment lejjebb, mert még a pindurka Aspen és az Avatar is előtte végeztek a maguk fél/fél százalékaival.
És az elmaradhatatlan linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Hozzászólások
És még csodálkoznak, hogy a példányszámok alapvetően lefelé mennek, még ha a bevétel pozitív is.