A márciusi amerikai képregény-eladási lista kapcsán az első gondolatom az volt, hogy két tippem bejött korábbról, egy viszont nem. A gond az, hogy ebben a felállásban ez a hír nem sok jóval kecsegtet. De akkor most részletesebben.

Ahogy azt sejteni lehetett, a Future Foundation, vagy ahogy a füzetborítón nevezik, az FF első száma hozta az F4 (átmenetileg) utolsó részének eladásait, és 114e példánnyal a lista élén végzett. De nagyon az élén végzett. Majdnem negyvenezer példánnyal veri a második helyezettet, ami egyben a harmadik helyezett is, ugyanis egy Green Lantern v4-páros csücsül a dobogó fennmaradó fokain.
A DC amúgy az eddigi trendjeit tartva nagyon erős a felső tízben, hét helyet halászott itt össze magának. A Zöld Lámpás mellett, akinek a sorozata amúgy – talán a közelgő film hatására – enyhe emelkedő tendenciát mutat, a kétheti, ámde lassan véget érő Brightest Day (ami után tuti lesz még ilyen mini, ha ez ilyen jól ment) és a Bőregér-részleg képviseli a kiadót. Utóbbinál meglepő módon két Batman Inc. is kijött, mintha csak arra hajtana a sorozat, hogy behozza a lemaradását az első két szám között tátongó lyuk miatt. A harmadik Batman-cím a Dark Knight v2, aminek természetesen nem tett jót a potom negyed éves kihagyás az első szám után (meg az, hogy David Finch továbbra sem egy író, hanem egy rajzoló), így már csak laza 71e füzetes eladást tudott produkálni... igaz, ez így is 5-6 ezerrel magasabb, mint az Inc. eladásai.
A Dark Knight v2 kapcsán amúgy bejelentették, hogy a sorozat mégsem havi megjelenésű lesz, hanem kéthavi. Természetesen mi, olvasók már vagyunk annyira értelmesek és tapasztaltak, hogy tudjuk, valójában ezzel azt akarják közölni, hogy csoda lesz, ha idén kijön még kettőnél több füzet ebből a címből, az pedig még nagyobb, ha Finch valami csoda folytán nem unja el a negyedik füzet után és adja át valaki másnak előbb az írást, majd a rajzolást is (szigorúan szellemnév alatt, hogy még mindig vele lehessen reklámozni a sorozatot), de hát engedjük meg nekik, hogy elhiggyék, elhittük a hitegetésüket. Hi(he)tetlen.
A top10 Marvel-részlegét, akármilyen hihetetlen, de nem Brian Bendis egymaga képviseli. Sőt, most csak egy sorozata jutott be oda, az Avengers v4, ami időközben elhatározta, hogy az egyszer őt megverő New Avengers v2-t végre a helyére rakja és megmarad ő a vezető Marvel-sorozat. Ennek következtében az NA v2 10. része rögtön lejjebb is ment a 13. helyig, a két sorozat között pedig jó 6e olvasónyi vagy 10%-nyi különbség van, kinek hogy érzékletesebb.
A harmadik legjobb Marvel-cím pedig a Fear Itself címre keresztelt, idei most-minden-mindörökre-megváltozik-és-olyan-események-következnek-be-hogy-azt-húsz-év-múlva-is-emlegetni-fogják-az-olvasók-de-bizony-olyan-komoly-lesz-hogy-ilyet-még-sose-láttatok-és-itt-komolyan-sorsok-fognak-az-idők-végezetéig-eldőlni jellegű eseményének a felvezető egyrészese lett. Habár valószínűleg a Marvel maga sem tudja, hogy most ebből a sztoriból mit is kellene kihozniuk, és eléggé bizonytalan, hogy bármilyen hosszú távú következményei lennének úgy, hogy nem maga a nagy Bendis írja azt személyesen, sőt, még kreatív konzultánsként sincs ott, ergo valószínűleg neki kell majd magára vállalni azt a fárasztó feladatot, hogy egy 168 füzetes megacrossover keretében visszacsinálja mindazt, amit a hozzá nem értő, botor munkatársai tönkretesznek itt neki a 2024-re tervezett jubileumi számra írt történetével kapcsolatosan, amelynek a terveit már akkor lefektette és részletesen kidolgozta, hogy életében először kézbe vett 4 évesen egy Marvel-füzetet. A sztori ennek ellenére mégis kapott – szokás szerint – egy teljesen jellegtelen, ám eléggé erőszakos marketingkampányt, ahol bemutattak néhány nagyon érdekes karaktertervet, amely alapján a nagy ötlet az, hogy pár C-listát alakot meg még néhány ismertebb egyént átalakítanak egy God of War-szereplővé... de végső soron csak egy újabb lufinak ígérkezik eddig. Habár ki tudja. Lehet, hogy végre úgy, hogy nem kell Bendishez alkalmazkodni, és Loeb és Millar se érnek rá tanácsokat osztogatni, valami olvasható is kisül belőle.

A top10-ből éppen csak lecsúszott Mark Millar legújabb sikerszériája, a Kick-Ass 2 a második füzettel. Ez a tény nem azt jelenti, hogy az amerikaiak kezdték el hirtelen értékelni az Icon-féle kiadványokat, amelyek eddig is legfeljebb egy erős középmezőnyre voltak alkalmasak, hanem azt, hogy a mainstream szuperhősös sorozatokat vásárlók száma annyira lecsökkent, hogy egy iconos sorozat hirtelen az élmezőnyben találta magát. Alig megelőzve amúgy a végül egészen stabilnak kikiáltható Green Lantern Corps v2-őt, ami a Blackest Night óta bekövetkező esését nagyon szépen megfékezte és bebetonozta magát a közép-felső kategóriába. Még a fentebb említett New Avengerst is megverte most.
A következő helyek meglehetős változatosságot mutatnak, ám nem térek ki mindegyikre, az a korszak már elmúlt a listaösszesítéseim történetében. A két legérdekesebb dologról ejtenék inkább pár szót.
Az első, hogy a jelek szerint végül, ha valószínűleg nem is a kiadótól elvárt mértékkel és zajjal, de igenis jó ötlet volt egyetlen stabil íróra bízni az Amazing Spider-Mant, ám itt is az ötlet igazán zseniális része az volt, hogy Dan Slott volt ez az író, aki az elmúlt hosszú-hosszú években az egyik legalulértékeltebb tehetség volt a mainstream amerikai képregényiparban. Habár a sorozat folyton ingadozik a gyakorinak mondható (kétheti) megjelenései miatt, és szinte bárhová beeshet az 55-65e közé eső skálán, mégis, most már lassan kijelenthető lesz talán, hogy a fluktuáció ellenére Slott elérte, hogy az ASM úgy maradjon benne mindig ugyanebben a tartományban, hogy körülötte tényleg minden csak lefelé menetel (jelenleg egyedül a Green Lantern tűnik csak kivételnek ez alól). Márciusban például őbendissége New Avengersét mindössze háromszáz füzet választotta el az ASM 656. számától.
A második érdekesség az az, hogy... nem, nem a Venom v2 az, amiben az is fura, hogy a kismilliárd minije mellett tényleg csak egy sorozat volt ezen kívül, ami sima Venom címen ment, de az még inkább, hogy 2011-ben tényleg akad 55e ember, akit komolyan érdekel egy olyan Marvel-sorozat, aminek a címszereplője a legkilencvenesebb Pókember-ellenség, aki csak létezik... szóval az, hogy az IDW dobbantott egy olyat, hogy 100-as feletti index lett a vége. Ami azt jelenti, hogy ez a bizonyos füzet több példányban ment el, mint a Batman 708. száma. Úgy, hogy egy hét éve szándékosan pihenőre küldött, jóval több, mint félszáz éves karakterről van most szó, a legismertebb kaidzsuról, a Szörnyek királyáról, Godzsiráról, vagy ahogy Nyugaton jobban ismerik, Godzilláról. Akinek az új képregénysorozatát az IDW természetesen négy dollárért adja, mert a három dolláros árról ők az indulásuk óta legfeljebb csak legendákban hallottak. A jelek szerint nem tanultak abból, hogy az amúgy a maga pénzlenyúzó mivolta ellenére is viszonylag érdekes alapötletű Infestation címre hallgató crossoverüket alig két hónapja nyírták ki menthetetlenül az idióta árazásukkal. És persze még ők panaszkodnak, hogy nem mennek a licencelt cuccok, pedig milyen népszerű címekről van szó. Talán nem kéne egy minimálbér felét elkérni darabjáért.
Amúgy ha már esések, valahol úgy érzem, muszáj megemlítenem, hogy James Justice Robinson Justice League of Justice Americája már ott tart, hogy a Legacy kivételével az összes X-sorozat veri, de lassan az is beelőzi.
Habár rajtam kívül Maniac az, aki még szokta biztosan figyelni a listát és ír is vele kapcsolatban, furamód nem nagyon emlékszem, hogy láttam volna ujjongani az Ultimate-részleg átmeneti megerősödésén, pedig példányszámra és arányra is sikerült komoly emelkedést elérni a Death of Spider-Man című történettel, aminél valószínűleg senki se nagyon hiszi el, hogy megölik Pókembert (amihez talán köze van annak, hogy bemutatták a történet után debütáló, új ruháját...). Pedig a sorozat pár rész alatt 50%-os emelkedést ért el, ami kifejezetten szép eredmény olyasvalamitől, ami gyakorlatilag egy kihalófélben lévő, de még erőlködő részleg vezércímének szerepét tölti be. Ugyanakkor hozzátenném, hogy a meglepően pozitív kritikai visszhangot kapó Ultimate X ezzel szemben nagyon komolyan bukdácsol lefelé, habár ehhez talán több köze van Loeb és Art Adams félelmetes lassúságának, amivel lassan elérik, hogy a széria kiszámíthatatlanabb legyen, mint az All Star Goddamn Batman and Dick Grayson, Age Twelve volt. Vagy lassan írhatom az előbb említett ASGBADGAT folytatását, a Dark Knight: Boy Wondert, aminek a legelső része eddig van negyed éves csúszásban, és a DC mondani se mer már semmit, hogy mikor fog kijönni belőle bármi.
Habár nincs benne semmi érdemleges, mégis olyan aranyos a 45. és az 50. hely közötti rész: Wonder Woman-Hulk-Incredible Hulks-Action Comics-Wonder Woman-Hulk. Ezek annyira egy rakáson vannak így, hogy öröm nézni. Azt már viszont nem, hogy 32e környékén.

A kis kiadók versenyének győzteséről már volt szó fentebb, a True Blood után az IDW a Godzillával megint képes volt – talán ismételten csak egy röpke időre – az élre törni. A következő két hely viszont természetesen az Image-é, méghozzá két Walking Deaddel. Utánuk pedig, immár a 100. helyen túl, a Dark Horse és a Dynamite valami kegyetlen harcba kezdenek a 19e példányos sávban. A Sötét Ló egy Dollhouse-történettel indít, amire a Dinamit egy Warlord of Marsszal és egy Boysszal kontráz (igen, a Boys gyengébb a John Carternél, ami még talán valami reménnyel is kecsegtethet a klasszikus sci-fi kedvelőinek), amit a DH két Star Warsszal fejel meg. A valamikor még előkelő helyen álló True Blood csak utánuk jön már, éppen csak benne van a másik erős Kirkman-sorozattal, az Invincible-lel együtt a tízes éllistában.
Habár a Vampirella v5 érezhetően gyengül, mégis látványosan jobban tartja magát, mint a Spawn, aminél most egy éves elmaradást próbálnak a jelek szerint behozni azzal, hogy havonta két részt adnak ki, habár egyiket se veszi nagyon senki. Bár kétségtelenül jobban megy, mint a hogyan-másoljuk-le-Venomot-immáron-huszadszorra-is-és-adjuk-el-tök-új-karakternek című sorozat, amit már a Spawn is ver.
A Boom! Studios egykoron szétajnározott sorozata, az Irredeemable immáron teljesen kifulladtnak tekinthető, az elnyújtás menthetetlenül betette neki a kaput, de a Stan Lee nevével reklámozott történetek is úgy mennek, ahogy manapság elvárható egy Stan Lee nevével ellátott történettől: abszolúte sehogy. Az egyetlen mentsvárukat most egy újabb licencképregény jelenti, a Hellraiser első része, ami jellegében már inkább hasonlít azokra a sorozatokra, amikkel a Boom! elindult, és viszonylag tűrhető, 14e körüli példányszámot mutatott. Az Avatar legjobbja például, Alan Moore Neonomiconja alig 11e példánnyal vegetálgat a 177. helyen.

Kötetek terén nem történt semmi. Az első hely is olyan alacsony példányszámot tud felmutatni, hogy egyszerűen nincs értelme fejtegetni a listát. Az Unwritten harmadik kötete jött az élre, a Batman & Robin első kötetének puhafedeles változata lett a második, és egy iconos GN, a Takio a harmadik. Ami említendő talán, hogy a Walking Deadnek immár nyoma sincs, és hogy valamiért kiadták Loeb és Bachalo Witching Hourjét Showcase-formátumban.

Bár a DC a top10-ből hét helyet vitt el, az első százból már negyven cím se az övé. Mivel a lista alapvetően eléggé szoros (egy-két száz füzetek döntöttek néha 3-4 helyezésről), ez visszahat a kiadók közötti részesedésarányából is. Mivel immár a két top Batman-cím is visszajött, és Zöld Lámpásokból is duplázott, kijelenthetjük, hogy a múlt év végi nagy emelkedés csak egy átmeneti kiugrás volt, és a Marvel továbbra is magasan őrzi a piacvezető helyét. Egészen konkrétan 40/45%-kal (bevétel/példányszám), vagyis a tovább folytatódó középmezőnyös kiadványhalmozásával kezdi átvenni az uralmat a piac fele felett.
A kicsik versenyéből a Dark Horse márciusban gyakorlatilag kiszállt, a küzdelem az IDW és az Image között zajlott. Bár utóbbinál nem volt se jubileum, se Walking Dead, az IDW top sorozatainak visszaesése annyira éreztette a hatását, hogy végül esélye se volt az Image ellen, az 5,5/5%-ra verte az IDW 5/4%-át (ami egyben megint szépen mutatja a két kiadó átlagárai közti különbséget). A Dark Horse erre egy gyenge 4/3%-ot tudott csak felmutatni. Ugyanakkor nem volt mitől tartania, a Dynamite és a Boom! se tudtak előrelépést elérni, sőt, a Marvel előrenyomulása miatt a számok náluk is drasztikusan csökkenni látszanak. (Ennek ellenére a kiadványaik majdnem ugyanúgy mennek, persze.) Ez a jelenség az oka annak, hogy az amúgy lassan-lassan visszakapaszkodó Avatar megint lecsúszott az egy százalékosok sorából (0,04%-kal csúszott le), és ismételten a Viz Media az utolsó, ami még bejutott oda.
Bár a Marvel kiszorítósdija látszólag szépen hoz a cégnek nyers számok tekintetében a baljós kilátások tovább folytatódnak. Pozitív számokat csak az előző havi listával való összehasonlításban láthatunk, de ez nem meglepő, elvégre a 2011. februári lista annyira pocsék volt, amire minden eddigi feljegyzés szerint az elmúlt legalább 15 évben még nem volt példa. Így nem volt nehéz füzeteken 17/19, köteteken pedig 14/18, összességében pedig 16/19%-os bővülést elérni. (Ez amúgy jól példázza, hogy az elmúlt két hónapban mennyire jelentéktelenné vált a képregényboltokban a kötetek eladása, a mozgásuk semmiben sem hat a végeredményre.)
Az igazán elszomorító a tavaly márciusihoz képesti állás. Habár az első 300 füzet és kötet −7,5%-os esést mutat, az alsó részleg megint húz ezen, így a füzetek −2,5/+1 és a kötetek −10/−16,5/-ból végül egy −5/−0,8%-os szűkülés jön csak ki. Ami olyan brutális mértékű áremelést szemléltek a képregénypiacon, amire még valószínűleg nem nagyon volt példa a kilencvenes években sem. Az első száz füzet harmada kerül három dollárnál többe, ebből egy cím kötődik az IDW-hez, kettő a DC-hez, harminc(!) pedig a Marvelhez. Sőt, a háromszázas lista ötöde (61 füzet) drága Marvel-képregényekből áll, ezzel szemben a DC-től összesen nyolc ilyet találni (IDW-től 19-et, Image-től 5-öt, a Dark Horse meg jó ideje a középutat követi, és szinte minden jobban menő kiadványa három és fél dollár).
Március lévén újabb negyedévet zártunk le, ez viszont teljes egészében romlást mutat, még bevételi téren is. A kötetek hatása itt is teljességgel elhanyagolható, a füzetek számai tükröződnek a végeredményben, ami bizony egy nem túl biztató −8/−8,5%. Ó, és mivel említették ezt nekem: ez a negyedéves zárás esetünkben második üzleti negyedéves (vagy üzleti féléves) zárásnak minősül, ugyanis Magyarországgal ellentétben az USA-ban az üzleti év október elsejével indul.
Hogy ebből sok jó nem fog kisülni, az előre látható. Az amerikai képregényipar jelenleg gyorsabban szűkül, mint az építőiparon kívül szinte bármi a nemrég lezajlott gazdasági válság kitörése után. Bár fura ezt a tünetegyüttest látni itt, abban az ágazatban, ami a válságot simán átvészelte évi néhány százalékos lemorzsolódással, az most inkább a kérdés, hogy mihez fognak kezdeni ezzel. Immár egyre biztosabban kijelenthető, hogy a Marvelnek kell annak lennie, ami kihúzza az ágazatot ebből a kátyúból, ugyanakkor nem igazán látni a cégen a hajlandóságot erre, amíg a kapcsolt termékek (főleg a filmek most) megfelelő mértékben hoznak a konyhára. Ugyanakkor kérdés, hogy miként lehet majd hosszú távon úgy képregényes árukat eladni, hogy nincs is már mögöttük képregény, mert eltűnt a piacról.

S a cikk végére a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.