Vége a karácsonynak, közeleg az újév, épp tökéletes az alkalom egy kis kaszabolásra. Nyár elején belekezdtünk a Dynamite-féle új Vörös Sonja-sorozatba, ami nemrég ért véget a tengerentúlon, hogy aztán egy másikkal újrakezdjék. Mi azonban még közel sem tartunk ott, egyelőre csak a második gyűjteményes kötetünket hoztuk el nektek, aminek a borítóját most is a főjedink, Galen készítette.
A mostani kötet némivel vékonyabbra sikeredett, mint az előző, ráadásul a történet is amolyan átvezetőként szolgál majd az ez utáni nagy esemény előtt. A sztorit amúgy egy kocsmában indítjuk, ahol Sonja éppen igyekszik pár korsó sör ledöntésével kicsit elfelejteni a Gathiában történteket, de természetesen jó szokásához híven most is sikerül bajba keverednie, aminek az a vége, hogy egy egész kalózkincs nyomába kell erednie egy elszánt ifjú társaságában és egy kalózbandával a nyomában.
A második történet, mi a kötet nagyját kiteszi, már közelebb visz minket a fő sztorivonalhoz. Sonja egy rablóbanda nyomaira bukkan, akik kicsit túlzott eszközökkel torolták meg egy településen a hirkán lovasság támadását, és Sonja nem is talál ott senkit, csak egy fiatal lányt, aki mindenáron bosszút akar állni a családjáért. Sonja sok tekintetben önmagára ismer új - és kéretlen - társában, aminek következtében a történet felét Sonja múltjával fogjuk tölteni, láthatjuk, miként tanította meg őt az apja vadászni és az erdő tiszteletére, továbbá végre látható lesz, miként ölték meg a családját, amely részletre eddig az összes képregény és a film is csak utalt, de most először bemutatásra is kerül a történet valódi kezdetének első fele, hogy aztán majd a harmadik kötetben még tovább folytassuk.
És ha már a harmadik kötet, igen, arra sajnos megint legalább fél évet kell várni, ám cserébe az majd elég vaskos lesz ahhoz, hogy garantáltan tartalmas olvasási élményt nyújtson a sword & sorcery zsáner kedvelőinek, nem is beszélve arról, hogy az a történet egy igen nagy hatalmú, és talán a magyar olvasók által is ismert gonosz (újbóli) visszatéréséről fog majd szólni.
A mostani kötet némivel vékonyabbra sikeredett, mint az előző, ráadásul a történet is amolyan átvezetőként szolgál majd az ez utáni nagy esemény előtt. A sztorit amúgy egy kocsmában indítjuk, ahol Sonja éppen igyekszik pár korsó sör ledöntésével kicsit elfelejteni a Gathiában történteket, de természetesen jó szokásához híven most is sikerül bajba keverednie, aminek az a vége, hogy egy egész kalózkincs nyomába kell erednie egy elszánt ifjú társaságában és egy kalózbandával a nyomában.
A második történet, mi a kötet nagyját kiteszi, már közelebb visz minket a fő sztorivonalhoz. Sonja egy rablóbanda nyomaira bukkan, akik kicsit túlzott eszközökkel torolták meg egy településen a hirkán lovasság támadását, és Sonja nem is talál ott senkit, csak egy fiatal lányt, aki mindenáron bosszút akar állni a családjáért. Sonja sok tekintetben önmagára ismer új - és kéretlen - társában, aminek következtében a történet felét Sonja múltjával fogjuk tölteni, láthatjuk, miként tanította meg őt az apja vadászni és az erdő tiszteletére, továbbá végre látható lesz, miként ölték meg a családját, amely részletre eddig az összes képregény és a film is csak utalt, de most először bemutatásra is kerül a történet valódi kezdetének első fele, hogy aztán majd a harmadik kötetben még tovább folytassuk.
És ha már a harmadik kötet, igen, arra sajnos megint legalább fél évet kell várni, ám cserébe az majd elég vaskos lesz ahhoz, hogy garantáltan tartalmas olvasási élményt nyújtson a sword & sorcery zsáner kedvelőinek, nem is beszélve arról, hogy az a történet egy igen nagy hatalmú, és talán a magyar olvasók által is ismert gonosz (újbóli) visszatéréséről fog majd szólni.
És mivel részemről ez az utolsó frissítésem az évben, megragadom az alkalmat, hogy még egy utolsó dupla frissítést eszközöljek a rovatomban idén. Elsőként természetesen a szokásos módon a Mortal Kombat történetének új fejezete jön, amit ugyan láthatóan alig olvas már valaki - látom ám a statisztikáit - de azért ha már egyszer bepötyögtem az egészet, csak kirakom. A 8.7-es fejezetben ismét visszatérünk a Dception főgonoszához, Onagához, hogy most az ő szemszögéből mutassuk be az eddigi eseményeket, és összegezzük is egyben, hogy pontosan milyen tervet állított fel és hogy halad annak kivitelezésével. Kicsit visszatekintés, kicsit magyarázat, de remélhetőleg sok homályos foltot sikerül majd kitömködni mind a három tucat olvasója számára.
A másik pedig a rovatom elvileg fő profilja, az amerikai képregényeladási adatokról szóló rövid(?) értékelés, ezúttal természetesen a novemberi listáról... ami egyben az utolsó is, ami ekkora terjedelmet kapott, mivel az alacsony olvasottság nem egészen téríti meg a belefektetett időt. A rovat továbbra is meg fog maradni jövőre, de jelentősen rövidülni fog, inkább a lényegre koncentrál majd, mintsem a minél részeletesebb bemutatásra.