Sziasztok!
Sakura után a hónapban visszatérünk a fősodorba - vagyis igen, tényleg váltogatva megy majd a két sorozat, így jó sokáig kitart majd a Street Fighter az oldalon - és a harmadik számban is főleg két helyszínre fogjuk korlátozni a cselekményt. Az első természetesen Ryu, akinek ez a sorozat az utolsó esélye arra, hogy még a középpontban legyen, így a füzet felében végignézhetjük, miként próbálja Dhalsim őt is megtanítani arra, hogyan lehet a békére és a világgal való harmóniára törekedve szétrúgni mindenki seggét, aki nem akarja felfogni, hogy mi békeszeretőek vagyunk. Mert semmi sem hirdeti jobban a békés szándékot, mint egy marha nagy energiagömb a delikvens képébe.
A jóga egész jó dolog.
Persze mivel egy bölcs mester által tanított kissé vehemens tanítványról van szó, így nem maradhatnak el az elengedhetetlen kellékek sem. Mocsárból nem fogunk kiemelni semmit, de lesz helyette egy megfelelő testrész segítségével szétzúzandó szikla, és bár a hátizsákos mestercipelés is kimarad, de Ryunak attól még szembe kell néznie az Erő... vagyis a Hado sötét oldalával. Aminek a végeredménye megint ismerős lehet majd sokaknak. Főleg a jedijeinknek.
A másik szál - a kép alapján nem meglepő módon - Cammy és Chun-Li körül forog, akik megismerkednek Mexikóban egy újabb választható karakterrel... akarom mondani a Shadaloo elleni ütközet újabb harcosával, az indián Thunderhawkkal (vagy Thunder Hawkkal, esetleg T. Hawkkal, attól függően, melyik játék melyik konzolos portjának melyik alfajának melyik gyorsaságú verziójával játszik az ember). Természetesen a megismerkedés körülményei hűen követni fogják a sorozatban megszokottakat, vagyis legalább két koponyarázó pofon kiosztásra fog kerülni, mielőtt hőseink leülhetnének rendelni.
Plusz: Mivel a múlt héten Oz okán elmaradt a Mortal Kombat története (bár az Ozban is elkövettünk egy hidegvérű gyilkosságot, de azért mégis), így most dupla adagot kap mind a két olvasó, aki még nyomon követi Taven és a töbiek sorsának alakulását. A 11.8-as és 11.9-es fejezetekben már érezni lehet, hogy közeleg a végkifejlet, mert felbukkan a nagy közönségkedvenc, Scorpion is, aki egy kicsit ideges, de úgy is mondhatnánk, hogy pokoli dühös, de hogy miért, azt csak a nyolcas fejezet olvasói tudhatják meg. A lényeg az, hogy sikerült annyira felingerelni, hogy új létcéljául a Létezés eltörlését tűzte ki, ami azért lehet, kicsit túlzás még egy meglehetősen bizonytalan morálokkal bíró lidérc esetében is. De Tavennek még talán nem is ő jelenti majd a legnagyobb gondot, hanem a családi találkozó, amit ráadásul folyton megzavar Blaze is.
Két fejezetnyire kerültünk ezzel az Armageddon történetének végétől, és most egy hét szünet következik a sztoriban, hogy a hó végi Mortal-frissítésbe kerüljön bele az a fejezet, amiben végre tényleg választ fog kapni a megmaradt - valószínűleg egy fős - olvasótábor arra, hogy pontosan mi történt az utóbbi három részben, és igen, higgyétek el, tényleg sikerült egy olyan csavart belerakni, amit legfeljebb csak a legszemfülesebbek vehettek eddig észre, és ami miatt egyáltalán megérte megírni és talán olvasni is a második MK-trilógia lezáró eposzának eseményeit.