Ki van itt?

Oldalainkat 518 vendég és 0 tag böngészi

Igazából néha tényleg érezni a hátrányát annak, hogy egy hónapos késéssel értesül az ember egy eladási lista alakulásáról, habár az inkább ilyenkor, év végén tud kicsit bosszantó lenni. Ugyanis akármennyire pocsék volt a 2011-es év első fele-háromnegyede, annyira kezd bekeményíteni a tengerentúlon a két nagy kiadó – meg valamennyire azért a kisebbek is.
A 2011. októberi eladási adatoknál nem érdemes húzni az időt hosszas felvezetéssel vagy a legvégére tartogatni a nagy hírt, hanem most, rögtön az elején túlesünk rajta: a DC e hónapban (ismét) elverte a Marvelt. Nagyon. És a nagyon alatt nem öt százalékos különbségeket kell érteni, hanem húszat.

Hogy mivel érte ezt el? Valószínűleg köze lehet ahhoz, hogy az első húsz helyezettből tizenhét a DC-é. Igen, a felső húsz 85%-át elvitték, de a felső száz címből is elég nyomasztó fölényt harácsoltak össze, ugyanis onnan hatvan kiadványt ez a kiadó jelentetett meg.
Persze már megtanulhattuk bőven, hogy maga a helyezés sokszor semmit sem ér, és még akár egy 300 feletti index is nagyon jól mutathat egy kiadvány sorában, ha egyszer az mondjuk összességében nem ért nyolcvanezer példányt sem. (Bár ez most egy szándékosan túlzó példa volt, mert valójában egy ilyen felállás azt jelentené, hogy a Batmanből vagy Detective Comicsból harmincezer példányt se tudtak eladni.)
Ám ebből a szempontból sem érheti panasz a DC-t és a mostani listát, ugyanis a kiadó valahogy - és szinte érthetetlen, hogy - megcsinálta azt a csodát, hogy bár a top sorozatai estek ugyan (a Batman és a JLA keveset, Action Comics kicsit többet), de a felső-középkategóriában stagnálás, a közép és közép-alsó kategóriában pedig nagyon kevés kivétellel növekedés volt tapasztalható. Igen, tucatjával vannak sorozatok, ahol a második számok vevőközönsége nagyobb volt, mint az elsőé. Ez megint egy elég komoly rúgás a Marvelbe, aminél csak az utóbbi időszakban vagy három felső kategóriába szánt sorozat szenvedett el kriminális mértékű zuhanást elsőről második számra. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy szinte általános és örök érvényű tendencia, hogy a szórakoztatóiparban a AAA kategóriájú mozifilmeket és videojátékokat leszámítva egy sorozatnak mindig az első része az, ami kiemelkedően jól teljesít a többihez képest – persze azért lehet ellenpéldákat mondani klasszikusoknál is (a japán kult-anime, az NGE pl. kifejezetten pocsék nézettséggel indított, ami a sztori előrehaladtával mászott fel, hogy aztán a legvégén világszintű jelenséggé nője ki magát).
Nehéz választani, miről írjak elsőként, mert ugyan adna magát a listabéli sorrend, vannak azért bizonyos összefonódások és képregénycsaládok, amikről meg egyben kellene szólni. Lássuk, mi sül ki belőle.

Bár a Batman volt az, ami csúcsot döntött és megverte a DCnU-t elindító JLA v5-öt, utóbbinál azért közrejátszott, hogy a valódi eladási száma megoszlott két hónap között, az augusztusi listán az első napos(!) eladásai jelentek meg. A valós szám igazából 216e felett volt. Ez az, ami most az egyik legnagyobb arányú esést szenvedte el, nagyobbat az Action Comicsnál. Ebből persze lehetne következtetéseket levonni, ám most mindenkit óva intenék ettől, és nem csak azért, mert relatíve elég új még mindig ez az egész. Hanem azért, mert az idei évet nézve az, hogy egy 200e közeli (vagy a JLA esetében a fölötti) indítású sorozat képtelen stabilan megfogni ekkora embermennyiséget, az teljesen normális. Erre meglehetősen hosszú ideje Batman képes csak igazából. A JLA és az Action Comics esése semmit sem mutat a történetek minőségéből (igazság szerint JLA esetében inkább Jim Lee rajzait emelik még mindig ki, az Action Comics meg talán a legkomolyabb értékű pontszámokat zsebeli be kritikusoknál, mégse törvényszerű, hogy teszem azt egy évig maradnak top10-ben, láttunk már ultrazseniális sorozatokat első sztorinál elvérezni – lásd marveles S.W.O.R.D.).
JLA harmincezer feletti esése vagy sem, tény, hogy a DC-nél Johns most pontosan azt a szerepet tölti be, mint Brian Michael Bendis hat éve a Marvelnél: neki kellene pénzügyi szempontból elvinni a céget a hátán, ő az, akinek a sorozatait minőségtől függetlenül veszik. (Ami alatt nem azt értem most, hogy gyengéket ír, hanem azt, hogy a munkája színvonala kb. 2006-tól kezdődően finoman szólva is erősen hullámzó.) Így nem csoda, hogy a másik két sorozata, a Green Lantern v5 és a Flash v5 is 100e feletti lett, ott pihengetnek a 4-5. helyeken. Utóbbinál amúgy még mindig okolható a sikerért a Flashpoint háttérszele, mert előtte, ismerjük be, sok minden volt a sorozat, csak érdekes vagy izgalmas nem.
Fentebb esett szó Batmanről, csak éppen arról nem, hogyan szuperáltak a sorozatai. Nos, egyelőre megint ő tűnik a nyertesnek a nagy DC-n belüli képregénycsaládok versenyében, bár ebben nagy segítség neki, hogy több kiadvány tartozik a gothami bőregérhez, mint a Ligához és Supermanhez együttvéve. Nos, a legfelső kategóriából egyértelműen a Batman v2 szenvedte el a legkisebb esést, 10% alatt van, 172e-re hozta magát. A másodlagos címe, a Detective Comics már azon címek között van, amik emelkedtek. A harmadlagos, a Batman: The Dark Knight (ami most vagy v2 vagy v3, erről lehetne egy félelmetesen kocka, nagyon hosszú és a bolygó népessége 99,9999%-ának szemében totálisan lényegtelen és érdektelen vitát nyitni...) természetesen a gyengébben teljesítő címek között van. Ugyanakkor egyszerűen nem hiszem, hogy ettől a sorozattól valójában bárki, beleértve a vevőit is, bármit elvárna azon túl, hogy még egy rókabőr a Denevéremberről egy kvázi közönségkedvenc rajzoló nevével a borítón.
A korábbi elsődleges, mára negyedleges Batman-sorozat eközben erősen próbálkozik legalább a sima Batman mögé felkapaszkodni jelentőségben, a Batman & Robin ugyanis megint a jobban teljesítők közé tartozik, és ilyen ütemmel már novemberben le fogja hagyni a Dark Knightot. A Batgirl-Batwoman páros hasonlót művel, Simone sorozata igazából lefelé megy – és várhatóan fog is –, a Batwoman ezzel szemben megint csak az erősödők közé tartozik. Köztük is helycsere várható tehát a következő havi listán.
Ugyanakkor egy megjegyzés: utóbbi párosnál a Batgirl visszavihető cím, vagyis 10%-kal kisebb szám szerepel itt a valóságos adatnál. Ehhez pedig kapcsolódik még egy valóságtorzító tény, mégpedig hogy a múlt hónapban levont 10%-okat az ehhez hasonló visszavihető címeknél a Diamond most a második számok adatainál részben jóváírta, vagyis most van egy olyan szórásunk, amiben a listán szereplő eladási számoknál -10 – +5%-os eltérés is előfordulhat. Ez főleg a 13-90. helyek között kisebb-nagyobb tömbökben elméletileg komoly sorrendcseréket okozhat, így emiatt (is) próbálom inkább a viszonylagos (kb. a lista melyik részén található), mintsem a szám szerinti (mi van alatta vagy felette) pozíciók alapján értékelni a dolgokat. Ami igazából biztosnak tekinthető, az kb. az első 12 hely.

A felső tízben hét 100e feletti cím van, ami amúgy furamód megegyezik azzal, ami szeptemberben lett volna a normális (hat hely volt azon a listán, plusz a JLA is ide számolható inkább), csakhogy most volt egy kis csere, ugyanis a Dark Knight kiesésével a Marvelnek kellett betöltenie ezt a helyet, hogy egy újabb első számmal próbálkozzon a DC jelenleg megállíthatatlannak tűnő úthengere ellen. Az alany most a Hulk, az író pedig Jason Aaron, akinek ugyan voltak komoly mélypontjai – konkrétan két hatalmas buktája két Rozsomák-címmel, amik igazából így visszatekintve inkább annak voltak köszönhetőek, hogy a karakter önállóan már egy ideje nem tekinthető elég erősnek –, ám a Schismmel most sikerült visszatérnie a potenciális nagyok közé. Érdekes döntés, hogy Aaron, aki amúgy most az X-részleg egyik vezető írója lesz Rozsomák csapatcímével (aminek az önálló sorozataival ellentétben most elég jó esélyei lesznek a megmaradásra és a sikerre) egyben átveszi a Hulk fővonalát Parkertől. Az Incredible Hulk v4 első száma mondjuk hozott is némi sikert, hisz 100e feletti eladásaival a legmagasabb példányszámban eladott Marvel-sorozatnak bizonyult októberben. Igaz, ebben közrejátszott a hatféle variáns borító, köztük a Marvel új ötletével, ami művészi mivoltában akarja szimbolizálni a marketingesek és valószínűleg lassan a szerkesztők kreativitásának jelenlegi csúcsát: azt, amire csapatuk hosszas gondolkodás után maximálisan képes.
A Marvel egyes kiadványai tök üres borítóval jelennek meg.
Mármint egy szál logó, plusz Marvel-logó és alkotók, meg esetleg vonalkód, amúgy nagy fehérség. A semmi. Négy dollárért.
Ez az, amire a Marvel egységesség címén képes, és ami egyre nagyobb részüket kezdi jelképezni: a teljes, sivár, jellegtelen, ötlettelen üresség. A semmi.
És ami a legszebb, nem ez az első eset. Az üres borítók igazából már 2008. környékétől fel-felbukkantak variánsként, és már akkor se örvendtek valami marha nagy népszerűségnek, ám a jelek szerint továbbra is ez az egyetlen dolog, amivel elő tudnak állni. És nehéz megmondani, hogy ez jobb vagy rosszabb-e, mint a Deadpool-variánsok voltak a hatvanadik olyan borító után.
A fenti kis tiráda igazából csak arra akart rámutatni, hogy a Hulk ugyan valószínűleg nem fog valami élsorozat lenni, ám az, hogy egy új szériába ennyien belevágtak, azzal kecsegtet, hogy az eddigi alsó-közép részből akár egy X-Menhez közeli valami is lehet belőle, pláne, ha Aaron írása tovább kapja ezeket a kiemelkedő kritikákat. És ha már Aaron, a másik első száma, a fentebb említett Wolverine and the X-Men rögtön a Hulk mögött végzett, de már a 100e-s részleg alatt. Ehhez még hozzácsapjuk a Fear Itself végét, és...

No és most egy kicsit fékezzünk. Szóval a Fear Itself befejező része. Most egy kicsit próbáljunk túllépni az esemény kaotikusságán és Secret Invasionhöz hasonló módon tapasztalható laza összeszedettségén a többi címmel. Meg azon is, hogy a Marvel-események gerincsorozatainak végei hajlamosak csalódást okozni az olvasóknak (a másik oldalon meg a DC-nél a fő események gerincei többnyire csak töltelékek, és tie-inekben megy le az igazi történet... szóval ott meg a megtévesztés megy ezerrel). Nem, itt most arra a tényre hívnám fel a figyelmet, hogy a Marvel szerkesztősége – és most igazából lényegtelen, hogy a szerkesztők, a marketing, a terjesztés vagy a felső vezetés – megdobta az egyik legalattomosabb, legundorítóbb dolgot, amit én ezeknek a cikkeknek az írása óta láttam... az utolsó rész árát egy dollárral megemelték. Az utolsó részét. Mert tudták, hogy aki addig kibírta valahogy a történetet, az meg fogja venni a végét, hiszen máskülönben a hat előző megvásárlása teljesen értelmetlenné válna. Így nyugodtan lehúzhattak még egy bőrt róluk. Persze lehet azzal védeni őket, hogy duplaszám volt. Hogy ekkora oldalszámnál már lehet oka az öt dolláros borítóárnak (amúgy senki se ezen az áron vásárol képregényfüzetet, aki ennyit ad alapárként érte, az egy orbitális balek – és ebbe beletartozik a tengerentúli vásárlás is).
De nem. A megemelt oldalszámhoz egy tonna plusz reklám tartozott. A füzet előállításának fajlagos költsége a duplázás ellenére minimálisan se emelkedett. Lehetőségük lett volna tenni egy gesztust az egyre fogyatkozó olvasótáboruknak egy olyan piaci klímában, ahol a konkurencia egy huszárvágással kezdi kivégezni őket, és ahol a rajongóik egyre tetemesebb része kezd átpártolni, ám ők inkább a mellett döntöttek, hogy még egyszer megfejik a már vákuumszivattyúval megdolgozott tehenet, még egy bőrt leszaggatnak az olvasókról. Nem érdekli már őket az, hogy ezzel simán alávághatnak egy csomó kiadványuknak, és több hasonló húzásuk miatt egyre többen kezdenek elfordulni tőlük. (Amik közé tartozik, hogy a tavaly beígért árcsökkentést szépen elsimlizték, sőt, egy ideig még bővítették is a drága füzetek palettáját – bár ezt a tendenciát Alonso kinevezése óta lassacskán kezdik megfordítani, és már a köteteiken sincs rajta az érthetetlen plusz öt-tíz dolláros többlet.) Nem, ők bíztak a stabilnak tűnő piacvezetői helyükben, hisz a DC rengeteg egyéb hülyesége miatt abból a kiadóból még többen ábrándultak ki. És amikor a konkurencia felismerte ezt és bevállalta az egyik legkockázatosabb döntését, a Marvelnél továbbra se tettek semmit, hanem ültek a babérjaikon abban bízva, hogy az elsőségük bármi ellenére meg tud maradni. És amikor megtörténik a baj, mit csinálnak? Tűzoltás, kapkodás. A Fear Itself ennek csak egy része ugyanis.
Van itt egy másik komolyabb bejelentés, ami a Marvel lassúságát és ötlettelenségét mutatja. Mégpedig a digitális terjesztés témaköre.
A DCnU-nál a reklámkampány időszakában párszor felhívtam a figyelmet arra, hogy bármilyen jók legyenek ezek a listás számok, sose ez volt a lényeg a DC szempontjából. Hanem a nulla napos digitális terjesztés széles körű bevezetése. Amivel egyes híresztelések alapján (digitális terjesztésről nem kötelesek a kiadók részletes beszámolót adni, és nem is teszik) a DC szeptemberben – egyetlen hónappal – megnégyszerezte az addigi teljes évi digitális képregényforgalmat. Ezen a tényen mindenki merengjen el most egy picit.
A Marvel a reklámfázisban persze próbálkozott valamivel. Az Ultimate-részleg második újraindítása kapcsán bejelentették, hogy az ottani kiadványok is átveszik a zéró napos digitális terjesztés sémáját, ez lett volna a tesztüzem. Majd megérkezett a fenti hír, erre néhány nappal később a Marvel kiadott egy sajtónyilatkozatot, hogy jövőre minden soroztuk elérhetővé válik a megjelenés napján digitálisan. Ismételten csak utánoznak, lereagálnak, nincs megint mögötte semmi innováció, ötlet, újítás. És komolyan csodálkoznak, hogy a DC két hónap alatt ronggyá alázta őket.

A kicsik közül nem meglepő módon tovább vezet a Buffy kilencedik évada, ami mögött annyira nem volt messze a két októberi Walking Dead-füzet. Ők hárman a nagy DC-henger ellenére bejutottak a felső százba. Az IDW TMNT-je továbbra is elég stabilnak mutatkozik – látszik, hogy az eredeti alkotó viszi és nem valami kontár, aki életében nem találkozott az alapanyaggal, mint a Godzilla-sorozatoknál –, és az ígéretesnek mondható crossoverük a DC-vel, a Star trek/Legion of Super-Heroes is szépen nyitott. De hogy ne csak szépet és jót mondjunk róluk: az IDW bejelentette már az Infestation 2-t is, aminél nem csak az a baj, hogy kilóg a lóláb, hanem hogy az messziről bűzlik. Ennyire átlátszóan könnyű pénzt csak a Marvel akart egyszer szerezni a Civil War: House of M című, kitalálható minőségű kiadványával.
A Dynamite-nál a Boys visszaelőzte a Trónok harcát, ami 20%-ot vesztett az első számhoz képest. Ez alapvetően nem rossz eladás, csak hát ugye a Boys már gyakorlatilag évek óta megingathatatlan. Olyan a Dynamite-nek, mint a Walking Dead az Image-nek.
Az Avatar megint fel tudott mászni egy kicsit 10e fölé egy új ongoinggal, a Stitcheddel. Ami igazából Garth Ennis egyik újabb művészeti maszturbációja, ami amúgy annyiban különbözik az előző avataros sorozatától, a Crossedtól, hogy ez Afganisztánban játszódik – minden más ugyanaz. Na jó, meg hogy itt nem kereszt alakú vörhenyes zombik gyilkolnak ész nélkül, hanem zsákvászonba csomagolt zombik ölnek ész nélkül. Mindez egy „nagy sikert aratott” kisfilm alapján, amit véletlenül szintén Ennis készített, és amely nagy sikert a legutóbbi SDCC szerencsétlen közönsége jelentette, akiknek egyszer csak az orra elé tolták azt egy kijelzőn.

Nagyon szívesen írnék bármit hosszabban a kötetlistáról, de az a nagy helyzet, hogy a jelek szerint a képregénykötetek szépen lassacskán kezdenek kikopni a szakboltokból. Hogy a vásárlók a könyvesboltokba mennek inkább vagy ennyire tolódnak digitálisba, nehéz megmondani. Bizonyos jelek alapján a képregénykiadók inkább kötetekben látják a nagy lehetőségeket, ami az előbbi felvetés felé vinne minket.
A Diamond-féle listán nincs is igazán komoly eladás semmiből. A Flashpoint elég gyorsan kidobott HC-ja ugyan feljebb ment 5e-nél, és az Arkham Cityhez készített mini gyűjteménye se teljesített annyira rosszul a maga több mint négyezrével, plusz köztük ott volt egy szinte elmaradhatatlan Walking Dead (a hetes HC), ám alattuk már szépen, apránként fogyatkozunk, és nem is igazán találunk semmi érdekeset azon a tényen túl, hogy bár a Marvel árat csökkentett, mégis, egy ugyanannyi oldalas Marvel-tpb és egy DC-hc között kemény három dollár a különbség. És aki gyűjti ezeket, azért tudja, hogy nyomdászatilag elég szép különbség van a kettő között. Bár a Marvel jó ideje nem tud jól teljesíteni könyves részen. Könyvesbolti toplistán is sokkal gyakrabban látni DC-kiadványt, mint Marvelt.
És ha már szóba került: a BookScan szokásos soványka húszas listáját ismételten a Sailor Moon évfordulós speciális kiadásának amerikai változata vezeti. És annyira nem lepődnék meg, ha egy ideig még ezen a listán maradna valahol. Tudom, hogy a HálóZsák egy nyugatiakra specializálódott oldal, így a közönség ízlése is inkább azok felé tendálhat, de nem tudjátok elképzelni, milyen iszonyatos igény volt már a tengerentúlon erre a sorozatra (az anime ötödik évadjáról, az egész sorozat legzseniálisabbjáról, a Starsról nem is szólva, amit soha nem adtak le ott se szinkronosan, se eredeti nyelven).
A Sailor Moon mögött a gigantikus sikerű Blankets alkotójának, Craig Thompsonnak szinte emberölésre alkalmas méretű új könyve, a Habibi tör fel rendesen. Ez az a kiadvány, aminél nem csodálkoznék, ha novemberben (lehet, csak átmenetileg a karácsonyi roham előtt) lenyomná Uszagiékat. Utána a szokványos Narutót és Walking Deadet leszámítva – itt is a hetes HC bukkan fel – megint csak szép manga-uralom van, melyet megint Walking Dead tör meg. Októberben elkezdték ugye a tv-sorozat második évadának reklámkampányát, ennek eredménye egy szép kis helyezés az első Compendiumnak (első 48 rész egy kötetben), meg persze a továbbra is bagóért vesztegetett és tavaly embertelen mennyiségben kinyomott első tpb-nek.
Ha esetleg valakit érdekel, Frank Miller Holy Terrorja csak a Diamond listáján van jelen, kb. 1e példánnyi eladással a 76. helyen. Miller számára még mindig az lenne a legjobb forgatókönyv, ha ez a... „munkája” szépen és gyorsan eltűnne a feledés jótékony homályában, mint a hasonlóan kemény bukást elszenvedő Joker HC Azzarellótól. (Hogy az is mennyire félelmetesen... semmilyen volt...)

A ki-mennyire-kapzsi részleget most átugorjuk. A DC-nél továbbra is csak az négy ongoing, plusz egy új Batman-mini esik a drágább kategóriába, a Marvelnél meg majdnem pontosan fele-fele az arány a drágább és a négy dollár alatti címek között. A töbieket nem igazán éri meg felsorolni, mert pont ugyanaz a helyzet, mint az előző hónapban. Úgy néz ki, a kiadók árstratégiája egy-két extrém esetet leszámítva (lásd a fenti Fear Itself-es kirohanást) beállt az év hátralévő részére.

A számoknál továbbra is az a nagy hír, amivel a cikket kezdtem. A DC lenyomta a Marvelt (az ICv2-n a cikkben nemes egyszerűséggel úgy fogalmaznak, hogy szétmorzsolta). Az eladásokból 42,5% lett az övék, a példányszámok tekintetében meg több mint a piac felét(!) elvitték októberben. Ez utóbbira még a Marvel sem volt halovány emlékeim szerint képes ebben az ezredben. A Marvel amúgy erre egy 29/30%-kal felelt (bevétel/példányszám), ami megint mutatja, hogy átlagosan sokkal magasabban árazzák a termékeiket (és itt nem jön ki a köteteik drágább mivolta, mert annyira keveset adnak el azokból összességében).
A három „nagy kicsi” forgása tovább halad. Ugyanakkor volt Walking Dead-előzetes, szóval sejthető, melyikük nyerte. A Buffy meg továbbra is besegít a Star Warsoknak, így a második hely sem kétséges. A harmadikra meg nem marad sok jelölt.
Alattuk a Dynamite nem hagyott sok esélyt a Boom! Studiosnak, ami továbbra is az Irredeemable-ből próbál megélni. Őalattuk egyedül az Eaglemoss tudott megint csak bejutni 1% fölé, utána már olyan kiadó sincs, aki legalább eladásilag összehozta ezt (bár az Avatar most csak két századdal maradt el ettől a határtól). Vicces amúgy látni, hogy továbbra is csak a Bongó Comics és az Aspen az a kicsik között, ahol a példányszám aránya nagyobb a bevételnél (vagyis akiknek alacsonyabb a kiadványaik átlagára a teljes piacénál).

A füzetek feltörése nem hagyott alább, a DC-nél tapasztalható általános emelkedés plusz a többi kisebb tényező összesen közel hét százaléknyi növekedést ért el az előző hónaphoz képest (bár ennek a nagyját még mindig egyedül a DC adta). A kötetek gyengélkedése sem maradt abba, bevételben hét, példányra tizenegy százalékot estek. Ám a DC erejének hála az összesített eredmény még mindig pluszban van, 2,5/5,5% környékén.
Tavaly októberhez nézve a fentiek mind-mind érvényesek maradnak, csak sokkal, sokkal durvább számokkal, melyek vége egy kombinált 12/26%-os növekedés. Ez is mutatja, hogy milyen hihetetlen vásárlóerőt vont el a könyvektől a DC akciója.
Az idei teljes évi számokat 2010 hasonló időszakával összevetve most először láthatunk pozitív eredményeket az összesítésben. Bevételben ugyan még mindig elmaradnak majdnem két egész százalékkal a tavalyi első tíz hónap eredményeitől, példányszámra azonban a kötetek 12 százalékos gyengélkedése ellenére elérték a kemény fél százalékos növekedést. Innen látszik, hogy tavaly erős Marvel-dominancia volt, több eladás kevesebb bevételt generált.

A cikk végi szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.

Hozzászólások  

# Balakin 2011-11-23 11:50
Csak átkozni tudom a Marvel marketingeseit, mert bár a DC nagyon nyomul, én személy szerint egyáltalán nem vagyok megelégedve a felhozatallal, szerintem a MArvel címek (eltekintve a förtelmes Fear itselftől) jobbak. Mondjuk annak örülök, hogy a kevesebb példányszámban elkelt címek jönnek felfele mivel azok közt volt egy-két meglepetés, amikről nem gondoltam volna, hogy jól sülnek el.
# Blue S 2011-11-23 16:57
A DC valóban odavágott a Marvelnek, bár egy újraindult univerzumban hosszútávon rengeteg buktató van. Nem ártana a Marvelnek is újítania, de nem kéne lemásolnia a DC példáját, egyszerűen olyan történetek kellenek, amik még hitelesebbé teszik az eladandó füzeteket. Régen is ez volt a Marvel erőssége. Új hősök is kellenének és a régiek közül párat el lehetne végleg temetni. Szegény Fekete Párducnak hányadik sorozatát lövik le? 5-6? A népszerűtlen karakterek közül 2-3 feláldozásával biztos ütős kis sztorikat lehetne alkotni. A meglévőkre pedig jobban oda kellenne figyelni. Az újraindított F4 nagyon jól indult, de most megint 50 ezer alatt van. A Fenegyerek sem váltotta meg a világot, 39 ezer körül van. Követhetőbb, összefüggőbb univerzummal ismét az élre állhatna a kiadó.
# Balakin 2011-11-23 19:48
Igazából én pont az ellenkezőjét gondolom. Eddig is tök jól megvolt mindenki magában. DD legjobb éráiban sem szorult másokra, amikor meg bevontak mindenkit(Shadowland) abból lett a katasztrófa. Az új DD sorozat szerintem baromi jó, nem az író tehet róla ha nem veszik, nagyon élvezetes kis olvasmány.
Igazából én tök meg vagyok elégedve a Marvellel sztori szempontból, amióta Bendis írja az Avengerst tökre bejön. Csak ez a Fear Itself nem kellett volna, baromi nagy csalódás volt.
Inkább a marketingeseknek kéne kitalálniuk valamit ami nagyobb médiaszenzáció mint a ".1" címek (ugye ott is fenáll az mint mai most a DC-nél, hogy innen nyugodtan bárki elkezdheti olvasni mert nem maradt le semmiről, azért hoztam fel a .1-t).
# talgaby 2011-12-11 20:00
Lassan jönnek a novemberi listával kapcsolatos hírek is. A BookScan már kidobta, egy akkora titánok harcát nyomott a Sailor Moon és a Walking Dead, hogy gyakorlatilag esélye se volt más keletinek vagy nyugatinak mellettük, egyedül a Batman Nöel és a Habibi tudta úgy-ahogy állni a sarat. Ezen kívül a Diamond bedobta eddig a legnagyobb hírt az évben. Vicces lesz ennek az évnek a teljes áttekintése.
Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta