Sziasztok!
Mint azt már gondolom, mind kitaláltátok, ismét eltelt egy hónap, így ideje folytatni a legutóbb megkezdett Warhammer 40K mininket, az Ultramar védelmezőit. Meg kell mondjam, meglepően nagyszámú vélemény érkezett az első rész kapcsán, a mű - és persze én is - kapott tőletek hideget-meleget, én pedig ezúton kívánom megköszönni mindenkinek, aki vette a fáradtságot és megosztotta velem, mit is gondol erről a műről.
Többen mondhatni sérelmeztétek, hogy Graham McNeill többet foglalkozott Learchus őrmester magasztalásával, mint a történettel. Nos, számukra örömmel jelentem, hogy a mai felvonásban megkezdődik az aprítás, amolyan Warhammer-stílusban, azaz az Ultramarinok végre összecsapnak a galád orkokkal, földön és égen egyaránt. Az egyszerűnek ígérkező kártevőirtás azonban váratlan fordulatot vesz, amikor a század tagjai szembesülnek a ténnyel, hogy messze alulbecsülték az ellenség haderejét, és így a tisztogató hadművelet rövid úton versenyfutássá válik, melynek egyetlen tétje a túlélés.
A mai fejezet honosítását szokás szerint én végeztem, jó szórakozást kívánok mindenkinek!
És a végére egy utólagos pontosítás: a múlt heti Warhammer Monthly készítőinek felsorolásában egy sajnálatos félreértés miatt Recsinek tulajdonítottam a Vérpróba fordítási munkálatait, ám azóta tisztázódott, hogy a valódi elkövető Cajun volt, akinek olyan gyöngyszemeket is köszönhettek, mint például a Gyilokosztag magyarítása. Ezúton is elnézést kérek tőle, ha olvas még bennünket!