Sziasztok!
A tavalyi esztendőhöz hasonlatos módon idén ismételten azzal ünnepeljük meg Lyman Frank Baum születésének évfordulóját, hogy belekezdünk leghíresebb műve, az Oz-sorozat egyik epizódjának kirakásába.
Az Oz-történetfolyam, mint tudjuk, az amerikai gyermekirodalom egyik legismertebb gyöngyszeme, ami annyira híres, hogy még itt, a Kárpát-medencében is alig akad valaki, aki ne hallott volna legalább az első részéről, a Wizard of Ozról (magyarul Oz, a nagy varázsló vagy Óz, a csodák csodája néven ismert), ami amúgy egy képregényes vonatkozással is bír, ugyanis ennek a műnek köszönhetően született meg Superman és Pókember első közös kalandja is (pirospont annak, aki megmondja, hogyan). Ám a legtöbb ember ismerete itt többnyire meg is szakad, ugyanis azzal már kevesen vannak tisztában, hogy az Oz-sorozat egy több tucat regényből álló folyam. Ebből a második, a Marvelous Land of Oz legfrissebb, Marvel-féle feldolgozása debütál most nálunk Oz csodás földje cím alatt.
Dorkától ugyan búcsút mondtunk - átmenetileg -, ám most sem maradunk gyermekkorú főszereplő nélkül. Bemutatkozik ugyanis Tip, az eleven kisfiú, akit egy vén varázslónő, a komisz Mombi nevelget Oz földjének északi országában, az előző könyvben még nem tárgyalt gilkinek földjére, ami a színskála bíbor részét jelképezi a birodalomban. Őt fogjuk elkísérni egy újabb kalandra, amibe aztán belevonjuk majd régi ismerőseinket, a Madárijesztőt és a Bádog Favágót is (kinek amúgy részben megismerjük majd a valódi nevét is) és még pár új szereplőt. Ám ahhoz, hogy elinduljon a kaland, még Tipnek ebben a füzetben megfelelő mértékben bajba is kell keverednie. Márpedig amikor egy nap Mombi elmegy, hogy a közeli városban vásároljon ezt-azt, nem kell sokat törnie Tipünknek a fejét ahhoz, hogy kitaláljon valamit, amivel aztán garantáltan kihúzza a gyufát kissé talán túl komisz nevelőjénél.
És a végére egy megjegyzés: habár, mint némi segítség után értesültem róla, a könyv megjelent magyarul Kalandok Oz birodalmában (vagy Kalandok a birodalomban, hogy még felismerhetetlenebb legyen) cím alatt - és ezen kívül a következő, az Ozma of Oz is létezik magyarul -, az első regény adaptációjával ellentétben ezúttal nem a hivatalos fordítás került feldolgozásra. Ennek két oka van. Az egyik, hogy nem sikerült időben megszerezni a könyvet, hogy felhasználhassam. A másik, hogy az idehaza megjelent három vagy négy Oz-regénynek eddig összesen hat különböző fordítója volt, és már a fülszövegek alapján látható, hogy hat különböző stílusban készültek a szövegek. Mivel a HálóZsákon az első történetnél a legelső, Szőllősy-féle változat került felhasználásra, így úgy döntöttem, a későbbi részeket annak szellemében és remélhetőleg stílusában, az ott megismert terminológia felhasználásával fogom prezentálni.