Mai történetünk jelmondata lehetne, hogy egy kozmikus szintű fenyegetéssel bíró lényt feldühíteni nem tanácsos. Kettő ilyet már galaktikus szintű öngyilkosság.
De ne rohanjunk előre. A Megsemmisülés ötödik részében végre részben kiderül, mi volt Nova hatalmas nagy ötlete, és ezzel együtt az is, hogy ha egy egész világegyetem kombinált seregével akar valaki szembeszállni, akkor akad egy tökéletes hely a számára, ahol megvitathatják a gerillaharcuk taktikájának következő lépéseit. A lényeg egyedül az, hogy ezt suttogva tegyük. De láthatjuk majd, milyen rövid távú következményei lesznek a szívműtétnek is, amit Drax hajtott végre Thanoson az előző szám végén. A Pusztító ugyan szembesül azzal, mit tett, de a maga módján - igen, pusztítva - kezeli a helyzetet. Ami jó hír mindenkinek, aki a jófiúknak szurkol, és rossz a bogaraknak, akik megint tömegével hullanak.
De a füzet most alapvetően a harmadik számban eltűnt hármasra, Ronanra, Kl'rtre és Praxagorára koncentrál, amint utóbbi kettő elkíséri hazalátogató körútjára az egykori Vádlót, aki a képen is látható módon illedelmesen bekopog a Fiyero-ház házába, hogy diplomatikus megbeszélést tartson velük arról, szerinte hogyan illene vezetni a kree népet az Annihilus által indított kozmikus háború idején. Persze akadnak majd olyanok, akik nem értenek egyet Ronan tárgyalási módszereivel, melyeket egyenesen Bruce Willistől tanult amúgy, de szerencsére Kl'rt a hosszú-hosszú időkre visszanyúló skrull-kree baráti egyezmények szellemében finoman lebeszéli őket róla, hogy közbeavatkozzanak. Praxagora pedig mindeközben csak annyit tehet, hogy élénken egyetért vele.
A mai rész honosítógárdája kicsit terjedelmes és vegyes lett. A fordító maradtam én, a beírás viszont némi csapatmunkát követelt, vagyis gorgiasz retusálta a képregényt, míg a lassan Zsákossá nyilvánítható mennyiségű anyaggal besegítő NewGen-tag, BuB, elvégezte a szöveg begépelését és a grafikai utómunkálatokat. Ehhez hozzávágtuk a Sepi által összehozott elválasztóoldalt, és végül hagytuk a fenébe a kreditet és egy nagy tömegbe behajigáltuk mindegyikünk nevét, hogy jusson hely az alkotóknak is benne.
De ne rohanjunk előre. A Megsemmisülés ötödik részében végre részben kiderül, mi volt Nova hatalmas nagy ötlete, és ezzel együtt az is, hogy ha egy egész világegyetem kombinált seregével akar valaki szembeszállni, akkor akad egy tökéletes hely a számára, ahol megvitathatják a gerillaharcuk taktikájának következő lépéseit. A lényeg egyedül az, hogy ezt suttogva tegyük. De láthatjuk majd, milyen rövid távú következményei lesznek a szívműtétnek is, amit Drax hajtott végre Thanoson az előző szám végén. A Pusztító ugyan szembesül azzal, mit tett, de a maga módján - igen, pusztítva - kezeli a helyzetet. Ami jó hír mindenkinek, aki a jófiúknak szurkol, és rossz a bogaraknak, akik megint tömegével hullanak.
De a füzet most alapvetően a harmadik számban eltűnt hármasra, Ronanra, Kl'rtre és Praxagorára koncentrál, amint utóbbi kettő elkíséri hazalátogató körútjára az egykori Vádlót, aki a képen is látható módon illedelmesen bekopog a Fiyero-ház házába, hogy diplomatikus megbeszélést tartson velük arról, szerinte hogyan illene vezetni a kree népet az Annihilus által indított kozmikus háború idején. Persze akadnak majd olyanok, akik nem értenek egyet Ronan tárgyalási módszereivel, melyeket egyenesen Bruce Willistől tanult amúgy, de szerencsére Kl'rt a hosszú-hosszú időkre visszanyúló skrull-kree baráti egyezmények szellemében finoman lebeszéli őket róla, hogy közbeavatkozzanak. Praxagora pedig mindeközben csak annyit tehet, hogy élénken egyetért vele.
A mai rész honosítógárdája kicsit terjedelmes és vegyes lett. A fordító maradtam én, a beírás viszont némi csapatmunkát követelt, vagyis gorgiasz retusálta a képregényt, míg a lassan Zsákossá nyilvánítható mennyiségű anyaggal besegítő NewGen-tag, BuB, elvégezte a szöveg begépelését és a grafikai utómunkálatokat. Ehhez hozzávágtuk a Sepi által összehozott elválasztóoldalt, és végül hagytuk a fenébe a kreditet és egy nagy tömegbe behajigáltuk mindegyikünk nevét, hogy jusson hely az alkotóknak is benne.
És mellé a remélhetőleg már szokásosnak mondható Mortal-történet frissítés. Végére értünk a hetedik résznek és egyben a Deception Konquest módjának is, már amennyit ez a leírás persze magában foglal belőle. Shujinko végre összeszedte az összes Kamidogut, minden szép és jó... vagy mégsem. A játék valamiért a Megtévesztés nevet kapta, hát most, a 12. fejezetben kiderül, miért is.
És mellé még valami... mivel nem nagyon tudok neki más helyet, ezért a rovatomban indítottam egy új, négy részes cikksorozatot, ami a keleti (főleg japán) videojáték-RPG-k kliséit gyűjti egybe, reményeim szerint megfelelően humoros módon. A lista valójában a Grand List of Role Playing Game Cliches c. oldal magyarra fordított verziója, de azok számára, aki nem tudnak angolul... vagy németül... vagy franciául... vagy spanyolul... vagy csak szeretnék magyarul olvasni, remélem, élvezetes kis időtöltés lesz majd.