Sziasztok!
Mivel úgy vélem, hogy azok, akik nem olvassák a Street Fighter-részlegünket - valami általam teljesen felfoghatatlan oknál fogva -, valószínűleg a mai főhírt a második mondat után abbahagynák azon okból kifolyólag, hogy egy mukkot se értenek abból, ami benne lesz, így most a hír elején tenném közzé a közérdekű közlemények közlekedő közösségét a köz számára.
Például azt, hogy folyik a kvíz, és már alig több, mint egy hét van beküldeni a megoldásokat. Mindenféle papíralapú nyereményekért. Igen, továbbra is szép, nagy, színes betűkkel közöljük ezt. Mert már úgy megszoktuk.
A második, talán - de csak talán - még ennél is fontosabb közlemény, hogy újjáéledt a napi képregények részlege! (fanfárhang) Amit egy vadonatúj, roppant színes és roppant feltűnő, ámde roppantul roppant barátságos és roppantgató gomb jelöl nektek a főoldal bal felső részén. Hogy mindennap még könnyebben el lehessen majd jutni a megújult napi képregényes részbe!
A mai naptól kezdődően visszatér egy régi ismerős, a Gyalogló Kísértet, vagy ahogy a tükörfordításban elterjedt, a Vándorló Szellem, akinek kalandjait továbbra is az állítólag nyugdíjas éveit pihenéssel töltő alapítónk, a már nem olyan bajszos magyar Fantom, Micho szállítja nektek. Mellé itt lesz még a "másik narancssárga, kövér macska", ahogy idehaza páran ismerik. Ő Heathcliff, a nem olyan lusta, de legalább olyan agyafúrt és kalandvágyó macska, akinek a kalandjait minden egyes nap frissítjük majd, és egyben a Fantom mellett a fő napi képregényünk lesz. Harmadikként pedig egy viszonylag friss sorozat, a Mi a kacsa érkezik hozzánk. Erről azt kell tudni, hogy többnyire a fényképészszakmával kapcsolatos humor kap benne szerepet, ám a főszereplő kacsa mérhetetlen cinizmusa miatt meglehetősen univerzális az élvezhetősége. Ugyanakkor itt meg kell említeni, hogy ezt a csíkot alapvetően úgy készítik, hogy idősebb olvasókat (főiskolás és a felett) vesznek célba. Nincs benne nem gyereknek való dolog, de megérteni sok képet tényleg csak felnőtt fejjel lehet talán. (Plusz megemlítem, mert a Napi letöltőben már látszik, hogy lesz egy negyedik is, Mellétrafált címen, ami főként szóviccekre, illetve összefüggés nélküli helyzetkomikumra épít majd, de az csak nyár közepétől indul.) És még hozzáteszem, hogy nem, sajnos a Menny má' nem folytatódik.
És ha már itt vannak ezek a közlemények, akkor még megemlítem, hogy mivel e héten csak ma frissítek (hallottam ám azt a megkönnyebbült sóhajt ott hátul!), így ma van alkalmam csak bejelenteni, hogy frissült a rovatom a januári amerikai képregényes eladási listáról szóló cikkel. Ami elég rövid lett, cserébe viszont hosszasan nyílt alkalmam benne szidni a Spawnt. Mert megérdemli. És akkor most a mai főműsor:
A Street Fighter legendák: Sakura negyedik, vagyis befejező részével (ami egyben egy szép, hosszú linkelési lehetőség is volt így egyben) gyakorlatilag teljesen átmegyünk az UDON egy másik Capcom-licencű sorozatába, a Rival Schoolsba. Ugyanis Sakura barátai, miután meglátják, hogy kissé túlságosan vehemens és harcművészőrült barátnőjük komoly slamasztikába került, miután tíz kiló hot doggal a hasában kell megküzdenie ősellenségével, Karennel, és annak nehézsúlyú segítőivel, beszállnak a buliba a maguk módján. A maguk módja olyan, japán verekedős játékokban sem gyakori mozdulatokat takarnak, mint a Kézilabda apokalipszis. Ha esetleg valaki aggódott, hogy a mini a végére elkezdi komolyan venni önmagát. Szerencsére nem teszi.
Történetünk végén természetesen a jó jól fenéken billenti a rosszat, kihirdetjük a hot dog-evő verseny győztesét, meghallgathatjuk Edmond Honda egyik újabb bölcsességét, és egyben láthatjuk Dan Hibikit a legvégső és legbrutálisabb alakjában, amint egy tömegpusztító Son Goku Satsu keretében próbál meg elegendő erőt gyűjteni magába ahhoz, hogy megbosszulja apját (amely esetre amúgy még részleteiben vissza fogunk térni egy másik Street Fighter legendában).