Sziasztok!
Ha valaki ismeri Flash Gordont, az bizony alaposan meg fog lepődni a képen látható szépségen. A régi idők Dale Ardenje, akinek a szerepe az volt, hogy nőiesen kecses mozdulatokkal ájuldozzon bele az aktuális elrablója karjaiba, hogy aztán szerelmes sóhajok közepette rebegjen hálát a hősének, aki kimentette a kaland során (néha többször is), a múlté. Helyette köszöntsük a belevaló CIA-ügynököt, aki nem fél megfegyelmezni a nála fél méterrel és fél mázsával fajsúlyosabb munkatársait és ismerőseit sem, és aki bizony a történet folyamán elég sok karaktert fog fájdalmas módon fenékbe billenteni.
Üdvözlök mindenkit Flash Gordon XXI. századi világában. A kaland, az izgalmak és az egzotikus helyszínek maradtak, a harmincas évek sztereotípiái már nem. Bár ez az első számban még nem lesz annyira érezhető. Ha valaki olvasta az oldalon található klasszikusokat, az meglepődve fogja majd tapasztalni, hogy a mostani első füzet tartalma gyakorlatilag megegyezik a legelső vasárnapi Flash-csík első oldalával... csak itt kicsit részletesebben kifejtjük, pontosan kik is hőseink, és miért is keverednek majd a festői Mongóra. Annyira részletesen, hogy egészen a legutolsó oldalig végig a Földön maradunk, és még egy új keretsztorit is kapunk, amiről ugyan a második miniig nem fogunk többé hallani, de nem árt majd fejben tartani. Mindenesetre remélem, nektek is legalább annyira elnyeri a tetszésetek ennek a klasszikus kalandhősnek a legújabb inkarnációja, mint nekem. A sorozat szerkesztője és producere nem más, mint John Marc DeMatteis, aki azért nem gyakran szokta gyenge dolgokhoz adni a nevét, így aki kedveli az ő írásait, annak is javaslom, hogy nézzen bele, nem fog csalódni.