Mai frissítésünkkel folytatjuk az aktuális Póklány-kötetünket. Melynek beírása még mindig Sepinek köszönhető. Ezen a szép, verőfényes, dögmeleg (legalábbis Pesten az), kvázi-nyári napon az ötvenötödik rész kerül terítékre, ami a Kígyó éve nevezetű sztorivonal második száma is egyben - az úgynevezett Quesada-korszaké, amikor már ezt a sorozatot is úgy írták, hogy alapvetően gyűjteményes köteteket tartottak szem előtt a sztori összerakásánál.
Mivel DeFalco régimódi íróként inkább a folyamatos történetszövés híve a hat füzetre bontással szemben, így ennél a sztorinál akadnak bizony dramaturgiai bakik, melybe ez a szám is beletartozik. Az előző rész eléggé felpörgetett kezdése után most alaposan visszafogjuk magunkat a cselekménnyel, legalábbis azzal a részével, ami a Kígyó Katonáit, ezeket a kedves, szerető egyéneket illeti. Sokkal inkább szétszóródik a mostani füzet, megosztjuk a figyelmünket May - az előző szám végén látott - érdekes húzása, sulis bajai, szüleinek gondjai, a Kígyók utáni nyomozás és maguk a Kígyó Katonái között, ami egy 22 oldalas füzet esetében bizony azt jelenti, hogy gyakorlatilag mindenre jut 2-3 oldal.
Ám hogy mégse érezze az ember, hogy az egész csak egy időhúzás lenne, DeFalco mester a jó öreg folytatásos trükkhöz nyúl, ami a képregények műfajára annyira jellemző, mégpedig a szép magyar szóval cliffhangernek nevezett eszközhöz. Mert ha ez nem egy izgalmas befejezés a mostani epizódnak hősünk számára, akkor erősen javasolt mindenkinek megnézni néhány epizódot az Adam West-féle, méltán becsült és szeretett Batman-sorozatból.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.