A márciusi észak-amerikai képregényes toplistáról szóló cikket csakis egy dologgal lehet indítani: a Marvel megcsinálta. Ez jelenleg egy olyan tény, ami mellett még egy Superman-jelmezbe öltözött DC-mániás sem mehet el szó nélkül. A Marvel megcsinálta.
Persze a mostani modern társadalomra jellemző cinizmus rögtön előbújhat és hozzátehetjük, hogy vajon meddig lesz képes ezt folytatni, elvégre évek óta azt nézzük, hogy ez a médium a tengerentúlon időnként a puszta létezésért küzd... a maga kis mikrokozmoszán belül azonban marad a tény. A Marvel kitartó munkával – amiben voltak félelmetes marhaságok és egyszer egy eléggé drága, de legalább felesleges pénzkidobás is – megcsinálta.
Hogy mit?

Az Avengers vs. X-Menről emlékeim szerint párszor már megemlékeztem itt. Ez az a történet, ami egy eléggé érdekes kísérlet. Több szempontból is. Egyrészt az egész alapvetően, lényegében lebontva az Ultimate War című előző évtizedi mini 616-os kiadása: a Bosszú Angyalai és az X-ek egymásnak esnek, hogy egy egész crossovert végig, színtisztán és 101%-ban keresztülbunyózzanak.
Másrészt ezt mégis event nagyságban teszik. Ez nem vicc. A központi gerincsorozat 12+1 részes, és minden olyan füzetben menni fog mellette (tie-inekkel vagy crossover részekkel), aminek a címében ott van egy X betű vagy egy Bosszúangyal-logó. Plusz külön minikben, mint például a VS (versus). Az egész cucc bőven félszáz füzet felett fog megállni – még nem tudni, pontosan hol.
Az esemény Civil War-szintű marketinget kapott. A jelenlegi kiemelt (Aaron) és az előző évek legmeghatározóbb (Bendis) írója viszi közösen/felváltva (címektől függ, hogy melyik igaz). Hónapok óta erről szól a Marvel minden digitális felülete. Egy egész felvezető címet kerítettek köré, amit Loeb és állandónak mondható tettestársa, McGuinness követtek el (a megfogalmazás a kritikák alapján ráadásul elég találó... elkövetés esete forog fenn).
Ez az egész cucc most az első helyen van a nulladik és első számával. Utóbbi 159 feletti indexszel. Amit a DCnU óta még nem láthattunk. (Előtte nem volt nehéz, röpködtek 3-500-as indexek is.) És szintén a DC nagy dobásához hasonlítható a másik szám: 200e feletti példány. Gyakorlatilag majdnem minden (nem könyvekben gondolkodó) Marvel-olvasó megvette ennek a sztorinak az indítását. Ilyen arány talán a Civil War óta nem volt.

Persze a DC-t se kellett félteni, ám az elmúlt hónapok top10 = DC hatása bizony véget ért. A szokásos <100e kettőse – a JLA v6 és a Batman v2 – után bejött a film örömére (csak nem bírták ki) egy új Bosszúangyal-ongoing, az Avengers: Assemble!, amit a változatosság kedvéért Bendis ír... annak ellenére, hogy már bejelentett tény, hogy otthagyja a franchise-t. Vagyis Bendis jó pár hónapnyi vergődés után végre megint a legjobban fogyó Marvel-ongoing írójának címét birtokolja.
Az Assemble alatt érdekes esemény következett be, ugyanis a három majdnem-top DC-s cím, az Action Comics v2, a Detective Comics v2 és a Green Lantern v5 olyan mértékben estek most, hogy az utóbbi beékelődött az eddig egyre jobban egymás felé közeledő két „Comics” közé.
Alattuk a szokásos sorrend tapasztalható, de a mellettük lévő számok alakulása már nem egyforma. Valószínűleg az AvX hatására kicsit feljebb jöttek a főbb Avengers-címek, most már viszonylag egy szinten vannak az X-ekkel – bár utóbbi részleg még mindig összességében az Angyalok felett helyezkedik el. Érdekes, hogy a Pókember meg szépen surranópályán feljött annyira, hogy majdnem az Amazing Spider-Man lett a legjobban fogyó cím az Assemble után. Bár most szinte végig az 50e-s kategórián belül vagyunk, vagyis nem éppen a legdicsőbb helyeken, mégis azt kell mondani, látszik, hogy jelenleg ez a három kiadványcsalád kapja a legnagyobb figyelmet a Marvelen belül. Az Avengersnél ugyan jelen pillanatban is azt mondanám, nagyon erős mesterséges gerjesztéssel tudják már csak itt tartani, mert jelen állásában kifulladt, de lehet, hogy Bendis után szerencséjük lesz és találnak egy Slotthoz hasonló kaliberű valakit, aki képes lesz gyorsan életet lehelni megint belé.

És ha már a három kiemelt Marvel... Az X-Men és az Avengers kapcsán egyértelmű, mivel húzzák most. Pókembernél viszont a legújabb nagy ötlet kissé felemás. Crossover lesz a 616-os és az Ultimate sorozatok között. Amiben nagy potenciál van még akkor is, ha Bendis írja, ugyanakkor valahol az ötlettelenség egyik elég riasztó jele. Másrészt kétségtelen tény, hogy az ASM és az Ultimate Comics Ultimate² Spider-Man azon kevés sorozatok közé tartoznak, amik nem esnek, hanem stagnálnak vagy enyhén nőnek. Kérdés, hogy a két hatást összeereszteni vajon eredményes lesz-e vagy a két teljesen különböző olvasótábor a másik világ miatt pont nem fogja megvenni a cuccot.
Meg persze közben megy az ASM-féle spéci marketing is. Erről írtam eleget, aki olvassa ezt a rovatot, tudja, mire gondolok. A hatása továbbra is valószínűleg nulla. Slott miatt veszik egyre többen a sorozatot, aki mást hisz, az félelmetesen naiv.

A két nagyon kívüli élet az Image-dzsel kezdődik, de nem a Gyalogló Hullákkal, hanem egy új havi sorozat első számával. A Sagáról van szó, melyet az itthon talán leginkább az Y the Last Man írójaként ismert Brian Keller Vaughan jegyez és egy fiatal, 2008-ban elég aktívan debütált rajzolónő segít neki képbe önteni a gondolatait. A harmadik helyre pedig a Dark Horse hozta megint csak a Buffyt.
Lentebb a szinte szokásos ping-pongozás megy a három kicsi-nagy közt, de a tét érezhetően kisebb: a harmadik hely 28e példánya után még két cím van 20e felet, aztán máris 18e-nél találjuk magunkat. Itt vannak az IDW erős szériái (pl. a Magic the Gathering vagy a TMNT), a Star Wars-címek vagy a méltán népszerű (főleg könyvben) Rocketeer Adventures második szériájának eleje.
A Dynamite most csak egy Boyst tud felmutatni, ami azonban az első tízben sincs ott (valós helye pedig a 111.). Érződik most a kiadónál, hogy kimaradt a Warlord of Mars főszériája. (Aminek ráadásul a film se segített.) Az Avatar viszont megint próbálkozik egyet, és ismét bedobtak egy Crossed-folytatást, aminek az az érdekessége, hogy ezt megint Garth Ennis írja. Az az Ennis, aki anno a nélküle készült folytatás előtt megjegyezte, hogy szerinte ő már mindent kihozott az ötletből az első miniben, amire képes volt, és hogy a témát nem nagyon lehetne értelmesen tovább boncolgatni. Most valahogy mégis odaült ismét a szövegszerkesztő elé, és áttette a sztorit a skótokhoz. (Ha az íreknél lenne, valahol megérteném, de ez így nagyon... álságos a korábbi nyilatkozata tükrében.) Mindezek ellenére vagy mellett az első rész nem indított olyan rosszul, a TransFormers-ongoingok előtt végzett.
Az Infestation 2 pedig tovább folytatódik, és továbbra se veszi senki sem.

Könyvek tekintetében most minden és tényleg minden a Walking Dead körül forgott. A képregényüzletekben az első tpb-t vették a legtöbben (bár ott most megint olyan alacsony számok vannak mindenütt, de azok legalább jó hosszan, hogy megint nem nagyon lehet hova kiindulni belőlük), ám ami még főbb a széria szempontjából, hogy most nyers erőből megverték a Sailor Moont a könyvesboltokban. A Compendium található az első helyen az új Sailor Moon-kötet, a négyes előtt. Ráadásul ezen a listán a zombiké a helyek 65%-a. Szinte biztosan a filmsorozat hatása, hogy ebben nagyrészt a sorozat eleje van benne (első öt tpb, illetve HC, meg persze a Compendium), és csak a legfrissebb kötet bukkan fel még mellettük, jelezvén, hogy akadnak olyan emebrek is, akik már egy ideje követik a képregénysorozatot.
Ezen kívül egy másik Trónok harca-feldolgozás, ezúttal egy GN-esített változat is felbukkan, amivel szinte példátlan módon összesen hat keleti címnek jutott hely a BookScan-lista húszas táblázatán.

A kiadók részesedésében nincs igazán nagy izgalom. Annak ellenére, hogy a Marvel visszatört a top10-be, az előnye igazából nem nőtt a DC-vel szemben (36-31% bevételben, 40-36% példányszámban). Az ok abban rejlik, hogy a DC-s sorozatok felül ugyan gyengültek, de középen és alul az olvasóvesztés mértéke kisebb, mint a Marvel átlagos példányszámcsökkenése. Vagy kevésbé körülményesen: a DC-s címeket kevesebben hagyják ott mostanság.
A kicsik hármasánál ennyi élőholt mellett nehéz lett volna nem az Image-nek nyernie az igazán ördögi 6,66%-ával. Bár fentebb nem nagyon tértem ki részletesen erre, de a kicsik listájának felső harmada ennek ellenére egy meglehetősen kusza Dark Horse-IDW gabalyodás, aminek meg is látszik az eredménye, mert utóbbi nagyon marginálisan, fél százalékkal vezet csak a Sötét Ló előtt. A Dynamite pedig, ami az első két hónapban szinte a nyakukon volt, a tavalyi ugyanilyan kiugrásához hasonló módon megint nagyot esett vissza. Vagyis inkább újfent a triász és a valóban kicsi kiadók között lebeg a maga majdnem 3%-ával félúton. Alatta pedig hiába volt jó hónapja az Avatarnak, a Boom! a maga bevált címeivel megint csak elérhetetlenül messze maradt.
Fura látni, hogy az Archie, ami eddig azért a zászlóscímének hála – ami mostanában hozzájuk képest egészen szépen megy képregényüzletekben is – jelen volt a kiadói listán, most sehol sincs. Helyette itt van megint a Zenescope az 1% feletti részen. Őket amúgy a Grimm-széria egy új eleme, a Dzsungel könyvének (hogy mi köze Kipling regényének Grimmékhez, ne kérdezze senki) első számával jöttek kicsit feljebb. Persze az is segíthetett, hogy Maugli itt valamiért egy Playboy-modellnek beillő nő lett. Aki sokfajta variáns borítón igyekszik a lehető legjobban domborítani.

A februári cikkben felmerült, hogy mivel idén szökőév van, és a szökőnap miatt február furamód öt szállítást látott, amit a Marvel viszont kihagyott, így az összehasonlító számok igazából... nem sokat érnek. Nos, most itt van ennek a jelenségnek a második fele. Amire rátesz egy lapáttal, hogy a tavalyi március meg egy ötszállításos időszak volt a mostani néggyel szemben. Vagyis...
A négy hét termése gyengébb volt, mint az öté. Nem valami meglepő. Februárhoz képest összesen kb. 6/2% volt az összehúzódás mértéke (bevétel/példány), míg a tavalyi márciushoz képest 2,6/2%-nyit estek az eladások. Mindkettőnél továbbra is a könyveknél láthatóak komolyabb mínuszok.
Valamivel jobb áttekintést ad a negyedévek összevetése. A tavalyi évkezdés minden volt, csak jó nem. Ehhez képest idén azért sikerült füzeteken 15% környéki javulást elérni, ami a könyvekkel együtt summázva valamivel 13 és 14 százalék fölé viszi az erősödést. Persze a tavalyihoz képest javulni nem nehéz, mégis, ez így már-már biztató.
Persze ha a tavalyi utolsó naptári negyedhez nézzük, rögtön ugyanezeket a számokat látjuk egy negatív előjellel. Ott azonban frissen jött a New52, plusz a karácsonyi időszak is arra esett, vagyis ez teljességgel természetes. Hiába látunk −11/−14%-ot, ez tényleg nem ok az aggodalomra.
És itt van az utolsó összehasonlítás, az előző tizenkét hónap összesített adatai az azt megelőző év hasonló eredményeivel szemben. Az elmúlt három hónap során azt lehetett látni, hogy egy gyenge, de folyamatos növekedés látható. Nem kiugró (a DC hengere ellenére sem), de nem is akkora, hogy az egészet csak a New52-re lehessen fogni. Nem az alagút vége, pláne, hogy ezen a szinten ez az alagút még mindig a fejükre omolhat... de a fény már talán látszódik a háttérben. És ne feledjük, ezek a papír alapú eladások. A digitális piac ugyan még csak töredékét adja ennek, ám ott van, létezik és növekszik.
Egyszóval attól nem kell félni, hogy az amerikai kiadók egyszer csak lehúzzák a rolót, de nagyon attól sem, hogy a képregény ismételten egy tömegtermékké válik, nem csak egy kicsinyke szubkultúra elfoglaltsága marad. De hát... csodát nem is lehet csinálni pár hónap alatt a szórakoztatóiparban.

És a cikk végi szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.