2011. meglehetősen hektikus évnek bizonyult az észak-amerikai képregénykiadóknak. Egészen nyár végéig úgy tűnt, hogy a teljes ágazat az elmúlt tíz év legnagyobb mélypontját fogja elérni, aminek okait elég sokféleképp lehet értelmezni. Lehet beszélni a médium haldoklásáról, hogy a papír alapú képregények kora kezd lejárni, hogy az emberek belefáradtak már a havonta ismétlődő hitegetésekbe, mely szerint adott füzetben minden végleg és örökre és visszafordíthatatlanul és most tényleg megváltozik, majd mégsem.
És lehet úgy értelmezni, hogy mivel 2011-ben nem volt egyetlen nagy esemény (vagy óriás crossover, más néven event) sem, így biztos azért nem vették a füzeteket. Ez legalábbis a Marvel értelmezése, akik rögtön ki is találták még valószínűleg ugyanezen értekezleten, hogy akkor csinálnak egy nagy eseményt, amire majd odafigyelnek. Ez azonban nem a tavalyi év témája.

Az már sokkal inkább, hogy miként értelmezte a DC az átlagos fogyásokat, illetve hogy ott miként reagáltak erre. Azt már jó ideje tudjuk, hogy az egyik első lépésük még jóval régebben az volt, hogy az anyavállalat utasítására lecserélték a vezetőségüket, illetve átcsoportosították a szerkesztőséget. DiDio távozott a kreatív munkáktól, a veterán szakmabeli, Bob Harras pedig elfoglalta a főszerkesztői székét. A valódi irányítást azonban nem az ő kezébe adták, hanem a kreatív igazgatóéba, Geoff Johnséba, akinek az elmúlt néhány évben a munkája színvonala ugyan esett, cserébe azonban a vásárlócsalogató ereje folyamatosan nőtt. Addig a pontig, hogy már úgy tűnt, egy teljesen jellegtelen és unalmas sorozatot is el lehet adni a nevével. Ez a próbálkozás ugyan nem volt olyan sikeres, mint elvárták volna tőle, ám remek apropót adott arra, hogy meglépjék az igazán komoly döntésüket: a DC nyár végén (az amúgy szintén Johns által írt Green Lantern-sorozatok kivételével) minden címének történetét lezárta, és szeptemberben DCnU/New 52 címmel teljesen újraindította a saját univerzumát. Meg mégsem. A kivitelezés kissé felemás lett, mert egyes karakterek/sorozatok tényleg totális átváltozáson mentek át (néhányuk sajnos „ultimatizálódott”, ami abban merült ki, hogy jelleme kimerült a nagyon keménykedősben, mindig akciózik, de az igazi karakterrajza ráfér egy fél cetlire... nagy betűkkel), páran inkább csak egy új történetfolyamba csöppentek, egyeseknél pedig mintha mi se történt volna.
A kivitelezés felemás volt, a fogadtatás azonban nem. Az olvasók rákaptak a csalira, az 52 első szám eladásai – az elmúlt évek számaihoz képest – az egekbe szöktek, és még októberben is minden szép volt, hisz a második számok közül akadt bőven olyan, amelyek túlszárnyalta az elsőt. A lendület utána ugyan alábbhagyott, ám a tény megmaradt: az új DC sikeres volt, annyira, hogy két hónapra még a kiadók közötti csatát is meg tudta nyerni.

Mindezt egészen ékesen mutatja a 2011-es teljes eladási toplista. A DC kiadványai a felső száz kerek 70%-át viszik el, a maradék pedig teljes egészében a Marvelé. Az Igazságliga egészen kényelmesen trónol a 2011-es lista élén, igaz a Batman végül nem maradt el olyan sokkal mögötte. A dobogó harmadik fokára az Action Comics v2 első része jutott.
A fentihez hozzátartozik, hogy ez a lista a teljes évi összesített eladásokat mutatja adott füzetre. Ezért lehet a JLA v5 ennyire magasan az élen, hiába volt kisebb szám mellette az augusztusi listán, mint a rá következő hónapban a Batman v2 első részénél.

Ami még lényeges elem a DC-vel kapcsolatban, az az, hogy a New 52 az új stratégiájuknak egy részét képezte csupán. A képregények ugyanis eddig leginkább két fő kategóriába csoportosultak eladás szempontjából: füzetek és kötetek. (Kötetek lehetnek a füzetes történetek egybegyűjtött változatai, plusz jó pár cím akad, ami eleve ebben a formában jelenik meg). Előbbit jóformán csak erre szakosodott üzletekben lehet kapni, utóbbi azonban a képregényüzletek mellett a könyvesboltokban, könyváruházakban és ezek webshopjaiban is fellelhetőek. A 2000-es évek egyik legszembetűnőbb trendje volt, hogy az amerikai képregénykiadók elkezdtek agresszíven és nagy tömegben köteteket nyomni, amely lépés akkor hatalmas sikernek bizonyult és új életet lehelt a piacba. Mára ez ott tart, hogy rengeteg olvasó leszokott a füzetekről és szándékosan kivárja a kötetes megjelenést, ami viszont visszahat a füzetek eladásaira, ami pedig visszagyűrűzik a kötetekre. Ez a spirál jelenleg ott tart, hogy a könyvek eladásai évi két számjegynyi százalékot esnek. A hatást erősíti, hogy a kiadók egy része – különösen a Marvel – eleinte ezt árnöveléssel próbálta kompenzálni. Ami pont a Marvel esetében öngyilkosságnak bizonyult, mert szép lassan kiszorult az első helyről és a DC átvette az uralmat a könyvpiac felett – bár az elsősége egyelőre marginális.
A DC ezért szeptembertől egy számukra újnak mondható, bár már évek óta létező alternatív terjesztési forma után nyúlt: a teljes választékát a megjelenés napjától elérhetővé tette digitális formátumban. Az első héten borító-, utána jelentősen csökkentett áron. A kísérlet a maga módján nagy sikert aratott. Ugyan a papír alapú eladásoknak még a közelében sincsenek a digitális terjesztés számai, és olyan átütő sikert se értek el vele, mint a füzetekkel – melyet jól szemléltet, hogy míg augusztusban közel száz címmel összesen 2,3 millió példánnyi eladást produkáltak, szeptemberben ez a szám 68 kiadvánnyal közel 3,4 millióra nőtt – a kiadó üzleti részlegének vezetője szerint a digitális eladások így is némileg várakozásaikon felül teljesítettek. Amely várakozások eredetileg arra irányultak, hogy az új terjesztési közeggel sikerül jelentősen növelniük a pozíciójukat és érdemi bevételnövekedést érnek el. (Mivel egyes pletykák alapján a DC csak a szeptemberi digitális eladásaival megnégyszerezte az addigi teljes évi digitális forgalmat, így sejthető, hogy milyen komoly vásárlóközönség bukkant fel az ajtajukban szinte mondhatni a semmiből.) A DC tehát nyitott egy újabb frontot és erőteljesen megpróbál előrenyomulni rajta.

A Marvel Comics, az USA legnagyobb képregénykiadó vállalata eközben kifelé a teljes tunyaság jeleit mutatta. És a kapkodásét. A Marvel különös hozzáállását remekül jellemzi egy nyár végi-ősz eleji példa. A DCnU kezdete előtt, amikor az esemény még az erős reklámozás stádiumában volt – és amikor már tudható volt a DC új digitális terjesztési stratégiája – a Marvel bejelentette, hogy a közelgő nagy Ultimate univerzum-béli újraindítása után megjelenő Ultimate Comics-os címeit hozzáférhetővé teszi a digitális vásárlók előtt a nulladik napon. Ez egyfajta kísérlet lett volna náluk, egy kissé felemás megoldás, amivel próbálnak a haladás látszatát kelteni, ám mégsem a teljes készletükkel, csak pár periférián elhelyezkedő címmel. Majd amikor eljött a szeptember és a fórumok elkezdtek zsongani a DC sikereiről, közte a meglepően jó digitális eladásokkal, a Marvel pár napra rá egy rögtönzött sajtóközleményben tudatta mindenkivel, hogy néhány hónapon belül a teljes készlete megvásárolható lesz a nulladik napon digitálisan. Ami sajnos nem tudta leplezni a korábbi nyilatkozataik fényében a tényt, hogy utólagosan, kapkodva reagáltak a konkurenciára.
És nem csak ebben. A DC újraindítása környékén a semmiből felröppent az úgynevezett Point One elképzelésük is. Ez egy már korábban létező fogalom volt a cégnél, így jelölték a sorozataiknál azokat a – szokványos menetrenden kívül kiadott – részeket, melyek esetében azt a kifejezett parancsot adták az alkotóknak, hogy a füzet segítségével egy teljesen új, a világot sem ismerő olvasó is képbe jöhessen a sorozat történéseivel és bekapcsolódhasson az eseményekbe. Ebből a kezdeményezésből a New 52 megjelenése után nem sokkal egy „esemény” született, ami egy megnövelt oldalszámú és félig ingyen terjesztett különszám segítségével megpróbálta úgymond újraindítani a Marvel-univerzumot. De csak próbálta. A próbálkozás nem aratott osztatlan sikert, így a hatásai közel sem érvényesültek olyan mértékben, mint azt eredetileg elképzelhették. (Akár úgy is mondhatnánk, hogy az égvilágon semmi hatása nem volt egészen eddig.)
A Marvel tehát bizonyos szempontból szenvedett 2011-ben, másrészt viszont egészen kényelmesen elüldögélt a babérjain. Az eladásai végig stabilnak mondhatóak voltak (havi tízmillió dolláros bevétel környékén mozogtak), a piacvezetői pozíciója is csak két hónapra dőlt meg – igaz, abból az egyikben nagyon arcpirítóan kikapott a DC-től.

A végeredmény a két nagy között mégse változott igazán. Ennek oka abban keresendő, hogy hiába volt a DC-nek olyan kiváló utolsó negyedéve, ha egyszer az első kettő szinte katasztrofális volt. Hiszen pont az akkori szörnyű teljesítménye sarkallta arra az elkeseredettnek tűnő lépésre, hogy nem egy-két, hanem minden sorozatát megpróbálja első számok által felhúzni.
Mindez végül arra vezetett, hogy a Marvel bevétel tekintetében 37-31%-ra verte el a riválisát, példányszámoknál pedig 41-36%-ra. Ami egyben azt is megmutatja, hogy a Marvel kiadványainak átlagos ára némileg magasabb volt, mint a DC-é.

A kisebb kiadók (ami alatt általában a Marvel-DC pároson kívüli részt szokás érteni) összteljesítménye eléggé stagnáló volt. Bár a két nagy, ennek okán a teljes piac is egész évben egy érdekes hullámvasúton ült, a kicsik eközben végig egy kb. egymillió példányszámos sávban mozogtak.
Kibontva már nem ennyire egységes a kép. A kicsik között akad ugyanis három „nagy”: a Dark Horse, Image és IDW hármasa, akik már jó ideje egy érdekes rotációs játékot játszanak egymással, aminek az a lényege, hogy jóformán nincs két olyan egymást követő hónap, ahol ugyanolyan sorrendben állnának a részesedési listán. Mindhármunknak megvannak a maguk nagyágyúi (Star Wars és Buffy, Walking Dead illetve Teenage Mutant Ninja Turtles és True Blood) és az időszakos fellángolásai. Akár úgy is mondhatnánk, hogy ha levesszük a havi listákról a Marvelt és a DC-t, bizonyos szemszögből egy elég izgalmas csata képe alakul ki előttünk, aminek sosincs igazán győztese, mert a végeredmény valahogy mindig ugyanaz. Már persze ha akad olyan, akinek egy statisztika ugrálása képes izgalmas lenni (és ha a rengeteg fantáziasportra és sportmenedzser-szimulátorra gondolunk, bizony szép számmal akadnak ilyenek).
A kicsik között végső soron a Walking Dead könyvpiaci úthengere döntött. Az, hogy az év legelején, de különösen a november-decemberi időszakban az Image iszonyatos mennyiséget tudott eladni ebből a szériából, így bevétel/példányszám arányosan 5,27/4,71%-ot szakított ki magának a tortából. A másik kettő között csak egy hajszál döntött az IDW javára, két század százalékkal előzte meg a 4,71%-nyi bevételi részesedésű Dark Horse-ot. Mögöttük pedig továbbra is feltörekvő, ámde még nem igazán kihívó státusban ragadt a Dynamite Entertainment, ami 2010-hez hasonlóan félúton van valahol a kicsik triásza és a tényleg picinek mondható (1% körüli vagy még alacsonyabb részesedéssel bíró) kiadók – például a Boom! Studios, Avatar, Zenescope Entertainment, Aspen LLT, Archie, Top Shelf és a többi - között. A kiadó időnként képes összeszedni magát és már-már megközelíteni a triászt, máskor pedig még az összesített hatodik helyet se képes megfogni. Másrészt a Dynamite az egyetlen, aki az évi top 1000-be képes volt a Marvel-DC-Image-IDW-Dark Horse tengelyen kívül füzetet juttatni, vagyis a potenciál láthatóan megvan benne.

A számok tehát így önmagukban nem olyan vészesek, különösen ha az egész éves teljesítményt egyben nézzük. A gond a trendekben van. 2011-ben a képregénypiac legnagyobb gondja ugyanaz volt, mint az előző három évben: az olvasószám fogyása. A decemberi lista miatt immáron kijelenthető, hogy nem létezik olyan sorozat, nem tudnak előállni olyasmivel, ami képes lenne akár már középtávon megragadni egy nagyobb közönség figyelmét. Emiatt minden, de minden egyes sorozat idővel egyre kevesebb és kevesebb vevőre talál. Ez ellen a kicsik általában úgy védekeznek, hogy a termésük döntő hányada minikből, egy részes történetekből és könyvekből áll, a Marvel és a DC azonban a történelme miatt nem engedheti meg magának ezt. Ők ketten tavaly szinte presztízskérdést csináltak abból, hogy a megjelenő kiadványaik sorszámának összege melyiküknél a nagyobb (ennek voltak köszönhetőek a Marvel részéről a nem kicsit izzadtságszagú „900. számok” vagy számos sorozatuk visszaszámozása). Így ők más eszközökkel próbálnak harcba szállni.
A leggyakoribb mostanság az „eventezés”, vagyis amikor egy bizonyos történetet kiemelnek és reklámozás illetve időnként szerkesztési szempontok szerint is megpróbálnak valami naggyá, izgalmassá varázsolni. Pókembernél például 2009. óta gyakori volt, hogy egy amúgy teljesen hétköznapi történetet világrengető, mindent megváltoztató eseménynek próbáltak beállítani, ám az olvasók hamar rájöttek, hogy csak vakították őket. Ám akadtak itt mini „nagy események”, mint a World War Hulks – Fall of the Hulks páros, amik egy kiadványcsaládon belül akarták alkalmazni a Polgárháború-szerű események során bevetett receptet. Ezek eredménye általában felemásra sikeredett: néha kritikailag dicsérték őket, eladások tekintetében viszont volt, hogy még egyetlen hónapra sem tudták 10%-kal emelni az eladásokat.
A másik módszer a visszaszámozások szöges ellentéte, az újraindítás, vagyis az első számok ereje. Amit nem ritkán 3-8 variáns borító is meg szokott támogatni. Ezekkel általában azért csínján bánnak, mert Marvel és DC esetén egyre ritkábban ugranak be ennek. Persze a New 52 ennek éppen tökéletesen ellentmond, ám az egyszerre volt az újraindítás és a nagy események keveréke, egy olyan elegy, amit egyszer el lehet játszani. Másképp kifejezve: évekre előre ellőtték minden „első részes” muníciójukat. (Persze ettől még jönnek ott is új sorozatok, csak nem a felső kategóriákban.) A ezt ennyire nem vitte túlzásba egyedül nyáron volt egy kisebb hullám náluk új szériák tekintetében. Ekkor még a nagy DC-hullám előtt megpróbáltak néhány újraindítással – melyek közül a Captain America v6 volt talán a leglátványosabb, különösen azok után, hogy előtte néhány hónappal számozták csak vissza 600-ra a v5-ös szériát -, ám ezek száma összességében egyáltalán nem lépte túl a megszokott mennyiséget.
Minden fenti trükk ellenére a helyzet alig vagy sehogyan sem akart javulni. Az év során egyre csak nőtt a fogyást elszenvedő sorozatok száma, a növekvő példányszámúaké pedig drasztikusan lecsökkent év vége felé. (A stagnáló és a friss szériák léte miatt az előző két kijelentés közel sem szükségszerűen egymásból következő.) Ha csak a decembert néznénk, ott egyenesen siralmas volna a helyzet: a Diamond 300-as listájának közel 80%-as esett (kis híján milliós példányszámvesztés volt novemberhez képest a piacon).

Erre a gondra eddig nem nagyon sikerült megoldást találni, márpedig a helyzet lassacskán kezd eljutni arra a pontra, hogy komolyan veszélybe sodorjon kiadókat, kicsiket és nagyokat egyaránt. Jelen pillanatban úgy fest, a tengerentúliak a digitális terjesztést tartják a legjobb megoldásnak. Nem arról van szó, hogy át akarnak állni a papírról, hanem inkább harmadik terjesztési módozatként tekintenek erre a füzetek és a kötetek mellett. Ez a forma eddig több kisebb kiadónál élt már (a Dark Horse például kifejezetten elöl jár már ebben), ám amíg a nagyok be nem csatlakoztak, inkább csak érdekességnek volt tekinthető.
A DC megváltoztatta ezt és robbanásszerű növekedésnek indította a digitális képregényterjesztést. Annak eladásai (és bevételei) ugyan még nagyon messze elmaradnak a papír alapú társaikétól, vagyis nem ettől fognak megmenekülni jövőre a kiadók, ám jelen pillanatban úgy tűnik, a digitalizálás járható és komoly potenciálokkal rendelkező terjesztési forma lehet. Akár középtávon is. Persze a kérdés még mindig a Marvelen áll. Azon a kiadón, ami már többször nekirugaszkodott a digitális képregények terjesztésének, ám mindig egy sajátságos, házilag készített recept alapján. Melyek sorra megbuktak. Meglehet ez fogta vissza eddig a DC-t, ahol azóta rájöttek, lehet ezt okosabban is csinálni.
Ugyanakkor hiába volt a DC átmenetileg piacvezető, jelen pillanatban az a helyzet, hogy a teljes észak-amerikai képregénypiac mutatói majdnem teljes mértékben kiszámolhatóak úgy, hogy a Marvel statisztikáit beszorozzuk egy konstans számmal: még mindig inkább rajtuk áll, mi lesz a képregénypiacon. Így bármennyire is nagynak tűnjenek a DC újfajta terjesztési álmai, előfordulhat, hogy a Marvel bénázása miatt életképtelennek bizonyulnak hosszú távon. Vagy épp ellenkezőleg, rátalálnak egy olyan formára, amiben náluk lehet az előny és ők állíthatják fel a szabályokat. Ugyanakkor ez a szegmens még mindig eléggé újnak mondható, és semmi sem garantálja, hogy ugyanolyan jótékony hatása lesz, mint a 2000-es évek eleji nagy kötetdömpingnek, ami önmagában elég volt, hogy visszahozza a haldokló médiumot a pusztulás pereméről.

Hogy mi várható mindezek alapján 2012-ben? Nehéz erre választ adni.
A Marvel még mindig nyugodtan kibekkelhetné az évet érdemi változtatások nélkül. Van akkora lendülete, hogy megtegye. Ám szinte biztosan nem fogja, mert presztízsdolgokban hatalmas vereségeket szenvedett mostanában, köztük a dédelgetett és néha mesterségesen élen tartott Avengers-részlege bukását, ami azért is fájó, hisz jön a film, és ilyenkor kell annyit kisajtolni a képregényekből, amennyit lehet.
A DC reménykedik a DCnU-ban és elég sokat feltett a digitális piac elhódítására, amiből – ha sikerül életben maradniuk ott addig – hosszú távon akár piacvezetőség közelébe jutó taktika válhat.
A kicsik nem igazán tehetnek mást, mint licencelnek és reménykednek. Hiába volt konstans a teljesítményük, az élet nem olyan rózsás ott sem, hisz ha a nagyoknak rosszul megy, akkor nekik is. Ugyanis ha a nagyok nehézségekkel küszködnek, az annak a jele, hogy a képregénytől mint médiumtól fordulnak el az emberek, illetve hogy nincs pénzük már megvenni a füzeteket. Márpedig a nagy többség még mindig inkább a (borítóáron drágább) indie-ről mond le előbb, mint a folytatásos szuperhős-képregényeiről.
Szóval a 2012-es év sok minden lehet. Lassú haldoklás, kényszeredett stagnálás, hirtelen visszaemelkedés vagy akár egy csoda is előfordulhat. Jelenleg a számok szinte bármelyik lehetőségét magukban rejtik. Úgyhogy lehet szurkolni, hogy egy optimistább változat valósuljon meg, és ne az eddigi lassú süllyedés nézzük szomorúan tovább.

Néhány cikk, forrásanyag ehhez kapcsolódóan:
Top 1000 képregény
Éves és havi szintű piaci számok
Kiadók összesített részesedése

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.