Rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy eredetileg úgy volt, hogy ezt a januári listát cikket meg se írom. Nem azért, mert meguntam vagy mert közbejött valami, és nem is azért, mert túl unalmas, hanem egyszerűen azért, mert egy érdekes körülmény miatt a lista elemzés szempontjából majdnem teljesen használhatatlan. A következő sorok mindössze a „majdnem” miatt születhettek.
Aki rendszeresen olvassa ezt a rovatot, tudja, hogy egyik kedvenc visszatérő vesszőparipám a Marvel marketinges részlegét szidni az újabbnál újabb és egyre félelmetesebben fárasztó hülyeségeik miatt. Úgyhogy most nagy meglepetésre olyasmi jön, ami eddig ritkán: megdicsérem őket. Ugyanis az a brutális felhajtás, amit a Fantasztikus Négyes utolsó száma körül rendeztek, nagyon meghozta az eredményét: az 587. részből 115e példány fogyott. Ilyen számokat nyár, pontosabban az X-Men v3 indulása óta nem lehetett látni. És ennek a farvizén evezve a Future Foundation első száma is minden valószínűség szerint szépen fog majd hozni a Marvel konyhájára. Más kérdés, hogy a sorozat várható 12 számos élettartama során hogyan fognak alakulni majd az eladások. Mert az szinte biztos, hogy az F4 #600 ziccerét a cég semmi szín alatt nem fogja kihagyni.
A dobogó fennmaradó két fokán a szokásos Brightest Dayek vannak, amik elég jó úton haladnak a felé, hogy a DC-nél a lezárásuk után megpróbáljanak áterőltetni egy újabb ilyen stílusú minit.
Ami igazán érdekes januárban, az a negyedik hely. Amely azt bizonyítja, hogy az USA-ban mindmáig akad jó pár ezer elvakult, eszement fanatikus, akik nem hogy képesek pénzt adni a Spawnért, de még addig is hajlandóak elmenni, hogy egyazon számból többet is vegyenek. Annak ellenére, hogy a 200. és az első szám között mindössze annyi különbség van a 18 éves korkülönbséget leszámítva, hogy máshogy nevezik a pokolivadékot, aki az egész füzetet kivehetetlen elrendezésű paneleken végigverekszi egy máig nem egészen tiszta indok miatt (azon túl persze, hogy a Spawn 1993-ban ragadt, ahol csak agyatlanul kellett verekednünk, karakterizálás nem kellett, a történet mint olyan meg a puhányoknak való). Ha hozzávesszük, hogy néhány helyen már elkezdték kigyűjteni, McFarlane melyik oldalakon mely korábbi rajzainak fénymásolatát rakta be ahelyett, hogy dolgozzon is (amely szó jelentésével kb. 15 éve nem egészen van tisztában), könnyen érthető, hogy pár exxxtrém, másfél évtizeddel visszamaradt emberkét leszámítva miért nem kapott ez a szám sehol se 35%-nál magasabb értékelést... és azt is Kirkman bevezető oldalai miatt. (Mondjuk nagy kedvenc volt az, ami úgy indított, hogy „jesszusom, ez tényleg még mindig megy?”)
Ez a kisebb rakás szerencsétlenség a negyedik helyet 65e példánnyal érte el, amit két dolognak köszönhet: tényleg rengetegen nem hiszik el, hogy a Spawn még mindig megy, és már muszáj volt megnézniük, ugyan mit lehet kihozni a háromszavas alapötletből 18 éven át... a másik meg, hogy a Spawn #200-nak volta vagy három tucat variánsa, amit pár rajongó tuti feltankolt magának, hogy teljes legyen a gyűjteménye. Ja, és még jönnek majd plusz variánsok. Hogy tényleg teljesen 1994-ben érezzük magunkat. Lassan visszahívhatnánk Vanilla Ice-t is.
A top10 maradékát mondhatni ismerős címek teszik ki. Avengers v4 és New Avengers v2 – melyek a változatosság kedvéért most helyet cseréltek és az NA zuhant méretesebbet –, Batman és Batman & Robin, plusz egy kis X-Men v3 és Amazing Spider-Man. Érdekes, de az Invincible Iron Man 500. száma szinte semmilyen különösebb érdeklődést nem produkált, szerényen van el a 11. helyen 54e példánnyal. Mondjuk nem is rémlik, hogy kapott volna bármi publicitást az F4 mellett. De az is fura, hogy az Uncanny X-Men visszaelőzte az Uncanny X-Force-ot, méghozzá nagyon. Utóbbi Brubaker Secret Avengerseivel van most egy szinten, amivel amúgy le is zárják az 50e felettiek részlegét a 17. helyen.
Mostanra esetleg már feltűnhetett, hogy mintha hiányozna pár cím, amiket az ember elvárna a lista élén. Mondjuk a két friss Batman, a Dark Knight v2 vagy az Incorporated, esetleg Johns havi sorozatai, a Green Lantern v4 és a Flash v4. A helyzet az, hogy a DC nem adott ki ezekből semmit januárban. Hogy azért, mert késnek (ami Finch Batmanjénél nem lenne meglepő, sőt, az lenne fura, ha decemberig egyáltalán kijönne a hatodik rész), vagy szándékosan, stratégiai okokból fogta vissza őket, jó kérdés. Az viszont tény, hogy általában a január az év egyik legpocsékabb hónapja az USA-ban is eladások terén, miután rengetegen kiköltekezték magukat a nagy karácsonyi rohamban. Így előfordulhat, hogy a DC szándékosan nem dobta ki a nagymenői közül ezt a négyest, hogy később, amikor már az emberek megkapták a fizetésüket és van is pénzük, akkor tudjanak duplázni. Persze akármi is legyen a magyarázat, ez a kunszt olyan pofont adott a statisztikáknak, ami miatt a számokon a végén tényleg csak gyorsan át fogok suhanni, mert statisztikailag elég használhatatlanokká válnak.
Természetesen a fentebbi ok miatt a Marvel söpör top10-ben és top25-ben is (5:4 és 16:8 arányban), és ezúttal egész jól teljesítettek a középmezőny felső harmadában is, a középsőben meg egyenesen tarolnak (az 50. hely környékén van egy hatos sorozatuk), egyedül az alsó fertályában esnek vissza a DC javára. Bár ez akár valami jót is előrevetíthetne a céggel kapcsolatban, sajna a címeik egyenként nem festenek olyan jól, gyakorlatilag az egész cég a 25-50e-s kategórián belül ingadozik. És még mindig nem igazán akad semmi, ami képes lenne önmagában vinni a kiadót. Az Avengersek füzetenként 5-10%-kal menetelnek lefelé, ami durvább, mint a piaci átlag, de még ez is semmi ahhoz képest, amit Rozsomák művel. Ugyanis annak ellenére, hogy a fejesek nemrég megpróbálták erre a karakterre hárítani a megmentésük feladatát, és már olyan hírek is vannak, hogy a következő film a rajongók nyomásának engedelmeskedve nem egy óvodás gyerekmatiné lesz, amiben Hugh Jackman arra tanít, hogy ne menjünk át a piros lámpán, mert az csúnya dolog... a Rozsomák-sorozatok immár másodszorra buknak akkorát, hogy nem csodálkoznék, ha valahol szökőár keletkezett volna a nyomában. Ha emlékeztek még rá, a Wolverine v4 egy viszonylag erős kezdés utána második számra már a középmezőny közepén találta magát, ahonnan azóta sem tudott kimászni. Erre jött tavaly a karácsonyi szezonban az amúgy a céghez képest innovatívan (amúgy meg a szokásos ködösítően) reklámozott Wolverine: The Best There Is, ami nem elég, hogy egyrészt iszonyat hülye cím egy havi sorozatnak, de az első rész olyan kritikai visszhangot kapott, hogy az alkotók valószínűleg azóta is csuklanak. Bár figyelembe véve, hogy a sorozat már most úgy néz ki, színvonalra akár a Marvel All Star Goddamn Batman and Dick Grayson, Age Twelve-ének is minősíthető (ó, igen, ennyire rossz), talán megérdemelten teszik. Természetesen várható módon a második szám egy _kicsit_ rosszabbul teljesített. Ami alatt potom 42%-os esést értünk, le egészen az Ultimate Comics-ok szintjéig – annyira, hogy két ilyen fogja amúgy közre.
De nem csak Rozsomákra jár rá a rúd – mely alatt most nem azt értem, hogy egy szőke diszkópicsát csináltak belőle, aki a celebekről cseverészik a barátnőivel hajvágás közben (amely jelenet, akármilyen sokkoló, része a Best There Is első számának, és nem, a füzet nem alterverzum) –, Fenegyerek újjászületése se érdekelt túl sokakat. A Daredevil: Reborn mini alig 34e füzettel nyitott, gyengébben, mint a Batman Beyond. De nem csak ők képviselnek gyengécske kezdést, a Steel v2-es sorozat is például 20e példányszám alatt indult.
A kicsik közül – ha levesszük a Spawnt - szokott módon a Buffy vezet a kerek 25. helyével és közel 40e eladott példányával. Fogalmam sincs, mihez fog kezdeni a Dark Horse, ha Whedon befejezi, márpedig közeleg már a sorozat vége. Talán ráveszik, hogy legyen kilencedik évad is.
Ötvenedik hely felett helyet kapott még egy Walking Dead is, ami ugyan semennyit sem jött feljebb példányszámokban, de annyira gyatra a lista januárban, hogy ez is elég volt egy 48.-ra. A Dynamite-nak viszont nincs sok oka az örömre, és nem csak azért, mert lecsúszott a dobogóról, hanem mert a Boys jubileumi, 50. száma nem igazán tett csodát az eladásoknál. Nagyon úgy tűnik, a sorozatnak teljesen bebetonozott az olvasóközönsége.
Két újabb Star Wars, egy újabb Spawn (201. szám... 47e-rel lemaradva a 200. mögött... ennyit a nagy csodáról) és egy másik Dynamite-cím, a Vampirella is az utunkba kerül, mire először látjuk meg az IDW-t a listán egy olyan történet első füzetével, ami vagy a világ egyik legjobb, vagy a kiadó legszánalmasabb pénzlehúzó ötlete. Ami miatt jó, hogy Abnett és Lanning is nyakig benne van, márpedig ők aztán tudnak jó sztorikkal előállni, plusz az egésznek az alapját a kissé agyament Zombies vs. Robots világa adja. Ami meg nagyon baljóslatú a dologgal kapcsolatban, hogy már megint egy ócska zombis alapsztori, ráadásul a crossover össze fogja állítólag koherensen kapcsolni a Star Trek, a TransFormers, a G.I.Joe és a Szellemirtók világait... csupa-csupa zombikkal. Utóbbi tényt amúgy erősíti, hogy az IDW, ami élen járt az ész nélküli és oktalan áremelésekben, amik az elmúlt két évben lassan megfojtották az egész ipart (btw, thanks, IDW!), az eseményindító és -zárófüzeteket a már pofátlan 5 dolláros áron kínálják. Mondjuk a maga 16e-vel és a kicsiken belüli nyolcadik helyével nem is vitte túlzásba az eladásokat.
Két érdemibb kisebb kiadó maradt hátra. Az egyik meglepő módon az Avatar, ami megvette és feltámasztotta a Lady Deathet, és érdekes módon minden hagyománnyal szakítva ongoingot kezdett vele. ChaosComicssupportee! minden bizonnyal fájdalmas üvöltés közepette tépte le magáról kedvenc Chaos Comics-os pólóját a hír hallatán. (Aki ezt érti, az hivatalosan is túl régóta forog képregény-honosításos körökben. Aki meg nem... nos, bocs, erről lemaradtatok.)
És hogy hol van a Boom! Studios? Méééélyen, egészen a 128. helyen, ami amellett, hogy a kettő egyik hatványa, egy roppant pocsék hely egy kiadónak a debütálásra a listán, pláne, hogy az Irredeemable-lel, ami azt jelenti, hogy a nagy Stan Lee-hullám a jelek szerint tartott kb. az első számokig. A nevével árult sorozatok ugyanis annyira lent vannak a listán, hogy egy olajfúró ismerősömmel kellett megnézetnem, egyáltalán hova futotta a lendületük... kiderült, 7e füzetre. De nem baj, az Ember nemrég ugyanis nyilvános pályázatban kérte meg a népet, hogy küldjön neki ellopható szuperhősöket, és szerencsére sokan megszánták a szebb napokat is látott legendát és küldenek is neki ellopható szuperhősöket, melyeket amúgy magával Todd McFarlane-nel együtt nyúlnak majd le, hogy fokozódjon a megtiszteltetés. A Boom! meg addig is siránkozhat, különösen, hogy a Zenescope is jobb helyen indított januárban nála.
A könyves listáról csak annyit, hogy megjelent az új Jack of Fables-kötet, és kijött egy új Goon-tpb. Az eladások amúgy annyira alacsonyak voltak, hogy szót se érdemes vesztegetni rájuk.
Könyvesboltokban viszont történt érdekesség, mégpedig hogy a Walking Dead nyúlfarknyi első évadának lecsengése után az eladások is visszaestek. A képregénybolti listán helyezésileg még jól áll az alacsony számok miatt, de a könyvesboltokban az első húszból csak kettő helyen szerepel, míg a Scott Pilgrim továbbra is ott van mind a hat kötetével az első tízben. Még a Superman: Earth One első könyve is stabilan tartja ott magát. De a legnagyobb dobás kétség kívül a második helyezett Hetalia 2, ami idehaza is az amerikaival kb. egy időben jelent meg. A kötet magával rántotta amúgy az első részt is.
A számok, mint írtam, szinte használhatatlanok. Nem elég, hogy a DC nem dobta be négy nagyobb sorozatát sem, de az összehasonlítást nehezíti, hogy a 2009-es december rövidebb volt, és 2010 januárjában lett bepótolva, ami miatt nem csoda, hogy a 2011-es januári eladások több mint 20%-kal estek vissza az előző év azonos időszakához képest. De még rosszabb a helyzet tavaly decemberhez képest, itt már a DC hiánya a ludas a 30/25%-os esésben (példány/dollár).
Ezen a jóval kisebb tortán fura felosztásban osztoznak a kiadók. A Marvel természetesen visszavette a teljes piacvezetői szerepet erre a hónapra, 39/42%-ot tudott felmutatni a DC 26/32-jével szemben. A Spawn sikere ideiglenesen meglódította az Image szekerét, ellensúlyozván a Walking Dead hanyatlását, és egy roppant stabil harmadik helyet eredményezett.
Jól jellemzi amúgy az IDW kapzsiságát, hogy bár szinte ugyanannyi képregényt adott el, mint a Dark Horse, vagyis a példányarány szinte azonos, az IDW bevételi részesedése ugyanerre vetítve majdnem egy százalékkal volt nagyobb a riválisánál. Lefordítva: egy átlagos IDW-kiadvány 25%-kal kerül többe, mint egy Dark Horse. És nem, az IDW-nél nincs több oldal vagy nagyobb formátum, esetleg kevesebb reklám. Simán csak drága. (Mellesleg megjegyzendő, hogy a DC-nél is feltűnően nagy a különbség a két arány számértéke között a dollár javára, vagyis náluk is elég drágán vesztegették a januárban eladott dolgokat, ami eléggé ellentmond annak, hogy tavaly árcsökkentést ígértek.)
A Boom!, annak ellenére, hogy milyen gyatrának tűnik a szereplésük, elég szépen tartja a nála sokkalta erősebbnek látszó Dynamite-ot. A megoldás valószínűleg a gyerekkiadványokban rejlik, és abban, hogy a Dynamite-nak csak pár jobban menő címe van, amúgy a kiadványai nagyja a lista legalsó fertályában kapott helyet. Rajtuk kívül csak a még mindig meglepően erős Eaglemoss és a figurái, illetve a Viz és a mangakötetei értek el 1%-nál nagyobb részesedést bármely kategóriában.
A végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése