Sziasztok!
Mint azt tegnap megígértem, ma ismét én jelentkezem, mégpedig egy - számomra - különleges frissítéssel. Igen, különleges, mégpedig azért, mert ez a mai immár a 100. képregényem. Őszintén szólva én magam is alaposan meglepődtem, hogy ilyen hamar elértem ezt a bűvös határszámot, amelyet kezdő honosító koromban - talán mostanra már megengedhetek magamnak annyi egoizmust, hogy ne tekintsem magam amatőrnek ebben a "szakmában" - még elérhetetlennek tartottam, és most mégis itt vagyok. Amikor belevágtam, nem is gondoltam volna, hogy - mint azt talgabytól nemrégiben megtudtam - néhány év alatt a Zsák egyik legolvasottabb honosítója leszek (nem az egyik... A legolvasottab :) - tg), noha ez valószínűleg nem annyira az én érdemem - legfeljebb az ízlésemé -, sokkal inkább a műfajoké, amikkel foglalkozom. No de ennyit rólam, és térjünk rá a mai frissítésünk témájára.
Mint azt a szemfülesebbek már bizonyosan észrevették, ma egy eddig nem látott fejléc díszeleg az oldal tetején, szereplői pedig a három kedvenc űrgárdista rendházam egyikének, az Ultramarinoknak tagjai. S noha eredetileg csak ideiglenesnek szántuk, Predash mester annyira kitett magáért, hogy mostantól ez fog odafent virítani, valahányszor Warhammer témájú frissítés kerül a terítékre.
Noha eredetileg úgy terveztem, hogy most a soron következő kötettel, az Exterminatussal folytatom a Warhammer sorozatunkat, egy decemberi fejlemény miatt úgy határoztam, hogy átlépem azt és előbbre vesszek egy későbbi kötetet, mégpedig az Ultramar védelmezőit - ami azért sem okozhat gondot, mivel semmiféle kötődése sincs a korábbi történetekhez. Természetesen később még visszatérünk a kimaradt történetekhez, de arról majd a maga idejében szót ejtek. Most tehát "kéküljünk". Jelen történetünk Graham McNeill Ultramarinok című regényciklusának harmadik és negyedik kötetével párhuzamosan játszódik, főhőse pedig az Ultramarinok rendjének negyedik százada. Amit az előzményről fontos tudni, az az, hogy a század a második regény során a Tarsis Ultrán összecsapott a tyranidákkal, és komoly veszteségekkel hagyták el a csatamezőt, ráadásul vezetőjük, Uriel Ventris kapitány megszegte a szent Halálesküt, aminek következményeként a Macragge-erőd ura, Marneus Augustus Calgar büntetőhadjáratra száműzte a kapitányt. Ezalatt a század fiatal, állhatatos tisztje, Learchus őrmester hozzálátott a megtépázott negyedik század újjászervezéséhez. És itt kezdődik el ez a történet, melynek magyar változatát én készítettem, a borító pedig ezúttal is beigli69 munkája.
Tegnap egy különleges frissítést ígértem, és nem is szándékozom csalódást okozni, így most már azt hiszem, itt az ideje szót ejtenem a mai nap különleges tartalmáról. Ez pedig nem más, mint a tavaly decemberben megjelent, HálóZsák verziós felirattal ellátott Warhammer 40K - Az Ultramarinok című animációs film, melyet az alábbi képre kattintva tekinthettek meg:
A magyar felirat a Recsi és az én közös munkám eredményeként született. Jó szórakozást a filmhez!
Végezetül pedig valami, amit fontosnak érzek tisztázni: az Ultramarin kis hazánkban elterjedt és helytelen fordítása az Ultragárdista. Ezzel a ferdítéssel az egyedüli probléma az, hogy nem vették figyelembe - és így nem is adták vissza - a rend nevének hármas eredetét: csupán az Űrgárdista (Spacemarine) és az Ultragárdista (Ultramarine) összecsengésre figyeltek oda, holott ennél többről van szó, hiszen a rendház elleznőrzése alá tartozó területet is Ultramarnak nevezik, illetve a csatapáncélzatuk színe is az ultramarinkék. Kritikus hajlamú olvasóink ezt vegyék figyelembe, mielőtt esetlegesen nekem szegezik a kérdést, hogy "Miért nem Ultragárdistának fordítottad?" Köszönöm!
Hát, kissé hosszúra nyúlt a mai bejelentkezésem, de azért remélem, hogy mindenkinek megérte végigböngészni ezt az írást. Jó szórakozást!