Nehéz elhinni, de úgy néz ki, tényleg sikerül még idén befejezi legalább egy elkezdett minimet, az Oz, a nagy varázslót. Már a hetedik számnál tartunk, vagyis tényleg csak egy van hátra.
A mostani rész megint ismerős lehet a filmet látóknak, ugyanis az első felét a füzetnek azzal töltjük, hogy Oz betartja az ígéretét. Igaz, egy cseppet másképp, mint ahogy az a vásznon látható volt, a Madárijesztő például az eredeti sztoriban kicsit olyanná vált, mint Pinhead, ami egy gyerekkönyv esetében nem igazán előnyös. Mégis, nagy szerencsénkre Shanower igaz Oz-rajongóként ragaszkodott a forrásműhöz. Ám aki most arra vár, hogy Dorka is hazakerül Emmi néniékhez, miután Ozt elsodorja a szellő a ballonja hátán, hát az meg fog lepődni, ugyanis a kislány egyelőre még Oz földjén ragad. (Mielőtt esetleg valaki megjegyezné, hogy az immár a Madárijesztő földje... várjátok ki az eljövendő részeket, higgyétek el, nem tévedek.) És még Smaragdváros új, bölcs uralkodója se tudja, miként orvosolhatná ezt a problémát. Még szerencse, hogy akad egy okos őr, aki tanáccsal látja el őket, amely tanács a városon kívülre vezet, el, az Északi Boszorkány földjére.
Ám Glindához, a boszorkányhoz eljutni nem éppen gyerekjáték. Az országát védelmező élő erdő még csak az első akadály, amit hőseinknek le kell küzdeni, ám ami a fák mögött várja őket, arra mindegyikük kénytelen egy elismerő tyűhával reagálni. Pedig ekkor még nincsenek is túlságosan közel Glinda városához.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.