A februári amerikai eladási adatok alapján a képregényiparban is előfordulhat, hogy a kicsi menti meg a nagyot... legalábbis statisztikailag. Az ágazat tovább szűkül, melynek mértéke most stagnált, ám ez attól még nem sok jóval kecsegtet. Az év eleji lassulás most igen drasztikusan érezteti a hatását, ennek ellenére a Marvel fejesei megint abba a buta álomba ringathatják magukat, hogy amit csinálnak, az jó... pedig egyre kevésbé az, sőt, lassan egyáltalán nem.

Januárban a lista élének gyengélkedését még a DC nagyágyúinak hiányával lehetett megpróbálni kimagyarázni, amely nézethez én is csatlakoztam, hisz a 2010 év végi trendek alapján ezt tűnt a legnyilvánvalóbbnak. Most viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy az ott tényleg egy időszakos kiugrás volt, mert a februári első számú képregény olyan számmal végzett a csúcson, amelyre az elmúlt 10 évben még nem volt példa... de lehet, ha alaposabban vizsgálnák, még a '97-es krach környékén is sikerült ezt túlszárnyalni.
A Green Lantern v4 aktuális részéről van szó, ami egy 71 és fél ezres értéken állt meg. Alatta nem sokkal a két szokványos Brightest Day található: így a DC ismét csak elvitte a teljes dobogót. Magán a top10-en belül is jól állnak 6:4-es aránnyal, a Batman, Batman & Robin és a Flashpoint kezdete kibérelt nekik további három helyet. A Marvel erre csak a szokásos Avengers-párossal (amik most alig estek), a Fantastic Four (egyelőre) utolsó részével és egy igen érdekes kiadvánnyal, az Amazing Spider-Man 654.1-gyel jutott csak fel az élbolyba.

Mielőtt továbbmennénk, pár szó erről a .1-es számról...
A Marvelnél mostanság egy érdekes dualitás van érvényben. Úgy tesznek, mintha változnának, valahogy mégis minden ugyanolyan marad. Quesada eltávolításával egyelőre semmit se érezni a címeken, nincsenek szerkesztői szintű belenyúlások. Teljesen olyan, mintha eddig se lett volna felső szintű irányítás, és ez a helyzet azóta se változott volna. Kiadói szinten nézve a Marvel továbbra is sodródik az árral és imádkozik, hogy az előnye a DC-vel szemben kitartson. Egyes részlegeknél lehet ugyan tapasztalni változásokat – például a Fantasztikus Négyesnél, Pókembernél vagy az X-eknél – de ezek vagy időszakos eredményeket hoznak, vagy semmilyeneket.
Az „új” ötlet most az, hogy megpróbálnak ismét új olvasókat szerezni. Az egyetlen komoly változás a megközelítésben ezúttal az, hogy nem indítanak egy Ultimate-pótlékot, hogy egy új kontinuitással szerezzenek fanokat, mert végre megtanulták, hogy az ilyen világok, hacsak nem dolgozzák ki őket olyan szinten, mint az alap univerzumot – ami alsó hangon vagy két tucat sorozatot kívánna, amit csak a vakvilágba indítani öngyilkosság-szintű rizikó lenne – legfeljebb néhány évig életképesek magas szinten, utána minden azon múlik, sikerül-e odacsábítani egy alkotót, aki képes fenntartani az érdeklődést. Azonban nem lehet minden egyes alterverzum egy Straczynski-féle Supreme Power...
Tehát maradt az, hogy a patinás sorozatok iránt keltik fel az érdeklődést. A .1-es füzetek kettős célt szolgálnak. Egyrészt tartalmilag kicsit olyanok, mint az Untold Tales-ek, vagyis önmagukban megállják a helyüket és illeszkednek a két szomszédos szám sztorija közé minden különösebb gond nélkül, ám ezeknél az is feltétel most, hogy olyan módon nyújtsanak áttekintést adott címről, hogy az remek kapcsolódási pont legyen azoknak, akik évek/évtizedek óta, vagy akár sohasem olvastak adott karaktertől semmit.
Hogy összesen mennyi lesz, nem tudom, februárban három ilyet jelentettek meg, és egyelőre további nyolc másik van kilátásban. Az egyik a Pókember volt, aminél már-már olyan, mintha tényleg megpróbálnának komolyan elkezdeni építeni Dan Slott munkásságára, hisz a Big Time is szép nagy marketingkampányt kapott. Mégis... folyamatosan olyan érzése van az embernek, hogy bedobnak egy kampányt egy történetre, és amint az elkezdődik, azonnal hagyják is ahelyett, hogy folyamatosan megpróbálnák fenntartani az érdeklődést. Így immár sokadszorra láthattuk, hogy egy reklámozott füzet hirtelen megugrik, a következő hónapban pedig már ezrével, tízezrével esnek az eladásai, mert a Marvel rögtön megy tovább valamelyik másik címre, mintha meg lenne győződve róla, hogy az egyszeri lökés elég lendületet ad majd, hogy a sorozat kitartson évekig. Az ASM 564.1 is ilyen, kapott egy kis reklámot, utána azonban rögtön egy hónapokkal később induló Pók-történetre ugrott a marketinggépezet, nem az 565. részre, hogy igen, ezt is vegyétek... nem, hanem reklámoznak egy négy hónappal későbbit. Szóval sok jóra nem lehet számítani. Különösen, hogy ez a .1-es szám az ASM-en semmi példányszám-emelkedést nem ért el, vagyis továbbra is csak azok veszik a sorozatot, akik eddig is.
De nem jobb a helyzet a többi .1-gyel sem. A Wolverine v4 hatodik száma ugyan jobban ment, mint az 5.1-es, de alig 1600 példánnyal... az Iron Man 500.1 pedig már az 501. szám felett áll, és mindketten 12e-rel lejjebb, mint az 500. rész januárban.
Az egyetlen igazán pozitív dolog, amit eddig el lehet mondani róluk, hogy mivel egy füzetnyi eseményt foglalnak csak magukba és egyelőre sikerült ellenállni a kísértésnek, hogy valamilyen történetnek az első vagy utolsó részét tegyék beléjük, így az alkotók végre kiélhetik magukat és nem kell mindenáron hat füzetre nyújtaniuk egy ötletüket. Az elmúlt években a Marvelnél is jó példák voltak arra, hogy milyen szórakoztató (ami ugye elvileg az egész iparág célja volna, csak valamiért a kiadóknál ez módosult a pénzt szedünk be mindenáron elvre) dolgok sülhetnek el az ilyen egyfüzetesekből, amiket egy ongoingban jelentetnek meg (Pókembernél is ott van pl. a Brand New Day alatti megtorlós füzet, ami az egyik legjobb volt abban az évben). Ezek is ilyenek. Ki tudja, még az is lehet, hogy oly sok év után lesz egy vicces Deadpool-történet egy olyan füzetben,aminek a címében is szerepel Deadpool, és nem mellékszereplőként bukkan fel. Bár tegyük hozzá, ha Way írja, erre az esély kisebb, mint arra, hogy a képregényszakma egyhangúlag visszahívja Chuck Austent, mert hiányoznak neki a remekművei. Vagy mondjuk arra, hogy Brian Bendis egyszer szerényen nyilatkozik arról, hogy milyen jó érzés volt megfogadni a kollégái tanácsát és nem a saját feje után menve átírni a Marvel félszáz éves történelmét. Vagy arra, hogy Dan DiDio bejelenti, hogy talán mégiscsak le kellett volna köszönnie a főszerkesztői posztjáról 2005. után. Vagy arra, hogy e sorok írója egyszer maradéktalanul pozitívan nyilatkozzon akármiről ebben az életben.

Bár a legfelső részen a DC győzött ismét, magát a felső kategóriát magasan a Marvel nyerte, arányra (16:9, és ez most nem a képernyőm dimenzióinak aránya), darabra és bevételre is. Persze utóbbinál lehet, hogy segített, hogy „véletlenül” a felső 50-ből az összes négy dolláros képregény a Marveltől van, a DC ugyanis tényleg betartotta végül az ígéretét, és néhány nagyon ritka, főleg tavalyról átcsúszott kivételtől eltekintve minden 32 (ebből 22 sztori) oldalas képregényének árát levitte három dollárra... mire a Marvel marha okosan fogta magát, és kiterjesztette a drágább képregényeinek sorát, most már az első százban összesen 21 db három dolláros Marvel-képregény van a 36 darab négy dollárossal vagy a még annál is drágábbal szemben. Csak érdekességképp, ez az arányszám a DC-nél most 35:6 az olcsóbbak javára. Természetesen ennek lesz majd nyoma a bevételi részesedésarányon. (Amúgy a DC-nek összesen 11 db három dollárnál drágább kiadványa szerepel csak a teljes 300-as listán, igaz, ebből három darab nyolc dolcsiba kóstált.)
Ez így mind szépen és jól hangzik, csakhogy ennek az egésznek van egy olyan hátulütője, hogy az utolsó oszlop adatai siralmasak. A példányszámokról van szó, amink nem csak az első helyen állnak ramatyul. Érzékletes például, hogy a Walking Dead, aminek a füzetes eladásain a jelek szerint valószínűleg még egy világvége sem változtatna, szinte darabra ugyanúgy áll, mint bármikor az elmúlt években, mégis most ott van a 45. helyen... miközben volt olyan időszak, amikor örülhetett, ha ilyen számokkal benne volt a felső százban. A példányszámok úgy zuhannak, hogy még a határvonalakat felírni is iszonyat. A 18. hellyel már 50e, a 33.-kal 40e, az 52-kel 30e, a 91.-kel pedig 20e alatt vagyunk, de a lista felét is éppen csak elhagyjuk (174. hely), mire a számjegyek száma lecsökken négyre. Gyakorlatilag kijelenthető, hogy ha a 2000-es évek átlagos eladásait nézzük, akkor az egész mostani lista egyetlen hatalmas közép- és alsó mezőny. Ilyenkor nagyon kíváncsi lennék azért egy olyan listára, ami a cégek éves bevételi jelentéseit gyűjti egy grafikonba. A képregényágazatnál van egy olyan baljós előérzetem, hogy mostanában ez a trend igen meredek, és nem biztos, hogy a kapcsolódó árukból és licencelésből befolyó összes bármeddig képes lesz kiegyensúlyozni ezt.

Ahogy fentebb már lelepleztem, a kis kiadók versenyét az Image nyerte a Waling Deaddel. A múlt havi nagy Spawn-mánia most odáig tartott, hogy a 202. rész a 96., a következő pedig a 115. helyen van, ami egy olyan listán, ahol a számok alacsonyabbak, mint valaha, nem éppen egy előkelő pozíció. És igen, egyben azt is jelenti, hogy a sorozat olvasottsága rohamosan fogy.
A második helyen amúgy az IDW új True Blood-kiadványa, a Tainted Love áll, közé és a fentebb említett Spawn közé pedig egy már-már szokványosan egész erősnek mondható Boys fészkelődött be. A Dark Horse így kénytelen volt megelégedni az ötödik hellyel az egyik Star Wars-sorozatának hála.
Ez a négy kiadó aztán kényelmesen elvan a kicsik versenyének első húsz helyén, a homogenitást csak egy Spongyabob-képregény indító száma, az Archie aktuális füzete és a Lady Death ongoing zavarja meg hosszabb távon. A Boom! Comicsszal és a vezető Irredeemable-jével nem is futunk össze egészen az összesített 173. helyig, amivel a fentebbi információk alapján kisakkozható, hogy éppen csak egy hajszállal van a 10e példányos határ felett. Utána már csak ötven hellyel később találkozunk velük a Stan Lee's... sorozatok kapcsán.

A kötetek listájában most némileg jobb a helyzet, mint januárban volt, most vannak használható példányszámok is, igaz, legfeljebb csak az első tíz helyen.
A lista élén a DC nem kicsit túlárazott keményfedelese található, a Batman: The Return of Bruce Wayne című minijének összefoglaló kiadványa, aminek egyetlen pozitívuma, hogy Deluxe kiadás... igaz, egykoron ez a fajta volt az alapvető követelmény a HC-k terén, mielőtt bejöttek volna a pénzlehúzó premiere-ek.
A második helyet az Image roppant sablonos és amúgy eléggé elfelejtett és érdektelenséggel fogadott sorozata, a Morning Glories fogadja el, ami arra a szétkoptatott alapsémára épül, hogy a drága magániskolák vezetősége valójában korrupt és titkos társaságokba tömörülve áskálódnak azon, miként foglalhatnák el a világot a pedellusi nádpálcájuk félelmetes erejével felfegyverkezve (snitt). És persze mindig akad pár diák, aki rájönnek a roppant jól álcázott összeesküvésre, amiért megpróbálják megölni őket.
Bár a sorozat koncepciója némileg más, az alapséma attól még remekül alkalmazható. És hogy mégis miért került ez a második helyre? Természetesen azért, mert a klisés mivolta ellenére sokan gondolták/gondolják úgy, hogy tíz dolcsit simán megér kiadni azért, hogy egyben elolvassák az első történetet, és majd aztán döntsenek arról, érdemes-e további anyagi áldozatot hozni a sztori folytatásának megismeréséért. Az Image-nél amúgy is remekül beválik az a taktika, hogy tíz dollárért adják a legtöbb sorozatuk első gyűjteményes kötetét, ennél jobb stratégia nem is kell a horgásznyelven etetésnek hívott művelethez, amivel simán elérhetik, hogy a nullszaldós vagy enyhén veszteséges első könyv hosszútávon szerezzen annyi plusz olvasót a köteteknél, hogy az végül pozitív hatást érjen el a szériára nézve.
A dobogó harmadik helyén kicsit szokatlanul egy manga áll, valamiért a Narutonál is volt hatása a jubilálásnak, mert az ötvenedik kötet (idehaza jól el vagyunk maradva, mi?) egész szép eladásokat produkált a képregényes szaküzletekben. Alatta nem sokkal egy szép Vertigo-hármas áll a DMZ-Daytripper-Scalped trióval, melyek közé csak egy premiere Nemesis HC #1 ékelődik be. És innen lefelé már elérünk abba a szakaszba, ahol a számok nem igazán segíthetnek sokat.
Viszont így is érdekesség, hogy a listavezető, harminc dolláros HC árát meg sem sikerül közelíteni egészen a 24. helyig, ahol természetesen a Marvel az, aki bedobott egy extra vastag Deadpool: Merc With a Mouth-tpb-t. Valószínűleg abból a logikából kiindulva, hogy ha a sorozat nem kell senkinek, a túlárazott gyűjteményese majd többeket fog. Sajna ez a tömény politikus-logika (értsd: valósághoz semmi köze) még mindig erősen érezteti magát a cégnél. Ugyanakkor azt is gyorsan hozzátenném, hogy a fentebbi szemlélet nem igaz mindenre, sőt, eléggé sok a 14-16 dollár közötti Marvel-tpb a listán, és a HC-ik is nagy átlagban húsz dollárba kóstálnak, ami – premiere vagy nem premiere – kifejezetten jó, sőt, a négy dolcsis füzeteik viszonylatában kész baráti ár. Vagyis az új kiadások esetében lassan megint megéri köteteket venni a Marveltől, mert nem áll fenn az a helyzet, hogy az amúgy olcsóságukért kedvelt tpb-k drágábbak, mint a füzetek külön.

Mióta a Diamond is vezet pontos statisztikákat, kicsit árnyaltabban lehet látni a képet a piacról, ugyanakkor még mindig felmerülhet a Top300 vizsgálatának létjogosultsága, hisz mégis ez az a szegmens, ami meghatározza gyakorlatilag a komplett piacot. Erre a bevezetőre majd a számháborúk kapcsán lesz szükség.
A kiadók részesedésarányát a gyenge felhozatalban ismét a Marvel nyerte, a DC-n továbbra is érződik a két új Batman hiánya. A Marvel a teljes torta 40,5/45%-át vitte el (bevétel/példányszám), a DC-nél ez a szám 28/31,5%, vagyis igen jelentős lemaradásban van. A Marvel mostani eredményeihez egyrészt a nevetséges borítóárú füzetei, másrészt az olcsó kötetei is hozzájárultak, míg a DC most sem tudott semmi igazán komoly nagyágyút előhúzni, vagy amit igen, az is az időszaknak megfelelően gyengén teljesített.
A Walking Dead (időszakos?) kifutásával az Image lejjebb csúszott, bár így is sikerült egy hajszállal megőriznie a harmadik helyét a Dark Horse előtt, ami bevételben amúgy öt századszázalékra megközelítette – példányban messze elmarad, de a Dark Horse-nál megszokott, hogy a kötetei drágák. Az IDW tartotta a helyét, a Dynamite azonban most valamiért nagyon feltört, 25%-kal jobban teljesített önmagához képest, mint januárban. A Boom! továbbra is tartja a helyét, mögötte azonban kis meglepetésre a Viz mellett az Avatar is elérte a bűvös 1%-ot a bevételekből. Ha tippelnem kellene, a Lady Death ongoinghoz lehet köze (ami miatt ChaosComicsSupportee! szemöldöke még mindig rángatózhat).
Ezek az arányok szépek és jók, főleg a Marvel számára, csak hát nem mindegy, hogy minek az arányai, ugye. A ritka pocsék január után a trend természetesen emelkedő az idei naptári évre nézve, hisz már önmagában a Green Lantern v4 visszatérése komolyan húzza a számokat felfelé. Így füzeteken az év első hónapjához képest 20/21%-os, köteteken 14/8%-os (itt nagyon meglátszik a Marvel árcsökkentése), összességében pedig 18/20%-os javulást ért el a piac. Sajna azonban 2010 februárjával összehasonlítva a számok nem olyan szépek, teljes piac szintjén összesen 1%-os bevételnövekedés és 2%-os példányszám-csökkenés tapasztalható, amiből az első 300 füzet/kötet mindkét téren mínuszt mutat. Ebből jön az, amire már a cikk bevezetőjében utaltam, hogy a februári listát azok a kiadványok szépítik, amik rajta sincsenek: az igazán kicsik, amikről még az USA-ban is alig hallott valaki, hát még itt, az óceán túlfelén. Ám még ők se változtatnak azon a tényen, hogy a példányszámok igenis folyamatosan esnek, vagyis a vásárlókör szűkül. Hol kevésbé, hol jobban, de szűkül. Amely trendet lassan meg kell törniük valamivel, mert a mostani számok siralmasabbak, mint az elmúlt 10 évben bármikor... de lehet, hogy még nagyobb időintervallumra nézve.

A végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.