Ennél kifejezőbben talán nem is lehetne indítani a 2008-as Flash Gordon-feldolgozás második számának felvezető hírét. Flash, Dale és Zarkov, miután egy kísérleti hajó segítségével elmenekültek egy halálos veszély elől, egyenesen egy másik ölébe hullottak. Egy bolygóméretű halálos veszélyébe. Vagyis igen, hőseink megérkeztek a Mongóra, ahol rögtön két élesített torpedóval üdvözlik őket, aminek kirobbanó sikere lesz körükben. A robbanás hatására teljesen szerteszét szóródnak, és mind a bolygó más és más részein érnek földet.
Dale úszta meg talán a legkönnyebben, mert egy kényelmes ágyban ébred egy császári palotában. Ami persze a franchise ismerői szemében talán sejteti, hogy ez sem teljesen fenékig tejfel a számára, ám egyelőre a házigazdája, Mongó kegyelmes ura, érdeklődve közeledik a fura nőhöz, akinél talán az a legapróbb furcsaság, hogy beszéli a nyelvüket. (Bár már évtizedek óta tudjuk, hogy az egész omniverzumban mindenki angolul beszél, szóval ez talán mégse olyan különös.)
Flashnek ennél több gondja akad, ugyanis egy dzsungelben ér földet, és az még hagyján, hogy igencsak elveszve érzi magát - nem is véletlenül -, de a környező flóra és fauna is a jelek szerint azt az egyetlen dolgot tűzte ki maga elé létezése céljául, hogy földi történelemprofesszorokat vacsorázzanak. És hiába siet a segítségére egy szemrevaló és megfelelően kevés ruhába öltözött, nem túl barátságos erdőőr, Flashnek a végén így is elakad a lélegzete... csak nem éppen a jó értelemben véve.