Sziasztok!
Szóval... Tarot. Igen. Ez a mai frissítésünk. És most próbálnék minél több lehetőleg semleges szöveget iderakni, ami lehetőleg nem szólaltatja meg az összes erkölcsszirénát minden tizen... szóval ivarérett korú alatti olvasónk szülőjében, ha a képernyőre pillant, de ez egy cseppet nehéz lesz, figyelembe véve, hogy a negyvenedik füzet konkrétan a szeretők témaköréről szól. Ami egy Tarot-szintű sorozatnál egy picit átlépi a fülledt erotika szintjét. Pláne a sztori első felében, amikor Tarot egy igen... érdekes... szituációban gondolkodik el arról, hogy el kellene mesélnie a jelenlegi szeretőjének, hogy még nem egészen szakított az előzővel, aki ráadásul a gondolatai szövése közben végig ott van az orra előtt, és hát... nos, a kiscica játékos kedvében van.
Talán Balent is érezhette, hogy egy kicsit hormonkeltő lehet a történet, jobban, mint kellene, mert a második fele a sztorinak egy régi karakter visszatéréséről szól (akit fogadjunk, az olvasók nagyja észre se vette, hogy eltűnt), és az ő története már jóval komorabb. Mondhatni véresen. De egy ilyen hírbevezető után szerintem ezeket a sorokat már senki se olvassa, szóval nem is pötyögök tovább.