A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Az októberi tengerentúli képregényes lista bevezetőjében szeretném tisztázni, hogy én alapvetően kedvelem a Marvel Comicsot. Rengeteg kiváló történettel és figurával ajándékozták meg az emberiséget a jogelődjük megalapítása óta eltelt közel háromnegyed évszázadban. És rengeteg kiváló történetet jelentetnek meg manapság is, miáltal segítenek kicsit kikapcsolódni mindazoknak, akik szeretnek időről időre alámerülni a modern korhoz igazított héroszok kalandjaiban. Ennek ellenére valahogy minden hónapban meglépnek valami olyan gerinctelen és undorító manővert, ami mellett egyszerűen nem mehet el csak úgy az ember. És ez igazság szerint nem egy újdonsült vagy átmeneti állapot, gyakorlatilag Jim Shooter hatalomra kerülése óta, vagyis gyakorlatilag jó 35 éve ez szinte mindennapos. (Shooter volt az, akinek olyan remek dolgokat köszönhetünk, mint Claremont X-Menjei… másrészt ő találta ki azt, hogy soha, egyetlen szereplő jelleme se módosulhat permanensen, mert az olvasóknak a folytonosság kell, vagyis hiába lendül ki néha a mérleg, mindig pontosan ugyanoda kell visszatérnie, és ez mindmáig pontosan így megy. Akkor is, ha a mostani cikk füstölgésének tárgya az ellenkezőjét sugallja.)

Ugyanis a Marvel megint megcsinálta. Megint eljátszotta, hogy a sok tucat füzeten át húzódó aktuális nagy eseményének slusszpoénját, lezárását, az egész hóbelevanc legfontosabb részét fogta, és az amúgy is drágább árnál még jobban megemelte, mert tudta, hogy aki eddig már végigkísérte, akkor se fogja kibírni, hogy pont a leges-legvégéről maradjon le, és kicsengeti érte az öt dollárt. (Nem reklám, de ezért az összegért jelenleg kis hazánkban amerikai képregényből reklámmentes 48, sőt, jövőre 72 oldalt lehet kapni.) Vagyis igen, az Avengers vs. X-Men (aminek egészen véletlenül pontosan az lett a vége, amit az egész indulása előtt hónapokkal előre megmondtam, csak nem olyan katasztrofális mértékben, elvégre Bendiskének nem lehet továbbra sem alávágni) befejezése kijött, sokba került, és eladtak belőle a hó elején 170e példányt, ami igazából nagyon messze volt attól, hogy az első helyhez elég legyen. Ugyanis rögtön utána már jött is a Marvel Now! zászlóshajója: a mostanában egyre felkapottabb író (részemről gyengének tartott, de mivel ezzel tényleg szinte teljesen egyedül vagyok, így ez figyelmen kívül hagyható megjegyzés), Rick Remender és az egyik legkiválóbbnak kikiáltott rajzoló, a többek között a Planetaryből vagy az Astonishing X-Men v3-ból ismert John Cassaday nevével fémjelzett Uncanny Avengers, ami 300e feletti eladásával erősen uralja a listát.

Na de hogy akkor most már tényleg mi a fene ez a „Now!”?

A rövid válasz erre az, hogy a Marvel igencsak „marveles” válasza a DCnU-ra (amit mára már mindenki csak New52-ként ismer). Fogtak egy aktuálisan tervezett nagy eseményt – jelen esetünkben a Bosszú Angyalai mind a tizenhét alcsapatának és az X-Men San Franciscó-i (majd összes egyéb) részlegének összecsapását, és a végén kihoztak belőle egy olyan fundamentális változást, ami kihat az összes sorozatra.
Csak itt nem az összes sorozatról van szó, persze, hanem a két csapatról és az azokhoz közvetlen kapcsolható címekről.
És a változás sem annyira fundamentális, három panel alatt visszacsinálható.
És nem cserélték le az összes sorozatukat sem.
Vagyis, ahogy az előbb írtam: „marveles”. Van is hatalmas változás, de igazából nincs is… mert mi van, ha az olvasóknak nem tetszik, akkor gyorsan visszacsináljuk, mert hát azért mégse, meg hát kissé olyan bizonytalanul, és a többi, és a többi. Míg a DC szerkesztősége eldöntötte, hogy lépnek egy nagyot, leradírozzák a világuk nagyját és a lehető legnagyobb iramot véve előrefelé meneküléssel próbálkoznak, addig a Marvel kijelenti, hogy megteszi ugyanezt, és igazából egy szép köntöst leszámítva nem csinál semmit. Persze, HATALMASNAK tűnő változások vannak itt, melyekből tényleg lehet egy permanens átalakulás a világuk egyensúlyában, de ahogy az előbb említettem: míg a DC szándékosan becsukta önmaga mögött a kaput, hogy bármi legyen, innentől csakis előrefelé haladhasson, addig a Marvelnél ugyanezt a jelképes kaput tárva-nyitva hagyták, és a bal kislábujjukat dugták át rajta, ám erről kijelentették, hogy ez pontosan ugyanaz, mint amit a DC művelt. Márpedig pontosan ez a „mindent megváltoztatunk, de csak olyan óvatosan, hogy azért nehogy tartós maradjon, mert akkor most mi lesz, te jó ég!” jellegű mentalitás az, amiért a DC egy év alatt elérte, hogy a Marvel iszonyatos ismertsége és jóval nagyobb népszerűsége mellett is erőből és görcsölés nélkül leverje a legfőbb riválist a képregényes kiadványok piacán.

Persze a fentebb leírtaknak most pont az ellenkezője látszik, mint mindig ilyenkor, amikor a Marvel művel valamit. A 300e-s eladás első számra magasan veri a JLA v5 231e példányos indulását – persze ott azért a sztárrajzoló melletti sztáríró nagyon enyhe kifejezéssel élve sem igazán hozott valami színvonalasnak vagy minőséginek (vagy akár öt működő agysejt felett mentális károsodás nélkül elviselhetőnek) nevezett munkát; Remendernél a személyes ellenérzéseimet leszámítva erre kicsi az esély, ráadásul Cassaday bizonyos szempontból sokkal szélesebb képregényes kört fog meg, mint a szintén imádott, ámde valahogy mégis erősen a kilencvenes évek legsötétebb korszakát idéző stílusú egykori WildStorm-alapító.
Ám a másik októberi indulás, az Uncanny Avengers társsorozatának indított team-up cím, az A+X már csak 105e vásárlót tudott felmutatni az első számra, ami pontosan ugyanaz a szint, mint az összes többi első szám a Marveltől az elmúlt másfél évben. És ami eléggé gyenge szereplés ahhoz képest, ha belegondolunk, hogy a New52 JLA-n túl is tudott bőven másfél százezres indításokat produkálni. Ugyanakkor lehet, hogy Hickman két darab, kétheti Avengersei még jobban meglepnek majd a következő hónapban minket.

Mivel nagyon sok szöveg ment el a Marvelre, ezért a két nagy helyzetéről most csak nagyon címszavakban:
A nulladik számok hónapja után megmaradt a Batman v2 iszonyatos előnye a JLA-vel szemben, Snyder sorozata egyértelműen egyeduralkodó a kiadónál. Az addig összetapadt Green Lantern v5 – Detective Comics v2 – Action Comics v2 triász is szétszéledt, utóbbi most már egyértelműen süpped a középkategóriába, lassan a kiegészítő top Bat-címek (Dark Knight és B&R) is megelőzik; társa, a Superman v3 pedig már a top25-re is teljesen esélytelen.
A Before Watchmenek belesüllyedtek az érdektelen középmezőnybe, lassan pénzügyileg is kvázi bukásnak minősíthetjük a kezdeményezést. Ez sem fog bekerülni arany betűkkel a DC nagykönyvébe. Egyetlen pozitívuma, hogy nem egy totális katasztrófa – bár ha meggondoljuk, milyen nevek állnak mögötte, talán mégis az.
Az Uncanny X-Men v2 és az Avengers v4 kergetőzése még utoljára hozott egy kis fordulatot, amikor utóbbi látszólag beelőzte a mutánsokat, ám azok a hó végén kijött utolsó füzetükkel alaposan maguk mögött hagyták az egykor (jóóóóóó régen, úgy ‘98 tájékán) szebb napokat látott bosszúangyalokat.
A Marvel csinált egy mini eventet az alsó Pók-címeken, a Scarlet-Spiderön és a Venom v2-n Minimum Carnage címen. Sajna a borzalmas és iszonytató emlékeket hordozó címválasztás pontosan azt a negatív hatást érte el, amit egy 12-es IQ-val rendelkező (vagyis nem marketinges, pláne Marvel-marketinges) előre megmondott volna. Pedig az a két cím bőven az olvasható kategóriában van, szemben azzal a bizonyos rossz emlékű romhalmazzal, melyet még MINDIG képesek egyesek követelni az aktuális hazai Pók-kiadónál. (Komolyan, emberek, húsz év alatt annyira nem lehetett felfogni, amit mindenki mond, hogy a Maimum Carnage-től értelmes olvasó inkább a lehető legtávolabb marad?)

A kicsikre térve... Ha szeretnél kiakasztani egy statisztikust, add oda neki a Walking Dead füzetes változatának visszamenőleges eladási adatait, és kérdezd meg tőle, hogy alakul majd ez a szám a következő hónapban. Ugyanis a 100. szám hatvanhét alternatív, variáns, exkluzív, aláírt, nem aláírt, kihajtható, behajtható, Avatar-szinten túlmenő, Zenescope-ot megszégyenítő számú borítós változata után bekövetkezett esés most úgy néz ki, hogy 20e emberrel többen vették az októberi számot, mint a szeptemberit – és ezzel amúgy az összesített lista 9. helyére került fel.
És ha már a Botorkáló Boldogultaknál tartunk: ha valakinek bármi kétsége lett volna afelől, hogy Kirkman tényleg ugyanúgy, mindenféle beleszólás és szándékos lassítás nélkül viszi a sorozatot, mint amit az Image próbál beadni... kiadtak egy különszámot Michonne-nal. Mert ők nem fejik addig ezt a tehenet, amíg ki nem szikkad, ááááá! Persze rövid távon ennek meg is lett az igencsak szembeötlő hatása, ahogy arra majd a cikk végén kitérünk.
A Walking Dead alatt kerek századik helyen találjuk a Happy (bérgyilkos exzsaru, akit amúgy követ egy nagy szemű, cuki, kék unikornis, és igen, ez egy halálosan komoly történet) második számát, amint gyilkos harcban áll a Buffy kilencedik évadával és a Morning Gloriesszal Image-félistenné nőtt Nick Spencer thriller-noirjával (mert ugye abból roppant kevés van a piacon, pláne Image-éknél), a Bedlammal.
Az IDW csak hatodik helyen kullog a Star Trek TNG/Doctor Who (vagy ha magyarosan akarjuk, akkor az Űrszekerek: Új nemzedék/Ki vagy, doki?) crossoverével, mögötte pedig ott a Boom! Studios az Adventure Time-mal, amiről immár kijelenthetjük, hogy a négydolláros ára ellenére messze a kiadó legsikeresebb sorozata. (Kiadón belül második helyen ennek a spin-offja szerepel, harmadikon meg az eredeti animációs sorozat alkotójának egy másik sorozatának licencelt terméke.)
A Dynamite 15. (összesített 148.) helyen áll Ennis utolsó Shadow-füzetével, éppen csak a Valiant fő címe, az X-O Manowar felett. Utóbbi kiadónál a maradék címek továbbra is stabilan egy tömbben vannak, alig a húzócím alatt. Még mindig csak az elején járunk a kiadó feltámasztásának, de eddig meglepően stabilak, már van egy alap olvasótáboruk.
Amúgy csak érdekességképpen, a lista legdrágább kiadványa természetesen az IDW-hez kapcsolódik, a TMNT 2012-es évkönyvéért kilenc dollárt kérnek el. Ez összehasonlításképp egy hazai megjelenésű Marvel-kötet ára. Ami ugye 100-120 oldalas. Ez itt 48, és abból van reklám. Erre mondják, hogy nem a lóláb lóg ki, hanem már a ló is kiesett.

A köteteket a képregényboltokban a friss megjelenésű Superman: Earth One második könyve uralta, 20e példányával messze legyőzte a 15e-rel második Sagát és a második Walking Dead compendiumot, ami mögött a változatosság kedvéért még több Walking Dead következik. Így két és fél év után kezd egy olyan halovány gyanú megfogalmazódni bennem, hogy ezt a Walking Deadet mintha kissé felkapták volna.
Ezt persze erősíti a BookScan listája, amit a második compendium vezet nem is kicsit. Manga megint csak elvétve található itt a sok zombi és denevér között, ráadásul a nyugatiakat erősíti egy érdekes médiakísérlet (Building Stories) vagy Charles Burns, egy igencsak egyedi stílusú underground művész új könyve.

Számok tekintetében a 300e eladott példány az bizony 300e eladott példány egyetlen címből. A Marvel visszavette a vezetést, bevételben 35/31, eladásban 39/34 arányban. Mögötte most nem volt kérdés, hogy az Image jön, a közel nyolc és fél százalékos részesedésével majdnem akkora szelete volt az októberi tortából, mint az utána jövő IDW – Dark Horse párosnak összesen. Utóbbit ráadásul példányszámban nem sok híján befogta a Dynamite/Dynamic is.
Mögöttük elég sokan meglépték az 1%-ot: ott van a Boom!, aminél az Adventure Time egyre jobban kezd húzóággá válni; az Avatar, amit a Moore-nak tulajdonított horror és a Crossed-ongoing két része segített most; a Random House, amit a fentebb a könyvesbolti lista kapcsán említett két különleges kiadás tolt meg; és a Zenescope, aminek egyedüli stiklije most a női Robin Hood-sorozata, amelyet csakis és kizárólag az ad el, hogy a főhősnő ruházatába még Vampirella is belepirulna. Ugyanakkor mondjuk kérdéses, hogy egy csipkés-hálós fűző mennyire kényelmes és hasznos viselet egy közép-angliai erdőségben.
Az AvX jó zárása és az Uncanny Avengers indulása a Random House kiadványaival, a feltámadt Walking Dead-mániával és a Superman Earth One-nal együtt mindkét fronton igen erősen feljebb húzta a számokat. A füzetek egy hónap alatt 20/16 (bevétel/példányszám), a kötetek 24/13, a teljes szegmens pedig ezáltal 21/16%-ot bővült. Ez amúgy konkrétan plusz közel kilencszázezer eladott terméket és öt és félmilliós bevételnövekedést (minden Diamond által terjesztettnél közel nyolc és félmillió dollár a bővülést) jelent, szóval nem zártak a nagy víz túloldalán egy rossz hónapot.
Tavaly októberhez képest – New52 belendülése, emlékszünk? – a füzetek eladásai estek ugyan szűk egy százalékot, ám így is a bevétel – főleg a könyveknek köszönhetően – majdnem 20%-ot nőtt, és a példányszámok is enyhe emelkedésben vannak. Ha pedig a januártól adott időszakig nézzük, akkor jelenleg a 2012-es esztendő 16/12%-kal teljesít jobban, mint 2011. És csak érdekességképp hozzátenném, hogy ezzel már sikerült elérni az öt évvel ezelőtti szintet, ami egy remek hír, hisz az még a válság beütése előtti időszak.

És végül a szokásos cikk végi linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Hozzászólások