A novemberi képregényes eladások Amerikában elég vegyes képet mutatnak, ami jelen állás szerint egyszerre lehet csalóka és reménykedésre okot adó is. Az elemezgetés előtt azonban a konkrét listáról pár szó.

A DC keményen indított, az első tízből nyolc hely az övék. A lista élén a Batman: The Return c. egy részes található, ami lezárja Bruce Wayne visszatérését és némileg elrendezi a közeljövőben azt a kérdést, hogy mi lesz akkor most Batman-tájékon. Az öt dolcsis füzet – a DC marhára kihasználja, hogy csak jövőre ígérte be az árcsökkentést, most hirtelen mindent felhúztak négy dolcsira, amíg lehet – közel 100e példányban ment el, ám végül megint csak nem sikerült áttörni ezt a bűvös határt.
A második hely egy első számé, ami szintén Batman, szintén Grant Morrison írta, és szintén erősen a kilencvenesekben van. A Batman Inc. jól indul, nem annyira, mint a Batman & Robin, de ígéretesen. Meglátjuk, hogy megy majd neki a jövőben.
A harmadik hely az Avengers v4 hetedik számáé, ami laza 16e-t jött fölfelé az előző részhez képest. A látszat azonban csal, ez egyelőre egyszerinek tűnik, legalábbis az eladásokat nagyban erősítette, hogy volt variáns borítója, és hogy némileg marketingelten csatlakozott a csapathoz a Vörös Veszedelem, ami furamód az olvasók tömeges elriasztása jótékony hatással volt a címre. Vagy mindenki csak vett két példányt a borítók miatt és valójában a fele alá esett az olvasók száma, ki tudja.
Innentől a nyolcadik helyig csak DC van, mégpedig a szokásos Brightest day-ekkel, ezúttal két Batman & Robinnal és a Return of Bruce Wayne befejező részével. Ezzel gyakorlatilag a Denevérrészleg a DC-nél hivatalosan is kört vert novemberben Geoff Johnsra és az összes Zöld Lámpásra. Utóbbi amúgy annak ellenére megyeget lefelé, hogy közeleg a mozifilm és már megy a marketing, ám ez nem nagyon ütött még vissza a képregényekre.
Ami a Pókembert illeti... A Big Time c. szakasz a 648. számmal vette kezdetét, ami egyben a havi három ASM-es megjelenési ütem végét is jelentette. Innentől fogva a nagy terv az, hogy egy hónapban két füzet jelenik meg, és roppant elmés módon ugyanazon a napon. Vagyis gyakorlatilag nyolc dollár (több, mint 1600 Ft) egy 60 oldalas kiadványért. És idehaza a honi CsodaPók árára panaszkodnak, ha azt húsz forinttal emelik. Ám ami most érdekesebb, hogy az utolsó triplás hónapban a 647. szám elment 55e-n a maga öt dolláros ára mellett, majd jött a Big Time, ami big time kiugrott, mert felment 77e-ig. A rá következő szám pedig 52e-n állt meg. Most vagy nagyon a hó végére esett a megjelenése (de a Marvel katalógusa szerint nem, mert 24-e), vagy ennyi volt a nagy Big Time Vészmanóstul, Skorpióstul. Pedig Dan Slott írja, akinek önmagának van vagy egy hatvanezres rajongótábora.
Még talán három sorozatról pár szót a fentebbi részlegből. Az első a New Avengers v2, ami az Avengers v4-gyel ellentétben csodásan megy lefelé. De még az is semmi a Wolverine v4-hez képest, ami megint eldobott magától 12e olvasót (mondjuk a Daken-ongoing is ugyanúgy veszített 20%-ot). Most már hivatalosan is lassan a Weapon X-széria alatt lesz és az elmúlt elég sok év legpocsékabb számait kezdi produkálni. Ami azért vicces, mert Daniel Way alatt, aki írni ugyan nem tudott, de legalább jó lelkesen próbálkozott, még ott sem volt ennyire rémes az eladás, mint most, az egyetlen épkézláb Rozsomák-író, Jason Aaron alatt. Ó, és a harmadik... sokaknak jó hír lehet, hogy az anno 2005 környékére beígért Batwoman-ongoing, amint akkor még Rucka írt volna, most nagy nehezen megvalósult a Batwoman #00-val, amit Rucka helyett a Detective Comics eddigi rajzolója, J. H. Williams jegyez. Potom öt év és a vezetőség cseréje kellett, hogy a DC rábólintson egy homoszexuális karaktert címszerepbe állító sorozatra. Nem csodálkoznék, ha ezzel egyben azokra a vádakra is válaszolni akarnának, mely szerint egy icipicit túl konzervatívvá kezdett válni a cég a „minden főszereplőnk fehér férfi vagy Wonder Woman” elvével. A Batwoman egyelőre hasonlóan indított, mint a Birds of Prey v2, meglátjuk, neki hogy fog menni.

Egy külön bekezdés az Ultimate-részlegről. Igen, továbbra is le tud nyűgözni még ennyi idő után is az ottani szerkesztők bámulatos inkompetenciája. Ha nem látszódna rajtuk a görcsös igyekezet, hogy produkáljanak valamit, azt mondanám, szándékosan rombolják az egészet. Az még hagyján, hogy Steve Dillon duplázik az Ultimate Avengersen, ami gyakorlatilag öngyilkosság, lévén hogy Dillon stílusa abszolút nem illik egy szuperhősös sztoriba (bár nagyon másba sem, ha nincs mellette Ennis, rég elfeledte volna mindenki, hogy egy ilyen nevű alak valaha firkálgatott képregényoldalakat), de mikor végre fél éves előkészítés után itt a nagy alkalmuk, azt is elszúrják. A 17. füzettel visszaszámozták az Ultimate Spider-Mant #150-re, amitől minden valószínűség szerint azt várták, hogy a 100. részhez hasonlóan vagy duplájára nőjön az eladás. A jelek szerint ebben annyira tökéletesen és feltétel nélkül bíztak, hogy reflexből meg is emelték az árát öt dollárra. Majd valószínűleg hatalmasakat hüledezve néztek, hogy a füzet elhasalt, de nagyon. Plusz ötezer ember nem a világ, hiába lett ezzel átmenetileg a legjobb Ultimate-sorozat. Még a top25-be se tudott bekerülni egy ilyen jubileummal.
Emellé még bejött az a pofon is, hogy az októberben 49e-rel nyitó Ultimate Thor Jonathan Hickman gondosan romboló kezeinek hála kapásból veszített 18e olvasót. Kevesebben vették, mint a Daken-ongoingot. Azért ez már nagy szó.

És még egy érdekes jelenség: sorozatok, amikről a Marvelnél valaki azt hiszi, érdekelnek bárkit, pedig nem. Ilyen az Astonishing Thor. A sztori gyakorlatilag szabad kezet kap, hogy Thorral végigakciózza egy nagyszabású sztori keretében a fél Marvel-univerzumot, mégis alig érdekel valakit, pedig az írója, Robert Rodi képregényes múltja olyan címeket tartalmaz, mint a zseniális Loki minisorozat.
Nem ilyen árnyalt a helyzet Deadpoolnál. Ki tudja, hány füzet jelent meg novemberben, aminek a címében szerepelt Deadpool? Öt: Deadpool v4, Deadpoolmax, Deadpool Corps, Deadpool Team-Up és Deadpool Pulp. Ez az öt összesítve nem termelt annyi bevételt, mint a listavezető kiadvány. Szóval ennyit arról, hogy Deadpool népszerű és a Marvel két szerkesztőjén kívül érdekel bárkit. Habár lehet, talán továbbra is szerepet játszik a tény, hogy egyetlen sztorija sem vicces és elfelejtették, hogy a karakter lényege saját maguk paródiája lenne a skizó viccek helyett.

A kisebbekről:
Mivel nem volt újabb egy dolláros Dynamite-kiadvány, többé-kevésbé visszaállt a régi rend. Továbbra is a Buffy vezet, ezúttal a 30. helyről. Utána egy Dynamite-féle első rész jön, a Vampirella,mi azonban már nem egy dollár. Hanem négy. Mondjuk a Dynamite kétségtelenül sokáig ült a karakter jogain – annyira, hogy időközben idehaza egy kiadó lefutotta velük a teljes licencprocedúrát és megjelentetett egy Vampirella-könyvet – és lehet, most próbálják gyorsan behozni a befektetett összeget. Nem sokkal marad el amúgy mögötte a Walking Dead, aminek a füzetes változata továbbra se mozdul semerre.
Az IDW próbálja tartani magát, a True Blood még ott van a listán, ám újabb 33%-ot esett, ami gyakorlatilag lassan a sorozat halálát fogja jelenteni. Közé és a Boys közé sikerült még becsempésznie a Dark Horse-nak egy új Hellboyt, egy one-shotot. Rajtuk kívül nincs több kis kiadós az első 100-ban, bár a Green Hornet-k tényleg csak egy hajszállal csúsztak le erről.
Ami meg a múlt havi Warlord of Marsot illeti, a második füzet négyszeres ára és feleakkora olvasótábora mellett annyira nem panaszkodhat. Különösen egy nagyapáink- és Farek-korabeli sci-fi ponyva újramelegítése esetén.

Ami a könyvelést illeti, a Walking Dead továbbra is szépen megy, ezúttal a legújabb tpb van az első helyen. De az első tpb még mindig ott lébecol a top10-ben, szóval még mindig akadnak olyanok, akik kíváncsiak arra, milyen lehetett a tv-sorozat eredeti formája.
A második helyen egy új Serenity-történet, a Shepherd's Tale található. Mögötte már többnyire ongoingok gyűjteményes kötetei, de akad egy-két érdekesebb darab. Ilyen például az új Mouse Guard HC, ami még nem a v3, csak egy sztorigyűjtemény, melyeket az alkotó Peter Davidson ismerősei követtek el. Megjelent továbbá a Top Cow-tól a Witchblade-et felpörgetni szándékozó tpb-gyűjtemény első darabja, a Redemption v1, ami mindössze négy dolcsiért tartalmaz öt füzetet a Ron Marz érából. De kijött a második Fables HC is végre, viszonylag emberi áron, nem beszélve a DC egyik nagy novemberi dobásáról, az Absolute All Star Supermanről, ami elég szépen megyegetett a képregényboltokban is.
A Dark Horse elkezdte összeszedni végre a klasszikus Kull-sztorikat, amik még a Marvelnél jelentek meg. AZ első, több mint 350 oldalas kötetet 20 dolcsiért dobták ki, ennyit simán megérnek a feljavított oldalak, pláne, hogy igazi klasszikus hetvenes évekbeli sword & sorcery.
A Thor-mozi a jelek szerint valamennyi hatással csak bír, mert a hosszas könyörgés után megjelenő Straczynski-féle Thor-omnibusra 1716 vevőt írnak. Ez amúgy mindössze azért fura egy cseppet, mert a kiadvány december 22-én jön ki, vagyis e cikk megjelenése után. Valahol valamelyik képregénybolt nagyon tudhat. (Habár lehet, hogy a két különböző borítós omnibust szétszedik. Ugyanis van egy alap, Copiel borítójával, és valahonnan van egy Michael Turner egy Thor-rajzával, amiről eddig én részemről nem is tudtam, hogy létezik, mégis most, évekkel az alkotó halála után megjelenik.)
És persze muszáj megemlíteni, hogy a BOOM! Kiadta az első Darkwing Duck-tpb-t. Az egyetlen gond vele, hogy öt füzetnyi anyag és 15 dollár, ráadásul az idehaza is már-már megszokott kisebb méret. Meg talán az, hogy nem Dan Slott írja, pedig az akkora királyság volna, hogy valószínűleg megszakadna tőle a téridő-kontinuum.
Végezetül pár szó a Superman: Earth One-ról. A jelek szerint hiába siránkozik sok kritikus afelett, hogy gyakorlatilag a mai trendeknek megfelelő nyámnyila, döntésképtelen fiatalt csinált Straczynski az Acélemberből, a remény és a hősiesség élő megtestesítőjéből, a második nyomatot ugyanúgy elvitték most novemberben. Ráadásul a – számok nélküli – könyvesbolti összesített listán is ez a legjobb képregénykötet, megelőzve az ott még mindig szépen fialó Scott Pilgrim-sorozatot és a Walking Deadeket. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy a Joker HC tiszavirág éltű sikerével ellentétben ez a könyv elég szép fogadtatásra lelt az olvasóközönség körében, már csak az a kérdés, a második kötettel mi lesz a helyzet.

A számok bűvöletében élve a helyzet továbbra sem rózsás. A tavaly – nem túl izmos, sőt, elég gyenge – évhez képest az első 11 hónap eladásai összességében majdnem 6%-ot estek füzetek, és több mint 4%-ot kötetek tekintetében. A teljes mérleg -5,66%-on áll jelenleg. Mivel mostanában már a legtöbb gazdasági szektorban megállt a stagnálás vagy beindult a bővülés, így ez a tendencia kezd egyre komorabb képet festeni. Ám az is megjegyzendő, hogy a szórakoztatóipar más ágazatiban hasonlóan pocsék a helyzet, mintha rajtuk egy jó másfél-két éves csúszással menne végig a válság.
Havi visszatekintésben az idei november 10%-kal rosszabb volt füzetek, de a Walking Deadnek hála 14%-kal jobb kötetek tekintetében.

Ami most érdekesebb, az a kiadók részesedési listája. A DC a jelek szerint tényleg kezdi kiheverni az átszervezése miatti sokkot, és megújult energiákkal vetették bele magukat a kiadásba. Vagyis inkább úgy mondhatnánk, hogy mindent feltettek most a Köpenyes Igazságosztóra, ugyanis egyértelműen a Batman-részleg viszi most a bevételek vagy ötödét, ami lassan a Green lantern-dömpinget is felülmúlja. Morrison hármasának hála a DC novemberben 33/37%-os arányt ért el a piacon (bevétel/példányszám) a Marvel 34/40%-ával szemben. Vagyis igen,kis híján beérte bevételben a nagy vetélytársat, ami elég szép, ahhoz képest, hogy negyed éve még annyira le volt maradva, hogy a három következő kiadóval együtt se nagyon érték el a Marvel részesedésarányait.
Ha figyelembe vesszük, hogy az előző bekezdés szerint a képregénypiac szűkül, így látható, hogy ez azt jelenti, a Marvel bizony komolyan gyengülni kezdett és bár még nem nagyon kell féltenie a piacvezető pozícióját, köszönhetően annak, hogy a DC novemberi sikere egyértelműen egy egyszeri alkalom volt, nem árthat odafigyelniük arra, hogy a konkurencia a jelek szerint kezdi beérni őket. Ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy az Iron Man 2 film sikerét nem sikerült képregényekben kihasználniuk és a Thor-sorozatok is iszonyat gyengén muzsikálnak, vagyis a filmek már nincsenek olyan jótékony hatással, mint az előző években (na igen, talán nem egy rakás elsietett közepes vagy gyenge vackot kellett volna a piacra ontani), tehát nem számíthatnak erre a trükkre, lehet, hamarosan eljön az az időszak, amikor a Disney fejesei náluk is leülnek, hogy megbeszéljék, mégis, mi legyen a szerkesztőségben, ahol szerkesztés jellegű munka vagy hat éve nem folyik.
Mivel a két nagy novemberben a szokásosnál 2/2,5%-kal nagyobb szeletet hasított ki magának a tortából, a kisebb kiadók nyers számai szinte mind romlottak. De náluk amúgy is az az érdekesebb, hogy az egymáshoz viszonyított aránymutatóik hogy állnak.
A novemberi győztes közülük egyértelműen az Image, amin végre meglátszik a Walking Dead sikere, és ami könyvesboltban most még jobban rákapcsolt. Jelen pillanatban elmondható, hogy jóformán Kirkman viszi a cég bevételeit. Ugyanakkor jót tett a Hellboy a Dark Horse-nak, tartották magukat a hónapban, ellentétben az IDW-vel, ami a True Blood esésével együtt menetelget szépen lefelé.
A november két nagy meglepetése a Dynamite, ami megduplázta a bevételeit, hála a Warlord of Mars megkétszereződött bevételének és a Vampirella mérsékelt, de tűrhető fogadtatásának. Érdekes még amúgy, hogy a füzetekkel operáló kisebb képregénykiadók közül náluk van a legkisebb arány a dollár és a példányszám-részesedés között. Nem matekosoknak lefordítva ez annyit tesz, hogy ők adják nagy átlagban a legolcsóbban a füzeteiket/könyveiket. A másik nagy meglepetés az Archaia, ami gyakorlatilag a Mouse Guard HC-val elérte, hogy felkerüljön a top20-as listára, amire amúgy magától ritkán adódik esélye.
Ami a lista maradékát illeti, az a fura helyzet állt elő, hogy bár 0,5% alatt amúgy is nagy szokott lenni a mozgolódás – köszönhetően annak, hogy egyetlen sikeresebb kiadvány azonnal meg tudja nyomni bármelyiküket – most azok, akik általában magasabban szoktak lenni – Zenescope, Tokyopop, stb. - helyet cseréltek az alsó részleggel – Oni, Random, Fantagraphics, stb. De nyers számok tekintetében nem igazán látható nagy különbség köztük, itt gyakran tényleg tized százalékok döntenek csak.

És a cikk végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.