A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Előzetesen: A mostani cikkben annyi zsurnalisztikai objektivitás sem található, mint a Fox Newsban – akármennyire fizikai képtelenségnek hangozzék ez. (Vagy másképpen: messzebb áll a kívánatos pártatlanságtól, mint Kiszel Tünde a szintaktikailag helyes összetett és bővített mondatoktól). Aki összeszedett elemzésre vágyik egy bő kétezer szavas fröcsögés helyett, az keresse fel a lenti linken az ICv2 rövid áttekintőit. A DC most nagyon kivágtam nálam a biztosítékot az augusztus végi/szeptember eleji manővereivel. És ezt most meg sem próbálom tompítani a cikkben.

Mielőtt belefogunk a szeptemberi amerikai képregényes helyzet értékelésébe, előre kell bocsátanom valamit: nem azért fogom most gyalázni sokat a DC-t, mert a cikk előtt megjelent írás úgymond erre kötelez. A DC szeptemberi manőveréről akkor is ilyen negatívan ítélkeznék, ha semmiféle ismerettel nem rendelkeznék a szerkesztőségükben uralkodó állapotokról, ugyanis nem kell hozzá diploma, hogy az ember rájöjjön, amit tettek, arra a „kontraproduktív” a leginkább visszafogott kifejezés.

(Megjegyzés: Itt most egy – újabb – nagyon hosszú kirohanás következik a DC ellen. Akit csak a lista érdekel, görgessen a következő dőlt betűs szakasszal kezdődő bekezdésig.)
Ugyanis a DC tarolt. Nem a top10-ben, nem is a top25-ben, hanem átlagosan. Szeptemberben jelent meg a Trinity War utóhatásával foglalkozó Forever Evil című… nem is tudom… átfogó event… átmeneti irányvonal… gigantikus marketingblöff… szóval a Forever Evil nagy felvezetése, ami Villan's Month (Gaztevők hónapja) néven ismert, és amely során az összes sorozatukban a főszerepet egy hónapra a címszereplő helyett annak egyik ellensége veszi át.
Ez még így önmagában nem lenne annyira elítélendő. Marketingszagú, igen, kizökkent minden létező sorozatot a medréből, akár tetszik az írónak, akár nem, de ennél rosszabbat is élt át az amerikai képregényes kultúra. Ha csak ennyi lenne…
Ám a DC-nél valakinek nagyon elgurult a gyógyszere, és minderre rátett két lapáttal. Egyrészt nem elégedtek meg annyival, hogy egy sorozathoz egy ilyen köztes részt hozzanak ki, nem. Kilenc sorozat kapásból négy ilyet kapott, a többi kettőt, és mindegyik a Marveltől eltanult ritka hülye .1-es számozást követi. Összesen majdnem 130 új füzetet hoztak ki. A kilencvenes évek legsötétebb korszakában nem volt ennyi új kiadványa egy kiadónak.
A következő lapátot egy borítós mutatvány jelentette. Találtak egy módszert, amivel a hologramoknál is észveszejtőbben átlátszó trükköt alkalmazhattak: 3D-s borítókat nyomtak ki. Amiken igazából nincs az égvilágon semmi olyan, ami ne lehetne egy szokványos borítón. Annyira, hogy az összes 3D-s borítóból mindenféle átalakítás nélkül nyomtak sima 2D-seket.

És hogy szép legyen, az egészet tetézi még két dolog. Az első, hogy ezek a 3D-s borítók olyan mocskos drágán készíthetők, hogy a DC igazából a négy dolláros borítóár ellenére az összes ilyen füzeten pénzt veszít. Ezt az apró tényt tartsuk észben a cikk végéig.
A másik, hogy nem csak drágák ezek a borítók, de bonyolultak is: egy nyomdában tudták elkészíteni őket, és annyi előrendelés érkezett, hogy azok felét sem teljesítették. Egyes képregényboltok arról számoltak be, hogy a rendelt mennyiség alig 5%-a érkezett csak hozzájuk. És erről nem csak a DC-nek panaszkodtak, hanem a twitter és hasonló csodák segítségével az egész USA-nak. Vagy legalábbis a képregényolvasó részének.
A képregényboltosok nagyon, nagyon, de nagyon mérgesek most a DC-re. Ez nem vicc. Iszonyatosan ki vannak bukva, mert a vásárlóik idegesek a rendelésük felszívódása vagy átalakulása miatt (hivatalosan sima 2D-s borítót kellene adni nekik akkor is, ha csak az ócska kunszt miatt akarták a füzetet, mert kíváncsiak voltak), amit a boltokon vezetnek le, akik pedig a Diamondon, ami semmiről se tehet… csakhogy a DC mindenkivel közölte, hogy akinek siráma van, az a Diamondnál panaszkodjon, őket nem érdeklik a terjesztési gondok. Akkor sem, ha az 100%-ban az ő hibájuk, mert bizonyítottan tudták, hogy teljesíthetetlen a rendelés, és mégsem tájékoztattak senkit, csak az első szállítmány megérkezésekor. És nem, ezért ott nem lehet őket jogilag felelősségre vonni tudatos megtévesztés címén.

(Megjegyzés: nagyjából itt ér véget a DC-ellenes morgás nagyobbik része. De az igazi majd a cikk végén jön.
Habár a DC remek számokat mutat a listán, ám a rendeléseket csak részben teljesítette, továbbá jóformán egyetlen „normális” füzete sem jelent meg most – ami hasonló esetet eredményez, mint a nulladik számok hónapjában. Emiatt aztán nehéz pozicionálni őket a listán. Ezért most egy kissé különleges módszert alkalmazok: a Marvel címeinek helyét vizsgálva kerülnek szóba a DC füzetei.
Az Infinity várható módon igen hamar lement 200e alá, egész pontosan 120e környékére. A második és a harmadik szám eléggé szorosan áll egymás mellett az ezüst- és bronzérmes helyen – nem sokkal maradtak le a DC Forever Eviljének első számától, ami ahhoz képest, hogy egy teljes univerzumot érintő mega-giga-mindentátformáló-über-brutál-teljesenátalakító esemény, elég gyengén kezdett ezzel a 135e-rel. Ezzel gyakorlatilag a múlt havi Superman Unchained szintjén van első számként. Ez nem fest túl rózsás jövőt elé. Habár a címe legalább most meglepően akkurátus képet fest a gazdájáról. És ebbe én beleveszem az íróját is, mert Johns az elmúlt időszakban majdnem olyan vehemenciával igyekszik tönkretenni mindent, ami jó a DC-ben, mint 2007 környékén Bendis a Marvel-univerzumot. Nagyon tisztelem Geoff Johnsot azért, hogy 2002 környékén szinte csodát művelt a DC-vel, de amit mostanában elkövet írás címszó alatt, az már lassan fizikai fájdalom okozására alkalmas.

De ha már írók, akiktől a falra szokásom mászni… Bendis X-es eseménye X-crossoverhez képest szépen kezdett, 114e példánya majdnem a B-Men másfélszerese vagy a Wolverine and the X-Men duplája.
Ám ezzel sem érnek most az Avengers nyomába. Hickman sorozatait (nos… sorozatát, mert csak az Avengers v6 emelkedett… és annak is egy füzete a kettőből…) egyértelműen az Infinity nyomja meg, de most nem ezek számítanak, hanem az, hogy a Marvel indított egy új Avengers-ongoingot. És most őszintén írom azt, hogy már tényleg fogalmam sincs, hanyadikat. (Oké, a listát leszűrve megnéztem: a kilencediket. Ami több, mint ahány X-es sorozat volt a kilencvenes években.) A Mighty Avengers (aminek fogalmam sincs, mi a sorozatszáma, mert igazából hetesnek kellene lennie, de lehet kettes is) két fő jellegzetességgel bír: egy Ewing írja és kifejezetten jól… cserébe pedig Greg Land továbbra is vállalhatatlanul rossz rajzai ijesztik el tőle az olvasókat. Pedig a Dallasból átigazolt nevű író művét nagyon, sőt, Avengershez képest meglepően jóra értékelték, szóval ha kipaterolják onnan Landet, akár még lehet is valami ebből a címből. Amúgy ez volt az utolsó a százezresek közül, amit a Batman 23.x-ek ölelnek körbe, akár egy szép koszorú.

Hála az égnek a Superior Spider-Man nagy sebességgel magára talált és visszajött 80e fölé, így talán még elkerülhetjük egy ideig Peter Parker visszatérését. Cserébe a Guardians of the Galaxy a két hónappal ezelőtti 110e-ről lehuppant 69e-re. Tudom, hogy Bendis páratlan érzékkel bír az olvasók tömeges elriasztásához, de ez már nevetséges. Ráadásul még egy valóban tehetséges író is ott volt mellette. Igaz, ahhoz képest, hogy az eredeti fáma arról szólt, hogy Gaiman írja majd a sztorivonalat, a füzetben már csak „konzultánsként” szerepel. A jelek szerint Bendis egója még őt is elűzte.

Azért persze nem csak a két nagyra kell számítanunk, ha a vásárlók lehető legnagyobb kihasználásáról van szó, a kicsik is ha egyszer pénzszagot éreznek, rögtön ugranak rá. És most nem az Image-re vagy a nemrég még legkapzsibbnak számító IDW-re gondolok, hanem a sokak szemében egyfajta tiszta, alkotóorientált képpel élő Dark Horse-ra, akik jól ráéreztek arra, hogy mivel kaszálhatnak nagyot. Először is ugye volt egy viszonylag nagy sajtókampány arról, hogy Lucas engedélyezte nekik a legelső Star Wars film (fiatalabbak kedvéért: az Új remény alcímmel ellátott negyedik epizód) első kidolgozott vázlatának adaptációját. Lehet, Lucas úgy érezte, ha képes a nevével eladni egy olyan Star Wars-sztorit, ami nem egy rakás trágyahalom, az segít a már évek óta nem létező szakmai és általános hírnevének. (Ami ugye annak fényében, hogy a közvélekedés még mindig az, hogy Disney vagy nem Disney, Lucas nélkül a Star Wars innen már csak jobb lehet, egy eléggé ostoba ábránd.) Mindenesetre a rajongók rákaptak a csalira és 78e eladott példánnyal a 14. helyre és a kicsik dobogójának élére küldték a Lucas Draft alcímet kapó minisorozat nyitányát, amit a DH csupa szívjóságból négydolcsis áron küldött közéjük. A sima Star Wars ongoing – és a portfóliójuk nagyja – egy dollárral olcsóbb…

Ezzel persze az ős-SW verte a Walking Deadet, bár könnyen lehet, hogy a következő hónapra a Kutyagoló Kriptaszökevények visszaveszik az első helyet.
Amúgy ha a Star Wars nem lenne, az Image megint mesterhármast csinált volna, mert a Saga és a Jupiter's Legacy – ami meglepően gyorsan elkészült Quitelyhez képest – rögtön ott van 3-4. helyen. Mögöttük az IDW köszönt be egy újabb licenccel, ami egy új Powerpuff Girls (Pindúr pandúrok) minisorozatot takar. Majd az Image megint emlékeztet minket arra, hogy ha az erkölcsi értékek hiányáról van szó, bármikor birokra kelnek az Avatarral, mert az új Fraction-minijük körüli marketinges fogások nem is leplezik, hogy a „szexszel mindent el lehet adni” elvre épülnek. A címe Sex Criminals, és egy olyan párról szól, akik úgy képesek megúszni egy bankrablást, hogy közben végig kefélnek. Vagyis egy sima Bonnie és Clyde, csak sokat lehet benne kufircolni kamera előtt – de persze úgy, hogy az álprűd amerikaiak ne bukjanak ki rajta, vagyis semmi explicit dolog nincs benne. (Ebből a szempontból szerintem az USA-nál értelmetlenebb országot aligha találunk: mindennek a szexről kell szólnia úgy, hogy közben nem mutathatunk szexet. Logikus.) Amúgy maga a sztori a kiadó pofátlanságát leszámítva szerencsére jóval összerakottabb és kevésbé arcba mászó. Elvégre csak Fractionről van szó.

Az Aspen e havi újdonsága egy vadonatúj Executive Assistant Iris-mini. Ha valaki nem ismerné, egy kínai titkár- és orgyilkosnőről szól. Alapvetően egy átlagos hangulatú, főleg akcióra kihegyezett franchise egy dögös női címszereplővel. A se nem rossz, se nem jó kategória, de cserébe sokat ábrázolhatják Irist teljesen meztelenül azzal az indokkal, hogy ázsiai és van egy marha nagy tetoválása, amit mutogathatnak.
Az Avatar pedig megint próbálkozik, ezúttal a marveles exkluzív szerződésétől megszabadult Hickmannel, aki egy olyan minit indított náluk God is Dead címen, amelyben visszatérnek a mitológiai istenek. És akármilyen hihetetlen, nem kezdik el rögtön kamera előtt puszta kézzel széttépni egy nagyváros lakosságát, cserébe viszont sok meztelen női szexrabszolga és istennő szerepel benne. Elvégre ez egy Avatar-képregény, szóval meglepő lenne, ha értelmes tartalommal akarnának bármit eladni az olcsó szex és/vagy az ultraerőszak párosa helyett.
Amúgy ez a második számra visszább megy és az egész stiklije az lesz, hogy az istenek egy világtérkép előtt stratégiai megbeszélést folytatnak arról, hogyan győzzék le a katonáikkal az USA hadseregét (mint tudjuk, a bolygón csak egy hadsereg van, az is Észak-Amerikában, minden más nemzet gyáva és azonnal behódol), majd az északiak mindenkit elárulnak, mert mekkora királyság, hogy a marveles Thort egy alamuszi féregnek mutassuk. Vagyis egy halál sablonos űrinváziós sztori, ahol a marslakókat pár istenre cserélték, akik ugyanúgy egy holotérkép előtt tervezik el a hadmozdulataikat. És most így megspóroltam mindenkinek egy roppant unalmas minit.
Ó, és kezdetét vette elvileg az utolsó Locke & Key mini. Hogy valami tényleg jóról is essen szó az Avatar után.

Kötetek terén a Diamondnál az East of West és a Star Wars ongoing első, illetve a Walking Dead kilencedik kötete mutatott fel jó eredményt a harmadik JLA HC mellett. Könyvesboltokban a zombikat megelőzte most a Sailor Moon első kiegészítő kötete (rövid sztorik gyűjteménye), az Attack on Titan első része meg továbbra is jóval magasabban van, mint a második. Kezd a három évvel ezelőtti Walking Deadre hasonlítani, aminek az első könyvét lassan egy nagyságrenddel több ember vette meg, mint a következőt. Csak ez most egy japán import.

(Nagy levegő… visszatérünk a DC szapulásához…)
A DC szeptemberben elvitte a piac 40%-át bevételben és 45%-át példányszámok tekintetében. Ehhez 129 új füzettel árasztotta el a boltokat, majdnem félszázzal többel, mint augusztusban. Közel kétmillióval több füzetet adtak el, mint bármely előző hónapban, a bevételük pedig ezáltal körülbelül nyolcmillió dollárral nőtt. A múlt havi (augusztusi) és az egy évvel ezelőtti szeptemberi számokat közel 25, az éves gördülő statisztikát 10, az előző negyedévhez mért összesítést 4, a tavalyi harmadik naptári negyedévhez viszonyítottat majdnem 8 százalékkal húzták fel.

És ez valójában most a bajom velük. Ezért vagyok ennyire iszonyatosan berágva a DC-re. Nem az alkotókkal való bánásmód miatt, az csak bosszantó. Nem az állandó hazudozásaik, tereléseik vagy felelősségáthárításuk miatt, mert az inkább alantas és megvetendő, plusz az Apple-nek hála már eléggé hozzászoktunk az ilyen bánásmódhoz. Hanem azért, mert egy negyvenmilliós piacból csak azért erőszakoltak ki nyolcmillió dolláros pluszköltséget, hogy a szeptember végén lezárt üzleti évet egy nagyon szépen felfutó görbével fejezzék be. Egy nyavalyás trendgörbe kozmetikázásáért 20%-os többletterhet szabadítottak a vásárlóikra.
És még ezt is elba…ltázták, mert a 3D-s borítók előállítási költsége miatt a tiszta profitjuk esélyes, hogy csökkent szeptemberre, vagyis a legegyszerűbb gondolkodásvilágú befektetőiknek fontos két statisztikát (nyereség és nyereséghányad) igazából rontották. És mégis, bármibe lefogadom, hogy a Warner igazgatótanácsának simán be tudnak adni egy olyan kimutatást, amely szerint minden szempontból sikeres volt az akciójuk.
Amellyel elidegenítették maguktól a termékeik egyetlen viszonteladói közösségét.
És amellyel szinte soha nem látott mértékű túlterhelés alá tették a piacot. A karácsonyi szezon előtt másfél hónappal.
Csak gondoljatok bele ebbe: egy negyvenmilliós piacot arra késztettek év vége előtt, hogy toljanak be nekik még nyolcmilliót. Szerintetek ez milyen hatással lesz majd rövid- és középtávon az eladásokra úgy, hogy egy hónap és megkezdődik a karácsonyi bevásárlás? Mi lesz az esélye annak, hogy hathónapos távlatban a piac nem veszi vissza kamatostul ezt a most kölcsönzött nyolcmillió dollárt, ami a mostani mediánárral számolva 2,1 millió példányos kiesést jelenthet? Van itt valaki, aki szerint az USA-béli olvasók vannak már 2013-ben olyan anyagi helyzetben, hogy megengedjenek maguknak egy ekkora többletkiadást úgy, hogy közben a vásárlóérték ne essen közvetlen utána? Lehet ennyire rugalmas ez az amúgy eléggé irreguláris piac egy ilyen kunszt gond nélküli kivédéséhez?
Megérte egy nyamvadt trendgörbe miatt mindez, hogy DiDio büszkélkedhessen, a vezetése alatt hogy megerősödött a DC Comics, miközben arra sem képesek, hogy az Arrow című, roppant sikeres televíziós sorozatuk társult kiadványát minden háromszázadik nézővel megvetessék adott célkorosztályon belül?

A kicsik közül az Image most is tartotta az első helyét, és a Dark Horse most még közelebb volt az IDW-hez, amit tényleg csak a Pindúr pandúrok mentettek csak meg a roppant erős Star Warsszal szemben. A Dynamite-nak pedig megint rossz hónapja volt, a Boom! Studios ismét a nyakára mászott.
Mivel a DC elárasztotta a piacot, így a fentiek az egyszázalékosok klubját is jelentették egyben. Rajtuk kívül az Eaglemoss bevételben, a Valiant pedig példányszámban volt viszonylag a határértéken, illetve a fentebb említett mininek hála az Avatar is egészen jó hónapot zárt.

A bejegyzés végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Hozzászólások