Amint arra tegnapelőtt egyik tagtársam felhívta a figyelmem, megközelítőleg a legutóbbi jégkorszak környékén (vagy Farek gyerekkorában, amelyik megnevezés jobban tetszik) frissítettem utoljára az Ascension: A mennybemenetel című sorozatunkat, ami azért sem túl örvendetes hír, mert még mindig javában csak ott tartunk, amik még a CO-Mixon voltak megtalálhatóak régebben. Ezt most pótoljuk. A tizedik résszel. Amit még mindig Darkness írt be, Kendra segítségével.
A sztorit valahol ott hagytuk abba, hogy két főszereplőnket, Andromedát és Lucient visszaűzték a Földre, Grigorieff átvette a hatalmat a dayakok felett, és az amerikai és az orosz kormány Tom Clancyt megszégyenítő módon igyekszik keresztbe tussolni az ügyet, miközben próbálnának kémkedni a másik után, lévén, hogy egyikük se tudja, mi a fene folyik itt, ám ezt akkor se vallanák be a másiknak, ha Fekete Pákó-számokkal kínoznák őket egy Kiszel Tünde talk-show felvétele alatt.
A mostani részben... kb. ez folytatódik tovább. Három lényeges aprósággal.
Az első, hogy Lucien annyira legyengül, hogy gyakorlatilag magatehetetlenné válik. Az állapotára az a magyarázat, hogy valamit biztos akartak vele, ennek ellenére se eddig, se ezután nem fogjuk még egyszer ilyennek látni, ám sajna az ilyen érthetetlenségek azon kívül, hogy a kor jellemzői is voltak, inkább annak lehetnek a termékei, hogy az elvileg író/rajzoló David Finch ekkora már nem is nagyon írta és nem is nagyon rajzolta a sorozatot, ám megtette ezt helyette a fél Top Cow (amely stúdió akkoriban olyan emberekkel volt tömve, akik roppant ambiciózusan igyekeztek megtenni mindent, hogy megismertethessék a tudásukat a képregényolvasó közönséggel, és kész versenyeket vívtak ebben), amelynek sajna még meglesz a böjtje.
A második érdemlegesen megjegyzendő dolog, hogy ebben a számban jutunk el a leginkább addig a pontig, amikor már hihetővé válik, hogy a sorozat tényleg a Top Cow fő világának részét képezte. Most már ugyanis ténylegesen felbukkan Kenneth Irons, aki minden bizonnyal ismerős lehet azoknak, akik olvasták vagy látták a Witchblade-et.
És végül hátravan még a füzet legfontosabb tanulsága: a tini nindzsa teknőcöknek (akiknél csodálkozom, hogy nem írja már őket is mindenki ninjának (sic)) valóban igazuk volt, egy ballonkabáttal tényleg bármilyen szokatlan külsőt el lehet tökéletesen rejteni a New York-i utcákon, legyen szó egy kétméteres hüllőről vagy egy kék bőrű féldémonról. Szóval ha esetleg az USA-ban jártok és el akarjátok kerülni a feltűnést, csak egy ballonkabátot kell magatokkal vinnetek, és nem lesz semmi baj.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.