Habár nem egészen ez volt az eredeti szándék, de sikerült nekünk is legalább annyit késni a Fantasztikus Négyes 565. számával, egy elvileg karácsonyi történettel az aktualitáshoz viszonyítva, mint a Marvelnek az eredeti kiadvány megjelenésekor, amit nagyban köszönhetünk annak, hogy bár Hitch azt nyilatkozta, sose tudott még olyan gyorsan dolgozni, mint a Millarral közös F4-szakaszuk első történetekor, ez a lendület ennél a számnál már erősen elapadt, és nem segítette, hogy rengeteg, eléggé részletes duplaoldal is helyet kapott ebben a részben.
Bár nem nyilatkozott semmi ilyesmit, de a történet eléggé olyan, mintha Millar Stephen Kinget akarta volna utánozni, vagy ami szintén valószínű, kifigurázni ezzel a kétrészes szösszenettel. Ugyanis eléggé szembeötlő hasonlóságok vannak az Az (It) címet viselő regénnyel/filmmel. Itt is kapunk egy látszólag kedves, csendes, békés és dögunalmas kisvárost (mondjuk ez Stephen Kingnél annyira alap, hogy külön cikk foglalkozik azokkal a könyveivel, amik nem felelnek meg ennek a kitételnek... mind a kettővel), egy rejtélyes valamit, ami valamiért gyerekeket ragad el, és mindkét esetben tetten érhető, hogy idegfeszítő(en irritáló) misztikus időhúzással és ködösítéssel próbálnak felépíteni egy ellenséget...
...amiről a végén kiderül, hogy egy szimpla szörnyeteg, amit le kell verni. Millarnál viszont jelentős előny, hogy ezt két képregényfüzet alatt elintézi és nem húzza félezer oldalig az egészet, mert ő legalább tisztában volt vele, hogy a nagy rejtelmet egy közönséges rusnya szörnyre felépíteni olyan pofátlanság, amit legfeljebb Kingnek mernek elnézni az emberek.
Most, hogy ezt a történetet is letudtuk, tényleg szünetet tartunk a címen, hogy áttérjünk a Fantastic Force v2-re, amiben végre kiderül, mi történt az Új Új Oltalmazókkal, miután az F4 átköltöztette őket a mesterséges Új-Földre. És egyben megtapasztaljuk, hogy attól még, hogy valaki egy sikeresnek mondható tv-sorozatíró, nem jelenti azt, hogy van bármilyen érzéke a képregényekhez.
Plusz!
Talán még emlékeztek rá, hogy tavaly nyáron kitettük egy lelkes hazai képregényalkotó (s segítői) saját gyártású történetének, a Zalaman és barátai címet viselő sztorinak az első számát. Nos, Csörnyei Márk nemrég (nálam relatíve nemrég... vagyis pár hete) elküldte nekünk az echte magyar szuperhős (mondhatni: hungarikum) Zalaman, Jászember és persze Kincső kalandjainak újabb fejezetét (vendégszerepben: Nitrites Pácsó... ami a pác és a só szavak összetétele). Tehát szeretettel nyújtjuk át nektek itt, a HálóZsákon is a Zalaman és barátai második részét! Olvassátok, és ha tetszett, nyugodtan véleményezzétek itt, a fórumon vagy akár az alkotó saját oldalán.