Szülinapot ünnepeltünk tegnap, méghozzá az egyik ifjú tagunkét, Predashét, aki nemcsak a nevében szereplő Ragadozók nagy kedvelője, hanem Todd McFarlane teremtményéé, Spawné is, ezért hát most megörvendeztett benneteket két képregénnyel is, melyeket zozi56 és Cimbi fordítottak le neki, és amelynek az Ivadék a főszereplője, még ha nem is ugyanaz a pokolszülte élőholt.
Kezdetnek rögtön itt van a Zsák nem éppen leggyakrabban frissülő sorozata, a még VTomi által elkezdett Hellspawn című sorozatunk nyolcadik része, melyben a horrorguru Steve Niles és a festett grafikák tudora, Ashley Wood csillogtatja meg a tehetségét, Predash pedig alaposan megizzadt a képekre írt szövegek retusálásával. De ha valaki a történet rövid összefoglalójára is kíváncsi, hát akkor arról volna benne szó, hogy mióta nem is olyan régen Cy-gor megszökött, egyre több véres tetem maradt utána. A képzett katonáknak sem egyszerű elfogni őt, ha egyáltalán el tudják kapni. Akik csak most kapcsolódnak be a történetbe, azok sem maradnak le igazán, hiszen a történetből kiderül Cy-gor múltja is. Azonban ennek a számnak a főszereplője nem ő, hanem a hetedik részben átalakult Pokolivadék, aki még brutálisabb külsővel, és annál is durvább belsővel renelkezik, rettegésben tartva a koszos sikátorok piti bűnözőit. Egyáltalán biztonságban lehet valaki ebben az elátkozott, sötét világban? A választ megtudhatjátok a Hellspawn 8. részéből, de a válasz, azt hiszem, senkinek nem lesz meglepő.
A második történet szintén nem a központi Spawn-vonalba tartozik, hanem egészen a középkorig, a keresztes háborúk idejéig vezet vissza minket, amikor is még Covenant nagyúr, Rhyll bárója viselte a Pokolivadék nevét és rangját, és aprította a népet a saját maga által felállított erkölcsi normák nevében. De egy hős, még egy Pokolban kovácsolódott hős sem ér semmit egy ellenfél nélkül, akit meg is talált már a sorozat eleje óta a kegyetlen zsarnok, Dublanc személyében. A két, ördög által vezérelt alak ebben a számban végre szemtől szembe kerül egymással a véráztatta csatamezőn, ám küzdelmük végeredménye egyik fél számára sem hozza meg a kívánt eredményt, mert olyan erők is közbeavatkoznak, akik messze felette vannak a közönséges halandóknak, mégse tudják megállni, hogy ne játszadozzanak azok sorsával. Covenant pedig úgy dönt, hogy nem hajlandó követni a neki szánt végzet útját, inkább maga kovácsolja a sorsát. És így a Spawn: Sötét középkor negyedik számában a végére is érünk az első történetvonalnak.