Sziasztok!
Sose hittem volna, hogy tényleg megérjük ezt a napot, de végül igen, csak eljutottunk kabalafiguránk, Póklány első saját sorozatának feléhez, a jubileumi ötvenedik számig. És ahogy ígértem, a Vezeklés alcímet kapott tpb-nk utolsó számában sok szálat le fogunk most zárni, kezdve rögtön az elég régóta húzódó Poén Pofa-Angyalarc páros sorsával, akiket láthattunk az előző füzet végén, amint visszatérnek New Yorkba, és természetesen az ottlétük igen hamar szemet szúr majd sokaknak. Köztük az Új Új Harcosoknak is, ami viszont közvetetten egy elég döbbentő felfedezéshez fogja vezetni May-t...
...de nem annyira, amikor rájön majd, hogy Pókember visszatért... megint... és túszul ejtették, hogy felhasználják őt ellene! May nem hagyhatja annyiban a hálószövők becsületét, és hozzá képest kicsit feszült idegállapotban lát hozzá a mentőakciónak, aminek elég fájdalmas következményei lesznek. De a fogadott bácsikája, Phil Urich is végül szembenéz a saját félelmeivel és befejezi azt, amit még a Zöld Manó saját sorozatában, sok-sok évvel ezelőtt elkezdett.
Persze ezen kívül volt még cselekményszálunk, itt van például Blackie Drago, vagyis a Héja elég régóta húzódó jogi esete, ami most végül elérkezett egy újabb sarkalatos pontjához, ugyanis Blackie ebben a számban adja fel magát hivatalosan is a hatóságoknak, ami viszont egy igen kellemetlen mellékkövetkezménnyel is bír, amire még később vissza fogunk térni. De voltak itt gondok a következő Parker-babával is, amiről végre újabb információk fognak kiderülni és egyben hatalmas szikla fog legördülni az apuka szívéről (ha puffanást hallotok olvasás közben, az lesz az), és persze végül, de nem utolsósorban végre pontot tehetünk Alison Mograine ügyére is, akinek, mint az elmúlt részekben megtudtuk, van némi leszámolnivalója Norman Osbornnal, de mivel ő egy ideje halott, így kénytelen volt beérni a fiatalabb, Normie néven ismert kiadásával, akit meg is látogat egy távcsöves puska és pár kiló lőszer segítségével. Kaine (még mindig a szakállasabb kiadás, akinek csak futólag van köze a másik, nemrég XLI-edik évét betöltött, szakálltalan kiadásához) persze a helyszínen van, de némi figyelemelterelő tényező megakadályozza abban, hogy útját állja Alisonnak... ami rossz hír Normie számára.
A változatosság gyönyörködtet, ezért a félszázadik Póklányt most Sepi írta be nektek. Ráadásul a saját szkenjébe, szóval nemsokára jöhetnek végre May kalandjaiból is a lassan standarünkké váló 1280-as szélességű oldalak.
Sose hittem volna, hogy tényleg megérjük ezt a napot, de végül igen, csak eljutottunk kabalafiguránk, Póklány első saját sorozatának feléhez, a jubileumi ötvenedik számig. És ahogy ígértem, a Vezeklés alcímet kapott tpb-nk utolsó számában sok szálat le fogunk most zárni, kezdve rögtön az elég régóta húzódó Poén Pofa-Angyalarc páros sorsával, akiket láthattunk az előző füzet végén, amint visszatérnek New Yorkba, és természetesen az ottlétük igen hamar szemet szúr majd sokaknak. Köztük az Új Új Harcosoknak is, ami viszont közvetetten egy elég döbbentő felfedezéshez fogja vezetni May-t......de nem annyira, amikor rájön majd, hogy Pókember visszatért... megint... és túszul ejtették, hogy felhasználják őt ellene! May nem hagyhatja annyiban a hálószövők becsületét, és hozzá képest kicsit feszült idegállapotban lát hozzá a mentőakciónak, aminek elég fájdalmas következményei lesznek. De a fogadott bácsikája, Phil Urich is végül szembenéz a saját félelmeivel és befejezi azt, amit még a Zöld Manó saját sorozatában, sok-sok évvel ezelőtt elkezdett.
Persze ezen kívül volt még cselekményszálunk, itt van például Blackie Drago, vagyis a Héja elég régóta húzódó jogi esete, ami most végül elérkezett egy újabb sarkalatos pontjához, ugyanis Blackie ebben a számban adja fel magát hivatalosan is a hatóságoknak, ami viszont egy igen kellemetlen mellékkövetkezménnyel is bír, amire még később vissza fogunk térni. De voltak itt gondok a következő Parker-babával is, amiről végre újabb információk fognak kiderülni és egyben hatalmas szikla fog legördülni az apuka szívéről (ha puffanást hallotok olvasás közben, az lesz az), és persze végül, de nem utolsósorban végre pontot tehetünk Alison Mograine ügyére is, akinek, mint az elmúlt részekben megtudtuk, van némi leszámolnivalója Norman Osbornnal, de mivel ő egy ideje halott, így kénytelen volt beérni a fiatalabb, Normie néven ismert kiadásával, akit meg is látogat egy távcsöves puska és pár kiló lőszer segítségével. Kaine (még mindig a szakállasabb kiadás, akinek csak futólag van köze a másik, nemrég XLI-edik évét betöltött, szakálltalan kiadásához) persze a helyszínen van, de némi figyelemelterelő tényező megakadályozza abban, hogy útját állja Alisonnak... ami rossz hír Normie számára.
A változatosság gyönyörködtet, ezért a félszázadik Póklányt most Sepi írta be nektek. Ráadásul a saját szkenjébe, szóval nemsokára jöhetnek végre May kalandjaiból is a lassan standarünkké váló 1280-as szélességű oldalak.