Habár október 31-e van, nem halloweeni témájú képregénnyel bővítjük ma a HálóZsák népes gyűjteményét. Ugyanis ez a nap nemcsak mindenszentek előestéje, hanem egy évforduló is, ugyanis ma van 83 éve annak, hogy meghalt a világ talán legismertebb szabadulóművésze, Harry Houdini. Neve mai napig jóformán egyet jelent választott szakmájával, hazájában, az Egyesült Államokban még hétköznapi szóvá is vált.
Hogy mit lehet elmondani Harry Houdiniről, aki Weisz Erik néven született még a XIX. század alkonyán, egy budapesti zsidó család negyedik gyermekeként? Sok mindent. Életéről, munkásságáról, házasságáról, trükkjeiről, fellépéseiről és a médiumok és egyéb sarlatánok ellen folytatott kitartó kereszteshadjáratáról szóló könyvekkel polcokat lehetne megtölteni, de számos film is készült már róla. Hatalmas előadóművész volt, a rivaldafény megszállottja, aki imádta ha a középpontban van, és mégis, ha tehette, igyekezett minél kevesebbet megosztani másokkal önmagáról, lételeme volt a rejtélyesség. Arra is csak halála után derült fény, hogy nem az USA-ban látta meg először a napvilágot, és egészen haláláig igazi amerikainak vallotta magát. Ugyanakkor azonban egész életében keményen dolgozott és soha, egyetlen trükkjénél sem választotta a könnyebbik utat, ha egyáltalán létezett olyan. Hitte, hogy az ember megfelelő felkészültséggel és kiváló fizikummal szinte bármit elérhet, és igaza is volt. Csodálói és riválisai megvádolták csalással, az ördöggel való cimborálással, mindennel, mégse tudta senki sem leleplezni a trükkjei nagy részét vagy akár csak utána csinálni azokat.
De nem csak bűvészkedéssel foglalkozott. Houdini - a XX. század eleji körülményekhez képest - szép filmes karrierrel bírt, és utolsó napjáig büszke volt arra, hogy ő volt az első, aki motoros gépen átrepülte Ausztráliát, amivel újabb mérföldkövet fektetett le a repülés történelmében.
Két és fél évvel ezelőtt (születésének 133. évfordulójára) megjelent egy képregény, ami a Houdiniről szóló számtalan könyvvel, cikkel, filmmel és minden egyébbel szemben nem arra tett kísérletet, hogy bemutassa az illuzionista életét, világhoz való viszonyát vagy bármijét, hanem egész egyszerűen csak végigköveti Houdini egyetlen napját. Ez a bizonyos nap 1908. május 1-jét takarja, amikor is Houdini Cambridge-be visszatérve az akkorra már bevált szokásához hűen egy nagyszabású, nyilvános, és az akkori lehetőségekhez mérten a lehető legjobban reklámozott mutatvány keretében ismét elkápráztatta rajongóit és ellenségeit, és mindezt azért, hogy a színházi előadásait reklámozza. Történetünk reggel indul, a mutatványra való felkészüléskor, és egészen a lélegzetelállító csúcspontig követi Houdinit és a feleségét. A történet valós eseményen alapul, de a világ egyik legtöbb rejtéllyel bíró hírességének esetében nem állhatjuk meg, hogy ne cseppentsünk a történetbe némi fantáziát is. És hát persze mennyivel izgalmasabb a történet, ha választ kapunk a kérdésre, ami mindig is foglalkoztatott mindenkit, amikor egy bűvészmutatványt lát: hogyan csinálta? Nem biztos, hogy a válasz, amit most kapunk, lefedi a valóságot. Lehet, hogy másképp történt azon a bizonyos napon 101 évvel ezelőtt. De ez is egy magyarázat erre az embert próbáló mutatványra, és ez is van olyan jó, mint bármi más. És hogy a történet mégis a lehető leghűbb maradjon a címszereplőjéhez, a nálunk is honosított Berlin c. sorozat írója, Jason Lutes, aki maga is Houdini-rajongó, és amint a Berlinben is látható, komoly kutatómunkát végzett a múlt század első felével kapcsolatban ahhoz, hogy ez a képregény is a lehető legpontosabb képet fesse a címszereplőről és a környezetéről.