Ahogy tavaly is, idén januárban is a februári újraindulás előtt egy meglepetésképregénnyel jelentkezünk a HálóZsákon. És bár a mostani történet nem éppen akkora kaliberű, mint a híres-neves Kingdom Come volt, azért ennek a sztorinak a népszerűsége és az ismertsége sem lebecsülendő.
12 óra. Fél nap. Ennyi idő lehet, hogy semmit sem jelent, olyan gyorsan elszáll, mintha mi sem történt volna. Ám ugyanez a tizenkét óra akár egy egész világ sorsát is gyökeresen megváltoztathatja. Ebben a történetben mindössze Hor-L 12 órával később indítja útnak a kis Kal-L-t, hogy megmentse őt a haldokló bolygójuk pusztulásától. A jármű 12 órával később éri el a Föld felszínét... és ezzel máris az Egyesült Államokon kívül ér földet, az Atlanti-óceán túlfelén, egy ukrán gazda földjén, 1938 júniusában. És csak ennyi kellett ahhoz, hogy a Föld leghatalmasabb erejű lénye, a legismertebb amerikai ikon, a leghíresebb szuperhős, Superman, a Szovjetunióban, a marxista tanok szellemében nőjön fel, hogy aztán Joszif Visszarionovics Sztálin szárnyai alatt váljon belőle az országa és az azt irányító eszmék legnagyobb bajnoka, a kommunista eszmék legnagyobb hőse. 12 órán múlott mindössze...
A legnagyobb kérdés viszont nem ez. Mark Millar, a történet írója, akinek talán ez az egyik legismertebb és legjobbnak tartott műve, sok kérdést körbejár a kötetben, köztük azt is, hogy mi az ára a biztonságnak, és mi a szabadságnak? Elfogadható-e, hogy másokra kényszerítsük az akaratunkat, ha egyszer szentül hisszük, igazunk van és jobbá tehetjük mások életét, vagy az egyén szabadsága mindennél szentebb, és hagyjuk, hogy mindenki elkövesse a saját hibáit ahelyett, hogy ha kell, erővel megakadályozzuk őket abban, hogy egyáltalán a hibáig eljussanak? Vajon létezik-e olyan eszme, ami alantasabb vagy felsőbb rendű a másiknál, a többinél, minden másnál, vagy minden eszme ugyanolyan, csak az azt gyakorlók képesek azt elrontani a saját becsvágyuk miatt? Meg lehet-e bocsátani valakinek bármilyen korábbi bűnét, ha amúgy képes lenne megmenteni a világot a legnagyobb fenyegetéstől: önmagától?
Rengeteg kérdés, sokukra nem is lehet talán választ kapni, de mindig érdemes a válaszokat keresni. Mark Millar ezt tette 1995. és 2002. között, mialatt a történetet írta. Sok időbe telt, de megérte. Ez a történet nem csak a kapitalizmus és a szocializmus harcáról, nem is a hidegháborús körülményekről, nem a politikáról szól. És nem csak Supemanről, az ő történetéről, az elválaszthatatlan stílusjegyeiről, a köré épült hihetetlenül részletgazdag mítosz apró elemeinek teljesen új környezetbe helyezéséről. Hanem mindezek egyvelegéről, de legfőképpen arról, mi mindent érhetünk el akkor, ha sikerül túllépnünk a saját meggyőződéseinken és túllépünk a korlátainkon, amiket lehet, hogy mások, lehet, hogy saját magunk állítottunk magunknak. A történet nem akar megtéríteni és nem akar elbizonytalanítani, egyetlen célja van: hogy elgondolkoztasson. És ha ezt egy minden képzeletet felülmúló képességekkel bíró, istenszerű, fiktív szereplő eddig sosem látott, új változatának történetével akarja, hát nem panaszkodunk. Elvégre senki sem mondta, hogy egy szuperhős történetének csak az olcsó szórakoztatásról, a robbanásokról, a verekedésekről és a színes jelmezekről kell szólnia. Hanem néha kicsit többről. És a kötet két beírójával, gorgiasszal és Sepivel együtt reméljük, hogy miután elolvastátok, ti is így gondoljátok majd.
Persze azért megjegyzendő, hogy miután a Nap se kel fel és nyugszik el egyazon pillanatban, így a Vörös Nap is követi égi társa útvonalát. Hajnalban (7:22) kel, hogy aztán dél körül (11:55) érjen el a zenitjére, majd este, alkonyatkor (17:28) lenyugodhasson. Ám a központi égitestünkkel ellentétben a Vörös Nap mindhárom része itt marad, az oldalon a sötétség beállta után is. Jó olvasást a történethez és ne feledjétek, február elsején jelentkezünk 2010 megújult frissítési rendszerének első "sima" képregényével, ami szintén egy különleges kiadvány lesz!
(És végül egy technikai jellegű észrevétel: mivel a történetben - érthető módon - nagyon erősen dominál a vörös szín, ami közismerten pocsékul viseli a tömörítést, így a képregényoldalak tömörítése szándékosan rosszabb az eddig megszokottnál, ami jóval nagyobb file-méretben nyilvánul meg. Sajnos csak így sikerült megtartani a jó képminőséget. Így ne csodálkozzatok, ha kicsit tovább tart, amíg egyesével betölti. Fokozottan javasoljuk az egyben letöltését és a saját gépen olvasását azoknak, akik lassabb internet-hozzáféréssel rendelkeznek.)