A cikk címéért köszi annak a kommentelőnek,aki a legutóbb az Ál/Arc című filmhez hasonlította a sztorit, amely párhuzam furamód nekem az elmúlt három évben nem jött le vele kapcsolatban, pedig tényleg van benne valami. És akinek e sorok írásának pillanatában túl lusta vagyok visszakeresni a nevét, úgyhogy elnézését kérem emiatt. A fórumon nyugodtan letolhat érte.
Továbbra is kiemelendő, hogy folyik a HZs-kvíz, amely tényre a következő egy-két hétben kb. minden létező frissítéskor fel fogom hívni a figyelmet, köszönhetően annak, hogy a nagyját a héten amúgy is én fogom prezentálni (ráadásul a véletlenek összjátéka folytán mindegyik marveles lesz). A játékra azért nem hirdettünk nyereménylistát, mert eddig a nem bónusz kérdésekre mindössze négyen küldtek megfejtést, és közülük is az egyik egy roppant jó időzítőérzékkel megáldott állandó külsős segítőnk volt. De minél többen jelentkeznek, annál nagyobb az esélye annak, hogy valami komolyat is bedobjunk a felajánlott képregények közül (nem csak 1-200 Ft-os füzetek vannak itt). A határidő továbbra is március 10. Szóval van még idő bogarászni bőven.
Ami a mai konkrét képregényünket illeti, a kémjátszma folytatódik a Fekete Özvegy v2 második, vagyis középső epizódjában. Natasa lelőtte Jelenát, vagyis Jelena Natasát, vagyis a Fekete Özvegy a Fekete Özvegyet, ám az érdekes módon nem sokkal később mégis egy orosz tábornokkal üzletel feketén az oroszok által eladásra kínált nukleáris töltetekkel kapcsolatban. Jelena, aki Natasa - vagy fordítva - pedig menekül a rendőrök, a szövetségiek és a nemzetközi kémszervezet elől, miközben a tudata megállás nélkül küzd az ellen, ami a tükörből bámul vissza rá. Fenegyerek pedig azon őrlődik, hogy a lelkiismerete egyáltalán engedi-e neki, hogy részt vegyen ebben a fogócskában. Pedig a tét itt nem is igazán az atomtöltetek vagy Jelena vesszőfutása. Hanem az, hogy aki a tűzzel akar játszani, annak meg kell tanulnia, hogy azzal könnyen megégetheti magát.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.