Sziasztok!
Ahogy ígértem, ma végre, hosszú-hosszú kihagyás után, folytatódnak oldalunk kabalafigurájának, Póklánynak a kalandjai, hála Sepinek, aki nemcsak beírja őket, de az elkövetkezendő időkben a füzetek továbbra is az ő szkennjeiből készülnek.
A még valamikor tán 2009-ben megnyitott, harmadik gyűjteményes kötetünk második fejezetében, szám szerint az 52. számban visszatérünk a megszokott történetmederbe, habár a füzetet most is Maynek, mintsem Póklánynak szenteljük. Az előző kötet kissé zűrös eseményei után szereplőink arra kényszerülnek, hogy átértékeljenek magukban néhány dolgot, ami egyben súlyos döntések meghozásával jár együtt. Ilyen például az, hogy Peter Parker jubileumot ér el, amikor immáron kerek kétszázötvenedik alkalommal fogadja meg, hogy felhagyott a pókemberséggel és többet nem ölti magára a jelmezt (spoiler: még fogja... nem egyszer).
Persze minket most May érdekel, aki továbbra is a saját felelősségérzete miatt rágódik, mert egyrészt ott van a családja, akiknek segítenie kellene, a barátai, akiknek segítenie kellene, meg fél New York, akiknek Póklányként kellene segítenie, és ahogy az egyetemi mondás is tartja: "Diploma. Alvás. Élet. Kettőt választhatsz." Ilyenkor persze jól jön, hogy egyes barátai tisztában vannak a kettős életével, így segíthetnek neki határozni a későbbi élete felől. Még ha ezt egy nem éppen burkolt célzás formájában is teszik, mint egy bizonyos démoni igazságosztó.