Sziasztok!
Mai frissítésünkben visszatérünk a Lázálom fedélzetére, ahol is a zseniális George R. R. Martin tovább szövi vámpírmeséjének szálait, s az első fejezetek felvezetői után beindul az igazi cselekmény. Ne értsetek félre, nem arra kell gondolni, hogy most már ömlik a vér, és hat méterre húzzák az emberek beleit, az megmarad a fináléra, végtére is egy Avatar Press-féle adaptációról van szó...
A Lázálom harmadik fejezetében a testileg ugyan lassú, ám meglehetősen gyors felfogású Marsh kapitányban végül felülkerekedik a gyanú, hogy újonnan szerzett partnere nem egészen az, akinek mondja magát, épp ezért a szaporodó baljós jelek nyomására úgy határoz, körülnéz egy kicsit üzlettársa kabinjában, ahol a váratlan bizonyítékok bizarr gyűjteménye nemcsak társa kilétét, de céljait is megkérdőjelezik, a férfi magyarázata pedig még a sokat próbált hajóskapitány számára sem lesz éppenséggel könnyen emészthető.
Eközben Damon Julian, a Vérmester, elhagyja a hosszú ideje otthonául szolgáló ültetvényt, s New Orleansba települ társai kíséretében, ahol már csupán idő kérdése, hogy az ember és szörnyeteg találkozása után elszabaduljon a pokol és minden beborítson a vér...
Mellékesen pedig egy megjegyzés: meglehetősen érdekes visszajelzéseket kaptam Tőletek, melyek szerint ez a történetet a "legnagyobb jóindulattal sem nevezhető vámpír horrornak". Nos, én személy szerint ezúton szeretném eme személyek emlékezetébe idézni, hogy egy regényt általában szokás felvezetni és lezárni, így azok számára, akik csak azért elítélik a történetet, mert a felvezetőben nem folyik elég vér, csupán sajnálni tudom, hisz minden idők egyik legjobb vámpírtörténetét szalasztják el (és ez nem csak az én személyes véleményem). Másodsorban pedig elnézést kérek mindenkitől, aki valamelyest a Tvájlájt csillogó vámpírjaira számítottak, mert azt az egyet garantálom, hogy olyanok nem lesznek benne... ;)
A honosítást én készítettem, a borítókkal pedig beigli69 szenvedett meg, hogy ma elétek tehessük a kész művet. Jó szórakozást!