A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Az amerikamorrii képregénykiadók áprilisi eladási toplistája ismételten igazolja előttünk a tényt, miszerint az olvasókat akárhányszor be lehet etetni ugyanazokkal az olcsó trükkökkel, ám ezek egyikének sincs három hónapnál hosszabb ideig mérhető hatása. Habár mostanság a három helyett inkább egy hónapról beszélhetünk.

Ugyanis a múlt havi nyertes Guardians of the Galaxy v3 a másfél tucat variánsával együtt szépen lement 210e-ről 90e alá, első helyről a tizedikre. És nem feltétlen azért, mert a vásárlók közel kétharmada meglátta Bendis dialógusait és azóta is kezelteti magát, hanem mert egyszerűen ennyit ér a sok variáns… ám mindössze egyszer. Ezt láttuk már idén a DC-től, láttuk a Marveltől, így még azt sem jelenthetjük ki, hogy a Marvel az, amely a kreativitás hiányát ócska kunsztokkal pótolja. (Ugyanakkor tény, hogy közel három és fél évtizedes múlttal rendelkeznek az ócska és hamar kipukkadó marketingtrükkök terén.)

Kicsit hasonló sorsra jutott a másik Bendis-mű, az Age of Ultron, ám ez a nyári eventek szokványos pályáját követi. A nagyot durranó első szám után jött a várható 40% körüli visszaesés, ám azon túl a sorozat tartja magát a 100e körüli részhez. Igaz, ezzel is csak a negyedik, hatodik és hetedik helyet kapta el.
És itt most közbeszúrnék egy személyes véleményt. Nem a tartalmáról (igazából a Siege óta, vagyis jó pár éve megfogadtam, hogy soha több nem kínzom magam a kreálmányaival, csak ami független kiadónál jelenik meg), hanem arról, ahogy a cég kezeli. Egy erősen reklámozott nagy eseményből, ami ráadásul a felső árkategóriában található, havonta három füzetet adnak ki. Igen, ez megnyomta a részesedésüket. Nagyon. Ugyanakkor még az USA-ban sincs kolbászból a kerítés, a többszörös átlagfizetéshez sokszor, nagyon sokszor akkora árak társulnak. Egy átlagos képregényolvasó ott havonta tíz füzetet se igazán tud megvenni. Most a Marvel ettől a kerettől követeli, hogy havonta plusz hármat tegyen mellé, ne csak egyet, mint az eddigi események többségénél. Nem kell közgazdász diploma, hogy érezzük, ez már középtávon igen komoly károkat okozhat.

És most, a hosszas felvezetés után lássuk, hogy ki nyerte ezt az áprilisi versenyt.
Igazából sok esélyesünk lehetett volna, ám a favoritok többségéről már tudjuk, hogy a dobogóra se fértek fel. A meglepetés most az, hogy nincs meglepetés: a Batman v2 132e példánya jutott fel a lista csúcsára.
Ez a sorozat kissé érdekes eset. Egyrészt komoly reménység, másfelől erőteljes csalódás. Megint csak nem történeti szempontból, vagyis nem egészen.
Ez a cím ugyanis hasonlóan indult, mint Morrison Batman & Robin v1-e. Egy képregény, amit sokak tényleg vártak. És nem csak a szó legegyszerűbb, legjellegtelenebb értelmében. A képregények egy sajátságos médium. Az igazi erejük abban rejlik, amikor az olvasó gyermeki lelkesedéssel várja az új megjelenést, még akkor is, ha amúgy egy határozottan felnőtteknek szóló szériáról van szó. Ám úgy a nyolcvanas évek legvégétől kezdődően, amikor a műfaj úgymond „felnőtt”, ez a lelkesedés valamiért fokozatosan eltűnt. Nem az alkotók hibájából, hanem mert a kiadók elkezdték úgy kezelni őket, mint a hosszú televíziós sorozatokat. Ennek vannak jó vonzatai, ám akad egy hátulütő: az íróknak rutin lesz az egyes füzetek elkészítése, az olvasóknak pedig az olvasásuk. Mint amikor azért nézed egy sorozatod hatodik évadát, mert már hozzászoktál ahhoz, hogy nézed azt a bizonyos szériát. Ilyenek lettek a képregények is, sok mainstream címet egyszerűen… nos, a címéért vettek és vesznek máig. Ez persze nem jelenti azt, hogy kihalt a lelkesedés, ám az aránya jóval kisebb, mint egykoron. Manapság már szinte senki se ül le úgy egy füzettel, hogy alig várja, hogy kinyissa.
És ezt törte meg egy kicsit a Batman & Robin anno, és törte meg ismételten a Batman v2. (Amúgy ilyen volt az Ultimates első sorozata is, hogy mondjak egy marveles példát.) És ez tűnt el úgy a Death of the Family közben valahol. A Batman v2 az első évében még hullámzott… és ez egy jó jel. Mert amíg van mozgás az eladások görbéjén, az azt jelenti, hogy van mögötte olvasói élet. Ám lassan fél éve a cím folyamatos enyhe esést mutat, ami a belefásulás jele. Ezt is sokan már csak azért olvassák, mert megszokták. Elvesztette a varázsát, és ezzel megint elvesztettük az egyetlen olyan címet, ami akár a kiugrást jelenthette volna.
Persze mondhatnánk, hogy ott van helyette a Walking Dead. Ezt sem olvastam soha, de tételezzük fel, hogy csakugyan annyira jó, mint mondják. Ám az ő helyzete most merőben más. Ezt a címet azért veszik, mert felkapott. Egy dili. Igen, három éve folyamatosan az, de akkor is egy dili. Mint a Trónok harca. Létezik olyan, hogy egy franchise akár öt-hat évig is folyamatosan szem előtt legyen és hozza a rengeteg pénzt és sikert. Ám attól még csak egy dili: amint egyszer eltűnik, olyan lesz, mintha sose lett volna. Egy kissé fura, ámde hazai példával élve: emlékszik még bárki, hogy mit jelent a „Xénia-láz”? Pedig egykoron közel két éven át az ifjúság tényleg totál odavolt érte. Mára a legtöbbünkből az emléke is elkopott. Ilyen lesz a Walking Dead idővel, és bizony ilyen lesz a Tűz és jég dala (vagy Trónok harca, ha jobban tetszik).
Amúgy ha már szóba került… az Image most kiérdemel egy sebtiben kihirdetett Hónap Kiadója díjat. Majd ha a kicsikhez érünk, részletezem, miért.

A Marvel elcsípett egy második helyet egy új minivel, amit igazából a legtöbben nem tudnak hova tenni. Kiadási szempontból és történetileg sem. A Thanos Risingról van szó, ami elvileg egy eredettörténet Aarontól és Bianchitől. Ám… nos… az általános vélemény róla a következő mondattal egészen jól összegezhető: „szebb a rajz és a panelrendezés, mint az Astonishing X-Menben, a sztori maga meg nem olvashatatlan.” A legtöbb helyen egy jó közepest adtak rá, és ez Aarontól bizony nagyon gyatra. Sajnos egyre jobban úgy látszik, hogy őt is utolérte a Marvel-átok, ami egy amúgy páratlanul ügyes íróból egy középszerű iparost csinál (jó esetben).

A DC felső részénél a helyzet az, amit sejteni lehetett. A JLA v5 még éppen hogy tartja a 100e feletti helyezését, Damian Wayne halála pedig laza 20e-rel növelte a Batman & Robin v2 (vagy most Batman & Red Robin, később meg majd Batman & akiéppensoronvan) eladásait. A top10-ről lemaradt Superior Spider-Man még nincs gondban, és a fogyás üteme mellett egy darabig még nem is lesz. Nagy hír számára, hogy megelőzte az X-Men részleget, az All New éppen alatta van, mögötte a többi top sorozattal.
Nagy átlagban elmondható, hogy a DC erős címein túli rész lassan elvérzik. Már a Batman-részleg sem ér semmit, középszerű Marvel-sorozatok előzik meg őket. Igazából egyetlen olyan füzet se maradt a Batman-JLA pároson túl, amire azt mondhatnánk, hogy a mostani állapotok megmaradása mellett labdába rúghat. Ami eléggé durva és gyors váltás akár bő fél évvel ezelőttről, amikor ugyanez a kiadó agyonverte az egész piacot.
Ám a Marvel sem úszta meg karcolások nélkül. Cornell Wolverine-je bizony akkorát hasalt, hogy szerintem a szerkesztője máig tikkel. A múlt havi 117e példányos nyitány most 57e-re apadt, ami bizony szégyen, még akkor is, ha egy amúgy tehetséges íróról van szó. A másik sorozatról, Cho Savage-éről meg inkább hallgassunk mélyeket.

Amilyen lehangoló képet mutat lassan a két nagy, annyira meglendült az élet a kicsiknél. Pontosabban csak kettejüknél. Onnan is az Image az, ami most kegyetlen nagy iramot diktál magának és ezzel, akármilyen fura, az egész piacnak. Fentebb szándékosan nem szedtem össze normálisan a top10-et, mert azoknak, akik itt találkoznak először a havi toplistával, komoly meglepetés lehet most, hogy az Image két címet is rakott a top10-be. Igen, a felső tízben két füzet, ami nem a két nagytól származik. És nem a Walking Dead áll jobb helyen, a Sertepertélő Sírontúliak 90e példánya csak a nyolcadik helyezést hozta.
Az összesített dobogó harmadik fokán, egyben a kicsik élén egy friss cím áll, amit nem titkoltan az alkotógárda nyomott meg, méghozzá nagyon. Lehet, hogy a következő füzetre ez harmadolódik, lehet, hogy nem. Ám most a Jupiter's Legacy első száma 105e példányával nagyot ütött. Nem csoda, hiszen a kortárs amerikai képregényalkotók egyik legnagyobb vevőcsalogató erővel bíró párosa alkotta: Grant Morrison Mark Millar és Frank Quitely. Akik amúgy mindketten skótok. Maga a füzet alapsztorija kicsit sablonos: valamikor a XX. század derekán feltűntek a szuperhősök, és most, 201x-ben a gyerekeik és unokáik már egy fogyasztócentrikus társadalomban teljesen más értéket képviselnek, más erkölcsök szerint (vagy azok hiányában) élnek, és ezt mutatja be nekünk Morrison Millar a maga sajátságos futurisztikus/királyságosságos módján. Flex Mentallo Miller társadalomkritikájában. Mondjuk jó kérdés, hogy a mini mikorra végződik, mert Quitely az utóbbi években nagyon komoly hátfájástól szenved, így a rajzolás, pláne az ő nagyon részletes, kidolgozott, aprólékos – és emiatt csigalassú – módszerével kész fizikai tortúra számára.
És hogy ne maradjon le az Image bekezdéséből: a Saga a kicsik között a harmadik, amivel a kiadó megint elvitte a komplett dobogót. A múlt havi harmadik East of West amúgy nem esett sokat, ám ez pont elég volt ahhoz, hogy a Star Wars is megelőzze. Utóbbi mellékesen hihetetlenül stabil, egy jottányit sem változott az olvasottsága.

Az IDW póniseregletét most az Aspen beelőzte kicsit. A kiadó tíz hónapon át tíz új sorozatot indít, áprilisra a Jirni nevű klasszikus akció-fantasy jutott. A turneri hangulatú szériát JT Krul jegyzi, szóval annyira rossz nem lehet. Az egydolláros ára juttatta a My Little Pony: Friendship is Magic hatodik füzete elé.
Az Adventure Time továbbra is a Boom! Studios egyetlen igazán jól fogyó sorozata, jelenleg a Buffyval egy szinten mozog. A Valiant pedig kiderítette, hány olvasója van. Kiadott egy crossovert Harbinger Wars címen, ami a 18e füzetével jobb, mint a múlt havi vezető kiadványa, és egyben a jelek szerint igazolta a sejtésem, amit még egy korábbi cikkben írtam a kiadó olvasótáborával kapcsolatban.
A Dynamite Entertainment pedig… nos, bár személy szerint én kedvelem őket, ám ebben a hónapban ők egyszerűen nem kaptak semmilyen szerepet azon kívül, hogy bent vannak az egyszázalékosok klubjában.

Könyvek terén a Diamond érdektelen, egy Walking Dead első tpb-ja van elöl közepes számokkal. Könyvesboltban pedig egy pillanatra azt hittem, rossz listát nyitottam meg, ugyanis majdnem ugyanúgy néz ki, mint a márciusi. A két Compendium vezet az új Avatar (mármint a léghajlítós fajta) előtt, ami a Sailor Moont előzi. Ami megint csak durva, hogy a húszas listán kilenc kiadvánnyal szerepel a Walking Dead. És még egy zombis könyv is van ott, vagyis az oszladozó tetemek viszik el a toplista felét. Groovy.

Bár a felső rész számai erőteljes esést mutattak – nem volt semmi trükkös kiadvány a hónapban –, a teljes piac bevétele mégis alig kétszázezer dollárt esett. A kicsit több, mint 41 milliós tortából a Marvel 38%-ot vitt el majdnem 42%-os példányszám-részesedés mellett, amire a DC a tíz évvel ezelőtti állapotokat idéző gyenge 26/28%-kal felelt.
Az Image dobbantott, 9/9,9%-on áll. Igen, annak ellenére, hogy teljesen leírtam őket, majdnem elérték a tíz százalékot (példányszámra). Ez durva. Akkor is, ha ez a kiadó a megalakulásakor a második-harmadik volt a piacon. Az más korszak volt (a sötétség korszaka több szempontból), jelenleg a mostani felhozatalával egy ilyen eredmény… zseniális. Jó kérdés, hogy Walking Dead nélkül hol lennének, ám most azt mondanám, hogy hasonlóan magasan. A Diamond láthatóan kevesebb Walking Dead-könyvet árusít, mint a könyvesboltok, és a füzetes változatának erősödése, divathullám és mesterséges felhajtás vagy sem, igen komoly fegyvertény.
Az IDW sem maradt el sokkal, 7,5/5,5%-ával messze lehagyta a Dark Horse-ot. A kicsit hármasából lassan csak egy duó marad, ha ez így folytatódik, és köztük is eléggé meghatározott erősorrenddel. És lehet, amíg a Walking Dead képes eladatni magát, ez így is marad.
A Dynamite még tartja magát a Boom!-mal szemben, mögöttük pedig ott van a Valiant. A Valiant. Ami elérte az egyszázalékos álomhatárt mindkét szinten. Ezt most egy egyszeri meglendülésnek köszönhette, vagyis nem hiszem, hogy megmarad, mégis: végre elérték az egy százalékot – ami, akárhogy nézzük, átszámolva 93 millió magyar forintnak felel meg. Van egy sanda gyanúm, hogy ilyen összeg mellett bármelyik hazai kiadó lenne kicsi odaát.

Bár a Diamond könyves listáját gyorsan letudtam, most hozzá kell tennem, hogy a kiugró siker elmaradása mellett nagyon jó átlagos eladást produkáltak, ám az ő +10%-uk sem segít a füzetek 5%-os esésével szemben, így márciushoz képest a piac enyhe visszaesést mutat. Tavalyhoz képest már jobb a helyzet, két számjegy a tizedestört előtt mindenhol, és az éves gördülő összesítés (első hónaptól az aktuálisig) is alig esett: a márciusi +19,78%-ról +18,32%-ra. Vagyis ebben az évben még jól állunk, ám hacsak a marketingesek nem állnak elő újabb hajmeresztő hülyeségekkel, akkor most jön majd a valódi próba azt illetően, hogy miként teljesít a 2013-as év az egészen tűrhető 2012-eshez képest.

Végül a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Hozzászólások