Sziasztok!
A 2010-es évadban az első frissítésem furamód egy beugró képregény lesz, a tavaly már időről időre csepegtetett CO-Mix-(vagy ahogy még akkor hívták: Chosen Ones-)hagyaték, az Ascension: A Mennybemenetel harmadik része. Ez az a képregény, amit még az ősidőkben kezdtek el honosítani az akkor még undergroud-központ képregény.neten, hogy aztán átkerüljön a CO-ra, míg végül ott is áldozatul esett az arculatrendezésnek, és most itt tesszük ki... már amikor eszembe jut. Mivel ez volt az a rész, ahonnan már biztos vagyok benne, hogy átvettem a fordítását anno, így már kicsit pontosabban fel tudom idézni, mi is történik ebben a számban. Vagyis, azok részére, akik eddig lemaradtak:
Adva van két, más dimenziókban élő nép, a mineaiak és a dayakok. Mindketten humanoidok, hátukon szárnyakkal, csak míg az előbbiek az angyalokra hasonlítanak, utóbbiak a bőrszárnyas ördögökre. És a történet szempontjából nem véletlen ez az analógia. Maga a sorozat amúgy David Finch egyik, ha nem az első teljesen önálló, saját munkája, amit még a régi stílusában, sokak szerint a legjobb korszakában alkotott. A sztori része a Top Cow univerzumának, át is itatja a stúdió képregényeinek világát jellemző kissé misztikus, de alapvetően a kilencvenes évek valós világára alapozott hangulata, ami annyira népszerűvé tette egykor ezeket a képregényeket, és bizonyos szempontból időtállóbbá is az Image fő világának sorozataitól.
A két szárnyas nép természetesen rühelli egymást, háborúztak, volt egy ősi, nagy gonosz, elzárták, sokáig béke, ésatöbbi. Lényeg, hogy belekeveredett az ősi gonosz visszatérése körüli hacacáréba egy gonosz orosz, Vlagyimir Grigorieff, aki egy tekercsnek hála természetfeletti képességekre tett szert - és természetesen ettől eltűnt az írisze, ahogy minden nagy hatalmú embernek szokás a képregényekben -, egy kutatónő, aki furamód nem visel szemüveget, kihangsúlyozván, hogy gonosz (negatív pont Finchnek, mi az, hogy nem használ banális kliséket?), és aki telepatává válik, meg végül egy kiégett katona, aki meg egy igen érdekesen kinézőélő csatagéppé. Főszereplőnk még továbbá Petra, a látnok mineai kislány, akinek szokás állandóan alápotyogni az égből és elfogatnia magát.
Ennyit arról, ami eddig történt. A harmadik számban Grigorieff némi főgonosz-nagymonológ után felkeresi újdonsült főnökét, Voivodult, vagyis csak annak helytartóját, hogy aztán némi rangbéli nézetletérést követően barátságosan szétmarcangolják egymást, amitől Grigorieffnek szárnya nő. Eközben Andromeda és a mineaiak vezetője, Szophoklész, megpróbálják meggyőzni Lucient, hogy az segítsen elhárítani a Voivodul jelentette fenyegetést a mineaiak feje fölül, ő azonban elég cinikusan áll a kérdéshez. Amikor azonban Petra elfogatja magát Grigorieff-fel... megint... Andromedának sikerül rávennie morózus társát, hogy némi baráti fejletépés mellett beszélgessenek el Grigorieff-fel és az embereivel arról a kérdéskörről, mennyire éri meg rászabadítani egy olyan lényt két különböző létsíkra is, akit egykoron két természetfeletti erővel bíró nép is csak bebörtönözni tudott.
A képregény nem tartalmaz komoly agytörő mélységeket, ez igaz. Viszont az is, hogy nagyon lendületes, nagyon szép, és ahhoz képest, hogy végső soron egy rajzoló írta, egészen összetett, érdekes karaktereket felvonultató, és ami a legfontosabb, összességében egyáltalán nem rossz történetvezetéssel megáldott sorozat. Keveri a politikai machinációkat, a kémjátszmákat, a természetfelettit és a kicsi és a nagy csatákat is, mégpedig meglepően jó arányban, olyan dialógusokkal, amiktől nem, hogy nem veri az ember a fejét a falba, mint bizonyos pokolfattyak esetében, hanem olyanokkal, amiket egész élvezetes volt olvasni és fordítani. Szóval akinek eddig elkerülte volna a figyelmét ez a sorozat az eddigi két otthonában is, az tegyen vele egy próbát. Akinek meg nem... hát, elég rég készült már, lehet, megéri újraolvasni, hogy ne maradjanak homályban az események, mire elérünk arra a pontra, hogy valami új rész is kikerüljön belőle.
Plusz: Mivel januárban nem volt a szünet miatt, így most tettem ki az új képregényeladási listával kapcsolatos írásomat a rovatomba. A 2009. decemberi lista elég szomorú képet mutatott végül, bár a helyzet nem volt teljesen rossz. Ja, és ahogy azt tavaly írtam, most már jóval rövidebb a cikk és mostantól így is marad. Jövő hét után majd jövök még egy teljes 2009-es rövid értékeléssel.