És igen, végre folytatódik a sorozat, amiből lassan teljes képtelenség lesz képet kivágni a hírbe anélkül, hogy ne kelljen utólagosan cenzúrázni, annyira elfelejt minden nőnemű lény benne felvenni bármilyen ruhaszerű dolgot. És ezt a szokásukat nem is nagyon fogják megváltoztatni a jövőben (igazság szerint a sorozat előrehaladtával már az lesz a különös, ha Tarot ruhában lesz).
A 37. rész cselekménytartalma meglehetősen alacsony. A füzet középpontjában a titkok állnak, és az, hogy miként viszonyulunk hozzájuk. A titkok körülfognak minket, azokba menekülünk, azokba rejtjük gondolatainkat, érzelmeinket, azok segítségével próbálunk elrejtőzni mások elől, ám ha nem figyelünk oda, akkor könnyedén azon kaphatjuk magunkat, hogy olyan mélyre ástuk magunkat bennük, hogy onnan már szinte lehetetlen visszatérni. A titkaink fontosak, ugyanakkor könnyedén veszélyesek is lehetnek. Mert minél többet titkolózunk, annál messzebb kerülhetünk azoktól, akikhez közel akarunk jutni. Vigyázzatok a titkaitokra, és vigyázzatok a titkaitokkal.
Persze nem lehet csak filozofálással kitölteni egy olyan sorozat lapjait, ami a női keblek gyakori ábrázolása és a wicca tanok megismertetése mellett egy fiktív, mágikus világ emberi védelmezőboszorkányának életével és küzdelmeivel foglalkozik. Így hát a mostanában egyre gyakrabban elővett Tündérbirodalom ismét csak beköszön hozzánk, hogy ezúttal egy kevésbé szemrevaló lakójával ismerkedjünk meg, akinek egyik időtöltése, hogy gyermekeket rabol el a bölcsőjükből, hogy a helyükre a cserekereskedelem szokványos szabályai értelmében egy darab farönköt hagyjon. A legújabb ilyen esetet követően Tarot beöltözik harci páncéljába - mely felöltözésnek természetesen minden lépését szemmel követjük... sztriptíz, csak fordítva - és útnak ered, hogy elbeszélgessen ezzel a kobolddal. A kialakult mágikus párbajban természetesen az a fránya páncél hamar lekerül, hogy ne akadályozza Tarot-t a mozgásban, és a végén minden rendbe jön. Ám, mint kiderül majd, a kobold csak a kisebbik gondot jelenti aznap estére, mert Tarot ismét kénytelen szembesülni azzal, hogy kevés veszélyesebb dolog van a mély vallásossággal megtámogatott tömény emberi hülyeségnél. Még szerencse, hogy felbukkan a színen egy értelmes gondolkodásra képes pap is, akinek a kedvenc időtöltése meglepő módon nem az önkorbácsolás és az eretnekek tömeges máglyára küldése, hanem az ésszerű gondolkodás. A mostani trendek mellett - pláne, amit a nem egyház által támogatott filmek követnek - ez már szinte bámulatos változás.
És még itt nincs vége. A füzetben bemutatkozik még a variáns borítón látható boszi, Bűbájilla, Holly Golightly teremtménye, aki egy verses kaland keretében úgy dönt, útra kell seprűjén gyíkocskája (NEM rosszra gondolni!) társaságában, ám a butuska boszorka hamar rájön, hogy orkánban lovagolni nem szerencsés dolog, mert a végén még a bugyiját is elhagyja útközben (NEM rosszra gondolni most sem!).